PCB-tartalmú kondenzátorok – közelgő határidő
2010/6. lapszám | Völgyi Péter | 11 585 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
2010. június 30-án jár le a PCB-t tartalmazó berendezések (olajimpregnált fázisjavító kondenzátorok, transzformátorok) üzemeltethetőségének határideje. A sok éve üzemelő vállalkozásokat, intézményeket legszélesebb körben érintő, PCB-tartalmú kondenzátorok jelenleg is nagy számban üzemelnek volt állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, ipari vállalatok, feldolgozó üzemek, bányák, vízművek telephelyein, illetve közintézmények, sportcsarnokok, egyéb villamos nagyfogyasztók elosztóhelyiségeiben, fázisjavító berendezéseiben.
A PCB-t/PCT-t tartalmazó berendezések, hulladékok kezelésének részletes szabályait miniszteri rendelet szabályozza Magyarországon. Ez az alábbi magyar, illetve EU-s magasabb szintű jogszabályokon alapul:
– A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény,
– 98/2001.(VI.15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról,
– 96/59/EK irányelv,
– 2001/68/EK Bizottsági határozat.
A környezetvédelmi miniszter 5/2001 (II. 23.) KöM rendelete részletesen meghatározza, mit értünk PCB alatt:
aa) a poliklórozott bifenilek,
ab) a poliklórozott terfenilek,
ac) a monometil-tetraklór-difenil-metán, monometildiklór-difenil-metán, monometildibróm-difenil-metán, továbbá
ad) bármilyen keverék, amely ezen anyagok bármelyikét tartalmazza összesen 0,005 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban.
Az 5/2001 (II. 23.) KöM rendelet elrendeli, hogy a nyilvántartási kötelezettség alá tartozó, PCB-t tartalmazó berendezések 2010. június 30-ig üzemeltethetők, a hulladékká vált berendezések megtisztítását és az eltávolított PCB-k ártalmatlanítását legkésőbb 2010. december 31-ig kell elvégezni.
A PCB-t kémiai stabilitása és hőállóssága miatt széleskörűen alkalmazták elektromos és hidraulikus berendezésekben és kenőanyagokban. Ismert felhasználási területei az alábbiak: transzformátorok, kondenzátorok, hőátadó- és hidraulikus rendszerek, karbonmentes másolópapírok, ipari olajok, festékek, ragasztók, műanyagok, lánggátló anyagok, pormentesítő anyagok.
Napjainkra ezek a 20-30 évvel ezelőtt hazánkban is nagy mennyiségben gyártott anyagok, készülékek, berendezések nagy része megsemmisítésre került, komoly környezetterhelést mára már nem jelentenek. Az áramszolgáltatói és magántulajdonban lévő, olajimpregnált transzformátorok esetében az egyszerű mintavételezés következtében időközben jórészt megtörtént az olajok PCB-tartalmának felülvizsgálata, a környezetkárosító anyagok megsemmisítése.
PCB-tartalommal napjainkban az olajos transzformátorok mellett leginkább 0,4 kV-os és középfeszültségű fázisjavító kondenzátorok esetében találkozhatunk, ezek üzemeltetése, tárolása és megsemmisítése komoly problémákat vethet fel a tulajdonosok körében.
A Magyarországot a rendszerváltásig sújtó embargó (COCOM-lista) miatt hazánkba nem kerülhettek be jelentős számban a KGST országokon kívül gyártott olajimpregnált kondenzátorok, így hazánkban szinte kizárólag a Mechanikai Művek által gyártott kondenzátorokkal, valamint kis számban NDK gyártmányú kondenzátorokkal találkozhatunk ezekből az időkből. A PCB-k nyílt rendszerekben történő felhasználását az OECD is csak az 1970-es években tiltotta be, ugyanakkor megengedte a nem OECD országokba történő exportálást.
A magyar fázisjavítókondenzátor-gyártás története
A Mechanikai Művek az 1950-es években kezdte meg a fázisjavító kondenzátorok gyártását. Az 1950-60-as években gyártott kondenzátorok még nem tartalmaztak PCB-származékokat. Ezek a technológiai színvonal akkori állása szerint, az impregnáló olaj rosszabb szigetelő képessége miatt, viszonylag nagy méretű, kisebb teljesítményű (jellemzően 8 kvar-os) kondenzátorok voltak. Ezeket a „fekete címkés” kondenzátorokat az idők során lecserélték, mára már nem találkozhatunk velük.
Az 1970-es évektől egészen 1987-ig gyártotta a Mechanikai Művek az úgynevezett „sárga címkés” kondenzátorokat, amelyeket a jobb szigetelési paraméterek, a hőállóság, ezáltal a kisebb kondenzátor-méret miatt a kezdetekben biztosan PCB-tartalmú olajjal töltöttek meg.
Az 1987-89 között gyártott kondenzátorok már hasonló kivitelben, de General Electric licensz alapján készültek, ezek az úgynevezett „piros címkés” kondenzátorok.
A gyártó az évek során folyamatosan vezette be a nem PCB-tartalmú dielektrikumok alkalmazását. A Mechanikai Művek volt vezetőinek nyilatkozata szerint a jelenlegi problémát az okozza, hogy bár mindegyik kondenzátor egyedi gyári számmal lett ellátva, a címkén a dielektrikum anyaga nem lett megjelölve. A gyártási dokumentációk az idők során eltűntek, a kondenzátorok PCB-tartalma egyértelműen nem azonosítható. Mintavételezés és laboratóriumi bevizsgálási tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy mind a „sárga címkés”, mind a „piros címkés” kondenzátorok esetében előfordul PCB- és nem PCB-tartalmú szigetelőolaj-tartalom.
A kondenzátorok kezelésének gyakorlata
A már hivatkozott miniszteri rendelet megadja az elvárható információk körét. Ennek alapján a környezetvédelmi felügyelőségek számára 2001. óta bejelentési kötelezettsége van a veszélyes anyag tulajdonosának, mely átfogja az érintett berendezések darabszámát, a töltet koncentráció tartományának megfelelően a kondenzátorok tömegét, és az esetleg elkülönítetten gyűjtött PCB mennyiségét is. A PCB-tartalmú kondenzátorokat egyedi jelöléssel, a berendezéseket és a helyiséget PCB-tartalomra figyelmeztető felirattal kell ellátni.
Mivel a kondenzátorok PCB-tartalma egyértelműen nem azonosítható, valamint a környezetvédelmi hatóság szakemberei sem megfelelően felkészültek a kondenzátor telepek felmérésére, a mai napig átfogó ellenőrzés nem történt a hatóságok részéről a PCB-tartalom ellenőrzésére.
Mit tehetnek azok a vállalkozások, szervezetek, melyek feltételezik, hogy saját villamos elosztóiban PCB-tartalmú kondenzátorok üzemelnek?
A probléma komplexebb, mint gondolnánk.
Az előzőekben bemutatott, a Mechanikai Művek által gyártott kondenzátorok PCB-tartalmáról kimutatás nem maradt fenn. Az sem bizonyított, hogy az egymás után következő sorozatszámú kondenzátorok azonos paraméterű olajjal lettek feltöltve.
Megoldás lehetne az, hogy egyes kondenzátorok akkreditált laboratóriumi vizsgálatával eldöntsük, hogy egy adott kondenzátor PCB-tartalmú-e vagy sem. A laborvizsgálat ára kondenzátor mintánként 18-22 000 Ft között van.
Mivel a PCB-tartalmú anyagokat csak erre engedéllyel rendelkező szakcég szállíthatja el és semmisítheti meg, a laborvizsgálat összege nagyságrendileg összemérhető a megsemmisítés összegével, mely 800-1100 Ft/kg összeg között mozog. (A kondenzátorok tömege általában 16-25 kg közötti, becsülhető az 1kg/1kvar aránnyal 380-400 V-os háromfázisú kondenzátorok esetén.)
A fázisjavító kondenzátorok esetében külön gondot okoz az, hogy mivel zárt, fém tokozott edénybe vannak beépítve (nincs leeresztő és feltöltő nyílás), a szigetelőolajból történő mintavétel csak roncsolással lehetséges, azaz utána a kondenzátor tovább nem üzemeltethető.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy megéri-e a kondenzátorok tulajdonosának a berendezésekben lévő kondenzátorokból egyet-kettőt laboratóriumban bevizsgáltatni és amennyiben negatív eredmény születik, abban a hitben maradni, hogy a berendezésekben maradt többi kondenzátor is PCB-mentes? El fogja-e fogadni a későbbiekben az illetékes környezetvédelmi hatóság az egyes vizsgálatok eredményét?
További kérdések is felmerülhetnek: műszakilag meddig üzemeltethetők problémamentesen a 20-30 évvel ezelőtt gyártott kondenzátorok? Okoz-e problémát a berendezésben a melegedés következtében jelentkező olajfolyás? Tűz esetén az olaj fokozott gyúlékonysága nem okoz-e további problémát? A 380 V névleges feszültségszintre tervezett kondenzátorok a jelenleg szabványos villamoshálózati feszültségszintek (400 V +10…-15%) mellett meddig üzemelhetnek?
Jogilag hogyan közelíthető meg egy olyan kondenzátor, aminek nincs gyártói műbizonylata és milyen terheket ró az üzemeltetőre a felügyeleti szerv, ha nem tudja igazolni, hogy az PCB-mentes?
A gyakorlat azonban úgy látszik, megválaszolja ezeket a kérdéseket. A cégek, intézmények jelentős része a környezettudatosság és a racionalitás jegyében a kondenzátorok leszerelése és szakcég által történő ártalmatlanítása mellett döntött az elmúlt kilenc évben. A kivételek persze erősítik a szabályt, de talán már nem sokáig…
Az ártalmatlanításra ítélt kondenzátorok helyett száraz, környezetbarát, gázzal töltött kondenzátorokat érdemes felszereltetni, ezzel legalább névleges értékre vissza lehet állítani a meddőkompenzáló (fázisjavító) berendezések kapacitív teljesítményét. A jól üzemelő fázisjavító berendezés segítségével eltüntethető az áramszámla elosztói meddőenergia-díjtétele, és csökkenthető a villamos hálózat áramterhelése, így kisebbé téve a cégek számára az áramszámla végösszegét.
Az ártalmatlanításra kijelölt kondenzátorokról a típusuk mellett érdemes feljegyezni azok kvar értékét és feszültségszintjét, amely alapján a fázisjavításra szakosodott szakcégek korrekt árajánlatot tudnak Önöknek küldeni.
