Szobatermosztátok villanyszerelői szemmel
2008/11. lapszám | Szűcs Péter | 16 751 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Manapság egy épület villanyszerelési munkáit nem lehet teljes mértékben elválasztani az épületgépészettől. Egy egyszerű családi ház épületgépészeti szabályozásának kialakításakor is szükség van tapasztalat villanyszerelő szakember közreműködésére. A ...
Manapság egy épület villanyszerelési munkáit nem lehet teljes mértékben elválasztani az épületgépészettől. Egy egyszerű családi ház épületgépészeti szabályozásának kialakításakor is szükség van tapasztalat villanyszerelő szakember közreműködésére. A legegyszerűbb, a háztartások többségében megtalálható szabályozási mód az, amikor a fűtőkészüléket, a gázkazánt szobatermosztátról indítjuk. Számos esetben előfordul, hogy a gépészeti kivitelezés után a szobatermosztát bekötését a villanyszerelőre hagyják. Nézzük meg villanyszerelői szemmel, milyen apróságokra érdemes odafigyelnünk!
A termosztát elhelyezését már jó előre érdemes átgondolni, hogy a kábelkiállás a megfelelő helyen legyen. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a szobatermosztátot sugárzó hő, napsugárzás, huzat, szekrény takarása, egyszóval semmilyen zavaró hatás ne érje! Az általánosan ajánlott elhelyezési magasság 1,5 m.
 |
 |
 |
Elektromos oldalról megkülönböztetünk 230 V-os tápfeszültséggel ellátott, illetve külön megtáplálást nem igénylő, elemes szobatermosztátokat. A 230 V-os kivitelűek jellemzően fan-coil termosztátok, ahol például a ventilátor indításához 230 V-os jelet is ki kell kiadni. A hétköznapokban azonban jóval sűrűbben fordulnak elő az elemes kivitelű készülékek. Ezek a termosztátok potenciálmentes kontaktus segítségével indítják a hőtermelőt, a zónaszelepet vagy akár a keringtető szivattyút. Minden esetben ellenőrizni kell, hogy a kapcsolt fogyasztó áramfelvétele nem haladja-e meg a termosztát reléjének terhelhetőségét. A tapasztalat az, hogy ha szobatermosztáttal indítjuk a szivattyút, az induktív terhelés miatt az érintkezők védelmének érdekében relét kell alkalmazni. Ha gázkazánt és külön fűtési szivattyút vagy zónaszelepet is kapcsolunk egyszerre, akkor is relé beépítése szükséges, mivel a gázkazán elektronikája általában alacsony feszültséggel dolgozik (12 vagy 24 V) és az indításhoz potenciálmentes kontaktust vár; a zónaszelepünk, illetve szivattyúnk pedig 230 V-os megtáplálással működnek. Beláthatjuk, ha relé nélkül kötnénk be párhuzamosan a két eszközt, a gázkazán elektronikája azonnal tönkremenne.
A fűtési szobatermosztátok többsége kétállású kapcsolóval van ellátva. Gázkazán, szivattyú, illetve feszültségmentes állapotban zárt (NC) zónaszelep szabályozásakor mindig a munkaérintkezőre (ábrán Lx-L1) kell bekötni a készüléket. Amennyiben valamilyen oknál fogva feszültségmentes állapotban nyitott szelepet (NO) építettek be a fűtési rendszerbe, akkor kell bekötni a nyugalmi érintkezőbe (Lx-L2).
