Egy „nagypályás” áramlopás
2009/9. lapszám | Egy budapesti szerelő | 7090 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A történet magvát a következőképpen lehet összefoglalni. A jóhiszemű eladó egy neves ingatlanközvetítő cég közbenjárásával kiadta a tulajdonában lévő családi házát egy külföldi bejegyzésű – adott esetben ázsiai – cégnek.
Szerződésben rögzítették a bérleti díjat, a díjfizetés gyakoriságát, és többek között azt is, hogy a fogyasztásmérők („víz-, gáz-, villanyórák”) állását minden hónap 5. napjáig bediktálja a bérlő.
Közös egyeztetés után megállapítottak egy átalánydíjat, amelyet majd egy év múlva korrigálnak a tényleges fogyasztások figyelembevételének alapján.
„Telik-múlik” az idő, és minden a megbeszélések szerint alakul. A bérleti díjat a bérbeadó minden hónapban késedelem nélkül megkapja, és a fogyasztásmérők állását is mindig bediktálják.
Lassan közeledik a korrekciós évforduló, ahol a felek közösen leolvasnák az óra állásokat, és kiszámítanák a tényleges fogyasztások szerinti árakat.
Erre azonban nem került sor, ugyanis a bérbeadó meglepődve tapasztalja, hogy a ház, melyet kiadott üresen áll. A bérlő kiköltözött, mindent elvitt, és a kulcsokat a postaládába dobta.
Sajnos azonban a történet „java” még hátravan; a bérlő ugyanis az egyik helyiségben ottfelejtett egy elektromos elosztószekrényt, amelyben egy háromfázisú késes biztosító aljzat volt beszerelve.
Az aljzatok elektromos betápláló vezetékét a fogyasztásmérő előtti méretlen fővezetékhez csatlakoztatták.
Kicsit jobban körülnézve a házban különös vésési nyomokat vélt felfedezni a tulajdonos.
Laikusként nem értette, hogy ezek mik lehetnek, csupán csak azt látta, hogy néhány helyen szétverték a kifestett falat, és jókora üregeket hagytak azokban.
A bejárati ajtó mellett, egy kampóra akasztott kép mögött is vésési nyomokat, és egy üreget talált a tulajdonos. Itt bizony valaki gondosan feltárta a fogyasztásmérő előtti fővezeték védőcsövét, majd a méretlen vezetékhez csatlakoztatta a korábban már említett főelosztó szekrényt.
Kezd „összeállni a kép”: vagyis aki ezt a tettet elkövette, látta, hogy a ház utcai homlokzatán volt kialakítva egy fali horog, ahova a közcélú hálózat tartóoszlopától átfeszített légvezeték csatlakozott.
Ennek a főfalnak a túloldalán kezdte el keresni a méretlen fővezetéket, de bizony hiába vésett üregeket, a vezetéket nem ott vezették függőlegesen, hanem a bejárat mellett.
Tovább folytatta a feltárást, majd egyszer csak meglett a keresett cső, és benne a fővezeték.
Gondosan előkészített mindent, átfúrta a falat, majd a szomszédos helyiségben felszerelte a már fentebb említett főbiztosító dobozt. Az áramszolgáltatók által is használt, XX típusú „feszültségmentes kötőelemmel” csatlakozott a méretlen 10 mm2-es alumínium vezetékhez, egyszeres szigetelésű, 16 mm2-es keresztmetszetű tömör réz vezetékkel.
Nagy valószínűség szerint nem csak egy íróasztali lámpát használtak a méretlen áramról. Alaposan szemügyre véve a fővezetéki kötéseket, jól láthatóak az égési nyomok, amelyek arra utalnak, hogy itt bizony nagy áramok foly(hat)tak.
Komolyabb összteljesítményű fogyasztásra utalhat az a tény is, hogy mind a három fázisra (L1, L2, L3) és a nullára (PEN, N) is szükségük volt a „szabálytalan áramvételezéshez”, és nem csak egy „háztartási dugaszolóaljzatot” kötöttek a méretlen hálózatra…
Természetesen a bérlő cég „felszívódott”. A mai napig nem lehet elérni az eddigi kapcsolattartó személyt sem, Ő is eltűnt. Az utolsó havi bérleti díjat sem fizették ki még (eddig) – bár valljuk meg őszintén, erre már nincs is esély.
Az áramlopáshoz szükséges „kellékeket” viszont el sem akarták tűntetni, azokat „emlékbe” hagyták a házban – a tulajdonos „nagy örömére”…
Meg lehet jegyezni még a történettel kapcsolatban azt is, hogy egy igényesen, és ízlésesen felújított ingatlanról van szó, melyet a bérlő az ott töltött majdnem egy éve alatt alaposan amortizált. A tulajdonos állítása szerint soha többet nem fogja kiadni egyetlen ingatlanát sem, és óvva int mindenkit, akinek ilyen gondolatai felmerülnek.
Jöhet a rengeteg „mi lett volna ha: …?” típusú kérdés – de sajnos, ilyen világban élünk! Az ember nem lehet elég óvatos! Körültekintőnek kell lenni! És még mennyi „közhelyet” lehet említeni, de akkor majd azt mondják, hogy olyan bizalmatlan vagy…