Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Alternatív válságkezelés, vitarendezés

Előtérben a mediáció

2010. május 1. | Ilonka Mária |  3941 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Alternatív válságkezelés, vitarendezés

Az alternatív vitarendezés hívei számára nagy segítséget jelentett a 2002-ben Brüsszelben kidolgozott vitairat, a Zöld Könyv, amely a polgári jog és a kereskedelmi jog területén alkalmazható alternatív eljárásokról szólt. Azóta a közvetítői eljárásoknak számtalan változata alakult ki, s ezek célja egytől-egyig a hosszadalmas, autokratikus és költséges bírósági eljárás – valamilyen módon való – kiváltása.

A mediációnak nevezett tevékenység lényege, hogy a vitás ügyükben döntésképtelenné váló felek a hazai szabályozás alapján a bírósági eljárás megelőzése érdekében egy semleges, pártatlan harmadik személy, a közvetítő bevonásával megkísérlik megtalálni a mindkét fél számára a megfelelő megoldást, amelyet a felek írásos megállapodásban rögzítenek. Amióta a gazdasági válság begyűrűzött, a vállalkozások is olyan problémamegoldást keresnek, amely azonnal és gyorsan nyújt megoldást a jogvitákra és nem olyan hosszadalmas, mint a bírósági eljárás.

– Az üzleti mediációnak milyen gyakorlata honosodott meg hazánkban? – kérdeztük dr. Hammer Ágnes akkreditált mediátort, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Szolgáltatások Tagozat XXVII. Mediációs és Jogi Koordinációs Osztály alelnökét.

– A közvetítés célja olyan vitarendező eljárás lefolytatása, amelynek során a vitában érdekelt felek a közvetítő (mediátor) segítségével egyezséget kötnek. Az egyezség az érdekelt felek konszenzusán és kompromisszumán alapul. Tekintettel arra, hogy ezt az egyezséget az eredetileg vitában álló felek hozzák létre, így nagy esélye van annak, hogy az egyezséget be is tartják. Az üzleti mediáció a gazdálkodó szervezetek közötti konfliktus kezelési módszere, a cégek belső életét, illetőleg a gazdálkodó szervezetek közötti együttműködést segíti. Magyarországon a 2002. évi LV. törvény szabályozza a közvetítői tevékenységet, amely 2003. május 17-én lépett hatályba.

Igazságügyi akkreditáció

– Ki lehet Magyarországon mediátor?

– Közvetítői tevékenységet csak az folytathat, akit az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a közvetítők névjegyzékébe felvett. A természetes személyek esetében a névjegyzékbe vétel feltétele a felsőfokú végzettség, a végzettség megszerzésétől számítva a szakmához kapcsolódó ötéves szakmai gyakorlat igazolása, a büntetlen előélet. Tehát ha valaki elvégezte a közgazdaságtudományi egyetemet, akkor öt évig kell közgazdászként dolgoznia ahhoz, hogy meglegyen a szakmai gyakorlata. Aki ilyen pályára készül, az nem állhat a közvetítői foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, és egyéb jogszabályban foglalt kizáró okok sem állhatnak fenn vele szemben. Vannak vállalkozások, amelyek mediációval foglalkoznak, ennek az a feltétele, hogy a vállalkozáson belül legyen legalább egy olyan természetes személy, aki a közvetítői névjegyzékben szerepel.

2010. január 1-jétől a névjegyzékbe felvételt kérőnek azt is igazolnia kell, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter által kiadott végrehajtási rendeletben szereplő közvetítői képzések közül az illető valamelyiket elvégezte. Aki ezt megelőzően jelentkezett a közvetítői névjegyzékbe, annak nem kellett semmilyen igazolást bemutatni a képzésről. Jelenleg körülbelül 1460-an lehetnek az akkreditált közvetítői névjegyzékben. Akik később jelentkeznek mediátornak, 2011. december 31-ig kell igazolniuk azt, hogy a jogszabály által meghatározott valamelyik közvetítői képzést elvégezték.

Másoddiplomás közvetítői képzés jelenleg tudomásom szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán van, amely négy féléves. A miskolci egyetem általános és igazságügyi szakán indítottak még mediátorképzést, amely két féléves. A Kapcsolat Alapítványnál, a Kisebbségi Mediációs Intézetnél is van mediátorképzés, és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is indít majd akkreditált gazdasági mediátorképzést. A tananyagunk most van akkreditáció alatt. A német mediációs technikát próbáljuk átvenni, elterjeszteni. Ez a gazdasági életben az érdekeken alapuló problémamegoldás sokkal jobban eredményre vezethet, mint az angolszász típus, amely az érzelmeken alapuló problémamegoldást preferálja.

Mindenhez érteni kell

Amennyiben valaki a gazdasági életben akar mediátorként tevékenykedni, nem árt érteni a joghoz, a pénzügyekhez, egyszóval ahhoz, amiről a vita során szó van. Amennyiben építőipari vagy épületgépészeti probléma merül fel, akkor az ezt szabályozó jogi környezethez, a magyarországi gyakorlathoz, szokásokhoz kell alkalmazkodni. Egy-egy építőipari mediációs ügyben általában többen járnak el, mert az elengedhetetlen egy sikeres közvetítéshez, hogy pontosan értsék a problémát, a vitás ügy lényeges kérdéseit.

– Mi jellemzi egy jó mediátor tevékenységét?

– Fontos, hogy kompetens legyen azon a területen, amelyen közvetít. Számos nagy projektben létrejött vitáknál vettem részt közvetítőként. Meg kellett tanulnom a szakzsargont. Mindenképpen kell, hogy mozogjunk a gazdasági üzleti életben, hogy megértsük azt a nyelvezetet, mert más a kihallása a dolgoknak. Lényeges az alkalmazkodóképesség és a határozottság. Egy mediátor számára nagyon fontos az emberismeret, pártatlannak és semlegesnek kell maradni és jó, ha tudjuk, hogy feltehetően igazat mond-e az illető vagy sem. Nagyon fontos a gyors helyzetfelismerési és reagáló képesség. Amikor az adott helyzetben valaki valamit mond, amely sértés lehet a másik félre nézve, és ha az adott pillanatban nem lépek közbe, akkor elmérgesedhet a helyzet. Mindenképpen fel kell ismerni ezeket a szituációkat, még mielőtt keletkeznének, kialakulnának.

– Milyen esetekben hívnak mediátort? Ki az, aki kezdeményezi a mediátor igénybe vételét?

– Úgy tapasztalatom, hogy igazából még mindig nem tudják, mit takar a mediátor tevékenysége. Van olyan ügyfelem, akivel három éve kerültem kapcsolatba, kéthavonta biztosan van egy mediáció, de mégis összekeveri a meditációval. A kettő nem ugyanaz. A vállalkozók az alvállalkozóikkal együtt akkor jönnek el hozzám, amikor nem tudják, hogy mit csináljanak, nem tudnak megállapodni, azt azonban mindegyikük érzi, hogy a megegyezésre saját érdekükben minél hamarabb szükség van.

Nem hallgatják meg egymást

– Mi az, amiért nem tudnak az ügyfelek megállapodni egymással és miért kell igénybe venniük közvetítőt?

– Azért, mert nem képesek egymást meghallgatni. Illetőleg, ha meghallgatják egymást, akkor nem biztos, hogy ugyanazt értik, mint amit valójában érteni kell. Általában mindenki úgy gondolja, hogy csak neki van igaza. Amikor eljutnak egy mediátorhoz, akkor nagyon rossz minőségű a kommunikáció közöttük vagy pedig már nincs is kommunikáció, nem beszélnek egymással, csak az egyik fél tudja azt, hogy neki az adott problémát meg kell oldania. A bíróságra nem akarnak elmenni, mert az nagyon hosszadalmas és költséges. Nagyobb értékű szerződéseknél, és nagy értékű jogvitáknál akár több százezer forint is lehet, és nincs idő kivárni, mire a bíróság ítéletet hoz. A vállalkozók úgy gondolkodnak: „Nekem most kell ez a valami vagy most szeretném ezt a munkát tovább folytatni, nekem most kellenek azok a bizonyos műszaki dokumentációk, mert ha az alvállalkozó nem adja oda, akkor a megrendelőnek nem tudom átadni, ha meg nem adom át határidőre, akkor a megrendelő kötbérezni fog. A megrendelőnek az a problémája, hogy ha ez nincs meg, akkor az uniós támogatást fogj248/tra elveszíteni”. Mindig vannak bizonyos folyamatok, amelyek miatt szükséges, hogy minél gyorsabban megegyezzenek.

Különbség van a kicsik és a nagyok között. A nagyvállalkozások, akik még jelen pillanatban valamennyire tőkeerősek vagy esetleg még forgóeszköz-hitelt is kapnak, azt mondják, hogy nekem minden kell, teljesen mindegy, hogy mikor. Viszont a nagyok abba nem gondolnak bele, miszerint lehet, hogy kibírják anyagilag és pénzügyileg, de a nálánál valamivel kisebb, de rosszabb anyagi helyzetben lévő vállalkozás nem biztos, hogy túléli a problémát, tehát minél hamarabb meg kell oldani az ügyet.

A szolgáltatói szektort jobban be lehet vonni a mediációba, viszont az építőipar nagyjai úgy állítják fel a szerződéses kapcsolataikat, az egész projektmunkát (amiben benne lebeg az is, hogy nem fogja kifizetni az alvállalkozóit, sőt az is, hogy nem fogják átvenni rendesen a munkát) úgy alakítják ki, hogy nehezen lehessen velük tárgyalni, megegyezni. A nagyok arra sem méltatják a kisebbeket, hogy szóba álljanak velük, általában ügyvédjükön keresztül levelezgetnek. Rendszeresen arra hivatkoznak, hogy „azért nem fizetem ki a 40 millió forintos végszámládat, mert hogy nekünk a megrendelő hiányosságokra hivatkozva szintén nem fizetett, nem vette át a munkát”. Később kiderült nem egy esetben, hogy a megrendelő már egy éve átvette és ki is fizette a munkát, és már rendeltetésszerűen használják.

– Milyen típusú ügyei voltak? Mi az, amiben a felek leggyakrabban nem tudnak egyet érteni: esetleg gazdasági részletkérdések, a fizetések üteme?

– Nézzünk néhány példát! Négy építőipari alvállalkozó szerződést kötött egy építőipari fővállalkozóval bizonyos építőipari munkálatok elvégzésére. Az alvállalkozók a munkát a munkavégzés helyén előre ütemezett terv szerint végezték. A fővállalkozó az egyik alvállalkozóval a megkötött szerződés értelmezésével kapcsolatban vitába keveredett, amelynek az lett az eredménye, hogy a fővállalkozó leállította a részteljesítésekre vonatkozó kifizetést. Ezáltal a munkát a többi alvállalkozó sem tudta tovább folytatni, így mindegyik alvállalkozás működése veszélybe került a felmerült pénzügyi nehézségek miatt.

Az alvállalkozók likviditási helyzete az évekig elhúzódó bírósági eljárás következtében feltehetően a felszámolási eljárást vonta volna maga után, ezért kerestek fel közösen, hogy a vitát mediációs eljárás keretében rendezzük.
Az eljárás során sikerült a nézeteltéréseket a felek érdekeinek figyelembe vételével rendezni, így a munka tovább folytatódhatott a létrejött megegyezés, megállapodás alapján.

Egy másik ügyben a kivitelező cég a megrendelővel kötött szerződés alapján határidőre elvégezte a munkát. A műszaki-átadás átvételnél a megrendelő kifogásolta azt a tényt, hogy a szerződésben meghatározott belső burkolók nem a megrendelő által megjelölt minőséget képviselik, ezért a műszaki átadás-átvételt megtagadta és vállalkozói díj utolsó részletét nem utalta át a kivitelező számlájára.

Tekintettel arra, hogy műszaki átadás-átvétel nem történt meg, és a kivitelező többszöri felszólítás ellenére a belső burkolókat nem cserélte ki, valamint a követelt árengedményt sem fogadta el, a megrendelő már két hónapja nem tudta bérbe adni a létesítményt, amely jelentős árbevétel kiesést okozott neki. A megrendelő nem akart bírósághoz fordulni a peres eljárás hosszadalmas időtartama miatt, ezért felkeresett, hogy a kivitelezővel fennálló vitája a lehető legrövidebb idő alatt megoldódjon.

A közvetítői eljárásban a feleknek sikerült megteremteni egymással a hatékony kommunikációt a segítségemmel, a probléma megoldására több javaslatot is adtak egymásnak. Végül egy héten belül együttműködésük eredményeként eredményes megegyezés jött létre közöttük.

A harmadik esetben egy ingatlan befektető cég társasházi lakások építése céljából jelentős méretű telket akart vásárolni. Pár hónapos keresés után rátalált a megfelelő nagyságú, elhelyezkedésű és infrastruktúrával ellátott telekre. A telek tulajdonosa is el akarta adni a telket, az ingatlan befektető cég által ajánlott ár is megfelelő volt számára. A felek azonban több hetes tárgyalás során sem tudtak megállapodni a vételár megfizetésének részleteiben, annak ellenére, hogy mindkettőjük érdeke volt a szerződés létrehozása. Az álláspontok teljesen megmerevedtek, úgy nézett ki, hogy közös érdekeik ellenére mégsem sikerül az ügyletet megkötniük.

Ekkor kerestek meg közösen egy régebbi mediációs eljárásomban szereplő fél ajánlása alapján. Annak ellenére, hogy a folyamat elején az álláspontok jelentősen eltértek egymástól, a negyedik megbeszélésen a segítségemmel sikerült olyan megegyezést, megállapodást létrehozniuk, amelyek mindkettőjük számára elfogadható volt. Az írásba foglalt megegyezést aláírás után azonnal átvittük az irodámtól pár száz méterre lévő közjegyzőhöz, aki közjegyzői okiratba foglalta.

Egy másik eset bankgaranciához kapcsolódott: az egyik fél megígérte, hogy hoz bankgaranciát – ingatlan fedezet mellett – 140 millió forintról, 10 éves időtartamra. Ennek az ígéretnek a megvalósítására 1 hetet adtak neki. Erre normális esetben legalább 2 hónapot kell szánni, hogy megkapja az illető a bankgaranciát. Ezt az ügyet is sikeresen befejeztem.

Nem tudják, mit írnak alá

Tapasztalataim szerint abból keletkezik a konfliktusok, viták, jogviták legnagyobb része, amikor egymással szerződnek a felek és nem terjed ki minden lényeges kérdésre a szerződés. Amikor kialakul a vita, gyakran azt sem tudják, hogy pontosan milyen feltételeket írtak alá. A problémák folytatódnak, amikor valamilyen végszámlát kell leadni, de ez nem sikerül. Ekkor érzik azt, hogy muszáj mediátorhoz menniük, hogy ez a vita minél hamarabb megoldódjon. Ezekben az esetekben leggyakoribb kifogás a teljesítés minősége és határideje. A kivitelező könnyen gondolja azt, hogy jó munkát végzett, de a megrendelő minősíti és könnyen mondja azt, hogy a vállalkozó harmadosztályú munkát végzett. Amikor a szerződésben leszabályozzák, hogy mit jelent az első osztályú teljesítés, ilyenkor mindig lehet valamilyen szabványra hivatkozni, szoktam ezt látni, akkor már egy-egy vitapontot ki lehet(ne) kerülni. Előtérbe kerül a teljesítés minősége, a határidő. Gyakran felteszik a kérdést: hogyan fogjuk a teljesítés határidejét kezelni? Ilyenkor elhangzik az illető vállalkozótól, hogy nem esett késedelembe, mert a másik későn adta át a munkaterületet, viszont a munkanaplóban az szerepel, hogy időben átvette a területet. Jó, de az építésvezető aláírta. A késedelmes és hibás teljesítés szankciója a kötbér, amelyen lehet vitatkozni, hogy jár-e vagy sem. A rossz minőségű munka után lesz-e árcsökkentés vagy sem.

Amikor ezeken a kérdéseken túlverekedték magukat, és sikerült megoldaniuk, akkor jönnek a számlaügyek. A nagy építőipari cégeknél általában van egy másfél oldalas vállalkozói szerződés, amihez kapcsolódnak az általános szerződési feltételek, a különös kikötések. A kisebb cégek a másfél oldalas tételt ismerik, a többit sajnos alapos elolvasás, értelmezés nélkül szignálják. A többletirat tartalmazza a számlák befogadási rendjét. Azonkívül fontos a teljesítési igazolás mibenléte. A kisebbeknél elegendő 1 aláírás, míg a nagy cégeknél akár 3 aláírás is szükséges. Gyakran nem tudják, hogy ki a projektvezető, a termelési igazgató.

A szerződés tartalma sok esetben üzleti titkot képez és a másik fél hozzájárulása nélkül nem lehet kiadni. Amikor eljönnek hozzám, arra kérem a feleket, mondják el, mi a vita tárgya, vizsgálják meg, hogy a szerződésük tartalmaz-e titoktartási záradékot, és nem biztos, hogy szeretném látni az egész szerződést addig, amíg a másik fél is el nem fogadta a közvetítői eljárást. Amikor mindkét fél beleegyezik, akkor tekintek bele a dokumentumokba, hogy tisztán lássam a vita tárgyát.

– Az építőiparon belül milyen gyakori problémafelvetésekkel találkozik?

– A szavatosság is lehet vita tárgya, például az, hogy kinek az érdekkörében merült fel a hiba, különösen, ha egy nagyobb projektről beszélünk: például nem szabályozzák le, hogy kinek, mikor kellene odamenni és kinek mit, kinek a költségére kellene kijavítani. Akadnak olyan cégek, akik azt mondják, hogy azonnal megyek és javítok, pedig a hiba nem is az ő érdekkörében merült fel. Utána meg kiderül, hogy a szavatossági hibák javítása többe került, mint amennyi vállalkozói díjat az illető a munkáért kapott.

Semleges területen

A mediációs tárgyalás mindig semleges területen – a mediátor tárgyalójában – történik. Az oroszlán barlangjába senkinek sem kell bemenni. Teljesen más pozícióban tárgyal valaki a saját területén. A mediációs tárgyalásnak meghatározott szakaszai vannak. Sőt pontosan meg van határozva, hogy mit és milyen sorrendben célszerű vezetni a sikeres megállapodás érdekében.

A közvetítői törvény azt mondja ki, hogy a közvetítői eljárást a mediátornak 4 hónap alatt be kell fejeznie. Viszont a törvény azt is tartalmazza, hogy a felek kérelmére meg lehet ezt az időt hosszabbítani. Ez természetesen mindig attól függ, hogy a felek valójában szeretnének-e megegyezni vagy sem. A gyakorlat alapján már felismerhető, hogy kinek előnyös az időhúzás. Saját gyakorlatomban minden esetben befejeződtek 4 hónapon belül a közvetítői eljárások. Az egyszerűbb ügyek általában 1-2 tárgyalási nap alatt (egy tárgyalási nap maximum 3 óra) megoldódnak, a bonyolultabb ügyekben a sikeres megállapodáshoz 3-4 hét (ezen belül 4-5 tárgyalási nap) szükséges lehet, különösen, ha a felek még különböző dokumentumokat akarnak a másik fél kérésére beszerezni.

Hangrögzítő eszközt nem használhatnak a tárgyalás során, a mobiljukat szobán kívül hagyják, csak a jegyzetelés megengedett. Minden titkot meg kell őrizni, amit a tárgyalások közben hallok és nemcsak az eljárás befejezéséig, hanem ezt követően is korlátlan ideig – ezt kimondja a közvetítői törvény is. A mediátor a bírósági eljárásban sem tehet tanúvallomást arról, hogy a felek a közvetítői eljárás során mit mondtak.

– Mennyire győzhetők meg a cégvezetők a mediáció fontosságáról?

– A vállalkozókat arról kell meggyőzni, hogy a közvetítői eljárás miért előnyös nekik, gazdaságilag, pénzügyileg, vagyis összességében milyen előnyük származik abból, ha a konfliktus, vita, jogvita egy kölcsönösen elfogadható megállapodással minél hamarabb lezárul. Amikor a gazdasági mediációban a felekről beszélünk, akkor mindig az adott cég önálló aláírásra jogosultjairól van szó. Nekik együttesen jelen kell lenniük a közvetítői eljárást megindító dokumentum, valamint a megállapodás aláírásánál. A tárgyalási folyamatban azonban az ő meghatalmazásuk alapján azokra az emberekre van szükség, akik érdemi információt tudnak adni a vita tárgyáról, lehetséges megoldási módozatairól.

A mediáció nagyon hatékony lehet a permegelőzésben. Volt egy törvényjavaslat is körülbelül egy éve azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági perek megindítása előtt a közvetítői eljárást meg kell kísérelni. Amennyiben nem jön létre megegyezés, csak akkor fordulhatnak a felek a bírósághoz. Tehát a perindítás előtt kötelező lett volna a mediáció igénybevétele. Ám ez sajnos nem ment át a törvényhozók akaratán. A közvetítői tevékenység igénybevétele előtt az érintetteknek fel kell mérniük a várható kiadásokat, ajánlott ezt összevetni egy peres eljárás költségeivel.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem