Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Tanulságos történetek

Áramváltós fogyasztásmérőhely létesítése

2008. június 1. | netadmin |  9831 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Elmúlt lapszámunkban indítottuk útjára cikksorozatunkat, amelynek célja a kivitelezési szempontból problematikusnak ítélhető villanyszerelési szituációk bemutatása, valamint az egyedi megoldási javaslatok vitára bocsátása. A panelépületek villanyszer...

Elmúlt lapszámunkban indítottuk útjára cikksorozatunkat, amelynek célja a kivitelezési szempontból problematikusnak ítélhető villanyszerelési szituációk bemutatása, valamint az egyedi megoldási javaslatok vitára bocsátása. A panelépületek villanyszerelési munkáival kapcsolatos publikációnk az olvasói visszajelzések alapján jelentős érdeklődést keltett, számos előfizetőnk jelzett szerkesztőségünk felé alternatív megoldásokat, illetve hívta fel a cikk szerzőjével ellentétes álláspontjára a figyelmet. Az alábbiakban egy másik hasonló témakört, az áramváltós fogyasztásmérőhelyek kialakítását bocsátjuk szakmai vitára.

Röviden az előzményekről. A kivitelezés helyszíne egy több mint 300 négyzetméteres, non-stop élelmiszer kereskedelmi áruház volt, amelynek mind a létesítési, mind az eltelt időszakban esedékessé vált felújítási munkálatait vállalkozásunk végezte el. A létesítés során a tervező még 3x20 A-re állította be a várható fogyasztást: mindazonáltal már az elektromos hálózat kialakításánál nyilvánvalóvá vált, hogy ez a teljesítmény nem fogja biztosítani a felmerülő igények kielégítését, így azonnal 3x25 A-re kellett bővíteni a kapacitást. Sőt, az áruház megnyitása után egy héttel már 3x40 A-re volt szükséges bővíteni a rendszert. Mintegy féléves üzemelési tapasztalatok alapján azonban egyértelművé vált, hogy még ez sem bizonyul kielégítőnek, váltani kellett 3x 50 A-re. Ez is azonban csak úgy volt elégséges, hogy ventilátoros hűtést alkalmaztunk. Ez az építkezés éppen 1999-2000 körül történt, tehát maga a tervezés még az MSZ 447 módosítás előtti verziója, valamint a szolgáltató akkori előírásai szerint került sorra, ám a kivitelezési munkákat már a változásokra való figyelemmel hajtottuk végre. És ezért már az új rendszer szerinti szekrényeket szereltük fel.

A történetben szereplő újabb kivitelezési feladat úgy foglalható össze, hogy a már meglévő, közvetlen árammérést kellett átalakítani közvetett mérésre: ez konkrétan azt jelenti, hogy az elektromos szolgáltató régebben 3x50 A-ig biztosított közvetlen mérést, e fölött azonban csak áramváltós mérőhely kialakítását engedélyezte.

Információt kaptunk ugyan arról, hogy a szolgáltató már 3x80 A-ig teszi lehetővé a közvetlen mérést, de gyorsan kiderült, hogy a helyzet korántsem egyértelmű, hiszen az adott területi üzemigazgatóság vezetője döntheti el azt, hogy a körzetébe "beengedi-e" 3x80 A-ig a közvetlen mérést vagy sem. Tájékozódásunk után hamar kiderült, hogy noha ilyen előírás létezik, a gyakorlatban sehol sem kedvelik ezt a konstrukciót. Ennek megfelelően egyértelművé vált, hogy aki rendszerét 3x50 A fölé kívánja bővíteni, annak ki kell alakítania áramváltós fogyasztásmérő helyet. Végül is, azzal a kihívással szembesültünk, hogy egy lényegében folyamatos üzem alatt álló üzletház fő-elosztószekrényét kell átalakítani. Ki kellett választani azt az időpontot, amikor a szükséges áramtalanítás a legkisebb kárt okozza: hosszas egyeztetés után végül az a döntés született, hogy este 11 óra után lehet a szerelést elkezdeni, amikor már az üzlethelyiségbe vásárló nem léphet be (csak egy kis ablakon keresztül folyik az árusítás), illetve az emeleten található sportközpontból távoznak a látogatók.

