Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Nem csak bíróságon követelhetünk?

2008. július 8. | netadmin |  2221 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

  Akár ezermilliárd forintra is rúghat a vállalkozások egymás közötti tartozása, ám ennek mindössze a felét lehet számlával igazolni. A körbetartozások leginkább az építőipart érintik. A notórius adósokkal szemben a leghatékonyabb mego...

 

Akár ezermilliárd forintra is rúghat a vállalkozások egymás közötti tartozása, ám ennek mindössze a felét lehet számlával igazolni. A körbetartozások leginkább az építőipart érintik.
A notórius adósokkal szemben a leghatékonyabb megoldás a felszámolási eljárás indítása. Pereskedni értelemszerűen csak akkor szabad, ha vitatja az adós a követelést. A per alatt előfordulhat, hogy mire a hitelező pert nyer, és jogerőssé válik a bírósági határozat, addigra kiürül az adós cég kasszája. Így, noha az ítélet alapján jogosult lenne a végrehajtás, nem biztos, hogy az eredményes lesz, mivel „elfogyott” a vagyon.
 
A peres eljárás alá tartozik a fizetési meghagyás, ami mindig megelőzi a pert. Amennyiben nem mond ellent az adós a fizetési meghagyásnak, akkor jogerőre emelkedik és bírósági határozattal lesz egyenértékű, és ezáltal végrehajthatóvá válik. Perbe akkor megy át az ügy, amikor az érintett adós ellent mond a fizetési meghagyásnak, és egyáltalán nem akar fizetni. A fizetési meghagyás illetéke a követelt összeg 3 százaléka, még a perindítás illetéke 6 százalék.
Manapság a felszámolás alá kerülő cégek 90 százaléka vagyonilag üres. Amennyiben mégis található vagyon, többnyire ingatlanjelzálog terheli a hitelezők részéről. A bank a felszámolás során a legelső hitelezők között van, és csak azután következnek a kisebb adósok. Ezért aztán a kisebb összeget hitelezők szintén nehezen jutnak hozzá a pénzükhöz.
 Azok a vállalkozások, ahol nem sikerült jogi úton behajtani a kintlévőséget, gyakran megbíznak úgynevezett követeléskezelőket, hogy segítsenek közvetíteni és visszaszerezni a pénzeiket. Hogy mikor érdemes követeléskezelőhöz fordulni? Ez „ízlés dolga”, vagyis kinek, mennyire sürgős a pénz visszaszerzése.
Először is: nem szabad megvárni, amíg összegyűlik a tartozás. A 35-45 napja lejárt kintlévőségeket már érdemes átadni egy megbízottnak. Ha már valaki „csúszott”, nyilvánvaló, hogy egyre több számlával tartozik, és annak fogja kifizetni a tartozását, akitől több „ráhatás” éri. Lehetséges, hogy egy három hónap múlva felszámolás alá kerülő adós időben fizet, ha időben kezdik követelni nála a tartozást. Akik várnak, azok könnyen pórul járnak. Az adott beruházásra szóló üzleti szerződésen túl még érdemes külön – személyre szóló - megállapodást kötni és fizetési nyilatkozatot aláíratni az adós cég vezetőjével, amelyben személyes anyagi felelősséget vállal valamennyi beruházásért.
Megelőzendő a körbetartozásokat, segíthet a céginformáció az ügyletek megkötése előtt. A legelső lépés lehet a cégbíróság felkeresése, ahol egyeztetni lehet a cégadatokat, és hamar kiderülhet, hogy a szerződő partnerek közül mondjuk az egyik nem mond igazat.
 
Elemzett céginformációk
Sokan és sokféle jogcímen árulnak céginformációt, azonban igazán a vevőminősítő céginformációknak van jelentősége, amelyek a cégkivonatokon túl nemcsak mérlegadatokat, hanem egyéb gazdasági mutatókat is tartalmaznak. Manapság számos társaság foglalkozik céginformációk értékesítésével: az ilyen cégeknél dolgozó elemzők többfajta mutatót vesznek figyelembe (likviditás, adósságszolgálat, tőkeszerkezet, jövedelmezőség, tőkeellátottság, eladósodottság, saját tőke aránya), szakágakra lebontva. Az adatellenőrzések során kiderül, hogy számos cégnek időközben megváltozott a telephelye, és vannak, akik egyáltalán nem akarnak információt adni magukról, ami szintén jelenthet valamit. Főként azt, hogy esetleg az illető vállalkozás fantomcégként funkcionál. Sajnos az adatbázisokban egyáltalán nem található meg, hogy az tartozást halmozó cég ellen foganatosítottak-e már behajtást, és szerepelt-e már valamilyen adósnyilvántartó rendszerben.
Követeléskezelésnél mindenképpen megkülönböztetendő, hogy peres vagy nem peres eljárást akarnak kezdeményezni az adós ellen. A behajtással megbízott cég arról fogja tájékoztatni az adóst, hogy ha nem teljesíti a követeléseket, annak milyen jogi szankciói lesznek majd. A Polgári Törvénykönyv rendelkezései a mérvadók, különálló törvényben még nem szabályozták a „civil” követelésbehajtást. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a hitelező megbízzon magánszemélyt vagy jogi személyiségű társaságot az érdekei képviseletére, még a követelés kezelésére is. A követeléskezelést ezért olyan pénzügyi tanácsadó cégek vállalják, ahol pénzügyi-jogi szakismerettel rendelkező (közgazdász, illetve jogi végzettségű) tárgyalók tevékenykednek.
Gyakran a tárgyaló(k) ügyességén is múlik, hogy a tartozásból mennyit sikerül lefaragni, és „kibeszélni” az adós zsebéből.
Sajnos az építőiparban nagyon is jellemző, hogy a fővállalkozók nem fizetnek az alvállalkozóiknak, mondván, nem tudnak miből, mivel nekik sem fizetnek. Az utóbbi években különböző törvénymódosításokkal is próbálkoztak: az egyik ilyen volt az, hogy az alvállalkozó a végzett munka arányában jelzálogjog bejegyzésére jogosult. Azonban a gyakorlatban ezzel nem tudnak mit kezdeni, mivel az építkezéseket már megelőzi egy banki jelzálogbejegyzés.
 
Csak több ezernél éri meg
A kis összegű ügyeket csak akkor éri meg kezeltetni és kezelni, ha tömegesen érkeznek. Egyetlen 5000 forintos ügyet nem vállalnak el, de ha már 20-100 károsult összefog, akkor megéri a követeléskezelő cégeknek belevágni az ügybe. Maximális határ a csillagos ég.
Aki nem akar fizetni, de mégis van pénze, és a bankszámlán tartja, az ellen inkasszót szoktak foganatosítani, illetve felszámolási eljárást lehet indítani. A legjellemzőbb esetekre két példát is bemutatunk. Egy vidéki városban lakóparkot építettek. A székesfehérvári kivitelező, egy zártkörű részvénytársaság, több alvállalkozóval is dolgozott. Egy bádogozással foglalkozó alvállalkozónak 20 millió forinttal tartozott. A nagyvállalat egyik napról a másikra csődöt jelentett. A bádogozó kis cégnek bent ragadt a pénze. Két banki hitelezője egyik napról a másikra visszakövetelte a pénzét. A kis cég padlóra került, fizetésképtelen lett. Viszont a beruházó megkeresett további alvállalkozókat azzal, hogy befejezhetik a már korábban, a bádogozó cég által elkezdett munkát. A követelésbehajtás ügyvédhez került, aki megindította a bíróságnál a felszámolási eljárást. Azonban a régi követeléssel nem lehetett mit kezdeni, mert addigra a fővállalkozó kimenekítette a pénzét, nem volt már követelhető vagyona. A bádogozó cég kára nem térült meg.
Az egyik budapesti kerületi önkormányzat megbízott egy céget azzal, hogy a fűtésrendszerét, ezen belül a padlófűtést építse ki, és rábízták az ügylet teljes lebonyolítását a felkért beruházóra. Az alapberendezéseket külföldről hozatta be a telepítéssel megbízott társaság. Végeztek a munkával, és elérkezett a fizetés ideje. Az ügybe más cég is belekeveredett, mivel a fizetés nem közvetlenül az önkormányzaton keresztül történt, hanem ezzel egy másik társaságot bízott meg. Végül senki sem akart fizetni az elvégzett munkáért. Az önkormányzat által felkért beruházó követeléskezelő céghez fordult: a rutinos tárgyalók kilátásba helyezték azt, hogy kiszerelik a fűtésrendszert, ha senki sem hajlandó fizetni. Végül mégis bírósági útra terelődött az ügy. A bíróság jogerősen megítélte a követelést, amelynek mindössze a felét sikerült kifizettetni. A többi elúszott, mivel kiürült a fizetésre kötelezett cég.
Magyarországon a felszámolások során a nem biztosított követelések mindössze 15 százalékban térülnek meg. Úgy tűnik, hogy az idei év első félévében lefékeződött ez a folyamat, de nem azért, mert javult a piaci morál, hanem azért, mert csökkent az építkezések száma. Jelenleg 17 ezer eladatlan lakás van Budapesten. Az építőiparban különösen romlott a fizetési morál, és további romlás várható – elsősorban az üzemanyagárak emelkedése miatt. Pont az építőipar az, ahol az építőanyagok, a hűtő-klímarendszerek és épületgépészeti szerelvények szállítása drágítja a beruházást. Ez ellen pedig jelenleg nincs védelem. Az építőipari beruházásoknál elegendő, ha csak két cég nem fizet, és elindul a láncreakció, mivel nem tudnak annyi tartalékot képezni, hogy finanszírozni tudják magukat. Ezért ma már nem is körbetartozásról, hanem inkább lánctartozásról beszélnek a hozzáértők.
Ilonka Mária

Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem