Külföldiek villanyszerelése Magyarországon
2007/3. lapszám | netadmin | 3834 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Magyarország elsőként nyitotta meg vállalkozási piacát az Európai Unió új tagjainak számító Románia és Bulgária szakmai cégei és munkavállalói számára. Jelen cikkünkben annak jártunk utána, hogy maguk a hazai villanyszerelő vállalkozások képviselői...
A sajtóhír
"Magyarország ütemezetten nyitja meg munkaerőpiacát 2007. január elejétől a bolgár és román munkavállalók előtt. Az ütemezett nyitás azt jelenti, hogy Bulgária és Románia uniós tagságának első két évében 219 szakmára terjed ki az automatikus engedélykiadás. Az érintett szakmákban a Magyarországon dolgozni szándékozó román és bolgár állampolgároknak kérni kell ugyan munkavállalási engedélyt, de annak megadása automatikus lesz. A meghatározott szakmák és ágazatok mellett továbbra is könnyítetten juthatnak majd a munkaerőpiacra azok, akik gyakornokként dolgoznak vagy szezonális munkát vállalnak Magyarországon. Ezekben az esetekben megmaradna az eddig alkalmazott kvóta-rendszer, vagyis továbbra is évente 700 gyakornok, illetve 8000 szezonális munkás dolgozhat hazánkban." Forrás: www.afsz.hu.
Néhány vonatkozó szakma a 219 közül: Erősáramú villamosmérnök (FEOR: 2118); Gyengeáramú villamosmérnök (FEOR: 2121); Gyengeáramú villamosipari technikus (FEOR: 3121); Elektroműszerész (FEOR: 7443); Villamossági szerelő (FEOR: 7445); Vezeték- és csőhálózatszerelő (FEOR: 7621); Villanyszerelő (FEOR: 7624).
Szerkesztett olvasói észrevételek
A külföldiek magyarországi munkavállalásának kérdése a rendszerváltást megelőző időszakra nyúlik vissza, hiszen már az "átkosban" is szép számmal érkeztek más nemzethez tartozók. Ennek sokszor politikai okai voltak, lásd például a mai napig szép számú görög közösség megjelenését. Újabb és újabb turnusban érkeztek kubaiak, chileiek - és persze a határon túlról magyarok és nem magyarok is. Ezekre a hullámokra a politikai és megélhetési szempontok egyaránt ráerősítettek.
A térség rendszerváltási időszakát megelőzően s követően egyre inkább a gazdasági motiváció került előtérbe. A volt Jugoszláviából, Lengyelországból érkező építőipari cégek bizony jelentős megbízásokhoz juttattak a magyar építőipari piacon. Persze ez már más kategória: államközi szerződések alapján, hivatalosan bejelentve, s szigorú minőségi elvárások szerint dolgoztak ezek a munkavállalók.
További változásként kiemelhető, hogy a környező országokból sok "alkalmi munkavállaló" is érkezett Magyarországra. Ebben a periódusban a hazai bérek jelentősen emelkedtek, míg az "elmaradottabb" területeken élők lényegesen rosszabb életszínvonalat biztosíthattak maguknak, esetleg ugyanazon munkakörben. Ez a szakmailag és emberileg is megkérdőjelezhető réteg azonban negatív tendenciát indított el a munkaerőpiacon, hiszen számukra az elhelyezkedés számított, a magas munkabér már kevésbé. Így a magyar munkavállalóknak olyan munkaerő-piaci versenytársakkal kellett, hogy szembenézzenek, akik lényegesen az ő bérük alatt artikulálták elvárásaikat.
További problémaként jelentkezett a különféle szakmai végzettségek elismertetésének kérdése is. Például a "diploma" kifejezést mi az egyetemi végzettséggel azonosítjuk, más nyelvterületen azonban ez csak "bizonyítványt" jelent. A villamosiparban is számos példa akadt arra, hogy "diplomás" végzettségű munkavállalókat olyan magyar szakemberek fölé helyeztek, akik a tényleges szakmai szamárlétrán magasabban álltak. Ma is ismert az a munkavállalói réteg a piacon, aki úgymond mindenhez ért: egy személyben víz-, gáz-, fűtésszerelő, villanyszerelő, szobafestő-mázoló stb.
A visszaélések sokáig sorolhatók: a nyugdíj- és járulékrendszertől kezdve az egészségügyi ellátáson keresztül egészen a lakástámogatási rendszerig. Ennek eredményeképpen számos előítélet született, különösen az építőipar területén. Az előítéletekkel mindazonáltal le kell számolni, s a tényleges problémákra szükséges koncentrálni.
Új helyzetet teremtetett Magyarország európai uniós csatlakozása 2004-ben. Ennek direkt munkaerő-piaci kihatása ugyanis az volt, hogy a korábbi években Magyarországra érkező s itt dolgozó munkavállalók a fejlettebb nyugati országokban kerestek s keresnek jobb megélhetési körülményeket. Ez azért jelentőségteljes, mert ennek következtében - a korábbi évektől eltérően - munkaerő-kereslet, -hiány jelentkezett bizonyos szakmákban. A hirdetési újságok hirtelen tele lettek álláshirdetésekkel: bizonyos szakmai posztokra nagyon nehéz lett megfelelő szakembereket találni. Talán kevesen tudják, de ebben az időszakban igen megnőtt a munkaerő-áramlás mértéke: számos vállalkozó kényszerült arra, hogy a kivitelezési helyszínekre a nagyobb munkanélküliségi rátával rendelkező térségekből csábítson dolgozókat. Persze ekkor sem a szakmai hozzáértés számított, s a bérszínvonal is jelentősen esett.
Így érkeztünk el a cikk elején megfogalmazott legutóbbi fordulathoz, nevezetesen az új tagországok vállalkozói előtt megnyitott magyar munkavállalói piachoz.
Egyet le kell szögezni: olvasóink megítélése szerint aligha lepik el a román és a bolgár villanyszerelő munkavállalók a magyar építési piacot. Azok, akik korábban itt voltak és tovább kívántak menni, már megtették ezt. S bármily "szomorú", azon román vagy bolgár villanyszerelők, akik az Európai Unió egy másik tagországában keresik a megélhetést, valószínűleg nem hazánkat választják már. Ennek egyszerű oka pedig abban áll, hogy a magyarországi bérek négy-ötszörösét kereshetik meg a vállalkozók akkor, ha például Angliában vagy Franciaországban próbálnak szerencsét. S ezt a tendenciát csak alátámasztják olyan tényezők, mint például a nyelvi rokonság, vagy egyes országokban a belpolitikai helyzet.
Arra azonban számítani lehet, hogy Romániában vagy Bulgáriában bejegyzett, generál-kivitelezési profillal működő építőipari vállalkozások előbb-utóbb megjelennek a hazai építőipari piacon. Számukra ennek az az előnye van, hogy egy régebbi EU-tag területén referenciamunkákhoz jutnak. Arról nem is szólva, hogy az építőipar esetleges későbbi fellendülése esetén a Magyarországon is könnyebben juthatnak majd munkához. Persze ennek érdekében akár áron alul is dolgozhatnak, amiben nagy segítség számukra a bőséges számban rendelkezésre álló, hazai viszonylatban rendkívül olcsó munkaerő, a tisztázatlan jogviszonyok.
Ki kell emelni ugyanakkor, hogy Magyarországon nem volt lényeges társadalmi egyeztetés a munkaerő-piac megnyitásáról. Nem nehéz felidézni azokat a reakciókat, amelyeket a nyugati országok fogalmaztak meg hazánk EU-taggá válásakor: a legtöbb országban eleve korlátozták a munkavállalást, illetve bizonyos kvóta és nagyon szigorú feltételek mellett vállalhatnak csak munkát a magyarországi cégek (lásd VL, 2007/1-2) vagy egyéni munkavállalók. Arról nem is szólva, hogy rendkívüli jelentőséggel bír az, hogy a hazánkban munkát vállaló személyek szakmai kompetenciája, tehát a hazai gyakorlatnak megfelelő szakmai ismeretanyaga ellenőrzés alá essen. Érdemes lenne bevonni a hazai szakképzési központokat és az érdekképviseleti szervezeteket ebbe a folyamatba.
Rendkívül érdekes lesz majd figyelemmel követni az új tagállamokból érkező vállalkozók esetleges bedolgozását a magyar kivitelezői piacba. Gondoljunk csak olyan napi problémákra, mint a garanciális visszatartás eljárása, a finanszírozási kérdések, a körbetartozási rendszer: ezekre a magyar villanyszerelő vállalkozókat is foglalkoztató nehézségekre az új szabályozásnak feltétlenül reagálnia kell majd.
Várjuk olvasóink további véleményeit!