A munka elvégzéséhez engedélyeztetési eljárást kellett indítani: ez azonban rendkívül körülményesnek bizonyult, s egyre drágább lett. Ennek a procedúrának röviden az a menete, hogy az adott energiaigénnyel és átalakítási elképzeléssel meg kell keresni a szolgáltató vonatkozó üzletágát: noha célszerű az igényt a központban leadni, innen átirányítják az ügyfelet a műszaki részleghez. Innen megint csak továbbirányítanak a területileg illetékes üzemigazgatóságra, ahol végül is a technikai részleteket, az átalakítás pontos műszaki feltételeit meghatározzák. Hozzá kell tenni azt is, hogy hiába minősített villanyszerelő fordul az illetékes igazgatósághoz, villamos tervet kell készíttetni a munkára. A szolgáltató vonatkozó direktívája szerint ugyanis négy fogyasztásmérőhelyig és típus áramváltós fogyasztás-mérőhely esetében a regisztrált villanyszerelő is eljárhat, de mivel a szóban forgó esetben nem típusmegoldás került kialakításra - noha modulokból építkeztünk -, itt terveztetésre volt szükség. Erre azért fontos felhívni a figyelmet, nehogy valamely kivitelező abba a hibába essen, hogy vásárol egy típusszekrényt, majd a szükséges apróbb módosítások után evidensnek tekinti ennek átvételét. Ráadásul a terveket nem is akármilyen, hanem a szolgáltató által ismert tervezővel kellett elkészíttetni. A hivatalos tervek ugyan elkészültek, sőt, kaptunk hozzá egy általános leírást is, de azt el kell mondani, hogy a műszaki dokumentáció mégsem volt teljes értékű: például ki lehet emelni, hogy az áramváltók pontos bekötése már nem szerepelt benne. Ezután következhetett csak az anyagösszeírás, ráadásul a szerelőnek nagyon oda kell figyelnie az egyes munkafázisok megtervezésére a lehető legrövidebb leállás érdekében. Szintén nagyon fontos, hogy például a kézhez kapott tervből kimaradt a mérőkapocs feltüntetése: ki kell emelni, hogy az áramváltótól érkező vezetékek nem közvetlenül a fogyasztásmérőbe vannak bekötve, hanem egy speciális mérőváltó-kapocsra, aminek az a lényege, hogy ha nincs bekötve a fogyasztásmérő, rövidre lehet zárni az áramváltót, így megvalósul az áramváltó szekunder oldalának rövidre zárása és földelése. Csupán ez a kimaradt tétel 30 000 forintba került.

Célszerű azonban előre szerelt típus-szekrényt vásárolni a szolgáltató által engedélyezett termékek köréből. A szolgáltató szintén igényelt egy telefonvonalat (elfogadták a mellékvonalat is): szerencsére a szekrény mellett helyezkedett el egy telefonközpont, így kifejtethettünk innen egy érpárt, ennek a végére pedig RJ12-es csatlakozót kellett elhelyezni, amit a szolgáltató modemébe helyeztünk el.

Ezt követően a tervet a szolgáltató felé be kell nyújtani engedélyeztetésre, illetve az anyag- és a munkadíjjal kapcsolatban meg kell állapodni a megrendelővel. A munkakezdést egy héttel korábban be kell jelenteni a szolgáltató irányában, hozzávetőlegesen egy tág, féléves időtartamot biztosítanak a munka végrehajtására.

Igen ám, de az engedélyt csupán úgy adják ki, hogy a kérelmező mellékeli hozzá a szolgáltatási szerződést is: köztudomású, hogy a szolgáltatók különböző vállalkozási profilnak megfelelően több társasággá váltak szét. Külön-külön megállapodásokat kell kötni az energiavásárlásra, szolgáltatásra, és külön adminisztrációt kell lebonyolítani a műszaki részleggel. Így hát nagyon kell figyelni arra, hogy az egyes adminisztratív lépéseket milyen sorrendben hajtja végre a kivitelező.

Kezdődhetett tehát a munka. Elképzeléseink szerint négy óra előkészítés után négyórai munkával készülhettünk el a feladattal. A valóságban azonban minden másként alakult: először is, az előkészítési fázis nagyon elhúzódott, mintegy hat órát vett igénybe, a konkrét kivitelezés pedig nyolc órán keresztül tartott. Ráadásul nem is tudtuk befejezni a kivitelezést, egy váratlanul fellépő anyagszükséglet miatt le kellett zárni a munkát, és egy későbbi időpontban újra áramtalanítani kellett. Csak a nehézségeket érzékeltetendő kiemelhető például, hogy a nagy keresztmetszetű érvágó figyelmetlenségből hiányzott a szerszámos táskából, és a nagy, 70-es vagy 95-ös ereket csípőfogóval elvágni komoly munkát, órákat jelentett. Másik példaként ki lehet emelni, hogy a szekrényben 16-os csavarokkal találkoztunk, amiket crova nélkül aligha tudtunk volna kezelni: egy ilyen apróság a teljes munka ellehetetlenítését jelentette volna. A kábelek sínre szorításához imbusz- kulcsra volt szükség, ami megint csak hiányzott a helyszínen, így éjszaka kellett keríteni egyet ismerősöktől. Nagyon fontos tehát, hogy amennyiben nem típus- megoldással találja szembe magát a szerelő, úgy minden eshetőségre fel kell készülnie. Hasonlóan, az áramváltókkal kapcsolatban is nehézség lépett fel: a kiválasztott áramváltók ugyanis éppen az adott időszakban nem voltak kaphatók, a helyettük vásárolt termékek viszont eltérő átmérőjű sarukat igényeltek.

A megrendelő részéről a munkát úgy engedélyezték, hogy az áramtalanítás után be kell kapcsolni az aggregátot, ehhez pedig egy ideiglenes hálózatot kellett kiépíteni. Ez sem kevés időt vett igénybe.

A munka végeztével le kellett szerelni a fogyasztásmérőket: érdemes dokumentálni ezek sértetlenségét, az óraállásokat fel kell írni. Tovább bonyolította a munkálatokat, hogy háromfázisú fogyasztók, például hűtőkompresszorok voltak felszerelve, ahol történetesen ellenőrizni kell a munka megkezdése előtt a forgásirányt. Minden egyes főelosztónál tehát ellenőrzést kell végrehajtani forgásirány-jelzővel. A kivitelezési helyszínen 5-6 ilyen kompresszor található, amelyek egyenként kb. 50 000 forintos beszerzési áron hozzáférhetők, tehát ennek elmulasztása igen komoly anyagi kárt okozhat.

Régen a nullavezető és a védővezető összekötése a plombált résznél volt, ahol bejön a földkábeles betáplálás: most ez az új előírások szerint a gyűjtősínre került, a mért részre, ami nincs plombálva. Ennek oka az új vezeték nagyobb keresztmetszete: a szabvány is előírja, hogy ennek hozzáférhetőnek, bonthatónak kell lennie. Ezt egy vékonyabb vezetékkel kötöttük át ideiglenesen, mert nem volt nagyobb kengyeles sines csatlakozó, amivel a sínre köthettük volna. De az nem is volt kalkulálható a kép alapján, hogy oda nem fog beférni a vezeték. Csak az tudhatja ezt, aki naponta végez ilyen létesítéseket.

Egy következő munkaalkalommal kellett az elmaradt munkatételeket elvégezni, így például installálni kellett az elmaradt villámáram-levezetőt stb. Reggel megérkeztek a szolgáltató szakemberei, és felszerelték a fogyasztásmérőt, és leplombálták.

További nehézséget okoz, hogy a szolgáltató oda is, ahol telefonvonal található, előbb-utóbb gsm-modult szerel majd: igen ám, de ennek nem lett hely kialakítva a szekrényben gyárilag. Szintén hiányzik a modem és a szerviz-dugalj kialakításának a lehetősége is. Pedig ezek apróságok, a belső elrendezés megváltoztatásával könnyen orvosolhatók lennének.

Természetesen egy sor nyilatkozatot kértek a szolgáltató szakemberei: kivitelezői nyilatkozatot, földelésiellenállás-mérési jegyzőkönyvet, érintésvédelmi jegyzőkönyvet, kábelszigetelési mérési jegyzőkönyvet. Átvették a munkát, de közölték, hogy lesz egy második átvétel is, ekkor kerül sor a telefonvonal illesztésére, illetve ekkor ellenőrzik az áramváltók bekötését, a fázisszögeket stb. Ezt követően pedig véglegesen plombálják a berendezést. Tájékoztatásul megemlíthetjük még, hogy a munka vállalási ára 400 000 forint volt, anyagdíjjal együtt.

Végül is, az ABC áruházban jelenleg 3x63 A áramfelvételre van lehetőség: az azonban már most látszik, hogy rövidesen ez is kevésnek fog bizonyulni, az egyik kismegszakító rendszeresen lekapcsol az almérő alatt. Várjuk olvasóink hozzászólásait! Egy budapesti szerelő


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem