Csődbűntett vagy sem: a bíróságtól függ
2010/11. lapszám | Ilonka Mária | 8466 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A XX. század elején még létezett az adósok börtöne, egy idő után azonban „kikopott” a gazdasági életből. Olykor szárnyra kelnek híres esetek, hogy néhány évre „sittre” kerülnek a csődbűntettet okozók, ám az igazi áttörés még várat magára a csődtörvény megszületése óta. Felelősségre vonás ritkán történik. Az sem igazán eldöntött, hogy melyik törvényt alkalmazzák: a Számviteli Törvényt, a Büntető Törvénykönyvet vagy a Csődtörvény vonatkozó paragrafusait.
Mi a csődbűntett?
A Btk. 290 §. (5) bekezdésében meghatározott, úgynevezett „adminisztratív csődbűntettként” aposztrofált elkövetési magatartás 2007. június 1-i hatállyal átkerült a Btk. 289. (3) szakaszában meghatározott számvitel rendjének megsértése tényállás keretei közé. A fenti büntetendő cselekmény – függetlenül attól, hogy mely tényállás keretei között kerül szabályozásra – alapvetően a felszámolás alá vont gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a csődtörvényben meghatározott kötelezettségeinek szándékos elmulasztásához kapcsolódik. Ehhez képest a csődbűncselekmény a felszámolandó vállalkozás létező vagyonának a jogellenes elvonását jelenti, azt a konkrét magatartást, amely megakadályozza, hogy a hitelezők hozzájuthassanak jogos követeléseikhez.
E bűncselekmény-kategória nyomozása 2006. szeptember 15-i hatállyal került a Vám- és Pénzügyőrség nyomozóhatósági hatáskörébe (ekkor még csődbűntett néven, amely elnevezést a jogalkotó 2007. június 1-i hatállyal változtatta a csődbűncselekmény terminológiára), ezért a testület pusztán az elmúlt négy év vonatkozásában tudott tapasztalatokkal szolgálni. A Vám- és Pénzügyőrség bűnügyi ügyforgalmi adatai szerint a 2007-2010 közötti időszakban a nyomozások tulajdonképpen egy szabvány, amely 2,3 megapixelig alkalmazható, e felett már valóban egyedileg fejlesztett eljárásokkal kell dolgozni. (Érdemes azt tudatosítani, hogy a szabványon belül is lehetnek olyan eltérések, amelyek a felvételek minőségi eltérését involválhatják.) Külön kell szót ejteni a rögzített képek másodpercenkénti számáról (fps), illetve a képpontok számát meghatározó paraméterekről. Általános szabály az, hogy minél több képpontból áll össze a kép, annál kisebb a másodpercenként rögzített képek száma: ha magasabb az adott készülék fps-száma, akkor értelemszerűen kisebb lesz a rögzített képeket alkotó pontok száma jelentős hányadát a Btk. 289. szakaszában meghatározott, a számvitel rendjének megsértése bűncselekmény gyanúja miatt indította.
Figyelemmel arra, hogy a korábban a Btk. 290 §. (5) bekezdésében meghatározott, úgynevezett „adminisztratív csődbűntettként” aposztrofált elkövetési magatartás átkerült a Btk. 289. (3) szakaszában meghatározott számvitel rendjének megsértése tényállás keretei közé, megállapítható, hogy amíg a számvitel rendjének megsértése miatt éves szinten mintegy 3000-5000 büntetőeljárás indul, addig a csődbűncselekményt érintően körül- belül 700-800 a Vám- és Pénzügyőrség által elrendelt büntetőeljárások száma. A csődbűncselekmény tényállásában meghatározott elkövetési magatartások megvalósítása főszabályként csak abban az esetben von maga után büntetőjogi felelősséget, ha a csődeljárást megindították vagy a gazdálkodó felszámolását elrendelték, ezért általánosságban elmondható, hogy az adott bűncselekmény miatti nyomozások alapvetően a bíróság által kijelölt felszámoló (felszámolóbiztos) feljelentése alapján indulnak.
Számviteli „leleményességek”
A csődbűncselekmény elkövetési tárgya az adós gazdálkodónak a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyona, azaz ez a típusú bűncselekmény a felszámolás alá vont gazdasági társasággal szemben támasztott hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon sérelmével valósítható meg. Ez a vagyon az adott esettől függően a néhány 1000 forint értékű pénzeszköztől a több száz millió forint értékű tárgyi és befektetett eszközökig (például berendezések, nagy értékű munkagépek, járművek, ingatlanok stb.) terjedhet. A „paletta” rendkívül változatos képet mutat.
