A villanyszerelők fundamentuma: az MSZ 447:1998 szabvány
2007/9. lapszám | Lieli György | 22 452 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villanyszerelők „fundamentuma”: az MSZ 447:1998 szabvány
A címbeli szabvány az MSZ 447:1998/ 1M:2002 módosítással együtt érvényes. ICS besorolása: 91.140.50 (Villamosenergia-ellátó rendszerek). Az első változat 1983-ban jelent meg, a korábbi – visszavont – szabvány MSZ 447:1994 jelzettel „Lakóépületek villamos hálózatra csatlakoztatása” címen ismert.
Az MSZ 447:1998 szabvány ismertetését egy elég sajátos helyzet felvázolásával kell kezdenünk. A kilenc évvel ezelőtt elfogadott és hatályba lépett szabvány mind az előszavában, mind több meghatározásában az akkor érvényes Villamosenergia Törvényre (VET) és ennek végrehajtási rendeleteire hivatkozik. [1994. évi XLVIII. törvény a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról, valamint ennek végrehajtására a 34/1995.(IV.5.) Korm. r. által hatályba léptetett Villamosenergia Közüzemi Szabályzat]. Azóta megjelent a 2001. évi CX. törvény a villamos energiáról, sőt 2007. október 15-én – az előző jogszabályok egyidejű hatástalanításával – a 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról.
Így állt elő az a helyzet, hogy a szabvány „elmaradt” a törvényhozástól. Miután több fogalom-meghatározása az 1994. évi XLVIII. törvényből idéz, az ismertetésünk szempontjából lényeges fogalmaknál „régi” és „új” szavakkal hívjuk fel a figyelmet az esetleges változásokra. (Változatlanság esetén megjegyzést nem teszünk).
Tájékoztatásul: a 2007. évi LXXXVI. törvény teljes terjedelmében olvasható a www.magyarkozlony.hu honlapon, és a Magyar Közlöny 2007/86. számában, a 16...71. oldalakon jelent meg. A továbbiakban a „VET”-en ezt a törvényt értjük.
Alkalmazási terület
„A szabvány tárgya a kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatról ellátott vagy ellátandó fogyasztási helyek (pl. lakóépület, irodaépület, üzletház, szolgáltatóház, rendelőintézet, pavilon, ipari és kereskedelmi fogyasztók, garázs, ingatlan) csatlakozó berendezéseinek és fogyasztói vezetékhálózatának az általános biztonsági előírásokon túlmenő azon műszaki feltételei, amelyek teljesítéséhez köti a Villamosenergia Törvény (a továbbiakban VET) az áramszolgáltató ellátási kötelezettségét”.
A közcélú elosztóhálózatra csatlakoztatás három érdekelt „felet” érint: az áramszolgáltatót, a vele szerződő fogyasztót és az ingatlantulajdonost. Viszonyukat a mért és a méretlen hálózat tekintetében, valamint egyéb vonatkozásokban is a VET hivatott szabályozni, a szabványismertetés során e kérdéseket kerülni fogjuk.
Fogalom-meghatározások
A VET 3. §-a Értelmező rendelkezések fejezetcím alatt 72 szakkifejezés magyarázatát adja, ezért itt csak a szabványban található egyéb fogalmak ismertetésével foglalkozunk.
Hálózati leágazópont [1.1.] („régi”)
A közcélú elosztóhálózat és a csatlakozóvezeték, illetve a közcélú elosztóhálózat és a fogyasztói vezetékhálózat összekötési pontja, ide értve a „T”-leágazást is. Megjegyzés.
A VET a „közcélú” jelzőt csak egy meghatározásban használja: „Közcélú hálózat: olyan átviteli vagy elosztóhálózat, amely szükséges a villamosenergia-rendszer biztonságos és hatékony működéséhez”.
Csatlakozási pont („új”)
A villamosművek, a villamosmű és a felhasználói berendezés, továbbá a villamosmű, a magánvezeték, a termelői vezeték, illetve közvetlen vezeték tulajdoni határa.
Csatlakozóberendezés („új”)
Az átviteli vagy elosztóhálózat részét képező vezetékrendszer, a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezéssel együtt, amely az átviteli vagy elosztóhálózat leágazási pontját a csatlakozási ponttal köti össze. A fogyasztásmérő berendezés a csatlakozóberendezés tartozéka.
Elosztóhálózat („új”)
A villamos energia elosztására és a felhasználói csatlakozási pontra való eljuttatás céljára szolgáló vezetékrendszer beleértve a tartószerkezeteket is , a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezésekkel együtt.
Csatlakozóvezeték [1.2.1.] („régi”)
Egy fogyasztói vezetékhálózat ellátására szolgáló vezeték, amely a hálózati leágazóponttól a fogyasztói vezetékhálózat kezdőpontjáig terjed. Kezdőpontok lehetnek a csatlakozó főelosztó bemenőkapcsai, a fogyasztásmérő bemenőkapcsai vagy a tetőtartón, falitartón lévő fázisvezető-kötések.
Fogyasztásmérő berendezés [1.2.2.] („régi”)
A villamosenergia-fogyasztás mérésére és elszámolására egy vagy több fogyasztásmérő, a kiegészítő készülékekkel (legnagyobb terhelést mérő, teljesítményösszegző, meddőfogyasztás-mérő, átkapcsolást végző, illetve azt vezérlő szerkezet, kismegszakító vagy késes olvadóbiztosító-betét, mérőváltók) együtt. Ha a többtarifás fogyasztásmérő automatikus vagy központi vezérlés útján történő átkapcsolását időprogram-kapcsoló amely nem része fogyasztásmérő berendezésnek végzi, az általa működtetett kapcsolókészülék a saját tartozékát képezi.
Fogyasztói vezetékhálózat [1.4.] („régi”)
A csatlakozóberendezés, illetve a csatlakozási pont utáni vezetékhálózat, amely a fogyasztói berendezés ellátására szolgál. A fogyasztói vezetékhálózat méretlen és mért hálózatra oszlik. A méretlen a csatlakozóberendezést, a csatlakozási pontot köti össze a fogyasztásmérő berendezéssel; a fogyasztásmérőhely és a fogyasztásmérő berendezések a méretlen fogyasztói hálózat részei. Egy fogyasztói vezetékhálózaton több mért fogyasztói hálózat is lehet.
Méretlen fogyasztói hálózat [1.4.1.] („régi”)
A fogyasztói vezetékhálózatnak az a része, amelyre közvetlenül csatlakozó berendezések, készülékek (pl. hangfrekvenciás vezérlő) fogyasztását nem méri joghatással járó mérési célra felszerelt fogyasztásmérő.
Betápláló fővezeték [1.4.1.1.] („régi”)
A méretlen hálózat része, amely a csatlakozóvezetéket köti össze az első túláramvédelmi készülék elhelyezésére szolgáló berendezéssel. Több fogyasztási helyet tartalmazó épületek esetén a betápláló fővezeték a csatlakozási pont után elhelyezett első túláramvédelmi készüléket köti össze a csatlakozó főelosztó készülékeivel.
Csatlakozó főelosztó [1.4.1.2.] („régi”)
A méretlen hálózat részét képező központi elosztóberendezés, amely a csatlakozóvezeték, illetve a betápláló fővezeték fogadására, az első túláramvédelmi készülék elhelyezésére és a méretlen fogyasztói hálózat szükség szerinti elosztására szolgál.
Felszálló fővezeték [1.4.1.4.] („régi”)
A méretlen hálózat részét képező, több fogyasztási hely táplálására szolgáló vezeték, amely a csatlakozó főelosztótól indul, és a legutolsó leágazó fővezetékig terjed.
Leágazó fővezeték [1.4.1.5.] („régi”)
A méretlen hálózatot képező, de csak egyetlen fogyasztási hely (lakás, üzlet stb.) táplálására szolgáló vezeték, amely általában a felszálló fővezetéktől ágazik le, és a fogyasztásmérőig terjed.
Méretlen fővezeték [1.4.1.6.] („régi”)
A betápláló, a felszálló és a leágazó fővezeték együttes elnevezése.
Vezérlővezeték [1.4.1.7.] („régi”)
A felszálló, illetve a leágazó fővezeték(ek) tartozékát képező működtető vezeték.
A mért fővezeték [1.4.2.1.] („régi”)
A fogyasztásmérő berendezést köti össze a fogyasztói főelosztótáblával.
Fogyasztói főelosztótábla [1.4.2.3.] („régi”)
A mért fogyasztói hálózat részét képező, ennek a fogyasztásmérő berendezés utáni első elosztására és az egyes áramkörökbe iktatott túláramvédelmi készülékek elhelyezésére szolgáló elosztótábla. Itt helyezhető el a fogyasztókészülékek leválasztó-kapcsolója is.
Beépített teljesítmény [1.5.1.] („régi”)
A fogyasztási helyen rendszeresen üzemben tartott fogyasztókészülékek névleges teljesítményfelvételének számtani összege.
Névleges csatlakozási teljesítmény [1.5.2.] („régi”)
A szerződésben csatlakozási pontonként rögzített, jogszabályban előírt módon számított teljesítményérték, amelyet a túláramvédelmi berendezés áramerőssége határoz meg. Értéke nem haladhatja meg a rendelkezésre álló teljesítmény értékét.
Méretezési teljesítmény [1.5.3.] („régi”)
Egy fogyasztási helynek távlatban várható teljesítményigénye, amely a leágazó és a mért fővezeték méretezésére szolgál.
Egyidejűségi tényező [1.5.4.] („régi”)
Az a valószínűségi szám, amely megadja, hogy két vagy több fogyasztó eredő terhelése – a legnagyobb terhelések időbeli eltolódása következtében – azok számtani összegénél hányszor kisebb. (Az egyidejűségi tényező számszerű értékeit – tájékoztató jelleggel – a lakások számának függvényében a szabvány M1 melléklete tartalmazza.
Példák a következők. 1 lakásra e = 1; 2-re: 0,76; 5-re: 0,56; 10-re: 0,45.)
Csatlakozási teljesítmény [1.5.5.] („régi”)
Az egy épületben lévő fogyasztási helyek névleges csatlakozási teljesítményei összegének az egyidejűségi tényezővel való szorzatából számított és az első túláramvédelmi készülék névleges értékének a meghatározásához, illetve a közcélú elosztóhálózat méretezéséhez alapul szolgáló teljesítmény. Értéke az eredő méretezési teljesítménynél jóval kisebb.
Eredő méretezési teljesítmény [1.5.6.] („régi”)
Közös vezetéken (vezetékrészen) ellátott több fogyasztási hely méretezési teljesítményéből az egyidejűségi tényező figyelembevételével számított teljesítményérték.
Felhasználási hely („új”)
Egy vagy több csatlakozási ponton keresztül ellátott, öszszefüggő terület, ahol a felhasználó (személy) a villamos energiát felhasználja.
Fogyasztásmérőhely [1.6.5.] („régi”)
A fogyasztásmérő berendezés és az időprogram-kapcsoló, illetve ezek tartozékát képező kapcsolókészülék elhelyezésére szolgáló, megfelelően kiképzett hely.
A közcélú elosztóhálózatra csatlakoztatás feltételei [2.1.]
A közcélú elosztóhálózatra csak olyan fogyasztókészüléket szabad csatlakoztatni, amely más fogyasztók üzemszerű működését nem zavarja. A fogyasztókészülékeknek meg kell felelniük a rájuk vonatkozó termékszabványok előírásainak.
A közcélú elosztóhálózatra csak olyan méretlen fogyasztói hálózatot szabad csatlakoztatni, amely lehetővé teszi az áramszolgáltató kezelőinek gyors és biztonságos munkavégzését.
Zárópecsételhetően kell szerelni a fogyasztásmérő berendezést, az időprogram-kapcsolót és ezek vezetékeit. A méretlen fogyasztói hálózatot és az abban alkalmazott szekrényt, dobozt, sorozatkapcsot, továbbá minden olyan áramkört, amelyhez való hozzáférés sza- bálytalan áramvételezést vagy a fogyasztásmérő jelzésének befolyásolását teszi lehetővé.
Villamos méretezés
A csatlakozóvezeték és a fővezetékek vezetőit feszültségesésre, melegedésre és érintésvédelmi szempontból kell méretezni [2.2.1.]. Az együttes feszültségesés az eredő méretezési teljesítménnyel való terhelés mellett a közcélú elosztóhálózat névleges feszültségének legfeljebb 2%-a legyen úgy, hogy 1% essen a csatlakozóvezetékre és 1% az összes fővezetékre [2.2.2.]. (A melegedéssel és az érintésvédelemmel más szabványok foglalkoznak). A szabvány a [2.2.3.] pontban egyszerű képletet közöl a lakások és hasonló fogyasztási helyek ellátására szolgáló fővezetékek méretezésére. A világítási és a hőtárolós csúcsidőszakra külön-külön elvégzett számítások közül a nagyobb érték alapján kell méretezni. A méretezési teljesítményekre a szabvány az 1. táblázatban található irányértékeket adja meg.
Túláramvédelem [2.3.]
Ha a csatlakozóvezeték csupán egyetlen fogyasztási helyet lát el, és nincs a méretlen fogyasztói hálózatba villámáram-levezető beépítve, akkor az első túláramvédelmi készülékként közvetlen mérés esetén a fogyasztásmérő berendezéshez tartozó, a fogyasztó áramszolgáltatási (közüzemi) szerződésében meghatározott névleges áramerősségű kismegszakító, mérőváltós (közvetett) mérés esetén pedig késes olvadóbiztosító vagy túlterhelés- és zárlatkioldással ellátott megszakító alkalmazható [2.3.1.]. Ha a csatlakozóvezeték több fogyasztási helyet lát el, akkor csatlakozó főelosztót kell alkalmazni, és az első túláramvédelmi készüléket ott kell elhelyezni, kivéve, ha a csatlakozóvezeték hálózati leágazópontja transzformátorállomás gyűjtősínén van [2.3.2.].
A fogyasztásmérőhöz tartozó túláramvédelmi készülék és a csatlakozási pont közé nem kell túláramvédelmet létesíteni, ha a csatlakozóvezeték fázisonként csak egy fogyasztási helyet lát el, és a fázisvezetőben nincs vezetékkötés (a nullavezetőben egy lehet) [2.3.3.].
Minden fogyasztásmérő berendezéshez a közüzemi szerződésben meghatározott névleges, illetve beállítási áramerősségű zárlat- és túlterhelésvédelmet kell létesíteni [2.3.4.].
A szabvány első túláramvédelmi készülékként késes biztosítót, megszakítót vagy kismegszakítót ajánl, meghatározva a kiválasztás feltételeit. A méretlen hálózatban nem szabad feszültségcsökkenési kioldóval ellátott kapcsolókészüléket alkalmazni [2.3.5.2.].
A lakások fogyasztói főelosztótábláján a 25 A-nél nem nagyobb áramerősségű leágazásokban túláramvédelmi készülékként kismegszakítót kell alkalmazni.
Érintésvédelem [2.4.]
Létesítéséről és ellenőrzéséről jogszabály (KLÉSZ) rendelkezik, kialakítására az MSZ 172 és az MSZ 2364 szabványsorozat vonatkozó részei adnak útmutatást. Tárgyi szabványunk röviden érinti a TN- és a TT-rendszerekben megvalósítandó érintésvédelmi megoldásokat, kitérve a korábban létesített hálózatok bővítésekor, átalakításakor követendő eljárásokra is. Áram-védőkapcsolót csak a mért fogyasztói hálózatban szabad alkalmazni. Nullázásos érintésvédelem (TN-rendszer) esetén minden betápláló vezeték épületbe való becsatlakozása közelében a védővezetőt mesterséges vagy természetes földelőhöz kell csatlakoztatni.
Mechanikai követelmények [2.5.]
A vezetékek és kábelek mechanikai méretezése tekintetében a szabvány az MSZ 13207 szabványra, valamint az MSZ 151 (Erősáramú szabadvezetékek) és az MSZ 1600 szabványsorozatokra hivatkozik.
Túlfeszültség-védelem [2.6.]
A szabadvezetékes csatlakozású vagy külső villámvédelemmel (villámhárítóval) ellátott épületek mért hálózatában túlfeszültség-védelmet csak abban az esetben szabad létesíteni, ha az épület méretlen fogyasztói hálózata és központi EPH-csomópontja közé villámáram-levezetőt építenek be [2.6.1.]. Ezt az első túláramvédelmi készülék után úgy kell a fővezetékre csatlakoztatni, hogy az onnan való leágaztatási pontjával, valamint az épület központi EPH-csomópontjával összekötő vezetékek együttes hossza az 1 m-t ne haladja meg [2.6.2.]. Az összekötő vezetékek keresztmetszete rézvezető esetén legalább 16 mm2 legyen [2.6.3.].
Az első túláramvédelmi készülék névleges árama legalább 63 A, a névleges zárlati megszakítóképessége legalább 50 kA (független zárlati áram) legyen [2.6.4.]. A villámáram-levezetőt zárópecsételhető műanyagtokozatba kell beépíteni [2.6.5.]. A méretlen hálózatba csak olyan túlfeszültség-levezető egység építhető be, amelynek kialakítását az áramszolgáltató elfogadta [2.6.6.].
A csatlakozóvezeték kialakítása [3.1.]
Általános szabály, hogy a csatlakozóvezeték jól megközelíthető legyen, és ne haladjon keresztül elzárt helyen vagy idegen ingatlanon, valamint, hogy egy csatlakozóvezeték csak egyetlen épület (szekció) fogyasztói vezetékhálózatát táplálhatja. A szabvány itt néhány kivételes helyzetet részletez, és az áramszolgáltatókkal történt megegyezést említi.
Az elosztóhálózat jellegének megfelelően a csatlakozóvezeték lehet
- szabadvezeték, ha a közcélú elosztóhálózat is szabadvezeték (1. ábra);
- sín, ha a transzformátorállomás is az épületen belül van;
- kábel, minden más esetben [3.1.3.] (2. ábra).
A csatlakozóvezetéket háromfázisú (négyvezetékes) kivitelben kell létesíteni, ha az szabadvezeték, és kettőnél több fogyasztási helyet lát el, vagy ha kábel vagy sín [3.1.4.]. Sorház, több épület, ideiglenes fogyasztási hely, több lakóépület és többlakásos épület csatlakoztatása jól követhető a 3., 4., 5., 6. és 7. ábrákon.
A csatlakozóvezetékek legkisebb keresztmetszete [3.1.5.]
(lásd 2. táblázat)
A szabadvezetékes csatlakozóvezeték [3.2.]
A területileg illetékes áramszolgáltató által rendszeresített típusú szigetelt szabadvezeték legyen [3.2.1.]. Ennek szigetelt vezetőit az épületen belül megszakítás és kötés nélkül kell a csatlakozási pontig vezetni. Kivételt említ a 3.2.3. pont. Tetőtartónál, falitartónál, falihorognál a csatlakozóvezetéken belül csak a nullavezetőn szabad kötést létesíteni [3.2.2.].
