EIB a gyakorlatban II.

2008/4. lapszám | Balogh Zoltán |  4286 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ma már nem az a kérdés, hogy az elkövetkező időszakban megszaporodnak-e az intelligens otthonok Magyarországon, hanem az, hogy mely szakmák és vállalkozások fognak ebből profitálni. Cikksorozatunk folytatásával ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy olvasóink közül minél több szakember figyelmét az épület-automatizálásra irányítsuk.

Bevezetés

Ma már hazánkban is az építkezők egyre nagyobb része igényli azt a kényelmet, amelyet a lakóépületek megfelelő elektromos és gépészeti vezérlése nyújthat számukra. Szerencsés módon egyre gyakrabban már az építkezés megkezdése előtt, a tervezés munkafázisában felmerül az igény „valamiféle” épület-automatizálási rendszer kialakítására.

Először is érdemes feleleveníteni egy rövid történetet, ami 1997-ben történt meg velem. Az év elején kaptam egy telefonhívást egy budapesti külvárosi villamossági boltból, hogy van egy ügyfelük, aki jelenleg építkezik, és szüksége lenne automatizálási feladatok megoldására is. Pár nap múlva meg is látogattam az illetőt az építkezés helyszínén abból a célból, hogy alaposan megbeszéljük, konkrétan milyen igényekkel rendelkezik. Igen hamar kiderült, hogy mindössze arra a problémára keres megoldást, hogy a nappalijában mozgásérzékelő kapcsolja a világítást: az a szerkezet azonban, amit az üzletekben lehetett kapni, csupán egy ormótlan, mozgásérzékelővel egybeépített reflektor volt.

Ekkor érthető módon először lelombozódtam, hiszen én egy komplett rendszert akartam tervezni, megvalósítani, nem csak egy falba-süllyeszthető mozgásérzékelőt. Mivel azonban a ház többszintes és viszonylag nagy volt (kb. 300 m²), úgy döntöttem, megpróbálom a tulajdonost meggyőzni arról, hogy építsünk ki egy komplett rendszert. Elkezdtem sorolni az előnyeit, a hasznát annak, ha EIB-rendszert szereljünk fel az épületbe. Ez persze több mint egy órát vett igénybe. Miután befejeztem a mondanivalómat, s válaszoltam a közben felmerült kérdéseire, elkészítettem egy hozzávetőleges árkalkulációt – ami mondanom sem kell, hogy sokszorosa volt a nappaliba felszerelendő mozgásérzékelő árának -, úgy váltunk el egymástól, hogy gondolkozik az ajánlaton, és majd felhív egy pár nap múlva. Noha nem számítottam rá, így is történt. De azt mondta, hogy beszélt a gépésszel, aki azt a felvetést fogalmazta meg, hogy a kazánvezérlés úgyis megoldja a fűtésszabályzást, ezért az EIB-rendszerre alapvetően nincs szükség, csupán a világítás, illetve a redőnyök vezérlése miatt nem érdemes egy ilyen rendszerbe pénzt fektetni. Ekkor kértem, hogy szervezzen meg egy találkozót, ahol jelen lesz az épületgépész szakértő is. Ezen aztán hamar kiderült, hogy a kazánvezérlés nem oldja meg a helyiségenkénti szabályzást, csak a külső hőmérséklet alapján változtatja az előremenő víz hőmérsékletét a kazánnál. Még számos érvelést végighallgattam, hogy miért is nem kell az EIB, de ezzel most nem untatnám az olvasókat. A lényeg tehát az, hogy sokat kellett győzködnöm a tulajdonost, és számtalan érvet kellett felsorakoztatnom ahhoz, hogy végül is meggyőzzem arról, hogy szüksége van a rendszerre. Elkészült a ház, és a teljes fűtésvezérlést, valamint a földszint teljes világítási rendszerét az EIB-rendszer kezelte. A történet lényege röviden az, hogy bár először csak egy mozgásérzékelőt szeretett volna az építtető a nappaliba elhelyezni, a végén mégis egy egész rendszert vásárolt meg. Tehát kellő ismerettel és kitartással még olyan emberek is meggyőzhetők, akik soha nem is akartak ilyen rendszert venni.