A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elkövető bárki lehet, tehát adott esetben a tartozásokat felhalmozó gazdasági társaság ügyvezetője is. A szabályozás által védett érték a hitelezővédelem, ami az egészségesen működő gazdaság alapja. Tagi felelősség jogutód nélküli megszűnés esetén További lényeges, ide kapcsolódó szabály az, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társasággal szemben fennálló követelés – természetesen külön perben, a korlátlanság és az egyetemlegesség jegyében – érvényesíthető azon tagokkal szemben is, akik korlátolt felelősségükkel vagy a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek. Mindez természetesen csupán egy újabb esély, hogy a végrehajtási eljárás ne záruljon eredménytelenül. A jogalkotó ugyanezt a lehetőséget teremti meg az olyan előtársasági formák vezető tisztségviselői esetében is, amelyek úgy szűntek meg, hogy a céget nem jegyezte be a cégbíróság a nyilvántartásába, azonban ennek ellenére ki nem egyenlített hitelezői követelések maradtak hátra.
A felelősség megállapíthatósága
A szigorú magánvagyoni felelősség, helytállási kötelezettség elviekben különösen akkor állapítható meg, ha az érintettek a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetőleg azt a maguk vagy más személyek javára csökkentették, jóllehet tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudniuk kellett, hogy ezáltal a társaság nem lesz képes teljesíteni harmadik személyek irányában fennálló kötelezettségeit. Ennek a szigorú magánvagyoni felelősségnek a megfelelő eljárási rend szerinti jogerős megállapítása adott esetben tehát alapja lehet egy, az ügyvezetővel vagy a felelős taggal szemben lefolytatandó végrehajtási eljárásnak, ami pedig végső soron letéteményese lehet a sikernek.
A felszámolók dilemmái
Egy felszámolási szakértő több joghézagra is felhívta a figyelmet. A Büntető Törvénykönyv szempontjából nem büntethető az az ügyvezető, aki ugyan elköveti a csődbűntett akármelyik fokozatát, ha nem tudott róla, hogy felszámolási eljárás folyik ellene. A szakember a folyamatot a következő példával illusztrálta: a cégbíróság kijelöli végelszámolónak valamelyik felszámolót, akivel nem veszi fel a kapcsolatot a cég korábbi vezetése. Az eljárás során a végelszámoló a bejelentett hitelezői igény esetén kezdeményezheti a felszámolást. Ekkor a végelszámolás során még feljelenteni sem lehet a cég képviselőjét, illetve elutasítják az ilyen jellegű beadványokat.
Trükköző felelősök
A csődtörvény azt írja elő, hogy az adós cég képviselője köteles a felszámolót megkeresni, és nem a felszámolónak kell az adós cég „után futni”. Ilyenkor a felelősök eltűnnek azzal a trükkel, hogy nem veszik át a leveleiket. A felszámoló előbb-utóbb megteszi a feljelentését. A feljelentést elküldik a vámosoknak, utána behívják a felszámolót, aki tájékoztatja a hatóságot a tényekről, majd ezek után 2-3 hónap múlva lezárják az ügyet azzal, hogy nem történt bűncselekmény, mivel az adós társaság képviselője nem tudott róla.
Ha nem tudott róla, nem bűnös?
A legnagyobb ellentmondás: az adós cég ügyvezetője nem követ el bűncselekményt, mivel nem tud róla, hogy ellene felszámolást indítottak. Pedig a Cégközlönyben közzéteszik a felszámolási eljárást. A törvény szerint ezt követően neki 30 napon belül irat- és vagyonátadási kötelezettsége van. A hitelezőknek a Cégközlönyből kell megtudni, hogy felszámolási eljárás alatt áll a társaság, aki nekik tartozik. A volt ügyvezetőnek nincs ilyen olvasási kötelezettsége. A felszámoló feljelentése esetén az eljáró hatóság a legtöbb esetben akkor is megszünteti a nyomozást, amikor felszámoláskor az első, a bíróság részéről fizetésképtelensége esetén megküldött felszólító levelet átvette a cégvezető. Abba általában beleírják, hogy ha 15 napon belül nem mond ellent, akkor a bíróság vélelmezi, hogy elismerte adósságát, és elrendeli a felszámolást. Tehát tudnia kell az eljárásról. Viszont ha a felszámoló levelét nem vette át, akkor már nem büntethető, mert nem tudott arról, hogy a felszámolási eljárás megindult cége ellen. A kérdésre, hogy vajon hogyan lehetne megszüntetni ezt a joghézagot, a megkérdezett szakértő a következőket szögezte le: az egyik megoldás az, ha büntetőjogi felelőssége a Cégközlönyben való közzétételt követően az ügyvezetőnek is lenne a Cstv. 31. §-ban leírtak mulasztása miatt. Ha tudott róla, ha nem tudott róla, büntethető legyen. Amennyiben egy hitelezőnek kötelessége olvasni a Cégközlönyt, hogy bejelentse a hitelezői igényét, akkor az adósnak is tegyék kötelességévé.
Nem minden az övék, hiába tulajdonosok
A társaságok gazdálkodásában nagy gondot jelent az, hogy sajnos azt hiszik a cégvezetők, a tulajdonosok, hogy a cég pénztára is az ő közvetlen, elkölthető tulajdonuk. Nem értik meg általában, hogy hiába övék a vállalat, mégsem rendelkezhetnek szabadon a pénztárral. Az ügyvezetők általában összetévesztik a cég pénztárát az otthoni kosztpénzzel. Nagy különbség áll fenn a fogalmak között: az az övé, amit osztalékként kapott vagy fizetésként felvett. Törvényi előírásokkal, szankciókkal kellene rászoktatni a cégvezetőket arra, hogy tegyék rendbe a társaságuk pénztárát. Ismereteink szerint az angolszász jogalkotásban, ha becsődöl, illetve felszámolás alá kerül egy társaság, egész működése alatt támadható minden olyan szerződése, amely vagyonelvonással párosult. Hazánkban a vagyonkimentéseket (ha megfelelőképpen előkészítették) bizonyítani szinte lehetetlen. Jelenleg többnyire csak akkor lehet bizonyítani, ha felszámolás előtt 1 évvel a becsődölni készülő társaság mondjuk a 100 millió forintot érő ingatlanát eladja kb. 20 millió forintért. A törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy az számít értékaránytalan értékesítésnek, amit a tényleges ár 50 százalékánál kevesebb értéken adnak el. Ha alatta van, akkor lehet csődbűntettről beszélni. Felmerül egy másik kérdés is, nevezetesen az, hogy az 5-10 milliárd forintos vagyonnal rendelkező cégek, ahol volt 100-150 munkavállaló, a munkaviszony megszüntetésével járó kötelezettségeket hogyan tudják majd kifizetni?
Amikor valaki saját magát hitelezi
A legnagyobb gond ezen a területen az, hogy ha a tagi hitelt visszafizeti az ügyvezető saját maga részére, ez a felszámolást megelőző egy éven belül a hitelező jogtalan előnyben részesítésének számít, amit figyelmen kívül hagynak a tulajdonosok. Feljelentés esetén, ha az illetékes bíróságig eljut az ügy, a körülményeket a bíróság mérlegeli, és tőle függ, milyen kategóriába sorolja a cselekményt, hogyan szankcionál. A legtöbb csődbe jutott vállalatról elmondható, hogy a beruházások rosszul tervezettek, a beszállítók nem kapják meg a pénzüket. Amikor eljutnak arra a pontra, hogy az alvállalkozókat ki kellene fizetni, addigra elfogy a pénzük. Hogy a fedezetkezelő intézmény – amely elsősorban az állami beruházásoknál az alvállalkozók kifizetésére szolgál – mennyire válik be, még nem látható előre. A magánberuházásoknál, ahol nem száll be az állam semmilyen pénzeszközzel, ott mindenképpen törvénymódosításra lenne szükség, és létre kellene hozni ott is fedezetbiztosítókat, hogy ne kerülhessen csődközelbe sem a beruházó, sem az alvállalkozója.
Miért csak a közlönyből értesülnek?
A hitelezőnek a közlönyből kell értesülnie, hogy felszámolják a céget, és amelyiknek hitelez, tartozása van. Ugyanakkor az adós cégvezetőnek az a kötelezettsége nem áll fenn, hogy naponta figyelemmel kísérje azt, hogy cége ellen vajon jogerősen elrendelt felszámolás van-e folyamatban. Az 1990-es években módosították a gazdasági társaságokról szóló törvényt, így azoknál a társaságoknál, amelyek köztartozások miatt kerültek felszámolásra, az ügyvezető 3 évig nem lehetett tisztségviselő. Ez a szabály jelenleg is hatályos, csak azzal a különbséggel, hogy ahhoz, hogy eltiltsák az ügyvezetőt az ilyen tevékenységtől, külön perben kell megállapítani a felelősségét. De ki fogja beperelni ezért az ügyvezetőt? Egyébként a felszámolás alatt álló társaságok nem mentesek az eljárási díj megfizetése alól.
A hitelezők későn kapnak észbe
Az új csődtörvény értelmében a korrekt adósok érdeke a csődjelentés, míg a tisztességtelen adósokat vagy a csődeljárás eltitkolására, vagy a felszámolási eljárás hitelező oldalról való indításának kivárására ösztönözheti. Ráadásul a csődeljárás esetén kötelező értesítés elmulasztása csupán 800 ezer forint pénzbüntetéssel sújtható, így az alacsony büntetés érdekeltté teheti a rosszhiszemű adósokat a bejelentés elmulasztásában. Ezért azt mondják, hogy az új csődtörvény életbe lépése sem hozta meg a felszámolási eljárások csökkenését. A felszámolási eljárásokban részt vevő cégek 80 százaléka már vagyon nélküli vállalat. A hitelezők csak későn, a felszámolási eljárás alatt próbálják érvényesíteni követeléseiket, s nagy valószínűséggel alig jutnak pénzükhöz. Pedig ezt már jóval előbb meg kell(ene) tenniük. Álljon itt két kiemelkedő eset, amelyről sokat beszélnek: 100 millió forint feletti adóhiány keletkezett, s feljelentés történt az ügyben. Az ügyészség megállapította, hogy a gazdálkodás során a számviteli fegyelmet megsértették, és ez adminisztratív csődbűntettnek minősült, amiért felfüggesztett börtönt szabtak ki az ügyvezetőre. A kiszabott büntetés azonban nem állt arányban az értékveszteséggel. Előfordult, hogy 20 millió forintos tőketartozása volt egy társaságnak, és az adóhatóság kiszabott további 30-50 millió forintos bírságot. A kérdés az, hogy mikor fogják a tőkét befizetni, ha annak a többszörösét kitevő bírságot kell kifizetni? A bírságot a felszámolásban hátrébb kell sorolni. Előfordult egy 150 millió forintos adóhiány esetében, hogy a bíróság megkérdezte az ügyvezetőt, hogy megbánta-e tettét, aki természetesen megbánta. Ezután 70 ezer forint pénzbírságot róttak ki rá. Ez bizony elgondolkoztató!
A megelőzés fontossága
Éves szinten 11 ezer felszámolási eljárás indul. A kényszer-végelszámolások kb. 99 százaléka felszámolásba megy át. A megindított felszámolási eljárások számát tekintve a 2006-os gyors növekedést 2007-ben nem követte látványos emelkedés. Míg 2006-ban 9559 cég ellen indítottak beszállítóik vagy hitelezőik felszámolási eljárást, addig tavaly 9823 társaságtól akarták visszanyerni pénzüket ilyen módon a partnerek. Ez mindössze 2,7 százalékos növekedés. A csődeljárások száma a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is elenyésző volt a felszámolásokhoz képest. (Ez a lehetőség továbbra sem vonzó a bajba jutott vállalkozások számára, mivel egyezség híján a felszámolás következik.) A csődtörvény bevezetésével nem történt igazi áttörés a reorganizáció terén, a csődbűntettet elkövetőket sajnos nehéz a vádlottak padjára ültetni. 2008-ban 416, 2009-ben pedig 402 ilyen csőd- bűntettel találkozott az ügyészség. A számviteli előírások megszegésével kapcsolatban viszont jelentős, harmincszázalékos emelkedés ment végbe egy év alatt, mintegy 900 esetet regisztráltak. A jogtudomány sajnos nem képes minden esetre megoldást kínálni, és a jövőben is gyakoriak lesznek az olyan esetek, amikor bizonyos követeléseket nem tudnak teljesíteni. A kiutat ilyenkor nem az illegális és büntetendő behajtási módszerek jelentik, hanem sokkal inkább a megelőzés, ami abban áll(na), hogy a szerződéskötés előtt minden esetben ellenőriznünk kell leendő üzletfelünket olyan szempontból is, hogy korábbi ügyleteik alapján milyen vélemény alakult ki róluk. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen...
