Villanyszerelők Lapja

Biztonságtechnika

A robbanásbiztonság-technikával foglalkozni kell!

2010. január 2. | Veress Árpád |  2374 | |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A szakemberek számos területen találkoznak manapság a robbanásbiztonság-technika fogalmával. Új előírások és uniós direktívák sora foglalkozik e szakterülettel, amely azonban a kellő szakértelem hiányában veszélybe sodorhat a terepen projektet és emb...

A szakemberek számos területen találkoznak manapság a robbanásbiztonság-technika fogalmával. Új előírások és uniós direktívák sora foglalkozik e szakterülettel, amely azonban a kellő szakértelem hiányában veszélybe sodorhat a terepen projektet és embert egyaránt. Haladhatunk-e a tapasztalat útján vagy szakember bevonása szükséges? Az biztos, hogy a robbanásbiztonság-technika számos területen hozott jelentős változást a gyakorlati szakemberek számára. Cikksorozatunk első részében vázlatos utalást teszünk e szakterület komplexitására, a vonatkozó jogszabályi környezetre, illetve példaszerűen kiemelünk egy gyakran alkalmazott készüléket.

Korábban a robbanás elleni védelem kizárólag a villamos terület és alkalmazástechnika követelményrendszerével került szembesítésre, illetve megfeleltetésre. Egy villamos berendezés minimum követelményrendszere az 1. ábrán szemléltethető.
Minden berendezést az alkalmazhatóság biztonsága érdekében a legkülönfélébb vizsgálatoknak vet alá a gyártó, illetve az általa megbízott Tanúsító Intézet.
A gyakorlat, illetve a felhasználás sokszínűsége számos védelmi módot fogalmazott meg, melyek alkalmazása ma már a mindennapok része.


 

Ilyenek például a fokozott biztonságú, nyomásálló tokozat, gyújtószikra-mentes védelmi mód stb. A védelmi mód már készülékszinten megfogalmazásra kerül, a felhasználást tekintve azonban már jelentkeznek az alkalmazástechnikai sajátosságok is, pl. telepítés, karbantartás stb.

Nem megfelelő eljárásmód bármely robbanásbiztos kialakítású berendezés esetében a védelmi kialakítás teljes ellehetetlenülését vonhatja maga után.

Azaz a berendezés nem teljesíti a feladatát, sőt önmaga vál(hat) gyújtóforrássá. Tehát megfelelő alkalmazáshoz a megfelelő védelmi móddal kialakított berendezés szükséges.

A robbanásbiztonság-technika lehetőséget ad arra, hogy egy feladatot többféle módon tudjunk megvalósítani, pl. kapcsolástechnika esetében mind a fokozott biztonság, mind a nyomásálló védelmi mód egy lehetőség, de a gyújtószikra-mentes vagy akár a túlnyomásos védelmi mód is egy alkalmazható verzió.

A felhasználási területek tekintetében ki szükséges emelni, hogy a robbanásbiztos-technika ma már rendkívül szerteágazó alkalmazási irányokkal rendelkezik.

Minden esetben az alkalmazás, illetve az alkalmazás környezete a potenciális robbanásveszély forrása - a következőkben pár példán keresztül mutatjuk be a speciális környezeteket:
- mosóporkamra,
- benzintároló,
- akkutöltő,
- kazánház,
- gáztüzelésű konyha,


- pékség,
- gépkocsi szerelő műhely,
- asztalosműhely,
- kommunális szennyvíztelep,
- kommunális szennyvízcsatorna stb.

Hogy mi is itt a specialitás? Nem elegendő a fenti területek tűzvédelmi besorolását figyelembe venni (a tűzveszélyességi osztályok: A – Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, B – Tűz- és robbanásveszélyes, C – Tűzveszélyes, D – Mérsékelten tűzveszélyes, E – Nem tűzveszélyes), hanem ezeket a potenciális robbanásveszély szempontjából is értékelni kell, illetve a telepítendő berendezéseket is ennek megfelelően kell kiválasztani, telepíteni, üzemeltetni és karbantartani.

Minden potenciálisan robbanásveszélyes területet a felhasználási módnak megfelelő szabályozással kell ellátni, amelyben a minimális védelmi szintet a vonatkozó szabványok eljárásrendje ad meg. Ettől eltérni csak a biztonság irányában lehet.

A robbanásbiztonság-technika sokadik megfiatalodását éli azáltal, hogy a szakemberek igényeinek megfelelően azonosításra került a gyújtóforrások újabb családja, történetesen a nem villamos eredetű gyújtóforrások köre, azaz a gépek és berendezések, illetve működésük általi gyújtóforrások sora. Új szabványcsalád jelent meg a felhasználók munkájának megsegítésére, illetve a gyártási folyamatok beazonosítására: MSz EN 13463. A felhasználók, illetve a kivitelezők számára ez több pontban is fokozott figyelmet igényel, pl. a telepítés előtti felülvizsgálat során innentől kezdve nemcsak a villamos berendezéseket, hanem a nem villamos berendezéseket is bele kell foglalni. A helyiség, technológia, eljárás biztonságos üzemeltetését leíró Robbanásvédelmi Dokumentációban is ki kell térni a nem villamos robbanásbiztonság-technika fejezeteire.

Érdekesség - beépített tűzoltókészülék
Szén-dioxid
Külön érdemes kiemelni egy berendezést, a szén-dioxiddal oltó berendezést: előnye az, hogy a szén-dioxid olcsó, jó elektromos szigetelő és nem okoz maradandó szennyeződést. Hátránya azonban az, hogy az oltáshoz nagy mennyiség kell és statikus feltöltődési hajlama miatt robbanásveszélyes légtérben nem alkalmazható. A nagynyomású szén-dioxid-oltóberendezés a jelző és indító berendezésekből, a csővezetékekből, a szerelvényekből és fúvókákból, illetve az oltóközpontból áll. Az oltóközpontban helyezik el a szén-dioxid-palackokat.

A robbanásbiztos-technika szakmai kihívást biztosít a gyakorló szakembereknek, alkalmazásának minden pillanata lehetőséget ad arra, hogy felelősségteljes döntéseket hozzunk a potenciális veszély ismeretében a biztonságos üzem érdekében!

(Folytatása következik!)

Robbanásbiztonság-technika