A 3.2.4. szakasz a szigetelt csatlakozóvezetéknek a földtől mért legkisebb távolságára közöl értékeket a terület jellege szerint.
Tetőtartó, falitartó rögzítései között legalább 600 mm távolság legyen. [3.2.5.]. A falihorog és a falitartó tégla-, beton- vagy kőfalba bevéshető, a tetőzet fagerendájába csavarozható [3.2.6.1.]. A szabvány intézkedik a tartószerkezet kihorgonyzásának eseteiről és megvalósítási módjáról is [3.2.6.3.].
A méretlen fővezeték teljes vagy az épület jelentős, a csatlakozás környezetét is érintő építészeti felújítása esetén a csatlakozási helyet e szabvány követelményei szerint kell kialakítani, és a csatlakozóvezeték alkalmas legyen szigetelt szabadvezetékre történő cserélésre [3.2.8.]. A további szakaszok a tetőtartó, a horog jellegére és a jelátviteli rendszerek vezetékeinek elhelyezésére vonatkoznak.
A kábellel történő csatlakozás [3.3.]
A csatlakozókábel és szerelvényei csak a területileg illetékes áramszolgáltató által rendszeresített típusúak lehetnek. Az épületbe való bevezetés helyén a faláttörésbe legalább 80 mm átmérőjű csövet kell beépíteni.
A csatlakozókábel az épületen belül lehetőleg közlekedőterekben legyen elhelyezve, és a hálózati leágazóponttól a fogyasztásmérőhelyig vagy az első túláramvédelmi készülékig megszakítás és toldás nélküli legyen. A csatlakozási pont megválasztásáról célszerű az áramszolgáltatóval megállapodni.
A méretlen fogyasztói hálózat [4.]
A méretlen fővezetéket [4.1.] épületen belül és annak határoló falán műanyag védőcsőben vagy szerelőaknában mindig a fal külső részében kell vezetni úgy, hogy a vezeték nyomvonala a lehető legrövidebb legyen. Tetőtérben csak függőlegesen vezethető [4.1.2.]. A védőcső megengedett legkisebb átmérője 36 mm, a vezetékcsere építészeti munka nélkül elvégezhető legyen.
Több fogyasztási helyet tartalmazó épületben a védőcsövet lehetőleg a bérelt helyiségeken kívül kell vezetni. A méretlen fővezeték a mért fogyasztói vezetékektől párhuzamos vezetés esetén legalább 10 cm távolságra legyen. Keresztezés esetén védőcsődarabot kell elhelyezni mindkét vezetéken.
A szigetelt vezetők vagy köpenyes vezetékek névleges szigetelési feszültsége 1 kV legyen. A méretlen fővezeték keresztmetszete [4.2.2.] annak több fogyasztási helyet ellátó részein legalább 10 mm2, az egyetlen fogyasztási helyet tápláló részein legalább 6 mm2 legyen. Mérőváltó alkalmazásának esetére külön előírások vonatkoznak.
A nullavezető keresztmetszete nem lehet kisebb a fázisvezetőkénél. Ha a nyomvonal hosszú, vagy kettőnél több törést tartalmaz, vagy a szigetelt vezetők kötése szükséges, akkor a behúzás, illetve a kötés céljára a védőcsőbe legalább 150×150 mm méretű, zárópecsételhető dobozt kell beépíteni [4.3.].
Elhelyezése csak az épület külső falsíkján vagy a közös használatú közlekedő terek falain történhet, jól megfigyelhető helyen. A méretlen fogyasztóvezetékek dobozától mért távolsága legalább 20 cm legyen. A betápláló fővezeték [4.4.] létesítésére az eddigi előírások érvényesek.
(Folytatása következik!)