Tudom, ez meglehetősen kereskedői gondolkodásmódra utal, de érdemes végiggondolni az ítéletalkotás előtt, hogy mi is történt valójában? Bár az ügyfél nem akart EIB-rendszert a házába telepíteni, de ez alapvetően azért volt, mert nem is hallott róla korábban. Amiről nem tudjuk, hogy létezik, azzal nem is kalkulálhatunk. Miután elmagyaráztam neki, hogy mennyivel egyszerűbb lesz az épület irányítása, mennyi hasznos funkciót kap az otthona, mennyire megemelkedik a komfortérzet, egyre inkább úgy gondolta, hogy mégis van értelme beépíteni az automatizálási rendszert. Hiszen a házat pontosan azért építi, hogy élete végéig biztosítsa számára a megfelelő kényelmet: mindemellett azt is szerette volna, hogy még évtizedek múlva is korszerűnek számítson otthona, kiszolgálja a jövőbeni igényeit is. Az már csak ráadás volt, hogy két évvel később felhívott az ügyfél azzal, hogy épül a vendégház a kertben, ahova teljes automatizálást igényelt, kiegészítve azzal, hogy a főépületből lehessen mind a fűtést/hűtést állítani, mind pedig az összes világítási és redőnyáramkört elérni. Két évet töltött EIB-vel szerelt házban, és már el sem tudta képzelni életét e nélkül.

A történetet azért meséltem el, hogy rávilágítsak arra a megfontolásra, hogy nem az a probléma, hogy kevesen tehetik meg, hogy EIB-rendszert szereltessenek a házukba, hanem inkább az, hogy nem ismerik a lehetőségeket, és a legtöbb esetben a szakemberek sem mutatják fel ezeket nekik. Pedig gondolkozzunk el egy kicsit a problémán! Ha egy villanyszerelő előnyre szeretne szert tenni más szaktársakkal szemben, akkor többet kell nyújtania. Ha az automatizálás irányába tereli a vevőt, akkor egyrészről egy olyan lehetőséget kínál neki, amivel sokkal értékesebbé, kényelmesebbé és energiatakarékossá teheti a házat, másrészről pedig maga a szerelő is jobban profitál. Hiszen nem mindegy, hogy mennyi anyagot kell beépíteni a házba. Vagyis igenis lehetséges, hogy mind a vevő, mind pedig a villanyszerelő jól járjon az együttműködéssel.

Igényfelmérés helyiségkönyv

Nézzük, hogyan is lépjünk tovább, ha már sikerült az ügyfelet (és persze magunkat is) meggyőzni arról, hogy EIB-rendszerre van szükség.

Elsőként természetesen a részletek megbeszélésére kell sort keríteni, azaz az igények lefordítására a szakember számára szükséges információkká. Ehhez a leggyakrabban úgynevezett helyiségkönyvet használnak. Ez gyakorlatilag egy olyan táblázat, amelynek az első oszlopában az épületben található helyiségek listája található. Ezekbe a sorokba írhatjuk be, hogy az adott helyiségben milyen feladatokra van szükség, illetve ez már tartalmazza az egyes áramkörök számát is. Van olyan szakember, aki még a maximális teljesítményt is feltünteti például a fényerő-szabályzás esetén, hiszen az ennek megfelelő készüléket kell majd választanunk. Az alábbi táblázat egy példa a helyiségkönyv kialakítására. Ebben az egyszerű példában, ha a nappalira vetünk egy pillantást, láthatjuk, hogy 4 dimmelt (fényerő-szabályzott) áramkörünk van. Az EIB-dimmerek jellemzően 300 W vagy 500 W terhelhetőségűek. Vannak természetesen több ezer wattos szabályzók is, de ezeket majd egy későbbi cikkben részletesebben tárgyaljuk. Ezenkívül találunk még négy redőnyáramkört is. Figyeljük meg, hogy az első 4 oszlopban áramkörök szerepelnek, majd pedig úgynevezett „terepi” készülékek.

Ezek azok, amelyekkel a felhasználó is találkozik a hagyományos világításkapcsolók helyett. Ezek a készülékek a szabványos 65-ös dobozba szerelhetők, és a világítástechnikai eszközök kapcsolására, redőnyök vezérlésére stb. szolgálnak. A szobatermosztát vagy éppen a mozgásérzékelő is a terepi készülékek kategóriájába esik. A nappaliban – a példánál maradva – három bejárat található, ahova fali kezelőket helyezünk el (3 db 4 részes nyomógomb), valamint egy termosztátot. Egy olyan, háromrészes nyomógomb látható az 1. képen, amelynek van hat gombja, tehát ha egyszerűen kapcsolásra használom, akkor három be- és kikapcsolást tudok vele elvégezni, valamint a szobatermosztát is a készülékbe van integrálva.

A helyiségben ezenkívül van még egy szobatermosztát, amely szintén egy 65-ös dobozba kerül. A 1. képen látható készülék rendelkezésre áll négyrészes változatban is, aminek alkalmazásával nem kell külön termosztátot felhasználni.

Mivel az EIB-rendszer esetében a kapcsolás, a fényerő-szabályzás stb. nem a fali kezelőkben történik meg, hanem úgynevezett aktorok végzik ezeket a feladatokat, gondoskodni kell ezek elhelyezéséről is. A gyakorlatban elosztókba és alelosztókba szerelik be a készülékeket. Természetesen a hazánkban is alkalmazott, kalapsínre pattintható készülékekről van szó. Egy ilyen látható a 2. képen. Ha figyelmesen megnézzük ezt a készüléket, akkor láthatjuk, hogy olyan, mintha csak egy többfázisú mágneskapcsoló lenne, legalábbis a mérete és formája alapján mérlegelve. Mind szélessége, mind pedig mélysége a szabványos kalapsínre pattintható készülékekével megegyező. Tehát ott tartunk, hogy a terepi készülékek jeleket adnak le, az elosztókba szerelt aktorok pedig az ezek által küldött jelekre reagálva ki- vagy bekapcsolnak, vagy éppen a redőnyt eresztik le vagy a fényerőt szabályozzák fel stb. Ezért ha a helyiségkönyvben feltüntetjük a terepi készülékeket és az áramköröket, akkor már a teljes rendszer nagy része könnyen meghatározhatóvá válik ez alapján.

Természetesen nem elég csak az áramkörök számát, típusát, valamint a terepi készülékek helyét és típusát meghatározni, hanem a megrendelő egyéb igényeit is fel kell mérni. Innentől lesz érdekes a történet. Az EIB-rendszer ugyanis alkalmas szinte korlátlan mennyiségű logikai kapcsolat elvégzésére és extra igények kielégítésére, de ez mégsem vezet oda, hogy indokolatlanul bonyolítsa a kivitelezést. A nyomvonal és a készülékek beszerelése (lásd lentebb) ugyanis nem okozhat problémát egy rátermett villanyszerelőnek. Minden logikai kapcsolat vagy extra igény megvalósítása a programozás része, amit az esetek többségében nem a villanyszerelő végez, hanem egy képzett szakember, akinek ez a speciális feladata. Tehát a villanyszerelő egyeztet a tulajdonossal: részletesen áttekintik az igényeket, és ezt követően a szakember lejegyzi, hogy ezek mennyi és milyen áramkört igényelnek. Első körben csak az a fontos, hogy hol helyezkednek majd el ezek, hiszen a végpontokat ki kell építeni. Ebben a fázisban a kapcsolási logika még nem rendelkezik nagy jelentőséggel. Ezek után meghatározzuk (a megrendelővel közösen) a kezelőelemek (nyomógombok) helyét, majd pedig azt, hogy melyiket mire szeretnénk használni. Ezek alapján a kivitelezés már megkezdhető. Természetesen, ha a megrendelőnek a „szokásos” világítás-, redőny- és fűtésvezérlésen kívül további igényei vannak, mint például az érintőképernyőről történő vezérlés, a házimozi-rendszer, a hangosítási kapcsolat, az internetes távvezérlési lehetőség stb., akkor ez további egyeztetéseket igényel, amikhez már szakemberrel való konzultáció javasolt. Ennek ellenére maga a kivitelezési munkafázis nem válik bonyolultabbá, csak több végpontra és készülékre lesz szükség.

Kivitelezés

Az előzőkben már bemutattuk, hogy mind a terepi készülékek, mind pedig az elosztóba szerelhető berendezések a hazai gyakorlatnak megfelelő szabvány szerint készülnek, ezért szerelésük nem igényel különösebb képzettséget, speciális felkészültséget. Az EIB-készülékeket egymással egy úgynevezett busvezetékkel kell összekötni.

Ez gyakorlatilag egy 2×2 eres kábel. Leggyakrabban Y(JSt)Y2×2×0,8 jelűt alkalmaznak. Ugyan négy ér található a kábelben, de csak kettőre van szükség az EIB működéséhez. A másik érpárt lehet tartalékként vagy bizonyos készülékek kisfeszültségű tápellátására használni. A kábel egyik jellemző tulajdonsága, hogy legalább 2,5 kV, de gyakran 4 kV átütési szilárdsággal rendelkezik a külső köpeny szigetelése. Nagyon fontos, hogy ennek megfelelően a kábel vezethető együtt erősáramú, 0,4 kV-os vezetékekkel, tehát nem szükséges külön nyomvonalat kiépíteni. Erre szükség is van, ha máshol nem is, de az elosztószekrényekben mindenképpen. Itt ugyanis az aktorok részére nem csak a busvezetéket kell bekötni, de biztosítani kell számukra az erősáramú betáplálást is, hiszen például a világítástechnikai eszközök kapcsolásához erre van szükség. A kivitelezés során az EIB-készülékek még nincsenek felprogramozva, és ezért hiába nyomjuk meg azt a gombot a nappali falán, amely az egyik világítási funkciót kapcsolná, az nem fog eredményt produkálni. Ellenben ha már egyszer kiépítettünk egy áramkört, szeretnénk azt használni addig is, amíg szerelünk. De az is lehet, hogy csak le akarjuk ellenőrizni, hogy a kiépített áramkör megfelelően működik-e. Ha olyan aktorokat választunk, amelyek rendelkeznek kézi kapcsolási lehetőséggel és visszajelző LED-del is, akkor ezt minden további nélkül megtehetjük. Az 3. képen egy ilyen készüléket láthatunk. Javasolt ilyen készülékek alkalmazása, de ma már szinte a legtöbb EIB-aktort így szerelik.

Azok a készülékek, melyek a 65-ös dobozokba kerülnek (4., 5. és 6. képek), rendszerint csak a busvezetéket igénylik. Ezért ezekre a helyekre elegendő csak a gyengeáramú kábelt elvezetni, nem szükséges az erősáramú vezeték. Mivel azonban a lámpatest 230 V-os feszültséggel működik, értelemszerűen ennek a tápellátását az elosztószekrényekben található „intelligens reléktől”, aktoroktól el kell vezetni. Tehát az erősáramú áramkörök fázisait az elosztó- szekrényekből kell kiépíteni. Ez első hallásra rengeteg további vezetékezést jelent, de valójában ettől lesz sokkal könnyebb a tulajdonos igényeire szabni az épületet, illetve annak elektromos rendszerét. Az előbbi példa szerint a nappaliban 4 szabályozott világítási áramkör került betervezésre. Ezek szabályzói az elosztóban vannak, és ezekre az áramkörökre a fali kezelők hivatkoznak a buszon keresztül. Tehát jelen esetben akár három helyről, alternatív módon tudjuk a fényerőt állítani. Ugyanakkor, ha egy további készüléket illesztünk a rendszerbe, a példa kedvéért egy infravevőt, akkor már egy távirányítóval is tudjuk ugyanazokat az áramköröket szabályozni, anélkül, hogy bonyolult erősáramú kábelezést kellene kiépítenünk. Nem is beszélve arról az esetről, ha egy változtatást az épület befejezése után kér a tulajdonos. Nem kell falat vésni és új kábel-nyomvonalakat kiépíteni, hanem egy egyszerű átprogramozással megvalósíthatjuk az új, igények szerinti működést.

Programozás

Miután elkészült a nyomvonal-kiépítés, behúztuk a vezetékeket, kábeleket, megszereltük az elosztókat és a terepi készülékek is a helyükre kerültek, jöhet a programozás. Sok esetben ilyenkor derülhet ki, ha egy áramkörben szakadás áll be, a busvezeték nem folytonos, vagy éppen az aktornak valamelyik kimenetén nem a terv szerinti áramkör van. A korábban említett kézi kapcsolású és LED-visszajelzésű készülékek alkalmazásával ezen hibák nagy része még a programozás megkezdése előtt azonosíthatók és elháríthatók. A programozást rendszerint egy külön, speciális szakismerettel rendelkező szakember végzi, bár Nyugat-Európában sok villanyszerelő maga is bír a megfelelő szaktudással. Ahhoz, hogy megértsük az EIB-rendszer működését, egy kicsit el kell felejtenünk a hagyományos villanyszerelés szabályait. Itt ugyanis nem az erősáramú kábelezés fogja meghatározni, hogy melyik nyomógomb melyik áramkört kapcsolja. A hagyományos esetben, ha egy folyosón a világítást két vagy több helyről akarjuk alternatív módon kapcsolni, akkor minden kapcsolóhelyet és a világítást is erősáramú kábellel össze kell kötnünk. Ezzel szemben az EIB-rendszer esetében a programozás dönti el, hogy mit és honnan kapcsolunk. Tehát elvileg bármely áramkört szabályozhatjuk bármely helyről, ahova csak EIB-kezelőelemet szereltünk. Ez rengeteg lehetőséget hordoz magában, melyeket részletesebben is tárgyalni fogunk a cikksorozat további részeiben. A programozáshoz mindössze egy laptopra és egy szoftverre van szükség, aminek a segítségével a teljes rendszert üzembe helyezhetjük.

Utógondozás

Miután elkészült az épület, átadtuk a rendszert, amelyet a tulajdonos igényeire szabtunk, még nincs vége a kapcsolatnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a beköltözést követő első néhány hónap alatt, amikor is konkrétan belakja a család az új lakást, újabb igények merülhetnek fel, illetve kiderül például, hogy bizonyos áramköröket nem onnan, vagy nemcsak onnan szeretnének kapcsolni, szabályozni. Ekkor rendszerint szükség van egy újabb korrekcióra, végső programozásra. Bizonyos esetekben még évekkel a beköltözés után is felléphetnek újabb igények, amelyeket meg kell oldanunk. Ez rendszerint „csak” programozói feladat. A technika fejlődése azonban újabb és újabb készülékek megjelenésével, újabb funkciók megvalósíthatóságával jár. Ebből következik, hogy lehetőség van az „egyszeri ügyfélből” visszatérő vevőt „konvertálni”. Hiszen ha már egyszer jó munkát végeztünk, amivel az ügyfél is elégedett, lehetséges, hogy később újabb készülékekre, funkciókra lesz szüksége, amiket rendszerint attól kér, aki a rendszert először és megfelelően elkészítette, hiszen ő ismeri azt a legjobban. Nem beszélve arról, hogy ez a szakma olyan, hogy a jó és ügyes szerelőt ajánlják az emberek egymásnak. Mivel azonban az EIB-technikát csak kevés szerelő ismeri annyira, hogy el merjen vállalni egy ilyen munkát (bár ez szerintem könnyen megtanulható), evidens, hogy ők kapnak újabb és újabb megbízásokat is.

A következő cikkben ismertetjük az EIB-rendszer leggyakoribb alkalmazásait.

---