Gondolatébresztő a biztonsági világításhoz
2010/4. lapszám | Kovács István | 7860 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző cikkben néhány példát láthattunk a szabályozás (szabvány, illetve jogszabály) nem egészen következetes alkalmazására. Gondolom az egyértelmű, hogy ha a szabályozás nem következetes, akkor az minden téren bizonytalanságot szül. Hasonló helyzet áll elő akkor is, ha valami nincs szabályozva. Előírás nélkül szabad a gazda, és ez néha túl enyhe vagy más esetben szükségtelenül túl szigorú megoldásokhoz vezethet, még jóindulatú hozzáállás esetén is.
A biztonsági világítási rendszerek kivitelezésére, építésére nincs EU szabályozás. Ez azt jelenti, hogy mindegyik EU-s országnak magának kell(ene) a létesítési szabványokat kidolgozni. Sajnos ez még elmaradt Magyarországon. A biztonsági világítási rendszerek létesítésére még nincs magyar szabvány, pedig belátható, hogy nem mindegy, hogy egy kisvendéglőben, vagy egy 20 emeletes irodaházban létesítünk biztonsági világítási rendszert.
Jó példa erre az üzemszerűen elsötétített helyiségek biztonsági világítása (színházak, mozik). Ezekben a normál világítás alapesetben ki van kapcsolva. Ha feszültség-kimaradás van, a biztonsági világítás a rendeltetése szerint kigyullad, így a nézők biztonságosan elhagyhatják a nézőteret. Előfordulhat azonban, hogy a hálózati feszültség 1-2 perc múlva visszatér, ekkor a biztonsági világítás kialszik és a teremben sötét lesz, mivel a normál világítás alapállapotban ki van kapcsolva. Elő kellene írni tehát azt, hogy üzemszerűen elsötétített helyiségben áramszünet után a biztonsági világítás csak akkor aludhat ki, ha erre valaki külön jelet ad.
Másik szabályozatlan eset az egyre inkább elterjedő nagynyomású kisüléses lámpák (pl. fémhalogén) alkalmazása. Ebben az esetben az a gond, hogy ha a normál hálózat kimaradása után mondjuk 1 perc múlva visszajön a feszültség, a biztonsági világítás kialszik, de a normál világítás még nem gyújt be, mert a lámpák még nem hűltek vissza, a terület tehát sötétben marad. Elő kellene írni ilyen esetben a biztonsági világítás adott ideig való továbbfutását.
Egy következő szabályozatlan helyzet a hálózati üzemről az akkumulátoros üzemre való átkapcsolási időre vonatkozik. Ez egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, mivel ez eldönti az alkalmazható tartalék áramforrást, tekintettel arra, hogy az átkapcsolási idő függ a tartalék áramforrástól, illetve ha pl. diesel-generátor van, annak az átkapcsolási ideje nagyban függ az alkalmazás módjától (pl. stand by üzemmódban jár a generátor).
Az MSZ EN 1838 szerint alapesetben a feszültség-kimaradás észlelése után 1 s-on belül át kell kapcsolnia a rendszernek a tartalék áramforrásra. A szabvány B mellékletében szerepelnek a szabványtól való eltérést kérő országok. Itt Magyarország nem szerepel, tehát az 1 másodperces átkapcsolási időt kell figyelembe venni.
Rövid magyarázat az átkapcsolás időbeli lefolyását bemutató ábrához. A feszültség-kimaradást figyelő relé megszólalási ideje 0,5 s, ezután 1 s idő áll rendelkezésre az átkapcsolásra. Ehhez még hozzáadódik a lámpában lévő elektronikus előtét megszólalási ideje a tartalék-áramforrásra való átkapcsolás után. A szabvány szerint a feszültség-kimaradás után 5 s áll rendelkezésre, hogy elérjük a megkívánt megvilágítási érték 50%-át és 1 perc, hogy elérjük a megkívánt érték 100%-át.
Nincs szabályozva az sem, hogy központi-akkus rendszer esetén egy áramkörre hány lámpát köthetünk rá. Az áramkörökkel való spórolás miatt néha előfordul ugyanis az, hogy egy áramkörre olyan sok lámpát kötnek, ami már a biztonság rovására megy. A másik korlát a bekapcsolási áramlökés, ami a központiakkus rendszerek kimenőáramköreinél korlátozva van. Jó lenne azonban valahol határt húzni! A német szabvány szerint ha egy áramkörön 3-nál több lámpa van, akkor azt már a biztonság növelése érdekében váltakozva 2 áramkörre kell kötni. Ez is meggondolás tárgya lehet.
Itt csak néhány példát mutattunk be a műszaki megoldások szabályozatlanságára. Súlyos probléma az is, hogy épülettípusonként sincs előírás a biztonsági világítási rendszerre: például gondoljunk a középmagas, magas épületekre, sátrakra (tudjuk, hogy a sátrak több száz fő befogadására is képesek lehetnek), ideiglenes építményekre , szabadterekre. A másik gond az, hogy az épületek rendeltetése szerinti szabályozás is hiányzik. Pl. bevásárló központok, sportcsarnokok, kórházak, irodaépületek, lakóházak, pályaudvarok, szállodák, uszodák stb. Elő kellene írni, hogy különböző épülettípusoknál milyen négyzetméter felett kell az öltözőben, WC-ben, raktárban biztonsági világítást létesíteni.
Ajánlatos lenne különböző épületeknél nagyságtól vagy funkciótól függően bizonyos műszaki minimumot is előírni: sajátakkus vagy központiakkus rendszerek, üzemmód (állandó, készenléti vagy kapcsolt). Nem beszéltünk még a tűzvédelmi kérdésekről sem: például arról, hogy hova lehet a biztonsági világítási szekrényeket elhelyezni. Milyen előírások alkalmazandók az akkutelepekkel szemben? Ez a néhány kiragadott példa is mutatja, hogy hányféle szempontot kellene figyelembe venni egy biztonsági világítási rendszer létesítésekor és hányféle előírásnak kellene lennie, hogy a létesítéskor ne legyenek összeütközések az egyes érdekeltek között.
Az alábbiakban bemutatnánk a német szabványból a gyülekezési helyekre vonatkozó szabvány egyik részének illusztrációs változatát.
Megengedett szükségáramforrás: sajátakkus (EB) csak 20 db. biztonsági lámpa (BV) alatt, csoportos akkus (GB), ez a kisteljesítményű központi-akkus rendszer, központiakkus rendszer (ZB), gyorsaggregát (SA).
Üzemmód: sárga téglalap biztonsági világítás , készenléti üzem (BS), zöld piktogram irányfények, állandó üzem (DS).
Átkapcsolási idő: 1 másodperc.
Áthidalási idő: 3 óra.
Ebből az egy kiragadott példából is láthatjuk, hogy a német szabvány milyen részletesen foglalkozik a biztonsági világítással. Úgy a műszaki követelményekkel (a sajátakkus lámpák számának korlátozása, a tartalék áramforrások alkalmazása), mint a fénytechnikai oldallal is (min. megvilágítási szintek).
Reméljük, hogy ebben a rövid cikkben sikerült rámutatni, hogy milyen fontos a biztonsági világítási témakör szabályozása. Így elkerülhető lenne, hogy szükségtelenül túlméretezett rendszert építsünk ki, vagy, hogy a minimális elvárható szint sem legyen megvalósítva.
