Életszerű helyzetek az EPH-ról
2009/4. lapszám | Bánfi Krisztián | 12 001 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Mikor eme cikk megírását elvállaltam, az az instrukció fogalmazódott meg, hogy életszerű példákkal tűzdelt cikk készüljön, amely mentes a száraz szakmai szabványoktól. Ebben a szellemben, mint villamos szakember készítettem az alábbi cikket.
Kezdem egy, a pályafutásom elején történt esettel. A XII. kerületben egy nívós lakásba hívtak, „minden ráz” címszóval. A lakók elmondása szerint az anyuka a kádba kisgyermekét magától eltartva „pottyantotta” bele a vízbe, hogy egyikőjük se érjen se a kád széléhez, se a vízcsaphoz. Mikor a szülők fürdenek, törülköző a padlón, majd „szökellés” a kádba. Információk alapján „ez a módszer vált be”. Hát mondanom sem kell, mennyire megdöbbentett az eset, főleg, hogy napokkal később érkeztem a helyszínre, tehát a hiba már pár hete fennállt. Elmondásuk szerint „kicsit csipkedett”, nem feltételeztek nagyobb bajt. Vizsgálódásomat a fürdőszobában kezdtem, ahol valóban 220 V körüli feszültséget tudtam mérni a víz, a fűtés és a kád között. A lakás néhány éve lett felújítva, elektromos, gépész- és kőműves-burkoló munkálatok tekintetében is. Az elektromos kolléga az EPH kialakítását – igaz, nem látható, de mérhető módon – kialakította, tehát a hiba nem belső, hanem külső eredetű volt. Ezt bizonyítandó a lakásmérőnél elhelyezett kis automatájának lekapcsolása után is fennállt a mérhető hibafeszültség. Történt ugyanis az, hogy az alsó szomszéd, aki egy idős hölgy volt s az ötvenes évek óta lakott lakásában, amelyben felújítás nem történt és még a régi „bergmann” csöves, horganyburkolatú, átitatott papírcső-szerelés szövet-gumiszigetelésű rézvezetékkel lett kialakítva. Ügyfelem (felső szomszéd), mikor a lakását felújíttatta, természetes módon nem vette figyelembe a ház többi lakásának állapotát.
A hiba valós oka több egy időben bekövetkezett hiba, illetve a helytelen szerelés következménye volt. Az alsó szomszéd fürdőszobai mennyezet-lámpájának nem a fázisvezetőjét, hanem a nullavezetőjét szakította meg a villanykapcsoló, így a fázis megszakítás nélkül folyamatosan feszültség alatt állt. A természetes elöregedés és a (feltehetően) szereléskor bekövetkezett vezetékszigetelés-sérülés, valamint a fémburkolatú védőcső zárlata következtében a mennyezet vakolatát megerősítő „rabic” háló, mely fémes kapcsolatban állt a védőcsővel, a teljes mennyezetfelületen vezette a hibafeszültséget. Így a felső lakás fürdőjének padlóburkolata a földpotenciálhoz képest 220 V volt. Így az „áramrázás” csak a padló és valamely fémrész, víz-fűtéscsövek érintésekor állt fenn. A kád EPH-bekötése nem történt meg, így az – mivel a legnagyobb fémfelülettel érintkezett a vakolattal – szolgáltatta a legjobb vezetőképes kapcsolatot a hibás hálózatú alsó szomszéd mennyezetével.
Sajnos az élet produkál meglepetéseket, és a padló vezetőképes kialakítása lakossági környezetben egyáltalán nem megszokott. A vezetőképes padló ugyanis, amelyet az EPH-csomópontba kell bekötni, elvezette volna a hibaáramot. Így feszültségkülönbség nem lépett volna fel a lakás fémrészei és a padló között. A helyzet szomorú tanulsága az, hogy ha a társasházakban az EPH-rendszer összes feltétele maradéktalanul teljesül is, netán a ma már általánosan használandó áram-védőkapcsolót is beépítette a villanyszerelő, ennek ellenére a külső, azaz lakáselosztó előtti hibafeszültséggel szemben a fenti rendhagyó esettől eltekintve csak a megfelelően kialakított EPH-hálózat nyújt biztonságot.
Egy másik eset következzen az iménti tanulsága után, amely egy tömbfűtéses X. kerületi sorházban történt. Szintén hibakeresésre kaptam megbízást, mondván, „ráz a vízcső”. Néhány mérés után kiderült, hogy nem a vízcső „ráz”, hanem a gázcső. Az épületben a hatvanas évek lakótelepi normáinak megfelelően a használati hideg-, melegvíz-, illetve a fűtéscsövek, valamint a gázcső központilag indultak el a lakásokhoz. Az egyik szomszéd a ma oly divatos kombinált (gázrózsa, villanysütő) tűzhelyet használt. Ezen berendezés testzárlata folytán a hibaáram kikerült a tűzhely testére, ami a szakszerűtlen korszerűsítés következtében védővezető nélküli dugaszolóaljzatról üzemelt. Innen már könnyen kitalálható, hogy az épület központi EPH-csomópontjánál az elmúlt évek egyik karbantartása során a szerelők nem kötötték vissza a gázcső EPH-bilincsét.
Tanulság: már egy hanyagsággal tömegesen okozhatunk életveszélyt lakókörnyezetünkben, két hiba esetén már csak a jó szerencsén múlt, hogy nem történik személyi sérülés.
Hogyan védekezzünk?
Fontos, hogy a mindenkori épületgépész és elektromos kivitelezők szakszerű munkáját vegyük igénybe. A barkácsolást kerüljük el, ne bízzunk a „láttam már, a szaki hogy csinálja” ezermesterek munkájában. Sajnos a mai szűkös gazdasági erőforrásaink miatt havonta találkozok magukat generálkivitelezőnek valló vállalkozók minősíthetetlen kivitelezési munkáival. Tapasztalataim szerint egy jól átgondolt és az agyagok megválasztásában is kifogástalan elektromos felújítás egy átlagos 50 m²-es lakásban kb. 250-350 ezer forint. Ezzel szemben a botcsinálta „generál” már 180 000 Ft vállalással kivitelez.
A kötések sodrottak, mert drága a vezeték-összekötő. A vezetékek mindenhol 1,5-es rezek, de az MTK kiskábel bevakolva sem ritka (természetesen bontott anyag), érvéghüvely sehol nem található. A dugaszolóaljzatok száma minimális, a szelektivitás alulméretezett. Jellemző az átadási dokumentáció, feliratok teljes hiánya.
Javaslatom a megelőzésre: kooperáció az összes, kivitelezésben érintett szakma képviselőivel. Tervek, dokumentációk megléte, egyeztetése. Felülvizsgálatok elvégeztetése.
Elektromos felülvizsgálat. Itt három külön villamos-biztonságtechnikai vizsgálatot említenék meg a témakörben: EPH-tanúsítás, üzembe helyezés előtti felülvizsgálat, időszakos felülvizsgálat.
EPH-tanúsítást minden új építést és átalakítást követően csatolni kell a gázszolgáltató felé. Megjegyzem, némely gázszolgáltató ügyfélszolgálatán átvehető bizonylatán szerepel az a kitétel, hogy „minden berendezés” megfelel. Ezzel a kitétellel nem értek egyet, hiszen a gázcsőhálózat, melyhez kapcsolódik az új gázkészülék, a vizsgálat tárgya. Ezért következmény az EPH-rendszer felülvizsgálata is, illetve az elektromos betáplálás vizsgálata. De a teljes épület, objektum tanúsítása nem képezi a vizsgálat tárgyát.
Szükséges még az üzembe helyezés előtti első felülvizsgálat, a legrészletesebb, mindenre kiterjedő elektromos felülvizsgálat, aminek tartalmi követelményeinek részletezésére hely hiányában most nem térnék ki, de kiemelném, hogy a teljes épület EPH-rendszerének felülvizsgálatára is kiterjed.
Időszakos felülvizsgálat: az érintésvédelmi vizsgálat 3-6 évenként esedékes, melynek során műszeres mérést és szemrevételezést egyaránt elvégez a felülvizsgáló. Ez egyszerűen fogalmazva a közvetlen áramütés elkerülésének a vizsgálata, a védővezetékek működési próbája.
Erősáramú berendezések időszakos vizsgálata, közhasználatban „Tűzvédelmi” felülvizsgálat. Vizsgálati ciklus lakóépületekben 9 évente. Közérthetően a hálózat állapotának, szabványosságnak vizsgálata.
Bölcselkedés nélkül is elgondolkodom rajta, hogy ingatlanjainkban a festést és kövezést 5-15 évente felújítjuk, melyek ára a villamos, illetve gázbiztonsággal összevetve többszörös. Mégis az utóbbiakon spórolunk, hisz az épületek téglái, fűtés rendszere, elektromos rendszere igényváltozás nélkül minimum ötven évet is kibírhatnak, ha a minimális karbantartásokat elvégezzük.
