Cégautóadó
2009/5. lapszám | netadmin | 5660 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A törvényalkotó úgy gondolta, hogy az szja-ban szereplő cégautóadót sokan megpróbálják kikerülni. Ezért idén a személyi jövedelemadó-törvényből a gépjárműadó-törvénybe helyezték át a cégautóadó megfizetését. Az szja-törvény keretében szabályozott, cégautóadóból származó központi költségvetés bevétele tavaly közel 30 milliárd forint volt. Az új cégautóadóból 2009-ben 27 milliárd forintot remél a költségvetés - tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás február 1-jétől lépett életbe, és az utolsó negyedév adókötelezettségét már 2010 januárjában kell megfizetni. - A korábbi cégautóadót miért tartották „drágának”? - kérdeztük Ruszin Zsoltot, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnökét.- A régi cégautóadónak az volt a lényege, hogy nem vagyoni, hanem jövedelemtípusú volt. Amennyiben jövedelmet szerzünk, akkor felmerül az, hogy a társadalombiztosításhoz hozzájárulunk-e vagy sem. Az 1990-es évek végén a törvényalkotók úgy döntöttek, hogy járuljanak hozzá a társadalombiztosítás kiadásaihoz azok a társaságok, akik cégautót használnak. Volt tehát egy drága, körülményes, de igazságosnak mondható cégautóadó az szja-ban. A jogalkotók álláspontja szerint viszont nem váltotta be az adónemhez fűzött reményeket. A cégek útnyilvántartásokat készítettek, bizonyítandó azt, hogy csak üzleti célú felhasználás volt. Korábban egy átlagos, 6 millió forintos autóra 53 000 forint adót kellett fizetni az egészségügyi hozzájárulással együtt. Így egy drága adótétel jött létre.
- A cégautóadó mértéke mennyire függ a cégautó márkájától, hengerűrtartalmától?
- A márkájától semennyire, a hengerűrtartalomtól pedig alapvetően függ. A fizetendő adó összegét a törvény a differenciáltan, havi tételes összegben állapítja meg. Az 1500 cm3 hengerűrtartalmat (vagy 1200 cm3 kamratérfogatot) meg nem haladó hajtómotorral ellátott személygépkocsik esetén 7000 forint, míg az a fölötti hengerűrtartalommal rendelkező személygépkocsik után 15 000 forint a havi adótétel.
- Hogyan határozná meg az adóköteles személygépkocsik kategóriáját?
- A 2500 kilogramm össztömeget meg nem haladó, legalább 3 személy szállítására alkalmas, elsősorban nem áru-, hanem személyszállításra kialakított jármű az, amely után cégautóadót kell fizetni. Az szja-törvény szerint - jellemzően - személygépkocsinak számítanak azok a haszongépjárművek, amelyeket átépítettek, vagy eleve személyszállítási célt szolgálnak - szállítási képességeik ellenére (például luxusterepjárók, amik haszongépjárműnek vannak vizsgáztatva). Nem lesznek személygépkocsinak minősítve azok a járművek, amelyeket valóban áruszállítás céljára használnak (például nincs bennük kettőnél több ülés), vagy olyan nagy teherbírású járművek, amelyek a 2500 kilogrammos tömeget meghaladják a forgalmiba beírt adat alapján.
Egy másik meghatározásban a rendelet a vegyes rendeltetésű, de legfeljebb 2500 kilogramm együttes tömegű gépjárművek közül a személygépkocsik közé sorolja azokat is, amelyek kettőnél több személy szállítására alkalmasak, még akkor is, amikor az üléseket végérvényesen kiszerelték. Van egy vékony mezsgye, ahol pedig értelmezés kérdése, hogy az adott jármű személygépkocsinak minősül-e vagy sem. A luxusterepjárók közül elsősorban azokat próbálják kiszűrni, amelyeket áruszállítás helyett magáncélra is lehetne használni. A hátsó platós, kabinos mini pickup-okban elől nem fér el három ülés, a nagyobb járműveknél, ahol igen, ott már megvan a 2500 kilogramm feletti össztömeg. Mindössze néhány ezer autóról beszélhetünk, amelyekre ezek a meghatározások érvényesek, a többinél fel sem merülhet, hogy problémás lenne a besorolásuk. Egyébiránt az illetékes hatóságok a mai napig nem hozták nyilvánosságra, hogy hány autó minősül cégautónak (becslés: kb. 100 000).
Mindegy, hogy ki használja
- A személygépkocsit az új szabály szerint adó terheli, ha nem magánszemély a tulajdonosa, illetve amennyiben magánszemély a tulajdonosa, de bárki – a jármű tulajdonosa, használója – költséget számol el utána. Ezt a rendelkezést nem tartja-e ilyen formán ellentmondásosnak?
- Az építményadó esetében rendre az a vállalkozás fizet, aki működteti az adott ingatlanon a vállalkozását. Az építményadónál az adózói kör általában szelektált, és ugyanilyen szelektált az adózói kör a cégautó adózás esetében is. Azok a magánszemélyek, akik megfizetik a súlyadót, a gépjárműadó alapesetét, nem kell, hogy további adótételt vállaljanak, csak azok, akik az autójukat felhasználják üzleti célra. Az adóhatóság ezt úgy tudja ellenőrizni, hogy a havonta benyújtandó (munkavállalóknál és egyéb foglalkoztatottaknál) 08-as bevállalásban fel kell tüntetni nem csak a jövedelmeket, hanem az ilyen költségtérítésként kapott tételeket is. Akkor lesz probléma, ha a magánszemély nevén nem egy, hanem több autó is van, esetleg ezek hengerűrtartalma eltérő, így a hatóság nem tudja azonnal megállapítani azt, hogy a magánszemély jól csinálta-e a dolgát, és az adó megfelelő összegét fizette-e meg a két jármű alapján.
Amennyiben a munkáltató a kifizetett költségtérítés összegét kihagyja a bevallásból, akkor a céget munkavállalónként 500 ezer forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezheti az adóhatóság. A korábbi rendszer szerint közölni kellett az autó bekerülési értékét, és a törvény az igénybevevőre bízta azt, hogy a cégautót ne használja magán célra.
- A bérbeadással foglalkozó társaságok tulajdonában lévő személygépkocsik után is kell cégautóadót fizetni?
- Az autó a cég tulajdonában van, ezért aztán kell fizetni adót, amelyet nyilvánvalóan a bérleti díjba bele kell építeni. Ennek mértékét külön nem tüntetik fel, mint ahogy régebben a súlyadót sem tüntették fel külön. A bérlőt nem érdekli, hogy milyen adóterhek vannak a bérelt járművön. A jármű-bérbeadási piacon emiatt mindenki árat emelt.
- Amennyiben a személygépkocsi a magyar járművekről vezetett hatósági nyilvántartásban nem szerepel, ki fizeti a cégautóadót?
- Az ilyen jármű után nem kell fizetni adót, kivéve, ha az egy külföldi rendszámú, Magyarországon költségelszámolás alá vett autó. Ilyen lehet például a magánszemély szlovák autója vagy a cég Szlovákiában regisztrált, de hazánkban használt járműve, amely után a költséget Magyarországon számolják el, hiszen erre számvitelileg megvan a lehetőség. Ezek az esetek a jogalkotók látókörében benne voltak, de nem tudtak olyan szabályozást alkotni, amely javította volna az ellenőrizhetőséget, de ez eléggé szűk szegmens. Az adókötelezettséget mindenképpen előírták, és ellenőrizhetik, hogy befizetik-e.
- Kiknek jár mentesség a cégautóadó alól?
- A vagyoni típusú gépjárműadónak, cégautóadónak egyik legvitatottabb témaköre a mentesség. Azért vitatott, mert használati cél alapján adják. Ilyen típusú mentesség a humán egészségügyben használt jármű, tehát például a háziorvos autója, amivel kapcsolatban többfajta értelmezés látott napvilágot. Az egyik szerint a „kizárólag” kifejezést csak úgy lehet alkalmazni, ha a háziorvos a használatról útnyilvántartást vezet, és abból kétséget kizárólag megállapítható, hogy nem volt üzleti céltól eltérő használat. Azonban ennek ellenőrzése, betartatása, kiderítése bonyolult feladat lenne. A jogalkotó nem igazán tud érdemileg fellépni az adóelkerüléssel szemben, és közvetlen kötelezettségként az útnyilvántartás sincs előírva. Vagyis a háziorvos azt csinál, amit akar. Ha úgy „érzi”, hogy az ő használata kizárólagos, akkor ennek alapján mentesül az adófizetés alól. Ezt az álláspontot az adóhatóság ugyan vitathatja, de azt egyéb körülmények alapján bizonyítani is kell (számlák).
Még mentességet jelent: a figyelmeztetést adó készülékek felszerelésére jogosult jármű; az egyházi, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladatai ellátásához üzemeltetett autója; a személygépkocsi-kereskedelemmel cégszerűen foglalkozó személy vagy szervezet által továbbértékesítési céllal beszerzett jármű. Megjegyzem: ez utóbbi eléggé ritkán szokott forgalomba helyezett jármű lenni. A törvény szerint mentességet kapott még a halottszállító autó; a betegség-megelőző és gyógyító célú, szociális céllal, egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására és szociális ellátására szóló jogszabályban meghatározott célszervezet kizárólag súlyos, fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltetett autója. A mentesség esetében a lényeg az, hogy a működési szabályzatból, a gazdálkodásból és az összes körülmény figyelembe vételével egyértelműen megállapítható legyen, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett célok érdekében történik.
Ez egy nagyon bonyolult kitétel, nagyon nehezen is tudják alkalmazni. Jelen pillanatban a szociális ellátórendszerben funkcionáló szervezetek, cégek aggódnak is amiatt, hogy az általuk üzemeltetett járműre vajon él-e adókötelezettség vagy sem. Az eset összes körülménye jelenthet útnyilvántartást is, de mivel tételes megfogalmazás nincs, ezért aztán útnyilvántartás nélkül is vélelmezhető lenne a mentesség. Sajnos ez nem így szerepel a törvényben, úgyhogy jelen pillanatban az adóhatóságnál is folyamatban van a méltányos álláspont kidolgozása.
Útnyilvántartás és kiküldetési rendelvény
- A magánszemély a munkáltatótól - kormányrendelet szerint - a munkába járásához kaphat-e, kap-e adómentes költségtérítést, amikor használja a cégautót?
- Igen. Az a jármű, amelyet e célra használnak, ahhoz jelen pillanatban 9 forint jár kilométerenként, benzin-költségtérítés nem. A kilométerrel kapcsolatos költségtérítésből nem keletkezik adókötelezettség, ezt élesen el kell választani az útnyilvántartástól. Egyébként is a munkába járás nehezen fogható fel üzleti célú költségnek, hiszen eme tevékenység a munkavállaló kötelezettsége akkor is, ha nincsen járműve. A kifizetés nem jelent költségtérítést, bár vitatható, de nem tiltja a törvény, hogy a cégautóadó felmerülése nélkül is hozzájuthasson a dolgozó.
- Melyik az a kifizetési mód, amit a törvény mégis megenged a költségelszámolás érdekében?
- A jogalkotó a kiküldetési rendelvényt gondolta annak az intézménynek, ami alapján fenntartható a szabályos - kezdeti célnak megfelelő - költség kifizetése a dolgozó felé. A kiküldetési rendelvény egy szigorú számadású nyomtatvány, tartalmát részletesen szabályozza a személyi jövedelemadóról szóló törvény. Ennek kitöltése aláírásokat igényel, szemben az útnyilvántartással. Én is egyetértek azzal, hogy semmi nem tiltja meg azt, hogy a kiküldetési rendelvény eredeti nyomtatványaként az egy egyoldalas nyomtatvány legyen, és az abban szereplő utakat soronként külön tüntesse fel a dolgozó. A kiküldetési rendelvény majdnem ugyanúgy nézhet ki, mint az útnyilvántartás.
A kiküldetési rendelvény egyébként felvett néhány egyéb kérdést is, amivel kapcsolatban tévhitek uralkodnak. A kiküldetési rendelvény alapján történő költségelszámolás nem azonos a Munka Törvénykönyve szerint megalapozott kiküldetés lehetősége során elszámolt költséggel. A Munka Törvénykönyve ugyanis legfeljebb 44 napot engedélyez egy évben kiküldetési célú munkavégzésre, amelyet a kollektív szerződés meghosszabbíthat. Csak a nevében azonos a kiküldetési rendelvény alapján történő költségelszámolással, de a kettő között nincsen jogi összefüggés. Mondjuk egy szakállamtitkár 200 napot tölt kiküldetéssel. A 200 nap jóval több, mint 44, mégsem sértett semmiféle jogszabályt sem ő, sem a minisztérium. Bátran ki lehet fizetni 44 napnyi kiküldetés felett is kiküldetési rendelvény alapján költségtérítést. A kiküldetési rendelvénybe bekerülő költségtérítés nem jelent külön adóbevallási kötelezettséget.
A kiküldetési rendelvénnyel kapcsolatban van még egy félreérthető szakasz: a rendelvényt alapvetően úgy kell elszámolni, mint hogyha az a dolgozó önálló tevékenységéből származó jövedelme lenne. Én azt mondom, hogy az szja-törvény mentesíti a jövedelmi kategóriák alól a kiküldetési rendelvényeket, azt máshol már nem kell feltüntetni. Ez egy nagyon fontos tényező! A kiküldetési rendelvény alapján úgy kap a dolgozó költségtérítést, hogy az nem jelenik meg sehol sem. Épp ez a különbség az útnyilvántartással szemben, ami viszont feltűnik a havi adó- és járulékbevallásban.
- Kell-e az idén útnyilvántartást vezetni, illetve ha nem, akkor helyette lesz-e kiküldetési rendelvény, és az milyen adatokat tartalmaz?
- Néhány héttel ezelőtt felröppent egy rémhír, miszerint továbbra is kell útnyilvántartást vezetni, mert a számviteli szabályok alapján valahogy alá kell támasztani a költségeket úgy, hogy azokat a céggel összefüggésbe lehessen hozni. Én azt mondom, hogy a számviteli szabályok a bizonylat alapján történő elszámolást elismerik, tehát a céges autó benzin-, szervizköltsége elszámolható. Az adózásban eddig védték az adóalapot az úgymond olyan cégautó-költségekkel szemben, amikre nem fizettek adót. Ezek a szabályok eltűntek, sőt a személyi jövedelemadó-törvénybe bekerült az adómentes juttatások közé az egyes számú mellékletbe egy olyan szakasz, amely kimondja, hogy a személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel szerzett kvázi bevétel adómentes, és a társasági adózásban is fenntartották azt a szakaszt, amely arról szól, hogy a cégautó vállalkozás érdekében elszámolható költségtípus. Viszont semmiféle bizonyítási igényről szóló, egyéb tétel nem szerepel ott. Tehát azt mondom, hogy akinek van egy céges autója, az nyugodtan fizesse meg a 7000 vagy 15 000 forintnyi adót, és utána korlátlanul elszámolhat költséget.
Törvényes kiskapuk?
- Mi a véleménye arról, hogy az utóbbi hetekben tömegesen kezdték átíratni a cégautók tulajdonosai a magánszemélyek nevére a korábbi cégautókat, hogy kibújjanak az adó alól?
- Az adózók jelen pillanatban kerülik azt a tényállást, amellyel adóztathatóvá válnának. Természetesen azt gondolom, hogy nem akarnak a költségelszámolásukról lemondani, de azt nem adóköteles módon szeretnék végrehajtani.
- Tehát akkor ez inkább egy törvény adta kiskapu?
- Azt gondolom, hogy ez egy teljesen legális lehetőség. A jogalkotó valami oknál nem gondolt arra, hogy megindulnak a céges autók a magánszemélyi tulajdon felé, és a magánszemélyek ezt követően kiküldetési rendelvény alapján fogják kapni a gépkocsi futásának a költségtérítését. Fokozottan látható ez az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) alá tartozó cégeknél. Tehát abban az esetben, ha nem számolnak el a járműre költséget - hiszen vannak ilyen típusú betéti és közkereseti társaságok, ahol a bevételnyilvántartást kell kizárólag vezetni -, a költségeket nem tartják nyilván, ott volt talán a legnagyobb felháborodás, hiszen eddig az EVA az átalányadó-jellegénél fogva tartalmazta ezt az adót, most viszont már nem. Következésképpen ezek a járművek „elindultak” a magánszemélyek felé.
Az átíratásnál azonban figyelemmel kell lenni néhány fontos dologra, hogy egyéb adók ne merülhessenek fel az adásvétel során. Egy EVÁ-s vagy bármelyik társaság, amikor eladja az autóját mondjuk saját tulajdonosának vagy ügyvezetőjének, akkor nem egy független féllel szemben cselekszik így. A társaság egy harmadik félnek eladhatja a piaci ártól eltérően az autót, de egy nem független alany esetében alkalmaznia kell a piaci árat. Jelenleg annyi használtautó van a piacon, hogy szinte minden típus, gyártmány esetében kitűnően nyomon követhető a piaci áruk. Kár abban reménykedni, hogy a hatóság ne tudná ezt megállapítani.
Amennyiben egy kívülállónak 1 millió forint értékű autót 100 000 forintért adnak el, akkor az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény semmilyen következményt nem állapít meg. Ha független félnek történik az értékesítés, akkor lényegében nem állapít meg különbözetet az EVA-törvény, szemben a társasági adóról szóló törvénnyel. Ez olyan kiskapu, amelyen „kitódulnak” az EVA alá tartozó cégek. A szükséges kellék az eredetiségvizsgálat, a gépjárműátírási tételes illeték, illetve maga a gépjárműátírási illeték vonatkozik a vagyonszerzésre. Egy átlagos autó esetében az összköltség kb. 70 000 forint. Ez a konstrukció átmenetileg több milliárd forinttal emelte a költségvetés bevételét. Viszont a cégautóadó átalakításával csökkenni fog a 15 000 forintot fizető cégautót működtetők adózók köre is.
