A szakma egy biztonságtechnikai cég szemszögéből
2010/5. lapszám | netadmin | 7331 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
E havi tanulságos történetünkben egy elektronikus vagyonvédelemmel foglalkozó szakcég véleményét kértük ki a villanyszerelők tevékenységével kapcsolatban. Miként korábbi írásunkban már egy kapuautomatizálási vállalat képviselője is összefoglalta ta...
E havi tanulságos történetünkben egy elektronikus vagyonvédelemmel foglalkozó szakcég véleményét kértük ki a villanyszerelők tevékenységével kapcsolatban. Miként korábbi írásunkban már egy kapuautomatizálási vállalat képviselője is összefoglalta tapasztalatait és javaslatait, úgy tanulságot hordozhat magában az is, ha most e szakterület tükrében mutatjuk be – óhatatlanul általánosító módon – az épületvillamossági szerelők tevékenységét.
Jelenleg Magyarországon a vagyonvédelmi szerelő szakma műveléséhez – papíron legalábbis – számos kritériumnak kell megfelelni. Kiemelhető a szakirányú tanfolyamok elvégzése, a kötelező kamarai tagság, illetve olyan járulékos feltételeknek való megfelelés, mint például erkölcsi bizonyítvány beszerzése. Ezen feltételek teljesülésének ellenőrzése azonban nem valósul meg: érdemes elgondolkozni azon, hogy például Szlovákiában a megfelelő engedélyek hiányában végzett munkáért 1000 eurós büntetést szabnak ki, míg
Romániában akár 3 hónapos börtönbüntetés is kiszabható. Sajnálatos módon hazánkban nem létezik szigorú és végrehajtható szankcionálása ennek a fajta „fekete munkának”. A kamara maga nem potens ebben a vonatkozásban, hiszen szervezeti felépítésénél fogva meghatározó súllyal az ún. élőerős vagyonvédelmi vállalkozások delegáltjai vannak jelen a döntéshozó testületekben. A „technikai” oldal tehát tényleges piaci szerepvállalásához mérten alulprezentált, nem is tehet sokat a helyzet rendezéséért.
Ugyanakkor azonban látni kell, hogy jelentős számú, szakmai végzettséggel nem rendelkező épületvillamossági szerelő vállal feladatot elektronikus vagyonvédelmi rendszerek telepítésében. Nyilvánvaló, hogy a háttérben gazdasági okok húzódnak meg: az erősáramú területről azért áramolnak át a szakemberek a gyengeáramú rendszerekhez, mert jelentős mértékben visszaesett a megrendelés-állomány, s a telepítéshez szükséges ismeretkör nem radikálisan eltérő.
De az sem hallgatható el, hogy ez a fajta „fusizás” kölcsönös: a riasztótelepítő is nekiáll „falat vésni”, ha éppen nincs munkája. Igazság szerint ritka az olyan tiszta szerelési szituáció, amikor minden szakma képviselője a saját szakterületének megfelelő feladatokat lát el. Nagy a kényszer: ha egy szerelő látja, hogy az adott megrendelés végeztével nincs munkája, akkor inkább olyan munkákat is elvállal, amelyekhez igazából nem ért. Mivel a kivitelezési helyszínen először a nagyobb volument képviselő villanyszerelő jelenik meg, ezért nagyobb az esély arra is, hogy a gyengeáramú munkákat is ő valósítja meg. Sajnos, nagyon nagy számban érkeznek panaszok ezekre a munkákra: a kifogások meghatározó részét pontosan a szaktudás hiányából fakadó hibákra lehet visszavezetni: például noha behúzzák a kábeleket a riasztórendszernek vagy a kameráknak, de nem olyan kábelt és nem oda, ahová és amit ténylegesen kellett volna. A másik tipikus probléma a termékek műszaki specifikációját érintő tájékozatlanság: általában a szerelők hajlamosak egy-egy típus telepítését, programozását elsajátítani, és a többi rendszert is igyekeznek saját tudásuknak megfeleltetni. Ennek az az eredménye, hogy a telepített rendszer nem, vagy tényleges képességeinek csak tört részén képes üzemelni.
A végfelhasználó azonban csalódott lesz: nem érti majd, hogy miért nincs külön kódja minden családtagnak, másként kérte a zónakiosztást, jó lett volna, ha a tűzjelzőt is integrálják a rendszerbe stb. A szerelő nem is tudja, hogy az eszköz, amit installált, mindezeket a paramétereket, szolgáltatásokat képes lenne kiszolgálni. Jellemző eset az, hogy a villanyszerelő kiépíti a rendszert, de a felprogramozást már a specialistára bízza. Itt pedig már megjelenik a szubjektív tényező is: az utólagosan érkező riasztós már csak azért is leszólja elődje munkáját, mert látja, elesett egy munkától. Röviden, ezek a szituációk nem végződhetnek minden partner számára kielégítően.
A biztonságtechnikai szakma számára alapvető jelentőséggel rendelkezik az, hogy ezek a villanyszerelők megfelelő szakmai továbbképzésben vegyenek részt. Természetesen ez költséggel jár, ma kb. 130 000 forintba kerül az akkreditált szakképesítés megszerzése, mintegy 12-13 hét alatt lehet abszolválni. Sőt ezt követően további, azonban már jórészt térítésmentes tanfolyamon is részt kell venni a megfelelő szaktudás megszerzéséhez. A tevékenység legalizálásán túlmenően azért is érdekükben áll ez a villanyszerelőknek, mert figyelembe kell venni, hogy az elektronikus vagyonvédelem területén is, de általában a gyengeáramú rendszerek vonatkozásában nagyon gyors ütemű a fejlődés. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 2-3 évente a szakembereknek a teljes termékpalettát, az új termékek műszaki paramétereit újra kell tanulniuk.
Fontos, hogy a két szakterület számára nagyon sok közös kihívás jelent meg az utóbbi időben, elég csak az épület-felügyeleti rendszerek rohamos terjedését figyelembe venni itt. Noha ezek ma még csupán az épületek kb. 1%-nál jelennek meg, rövidesen ugrásszerű fellendülésre lehet számítani. Márpedig ezeknél a rendszereknél elkerülhetetlen a gyenge- és erősáramú szaktudás ötvözése. Így várhatóan megjelenik majd az a szakember, aki ezeknek a rendszereknek a komplett kivitelezését elvállalhatja. És az is nyilvánvaló, hogy itt az órabérek jelentősen meg fogják haladni a hagyományos villanyszerelésben érvényesíthetőket.
A válság erősen éreztette hatását az elektronikus vagyonvédelemmel foglalkozó kereskedelmi és kivitelezőcégek piacán. Miközben az üzleti lehetőségek szűkültek, addig a fennmaradásért küzdő cégek erős árversenye leszorította az árakat: szükségszerű volt, hogy csökkenjen a piaci résztvevők száma. Jelentős fejlődési tendencia nem mutatkozik ebben az évben. A visszaesés elsősorban a kereskedelmi, ipari szektort érintette, a lakossági területen kevésbé volt érezhető a válság hatása. Ebben a környezetben jelentősen felértékelődött a szaktudás, a piaci ismeretek jelentősége. Hiszen aki nem rendelkezik mélyebb szaktudással, esetleg csupán csak egy „alap” csomagot tud felszerelni, az nyilvánvalóan nehezebben tudja kiszolgálni a megrendelőt, nehezebben tud olyan plusz szolgáltatásokat ajánlani, amelyek 10-30%-kal is megemelhetik az ajánlati árat.
Az elektronikus vagyonvédelem kereskedelmi és kivitelezői piaca egyébként ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint az épületvillamosságé: itt is nagy számú kontár dolgozik a piacon, itt is kiélezett a konkurenciaharc, itt is elképesztő baklövésekre kerül sor. Elég csak az állami, önkormányzati szférában megjelenő visszaélésekre felhívni a figyelmet. Nagy a tájékozatlanság, a tisztességtelen piaci magatartás aránya, és ez számos problémás helyzetet szül. Csak egy példára hivatkozzunk.
Ma már széles körben ismertek az IP- és az analóg kamerák alkalmazástechnikai különbségei. Az IP-kamerák által adott digitális jelek valóban lényegesen jobb képminőséget produkálnak, ám az is igaz, hogy ezeknek a rendszereknek az ára kétszer, háromszor meghaladja az analóg kameráséit. Ennek megfelelően a piacon értékesített termékek 80-90%-át az analóg rendszerek teszik ki. De ehhez az is hozzátartozik, hogy a hétköznapi gyakorlatban felmerülő feladatok többségénél bőségesen elegendő az analóg kamerák biztosította képminőség (gyakori probléma például az, hogy egyes IP-kamerák már olyan minőségű képeket állítanak elő, amelyeknek továbbítása és tárolása technikai problémákat vet fel).
A magyarországi piac jellegzetességeiből fakadóan a telepített térfigyelő rendszerek (autópályák, önkormányzati területek és helyiségek stb.) túlnyomó többsége IP-kamerás, míg a céges és lakossági szektorban az analóg kamerák terjedtek el. Az önkormányzatoknál azonban csak a legritkább esetben dolgoznak szakemberek, arról nem is beszélve, hogy a beszerzés meglehetősen bürokratikus, közbeszerzési eljárást kell lefolytatni stb. Látni kell azonban, hogy a közbiztonság érdekében telepített kamerás rendszerek árai egy kisebb településen bizony megterhelhetik a költségvetést, nem mindegy, hogy milyen kategóriájú készülékeket helyeznek el. Itt teljesen megfelelne a harmadáron a szolgáltatás 90%-át biztosító analóg rendszer, hiszen ma már az átjátszás is gond nélkül megoldható – ha szakember telepíti a rendszert. Nagyon fontos lenne az, hogy az önkormányzatok, amelyek közül nagyon sok igényelné ez a fajta bűnmegelőzési megoldást, tisztában legyenek az alternatívákkal, illetve ezek műszaki és anyagi konzekvenciáival.
A példában szereplő esetben például szintén IP-kamerás megoldást választották a község, és az első ütemben meg is valósítottak három „oszlopot”. A kivitelezett rendszer felsőkategóriás, műszakilag piacvezető paraméterekkel rendelkezett, igaz, nagyon drága volt. A nem szakszerű telepítés elmaradt, ennélfogva például a megvásárolt speed dóm-kamerák a mai napig használaton kívül várnak az üzembe helyezésre. Időközben kiírták a második ütemet is, és láss csodát, ismét az a vállalkozás nyert, amelynek félbemaradt a korábbi telepítése. Itt már a lakosság és a helyi vállalkozók megtámadták a tender eredményét, és az új kiírás már lényegesen kedvezőbb árfekvésű rendszerre vonatkozik. A történet tanulsága az, hogy a civil összefogás, a szakértelemmel rendelkező kollégák aktivitása meghozhatja az eredményt, és a helyi adottságok figyelembe vételével lényegesen racionálisabb és tisztességesebb megoldás is megvalósítani.
Meg kell jegyezni, hogy akadnak olyan leleményes vállalkozók is, akik ügyes reklámfogásként ingyen „bemutató” rendszereket telepítenek a település egyes frekventált pontjaira. Az egyik riasztós kolléga a község buszpályaudvarára telepített egy kamerás rendszert, és amilyen „szerencséje” volt, pár nap elteltével ennek segítségével derült ki az, hogy mely alkalmazottak lopják ki a gázolajat a buszokból. Képzelhető, hogy milyen referenciát jelentettet ez az eset a helyi vállalkozóknak!
Kevesen tudják, hogy magánterületre bárki bármilyen videó-megfigyelő rendszert telepíthet, ám ezt jól látható helyen fel kell tüntetnie. Fontos körülmény azonban az, hogy a közterületre nem irányulhat a felvétel, ezeket részeket ki szokták maszkolni. Ha tehát a házamat kívülről védi egy kamera, és a közvetített képen látszik egy utcarészlet, akkor például az élőadást megtekinthetem, de felvétel már nem készülhet a közterületről. Átlagos közterületről készített felvételt csak a rendőrség tekintheti meg. Kényes helyzetet jelentenek a magánvállalkozások: az alkalmazottak személyiségi jogai sérülhetnek, ugyanakkor a vállalkozók a belső lopások vagy a munkafegyelem fokozására hivatkozik.
Az elektronikus vagyonvédelem területén az egyértelmű piacszűkölési tendenciáknak ellentmondva a kamrás termékek iránt nem csökkent a kereslet. Az épületvillamossági szerelőknek is érdemes meggondolniuk, hogy tevékenységi profiljukat ebbe az irányba bővítsék, hiszen ma már akár 200 000 forintért kivitelezéssel együtt olyan komplett szettek állnak rendelkezésre, amelyekkel az általuk is szerelt családi házak többsége kielégítő módon levédhető.
Olvasói levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Évek óta előfizetői, olvasói vagyunk az újságnak. Számtalan hibáról írtak már, de a következő esetről vajon mi a véleményük?
Villanyszerelési vállalkozásunk van, amelynek profilja a biztonságtechnikai felülvizsgálatokra is kiterjed. Egy alkalommal az egyik megrendelőnk vezetőjével fémtestű kéziszerszámai érintésvédelmi-szabványossági felülvizsgálatáról és szigetelésméréséről egyeztettünk. Kérdezte, hogy feltétlenül muszáj-e összegyűjtenie a gépeit, szerszámait a vizsgálathoz, nem lehetne-e e nélkül kiállítani a jegyzőkönyvet?
Mondtam, hogy igen, mindenképpen látnunk kell az eszközöket és a méréseket is el kell végezni. Megegyeztünk abban, hogy felkeresem 2-3 hét múlva, addigra összegyűjti a különböző munkaterületekről az eszközöket és elvégezhetjük a vizsgálatot. A megbeszélt időpontban felhívtam az urat, mire ő közö#160;br /lte velem, hogy már elkészíttette mással a vizsgálatot anélkül, hogy az illető szakember látta volna a gépeket, szerszámokat.
Még azt is hozzátette ehhez, hogy sokkal rugalmasabbaknak kellene lennünk a mai világban.
Őszintén szólva, nem tűr nyomdafestéket az, amit akkor gondoltam, de aztán úgy döntöttem, hogy úrinő maradok, és így válaszoltam: „Teljesen szabálytalan az, amit Ön és a „szakember” csinált, nem is beszélve arról, hogy milyen veszélyes, de minden jót Önnek!”
Kimondhatatlanul dühös voltam, és nem az zavart a legjobban, hogy pár ezer forintos munkától elestünk, hanem az, hogy már itt tartunk? Pénzért mindent lehet? Mi lesz, ha valamelyik gép, vagy szerszám hibás és a Kft.
valamelyik dolgozóját agyonüti az áram? Ki lesz a felelős? De, még ha lesz is felelős, az elveszített emberi élet már nem lesz visszahozható!
Szomorúan látom, hogy egyeseknek a szabványok és előírások semmit nem számítanak, csak az, hogy mennyit tud keresni, hogyan maximalizálhatná a profitját!
Jó lenne elérni, hogy a biztonságtechnikai felülvizsgálatok újra elérjék a megbecsült rangjukat és megfelelő helyüket az emberélet védelmében!
Köszönettel és tisztelettel: M. D. Klára
