Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Csődbűntett vagy sem: a bíróságtól függ

2010. november 1. | Ilonka Mária |  7112 | |

Az alábbi tartalom archív, 10 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Csődbűntett vagy sem: a bíróságtól függ

A XX. század elején még létezett az adósok börtöne, egy idő után azonban „kikopott” a gazdasági életből. Olykor szárnyra kelnek híres esetek, hogy néhány évre „sittre” kerülnek a csődbűntettet okozók, ám az igazi áttörés még várat magára a csődtörvény megszületése óta. Felelősségre vonás ritkán történik. Az sem igazán eldöntött, hogy melyik törvényt alkalmazzák: a Számviteli Törvényt, a Büntető Törvénykönyvet vagy a Csődtörvény vonatkozó paragrafusait.

Mi a csődbűntett?

A Btk. 290 §. (5) bekezdésében meghatározott, úgynevezett „adminisztratív csődbűntettként” aposztrofált elkövetési magatartás 2007. június 1-i hatállyal átkerült a Btk. 289. (3) szakaszában meghatározott számvitel rendjének megsértése tényállás keretei közé. A fenti büntetendő cselekmény – függetlenül attól, hogy mely tényállás keretei között kerül szabályozásra – alapvetően a felszámolás alá vont gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a csődtörvényben meghatározott kötelezettségeinek szándékos elmulasztásához kapcsolódik. Ehhez képest a csődbűncselekmény a felszámolandó vállalkozás létező vagyonának a jogellenes elvonását jelenti, azt a konkrét magatartást, amely megakadályozza, hogy a hitelezők hozzájuthassanak jogos követeléseikhez.

E bűncselekmény-kategória nyomozása 2006. szeptember 15-i hatállyal került a Vám- és Pénzügyőrség nyomozóhatósági hatáskörébe (ekkor még csődbűntett néven, amely elnevezést a jogalkotó 2007. június 1-i hatállyal változtatta a csődbűncselekmény terminológiára), ezért a testület pusztán az elmúlt négy év vonatkozásában tudott tapasztalatokkal szolgálni. A Vám- és Pénzügyőrség bűnügyi ügyforgalmi adatai szerint a 2007-2010 közötti időszakban a nyomozások tulajdonképpen egy szabvány, amely 2,3 megapixelig alkalmazható, e felett már valóban egyedileg fejlesztett eljárásokkal kell dolgozni. (Érdemes azt tudatosítani, hogy a szabványon belül is lehetnek olyan eltérések, amelyek a felvételek minőségi eltérését involválhatják.) Külön kell szót ejteni a rögzített képek másodpercenkénti számáról (fps), illetve a képpontok számát meghatározó paraméterekről. Általános szabály az, hogy minél több képpontból áll össze a kép, annál kisebb a másodpercenként rögzített képek száma: ha magasabb az adott készülék fps-száma, akkor értelemszerűen kisebb lesz a rögzített képeket alkotó pontok száma jelentős hányadát a Btk. 289. szakaszában meghatározott, a számvitel rendjének megsértése bűncselekmény gyanúja miatt indította.

Figyelemmel arra, hogy a korábban a Btk. 290 §. (5) bekezdésében meghatározott, úgynevezett „adminisztratív csődbűntettként” aposztrofált elkövetési magatartás átkerült a Btk. 289. (3) szakaszában meghatározott számvitel rendjének megsértése tényállás keretei közé, megállapítható, hogy amíg a számvitel rendjének megsértése miatt éves szinten mintegy 3000-5000 büntetőeljárás indul, addig a csődbűncselekményt érintően körül- belül 700-800 a Vám- és Pénzügyőrség által elrendelt büntetőeljárások száma. A csődbűncselekmény tényállásában meghatározott elkövetési magatartások megvalósítása főszabályként csak abban az esetben von maga után büntetőjogi felelősséget, ha a csődeljárást megindították vagy a gazdálkodó felszámolását elrendelték, ezért általánosságban elmondható, hogy az adott bűncselekmény miatti nyomozások alapvetően a bíróság által kijelölt felszámoló (felszámolóbiztos) feljelentése alapján indulnak.

Számviteli „leleményességek”

A csődbűncselekmény elkövetési tárgya az adós gazdálkodónak a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyona, azaz ez a típusú bűncselekmény a felszámolás alá vont gazdasági társasággal szemben támasztott hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon sérelmével valósítható meg. Ez a vagyon az adott esettől függően a néhány 1000 forint értékű pénzeszköztől a több száz millió forint értékű tárgyi és befektetett eszközökig (például berendezések, nagy értékű munkagépek, járművek, ingatlanok stb.) terjedhet. A „paletta” rendkívül változatos képet mutat.

