Kerekasztal-beszélgetés a szakkiállítások helyzetéről
2009/11. lapszám | VL online | 3712 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Villanyszerelők Lapja szerkesztősége október végén szakmai kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett a magyarországi épületvillamossági piacon meghatározó gyártók, gyártói képviseletek vezetőinek részére abból a célból, hogy nyílt és közvetlen fórumon vitassák meg egy, a jövőben esetlegesen létrehozandó, reprezentatív villamossági szakkiállítás feltételrendszerét. A konzultáció során előtérbe kerültek az elmúlt években a kiállításokkal kapcsolatban tapasztalt nehézségek éppúgy, mint az aktuális lehetőségek fogyatékosságai vagy a társszakmában, így például az épületgépészetben tapasztalt megoldások értékelése. Az alábbiakban közölt vázlatos összefoglaló megjelentetését vitaindítónak szánjuk az épületvillamossági piac szélesebb nyilvánossága számára, arra ösztönözve olvasóinkat, hogy nyilvánítsanak véleményt a probléma vonatkozásában akár szaklap internetes fórumán, akár más csatornákon. A kerekasztal-beszélgetésre azon nagyvállalatok vezetőit hívtuk meg, amelyek gazdasági súlyuknál, a piacon betöltött szerepüknél fogva meghatározhatják egy-egy szakmai rendezvény perspektíváját: ezen cégek koordinált kiállítási politikája nélkül elképzelhetetlen a hazai épületvillamosság széles spektrumát átfogó, e piacnak tükröt tartó szakkiállítás.
Nagy örömünkre a meghívott vállalatvezetők döntő része megtisztelte szerkesztőségünk törekvését megjelenésével. A következő cégek felsővezetői vettek részt a konzultáción.
- ABB Mérnöki, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
- GE Hungary Zrt.
- Legrand Zrt.
- Lisys Zrt.
- Obo Bettermann Kereskedelmi Kft.
- Schneider Electric Hungária Villamossági Zrt.
- Siemens Zrt. Ipari automatizálás és Hajtástechnika
- Wago Hungária Kft.
- Weidmüller Kft.
- Hungexpo Zrt.
Megítélésünk szerint önmagában az a tény, hogy e nagyvállalatok képviselői megjelentek a kerekasztal-beszélgetésen, jelzi a szerkesztőségünk által felvetett probléma aktualitását, illetve a gyártói oldal elkötelezettségét egy hosszú távú, egységes stratégia kidolgozásában.
Az egyeztetés kezdőpontjának természetesen az épületvillamossági szakkiállítások elmúlt másfél évtizedének áttekintése szolgált. A résztvevők olykor meglepő összhangban tárták fel azon tapasztalatokat, amelyeket kiállítóként például az Elektrosalon, az E+E és más kiállításokon szereztek, illetve azokat a megfontolásokat, amelyek mentén az utóbbi időben más marketing-tevékenységek preferálása mellett döntöttek. A döntő megfontolások közül – a teljesség igénye nélkül – ki kell emelni a következőket:
- a kiállítás minőségével, a látogatók létszámával nem áll arányban a kiállítás költségigénye;
- rohamos ütemben fogyatkozott meg a szakmai érdeklődők száma: ennek következtében a kiállítók száma, minősége is rendkívüli mértékben csökkent, ami sok kiállítás végét jelentette;
- a kiállítás-szervező cégek tevékenységének kritikája:
- a kiállításokat gyakran a nagy nemzetközi vásárokkal egy időben tarják, ami több szempontból is gond: a műszaki újdonságokat a nemzetközi debütálás előtt a gyártók nem mutathatnak be, illetve az erőforrások megosztásában is probléma léphet fel;
- nem világosan definiált szakmai tematikával hirdetnek meg párhuzamos rendezvényeket;
- rossz előkészítő munka, gyenge promóciós tevékenységet folytatnak;
- lehetetlen infrastrukturális és komfort-körülmények között szervezik meg rendezvényüket;
- az egyes vállalatok azzal szembesültek, hogy a nyilvánosan közölt költségek ellenében a kiállítás-szervező menedzsment egyedi kedvezményekkel csábítja be a konkurens cégeket;
- a kiállításokon való megjelenés megzavarhatja egy olyan vállalat munkáját, ahol partnerlátogatásra nem áll rendelkezésre megfelelő emberi erőforrás.
Természetesen a nehézségek számbavételénél számos eltérő értékelés is napvilágot látott: így például egyes résztvevők pártolták a kiállítások szakmai konferenciákkal történő „megerősítését”, míg mások szerint így lényegesen csökken a látogatókkal fenntartott párbeszéd lehetősége. A jelenlévők konszenzusra jutottak a szakmai konferenciák kísérőrendezvényként tekintetett eredményességében, de kihangsúlyozták azt, hogy a kiállítás és a konferencia egyensúlya nem billenhet az utóbbi oldalára.
