Állati veszteség
2009/9. lapszám | netadmin | 6319 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elmúlt évben egy állattenyésztő telepen történt tömeges állatpusztulás nyomán kellett szakértői feladatot ellátnom: a telep igazgatónője kért fel arra, hogy a vélhetően áramütés miatt elhullott állatok itató-berendezésének áramellátását vizsgáljam meg. Ennek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül leutaztam a helyszínre, és megkíséreltem feltárni az áramellátó rendszerben keletkezett meghibásodás okát. A telepen dolgozó munkatársaktól az alábbi információkat nyertem. Az egyik reggel a szarvasmarha-telepen az állatok itatására használt, fémből készült, fagyás ellen villamos fűtőberendezéssel ellátott egyik itatóvályú mellett elhullott szarvasmarhákat találtak. Ezt követően azt tapasztalták, hogy az itatóvályú fém részein továbbra is villamos feszültség van, tehát a területet áramtalanították az erre szolgáló kapcsolóval.
Arról is tájékoztattak, hogy hasonló esemény még nem fordult elő a telepen, noha több, hasonló típusú itatóvályú is üzembe lett helyezve az elmúlt időszakban.
Az ott dolgozók fontos körülményként kiemelték azt, hogy a baleset előtti nap folyamán az egyik kapcsoló-szekrényben biztosítót cseréltek, amely azonban nem ennek a területnek az áramellátásához tartozik. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ebből a kapcsoló-szekrényből történik a balesetet okozó itatóvályú villamos fűtési rendszerének áramellátása is.
A helyi munkatársak segítségével sort kerítettünk a villamoshálózat vizsgálatára, amelyhez egy univerzális feszültség- és ellenállásmérő műszert használtam.
Első lépésként szemrevételezéssel vizsgáltam meg a balesetet okozó itatóvályú villamos berendezését. A mellékelt fényképfelvételeken is látható, hogy rendellenesség nem volt tapasztalható, a villamos csatlakozó egységek szárazak, zárlatmentesek voltak. Ugyanakkor az ellenállásmérő műszer azt mutatta, hogy a hálózati nulla és a földelés össze van kapcsolva.
Az itatóvályú fölött a kapcsoló-szekrényből történik az áramellátás kb. 2-3 méter hosszúságú, 3-eres flexibilis, műanyag szigetelésű kábelen keresztül. A mellékelt fotón látható a kábel bekötése, amelyen a barna színű vezeték a 230 voltos hálózati fázisra van kapcsolva. A kék színű nulla, a sárga-zöld földelő vezeték együttesen egy nullbontó egyik oldalára került bekötésre (lásd az 5. képet). A nullbontó másik oldalára a mellékelt ábrán is látható, kék színű alumínium vezeték lett kapcsolva, mely a betápláló 4-eres kábel egyik ága.
A fent vázlatosan ismertetett bekötési módszer magában hordozza azt a veszélyt, hogy a betápláló kék vezeték szakadása esetén a hálózati feszültség a fogyasztón keresztül a hálózati nullára jut. S mivel az a szakadás következtében nem kapcsolódik a rendszerhez, a vele összekapcsolt földvezetéken keresztül a hálózati 230 V visszajut az itatóvályú fémházára.
A rendelkezésemre álló univerzális műszerrel megállapítottam, hogy a betápláló kábel kék vezetéke valahol szakadt, nincs kapcsolata a villamos elosztó hálózattal.
A helyszínen tartózkodó alkalmazottak segítségével megvizsgáltam a kapcsoló-szekrényt, amelyről az adott terület áramellátása történik, és ahol a biztosítót is kicserélték a baleset előtti napon. Szemrevételezéssel megállapítható volt, hogy – a mellékelt fotón láthatóan – sorkapocsba kötötték a balesetet okozó itatóvályú áramellátó kábelének kék vezetékét, amely a föld és a nulla együttes átadását volt hivatott szolgálni.
A bekötésre használt sorkapocs a környezeti hatások következtében erősen korrodálódott, az egyik vezetéken túlmelegedésre utaló égési nyomokat lehetett megfigyelni. (7-10. kép) Megvizsgáltam, hogy a sorkapocsba kötött alumínium vezetékek csatlakozási pontjai megfelelőek-e. A sorkapocs elmozdítása után két vezeték is a sorkapocsról különösebb beavatkozás nélkül levált – korrodáció következtében. Az egyik az a vezeték volt, amelyik a balesetet okozó itatóvályú áramellátását biztosította korábban. A mellékelt fotókon jól látható, hogy a környezeti hatások miatt (itt elsősorban a szarvasmarha-telepen előforduló gázokra kell gondolni) a vezetékek teljes keresztmetszetükben elporladtak!
A baleset bekövetkeztének elsődleges oka az volt, hogy a vezeték a kapcsolószekrényben korrodálódott és letört a sorkapocsról. Ez valószínűleg akkor következett be, amikor sor került a biztosító cseréjére. Megítélésem szerint nem a biztosítót kicserélő személy tehető felelőssé a balesetért, hanem sokkal inkább a villamos hálózat hibás kialakítása és elhasználódása. Egyúttal javaslatot tettem a villamos hálózat teljes átvizsgálására, az alumínium vezetékek rézvezetékekre történő cseréjére, valamint a földelési rendszer külön kiépítésére, mert a vizsgálatkori állapotában a rendszer életveszélyesnek volt minősíthető!