A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elkövető bárki lehet, tehát adott esetben a tartozásokat felhalmozó gazdasági társaság ügyvezetője is. A szabályozás által védett érték a hitelezővédelem, ami az egészségesen működő gazdaság alapja. Tagi felelősség jogutód nélküli megszűnés esetén További lényeges, ide kapcsolódó szabály az, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társasággal szemben fennálló követelés – természetesen külön perben, a korlátlanság és az egyetemlegesség jegyében – érvényesíthető azon tagokkal szemben is, akik korlátolt felelősségükkel vagy a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek. Mindez természetesen csupán egy újabb esély, hogy a végrehajtási eljárás ne záruljon eredménytelenül. A jogalkotó ugyanezt a lehetőséget teremti meg az olyan előtársasági formák vezető tisztségviselői esetében is, amelyek úgy szűntek meg, hogy a céget nem jegyezte be a cégbíróság a nyilvántartásába, azonban ennek ellenére ki nem egyenlített hitelezői követelések maradtak hátra.

A felelősség megállapíthatósága

A szigorú magánvagyoni felelősség, helytállási kötelezettség elviekben különösen akkor állapítható meg, ha az érintettek a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetőleg azt a maguk vagy más személyek javára csökkentették, jóllehet tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudniuk kellett, hogy ezáltal a társaság nem lesz képes teljesíteni harmadik személyek irányában fennálló kötelezettségeit. Ennek a szigorú magánvagyoni felelősségnek a megfelelő eljárási rend szerinti jogerős megállapítása adott esetben tehát alapja lehet egy, az ügyvezetővel vagy a felelős taggal szemben lefolytatandó végrehajtási eljárásnak, ami pedig végső soron letéteményese lehet a sikernek.

A felszámolók dilemmái

Egy felszámolási szakértő több joghézagra is felhívta a figyelmet. A Büntető Törvénykönyv szempontjából nem büntethető az az ügyvezető, aki ugyan elköveti a csődbűntett akármelyik fokozatát, ha nem tudott róla, hogy felszámolási eljárás folyik ellene. A szakember a folyamatot a következő példával illusztrálta: a cégbíróság kijelöli végelszámolónak valamelyik felszámolót, akivel nem veszi fel a kapcsolatot a cég korábbi vezetése. Az eljárás során a végelszámoló a bejelentett hitelezői igény esetén kezdeményezheti a felszámolást. Ekkor a végelszámolás során még feljelenteni sem lehet a cég képviselőjét, illetve elutasítják az ilyen jellegű beadványokat.

Trükköző felelősök

A csődtörvény azt írja elő, hogy az adós cég képviselője köteles a felszámolót megkeresni, és nem a felszámolónak kell az adós cég „után futni”. Ilyenkor a felelősök eltűnnek azzal a trükkel, hogy nem veszik át a leveleiket. A felszámoló előbb-utóbb megteszi a feljelentését. A feljelentést elküldik a vámosoknak, utána behívják a felszámolót, aki tájékoztatja a hatóságot a tényekről, majd ezek után 2-3 hónap múlva lezárják az ügyet azzal, hogy nem történt bűncselekmény, mivel az adós társaság képviselője nem tudott róla.

Ha nem tudott róla, nem bűnös?

A legnagyobb ellentmondás: az adós cég ügyvezetője nem követ el bűncselekményt, mivel nem tud róla, hogy ellene felszámolást indítottak. Pedig a Cégközlönyben közzéteszik a felszámolási eljárást. A törvény szerint ezt követően neki 30 napon belül irat- és vagyonátadási kötelezettsége van. A hitelezőknek a Cégközlönyből kell megtudni, hogy felszámolási eljárás alatt áll a társaság, aki nekik tartozik. A volt ügyvezetőnek nincs ilyen olvasási kötelezettsége. A felszámoló feljelentése esetén az eljáró hatóság a legtöbb esetben akkor is megszünteti a nyomozást, amikor felszámoláskor az első, a bíróság részéről fizetésképtelensége esetén megküldött felszólító levelet átvette a cégvezető. Abba általában beleírják, hogy ha 15 napon belül nem mond ellent, akkor a bíróság vélelmezi, hogy elismerte adósságát, és elrendeli a felszámolást. Tehát tudnia kell az eljárásról. Viszont ha a felszámoló levelét nem vette át, akkor már nem büntethető, mert nem tudott arról, hogy a felszámolási eljárás megindult cége ellen. A kérdésre, hogy vajon hogyan lehetne megszüntetni ezt a joghézagot, a megkérdezett szakértő a következőket szögezte le: az egyik megoldás az, ha büntetőjogi felelőssége a Cégközlönyben való közzétételt követően az ügyvezetőnek is lenne a Cstv. 31. §-ban leírtak mulasztása miatt. Ha tudott róla, ha nem tudott róla, büntethető legyen. Amennyiben egy hitelezőnek kötelessége olvasni a Cégközlönyt, hogy bejelentse a hitelezői igényét, akkor az adósnak is tegyék kötelességévé.