Eltérő módon reflektáltak a cégvezetők a nagykereskedelmi vállalatok rendezvényeire: míg általánosan elismerték ezek hatékonyságát és kiemelték a nagyszámú látogatót, egyesek a klasszikus kereskedelmi struktúra sérelmével kapcsolatos aggályaikat vetették fel. Hosszú távon nem ebben látják a stratégiai koncepciót.
Néhányan hangsúlyozták a szakmai szervezetek jelentőségét egy-egy sikeres kiállítás megszervezésében, bár ezen társaságok bevonása a szervezőmunkába semmi esetre sem garantálhatja az általuk képviselt cégek megjelenését a kiállításokon.
Végül, vegyes igényekkel ítélték meg a hozzászólók a látogatók összetételével kapcsolatos kérdéseket: cégpolitikától függően a „minőségi” vagy a „mennyiségi” látogatói létszám bír nagyobb értékkel.
A megjelent cégvezetők több ponton is építő jellegű kritikával illették a rendezvényen a Hungexpo Zrt. képviselőjének kezdeményezését, amely arra irányult, hogy a 2010-es Construma építőipari kiállítással egy időben, önálló épületvillamossági betétkiállításon mutatkozzanak be a megjelent vállalatok. A megfogalmazott ellenvetések szerint
- a szervező cég rendkívül későn tette meg kezdeményezését, a vállalatok nagy része már döntött jövő évi kiadásairól;
- az időpont egybeesik a Light+Building szakvásárral, ahol a legfontosabb gyártók bemutatják újdonságaikat;
- nem határolható el tematikailag az áprilisban megszervezendő új kiállítás a májusban megtartandó Elektrosalontól.
A kritikák ellenére a kezdeményezést jónak tartották a cégvezetők, de csak a kiállítás koncepciójának gyökeres megváltoztatása mellett. A szervező elképzelései közül pozitív fogadtatása talált a Construmával történő összevonás, ahol a társkiállítások erősíthetik az épületvillamossági látogatottságot és növelhetik az általános színvonalat. Emellett fejlődés mutatkozott a marketingmunkában, a promóció kifejtésében és a helyszín infrastrukturális adottságaiban. Összességében a 2010-es Electrolight kiállításon történő megjelenéstől az alapkoncepció megváltoztatása nélkül elzárkóztak a jelenlévők.
Az is kiemelésre került, hogy az épületgépészetben hasonló nehézségekkel néztek szembe az elmúlt években: a szakma széttagolódott az egymással konkuráló kiállítás-szervező cégek között, és az egyre lanyhuló szakmai érdeklődés azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a szakmai önszerveződés egyik pillére, az önálló és reprezentatív szakkiállítás létrehozása ellehetetlenül. A társszakma képviselői végül – a jelenlegi épületvillamossági egyeztetéshez hasonló módon – önszerveződés keretében saját fórumot hoztak létre az érdekegyeztetésre, döntést hoztak a preferált kiállítás melletti egyöntetű kiállásról, és ebben az évben már általános szakmai megelégedésre meghatározó volumenű épületgépészeti rendezvényt hoztak létre, amelyen éppúgy megjelentek a legfontosabb gyártói képviseletek, mint az elvárható számú szakmai érdeklődő réteg.
Az épületvillamossági egyeztető fórumon számos pontban egyetértés körvonalazódott a vállalatvezetők között. Önmagában az a tény, hogy a megjelentek közül alapjában senki nem kérdőjelezte meg egy egységes szakkiállítás legitimitását, az előzmények ismeretében önmagában pozitív fejleményként értelmezhető. Egyetértés mutatkozott abban is, hogy
- független, szakmai kiállításra szükség van,
- tervezetten, inkább kétévente célszerű egy ilyen volumenű rendezvényt megtartani,
- az épületvillamosság világosan meghatározott tematikájára kell alapozni,
- időben, csak a nagy nemzetközi vásárok megrendezése után kerülhet sor szakkiállítás létrehozására,
- kreditpontos szakmai konferencia támogathatja a kiállítás szakmaiságát,
- a kiállítóknak saját erőből is érdemes extra PR-tevékenységet, ügyféltalálkozót rászervezni a kiállításra,
- más, építőipari társrendezvény pozitív hatást kelthet,
- a kiállítás-szervezőknek hatékonyabb, eredményesebb látogatói kampányt kell folytatniuk.
A legfontosabb közös megállapítás szerint azonban a gyártóknak, gyártói képviselőknek össze kell fogniuk, folytatniuk szükséges az egyeztetést, tekintettel arra, hogy a közös fellépéssel jelentős érdekérvényesítő potenciálhoz jutnak, a közvetlen dialógus pedig az egységes álláspont kidolgozásának optimális keretét biztosítja.
Természetesen egy sikeres szakkiállítás megrendezése nem csak a kiállító nagyvállalatok megjelenésén áll vagy bukik: azonos módon elengedhetetlen a látogatók, a szakma művelőinek, az épületvillamossági vállalkozások szakembereinek részvétele. Az egyik oldal véleményéről most már egy kicsit többet tudhatunk, de mit gondolnak Önök: szükség van-e egyáltalában véve épületvillamossági szakkiállításra, és ha igen, akkor milyen formában?
Várjuk észrevételeiket!