Nem minden az övék, hiába tulajdonosok

A társaságok gazdálkodásában nagy gondot jelent az, hogy sajnos azt hiszik a cégvezetők, a tulajdonosok, hogy a cég pénztára is az ő közvetlen, elkölthető tulajdonuk. Nem értik meg általában, hogy hiába övék a vállalat, mégsem rendelkezhetnek szabadon a pénztárral. Az ügyvezetők általában összetévesztik a cég pénztárát az otthoni kosztpénzzel. Nagy különbség áll fenn a fogalmak között: az az övé, amit osztalékként kapott vagy fizetésként felvett. Törvényi előírásokkal, szankciókkal kellene rászoktatni a cégvezetőket arra, hogy tegyék rendbe a társaságuk pénztárát. Ismereteink szerint az angolszász jogalkotásban, ha becsődöl, illetve felszámolás alá kerül egy társaság, egész működése alatt támadható minden olyan szerződése, amely vagyonelvonással párosult. Hazánkban a vagyonkimentéseket (ha megfelelőképpen előkészítették) bizonyítani szinte lehetetlen. Jelenleg többnyire csak akkor lehet bizonyítani, ha felszámolás előtt 1 évvel a becsődölni készülő társaság mondjuk a 100 millió forintot érő ingatlanát eladja kb. 20 millió forintért. A törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy az számít értékaránytalan értékesítésnek, amit a tényleges ár 50 százalékánál kevesebb értéken adnak el. Ha alatta van, akkor lehet csődbűntettről beszélni. Felmerül egy másik kérdés is, nevezetesen az, hogy az 5-10 milliárd forintos vagyonnal rendelkező cégek, ahol volt 100-150 munkavállaló, a munkaviszony megszüntetésével járó kötelezettségeket hogyan tudják majd kifizetni?

Amikor valaki saját magát hitelezi

A legnagyobb gond ezen a területen az, hogy ha a tagi hitelt visszafizeti az ügyvezető saját maga részére, ez a felszámolást megelőző egy éven belül a hitelező jogtalan előnyben részesítésének számít, amit figyelmen kívül hagynak a tulajdonosok. Feljelentés esetén, ha az illetékes bíróságig eljut az ügy, a körülményeket a bíróság mérlegeli, és tőle függ, milyen kategóriába sorolja a cselekményt, hogyan szankcionál. A legtöbb csődbe jutott vállalatról elmondható, hogy a beruházások rosszul tervezettek, a beszállítók nem kapják meg a pénzüket. Amikor eljutnak arra a pontra, hogy az alvállalkozókat ki kellene fizetni, addigra elfogy a pénzük. Hogy a fedezetkezelő intézmény – amely elsősorban az állami beruházásoknál az alvállalkozók kifizetésére szolgál – mennyire válik be, még nem látható előre. A magánberuházásoknál, ahol nem száll be az állam semmilyen pénzeszközzel, ott mindenképpen törvénymódosításra lenne szükség, és létre kellene hozni ott is fedezetbiztosítókat, hogy ne kerülhessen csődközelbe sem a beruházó, sem az alvállalkozója.

Miért csak a közlönyből értesülnek?

A hitelezőnek a közlönyből kell értesülnie, hogy felszámolják a céget, és amelyiknek hitelez, tartozása van. Ugyanakkor az adós cégvezetőnek az a kötelezettsége nem áll fenn, hogy naponta figyelemmel kísérje azt, hogy cége ellen vajon jogerősen elrendelt felszámolás van-e folyamatban. Az 1990-es években módosították a gazdasági társaságokról szóló törvényt, így azoknál a társaságoknál, amelyek köztartozások miatt kerültek felszámolásra, az ügyvezető 3 évig nem lehetett tisztségviselő. Ez a szabály jelenleg is hatályos, csak azzal a különbséggel, hogy ahhoz, hogy eltiltsák az ügyvezetőt az ilyen tevékenységtől, külön perben kell megállapítani a felelősségét. De ki fogja beperelni ezért az ügyvezetőt? Egyébként a felszámolás alatt álló társaságok nem mentesek az eljárási díj megfizetése alól.

A hitelezők későn kapnak észbe

Az új csődtörvény értelmében a korrekt adósok érdeke a csődjelentés, míg a tisztességtelen adósokat vagy a csődeljárás eltitkolására, vagy a felszámolási eljárás hitelező oldalról való indításának kivárására ösztönözheti. Ráadásul a csődeljárás esetén kötelező értesítés elmulasztása csupán 800 ezer forint pénzbüntetéssel sújtható, így az alacsony büntetés érdekeltté teheti a rosszhiszemű adósokat a bejelentés elmulasztásában. Ezért azt mondják, hogy az új csődtörvény életbe lépése sem hozta meg a felszámolási eljárások csökkenését. A felszámolási eljárásokban részt vevő cégek 80 százaléka már vagyon nélküli vállalat. A hitelezők csak későn, a felszámolási eljárás alatt próbálják érvényesíteni követeléseiket, s nagy valószínűséggel alig jutnak pénzükhöz. Pedig ezt már jóval előbb meg kell(ene) tenniük. Álljon itt két kiemelkedő eset, amelyről sokat beszélnek: 100 millió forint feletti adóhiány keletkezett, s feljelentés történt az ügyben. Az ügyészség megállapította, hogy a gazdálkodás során a számviteli fegyelmet megsértették, és ez adminisztratív csődbűntettnek minősült, amiért felfüggesztett börtönt szabtak ki az ügyvezetőre. A kiszabott büntetés azonban nem állt arányban az értékveszteséggel. Előfordult, hogy 20 millió forintos tőketartozása volt egy társaságnak, és az adóhatóság kiszabott további 30-50 millió forintos bírságot. A kérdés az, hogy mikor fogják a tőkét befizetni, ha annak a többszörösét kitevő bírságot kell kifizetni? A bírságot a felszámolásban hátrébb kell sorolni. Előfordult egy 150 millió forintos adóhiány esetében, hogy a bíróság megkérdezte az ügyvezetőt, hogy megbánta-e tettét, aki természetesen megbánta. Ezután 70 ezer forint pénzbírságot róttak ki rá. Ez bizony elgondolkoztató!

A megelőzés fontossága

Éves szinten 11 ezer felszámolási eljárás indul. A kényszer-végelszámolások kb. 99 százaléka felszámolásba megy át. A megindított felszámolási eljárások számát tekintve a 2006-os gyors növekedést 2007-ben nem követte látványos emelkedés. Míg 2006-ban 9559 cég ellen indítottak beszállítóik vagy hitelezőik felszámolási eljárást, addig tavaly 9823 társaságtól akarták visszanyerni pénzüket ilyen módon a partnerek. Ez mindössze 2,7 százalékos növekedés. A csődeljárások száma a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is elenyésző volt a felszámolásokhoz képest. (Ez a lehetőség továbbra sem vonzó a bajba jutott vállalkozások számára, mivel egyezség híján a felszámolás következik.) A csődtörvény bevezetésével nem történt igazi áttörés a reorganizáció terén, a csődbűntettet elkövetőket sajnos nehéz a vádlottak padjára ültetni. 2008-ban 416, 2009-ben pedig 402 ilyen csőd- bűntettel találkozott az ügyészség. A számviteli előírások megszegésével kapcsolatban viszont jelentős, harmincszázalékos emelkedés ment végbe egy év alatt, mintegy 900 esetet regisztráltak. A jogtudomány sajnos nem képes minden esetre megoldást kínálni, és a jövőben is gyakoriak lesznek az olyan esetek, amikor bizonyos követeléseket nem tudnak teljesíteni. A kiutat ilyenkor nem az illegális és büntetendő behajtási módszerek jelentik, hanem sokkal inkább a megelőzés, ami abban áll(na), hogy a szerződéskötés előtt minden esetben ellenőriznünk kell leendő üzletfelünket olyan szempontból is, hogy korábbi ügyleteik alapján milyen vélemény alakult ki róluk. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen...


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem