Kisfeszültségű készülékek termékszabványai
2007/5. lapszám | Lieli György | 3635 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az e témakörben kezdett szabványismertető cikksorozatunk negyedik részében - a megszakítók, kapcsolók, szakaszolókapcsolók, kontaktorok és motorvédő kapcsolók után - a "többi" készülékfajta termékszabványával foglalkozunk röviden. Annak ellenére, hog...
MSZ EN 60947-5-1:2005 Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőkészülékek 5-1. rész: Vezérlőáramköri készülékek és kapcsolóelemek, Elektromechanikus vezérlőáramköri készülékek
A szabvány korábbi változatai 1999-ben és 2004-ben jelentek meg. ICS szerinti besorolása 29.130.20. Magyar nyelven hozzáférhető. A fogalom-meghatározások felsorolásánál az MSZ EN 60947-5-1:1999 szabvány fejezet- és alpontszámozását követjük. A termékszabvány olyan vezérlőáramköri készülékekre vonatkozik, amelyek névleges üzemi feszültsége nem haladja meg az 1000 V váltakozó feszültséget (legfeljebb 1000 Hz frekvencia mellett) vagy a 600 V egyenfeszültséget.
A szabvány tárgyköréhez tartozó készülékfajták a következők:
- kézi vezérlőkapcsolók, pl. nyomógombok, forgókapcsolók, lábkapcsolók;
- elektromágneses működtetésű vezérlőkapcsolók időkésleltetéssel vagy anélkül, pl. segédkontaktor;
- önműködő kapcsolók, pl. nyomáskapcsolók, hőmérsékletérzékelő kapcsolók, programkapcsolók stb.;
- helyzetkapcsolók (gép vagy mechanizmus által működtetett);
- egyéb vezérlőáramköri eszközök, pl. jelzőfények.
A vezérlőáramköri készülék magában foglalja a vezérlőkapcsolót, ez pedig a kapcsolóelemeket (pl. érintkezőket, segédérintkezőket vagy félvezetőket) és a működtető rendszert. A vezérlőkapcsolót akkor nevezzük önműködőnek, ha automatikus vezérlések működtetik.
Fogalom-meghatározások
Vezérlőáramköri készülék [2.1.2.]
Kapcsoló- és vezérlőkészülék vezérléséhez, jelzéséhez, reteszeléséhez stb. szolgáló villamos készülék. A vezérlőáramköri készülékek magukban foglalhatják a velük kapcsolatban alkalmazott egyéb eszközöket, mint pl. műszereket, potenciométereket, reléket stb.
Vezérlőberendezés [2.1.4.]
Egy vagy több vezérlőkapcsolóból álló összeállítás, amely(ek) ugyanarra a szerelőlapra van(nak) szerelve vagy ugyanabban a tokozásban van(nak) elhelyezve.
Helyzetkapcsoló [2.2.1.3.]
Olyan önműködő kapcsoló, amelynek működtető rendszerét a gép mozgórésze működteti, amikor ez a rész előre meghatározott helyzetet ér el.
Programkapcsoló [2.2.1.4.]
Olyan vezérlőkapcsoló, amelynek a kezdeményezés után meghatározott sorrendben működő, többszörös kapcsolóeleme van.
Nyomógomb [2.2.2.1.]
Olyan vezérlőkapcsoló, amelynek a működtetőszerve működtetésére az emberi test része, rendszerint az ujj vagy a tenyér által kifejtett erő szolgál, és tárolt energiája (rugó) téríti vissza.
Húzógomb [2.2.2.2.]
Olyan vezérlőkapcsoló, amelynek a működtetőszerve kézi húzóerővel történő működtetésre szolgál, és tárolt energiája (rugó) téríti vissza. E két utóbbi funkciót egyesíti a nyomó-húzógomb [2.2.2.3.]. A nyomógombok lehetnek reteszeltek, amelyek feloldása történhet újbóli megnyomással, húzással, elfordítással, kulcs elfordításával. A nyomógombok széles választéka nevében hordja működésmódját: lezárható, kulcsos működésű, időkésleltetéses, világító, fedett, visszaálló, irányvédett, szabadvezetésű és vezetett.
Forgó vezérlőkapcsoló [2.2.2.15.]
Olyan vezérlőkapcsoló, amelynek működtetőszervét elfordítással való működtetésre tervezik. Kulcsos forgókapcsolónál a működtetőszerv kulcs.
(Vezérlőkapcsoló) érintkezőelem(e) [2.3.3.]
A vezérlőkapcsoló rögzített és mozgó, vezető és szigetelő részei, amelyek szükségesek valamely áramkör egyetlen vezetőútjának zárásához vagy nyitásához. Az érintkező- elem és a működtető rendszer oszthatatlan egységet képezhet. Az érintkezőelemek és a gombok megnevezései egyértelműen a funkcióra vagy a kialakításra utalnak, működésük késleltetésének módjai is félreérthetetlenek, részletezésük felesleges.
Közvetlen nyitási működésű vezérlőkapcsoló [K2.1.]
Olyan vezérlőkapcsoló, amelynek két vagy több nyitó érintkezője van, és a kapcsoló működtetőszervével nem rugalmas tagok útján oly módon összekapcsolt, hogy a nyitó érintkezőelem(ek) teljes érintkezőnyitása létrejön, ha a működtetőszervet megadott erő alkalmazásával a közvetlen nyitási úton mozgatják. Az ilyen vezérlőkapcsolót tartósan és olvashatóan a külső részen olyan jelképpel kell megjelölni, amely egy körben elhelyezett, jobbra mutató nyilat tartalmaz.
Érintkezőegység [2.3.3.10.]
Olyan érintkezőelem vagy érintkezőelem-kombináció, amely közös működtető rendszer által működtetett hasonló egységekkel összeépíthető.
A forgókapcsolók működésének [2.4.3.] helyzetei a következők.
- Határozott az olyan helyzet, amelybe a helyzetrögzítő szerkezet a forgókapcsolót behúzza, és abban tartja mindaddig, amíg a működtető nyomaték nem halad meg egy bizonyos értéket.
- Nyugalmi helyzet az olyan stabil (határozott) helyzet, amelybe a helyzetrögzítő szerkezet tárolt energiával a forgókapcsolót visszamozdítani és abban tartani törekszik.
- Átmeneti helyzet az olyan (határozott) helyzet, amelyben a helyzetrögzítő szerkezet a működési pillanatban szándékolt jelentős változást hoz létre, azonban abban a működtetőszerv nem tud önmaga által megmaradni.
- Kitérített helyzet a forgókapcsoló olyan (határozott) helyzete, amelybe a működtetőszervet ütközésig fordítják, amelyből az tárolt energia (pl. rugó) segítségével nyugalmi helyzetbe fog visszatérni.
- Reteszelt helyzet az olyan kitérített helyzet, amelyben a visszatérítő szerkezetet a reteszelőeszköz tartja vissza.
- Biztosított (lezárt) helyzet az olyan (határozott) helyzet, amelyben a forgókapcsoló külön művelet által rögzítve van.
A helyzetkapcsolók működtetőszervének előútja az a legnagyobb út, amely még nem hozza létre az érintkezőelemek elmozdulását. Túlfutás a működtetőszerv további útja azután, hogy minden érintkezője elérte zárt (nyitott) helyzetét. A működtetőszerv útjai jól követhetők az 1. és 2. ábrán.
Jellemzők
A vezérlőáramköri készülékek és a kapcsolóelemek jellemzőit a következő fogalmak útján kell meghatározni, ahol ezek a fogalmak alkalmazhatók az alábbiakra:
- a készülék típusa (kézi- vagy elektromágneses működtetés, önműködő, vezérlőáramköri készülékek, helyzetkapcsolók stb.);
- a kapcsolóelemekre vonatkozó névleges és határértékek (szigetelési és üzemi feszültség, termikus és üzemi áramok, frekvencia, bekapcsoló- és megszakítóképesség, zárlati jellemzők);
- a kapcsolóelemek alkalmazási kategóriái [4.4.] (lásd az 1. táblázatot);
- az üzemszerű és a rendkívüli terhelési jellemzők (bekapcsoló- és megszakítóképesség), rendkívüli helyzet például az, amikor a táplált elektromágnes valamilyen ok miatt nem tud behúzni;
- a kapcsolási túlfeszültségek.
(Megjegyzés: a termékszabványok több vonatkozó fogalmat vagy jellemzőt csupán felsorolnak, de meghatározásukat nem adják meg, hanem az 1. rész megfelelő fejezetpontjára utalnak. Szöveges definíciót csak az új, speciális fogalmakhoz közölnek).
A kapcsolóelemek fajtái [4.2.2.]
Felsorolásszerűen: a kapcsolókészülék (pl. kontaktor, megszakító stb.) segédérintkezői, amelyek nem kizárólag a készüléknek a tekercsével kapcsolatos használatra szolgálnak; a tokozások ajtajainak reteszelőérintkezői; a forgókapcsolók vezérlőáramköri érintkezői és a túlterhelésrelék vezérlőáramköri érintkezői.
A vezérlés módja [4.2.6.2.]
Lehet automatikus, nem automatikus, félautomatikus. Szabványalkalmazás szempontjából fontosnak tartjuk a különböző funkcionális jelölések [5.2.3.] taglalását. A működtetőszervek bemélyített módon, jelképek útján azonosíthatók. Ha az állj-gomb bármilyen bemélyített jelképet visel vagy az a működtetőszerven jelölve van, akkor e jelkép (a nulla értéket jelképező) kör vagy ovális legyen.
Ezeket a jelképeket csak állj-gombokra szabad használni. A vészleállító gomb [5.2.4.] vészhelyzetben való "állj" vezérlésként alkalmazandó vezérlőkapcsoló, amelynek működtetőszerve vörös színű és nyomógomb esetén gombafej alakú kell, hogy legyen. A működési diagram [5.2.5.] a forgókapcsolók érintkezőelemeinek és a működtetőszervek helyzeteinek összefüggését ábrázolja. Fontos, hogy ezen a csatlakozókapocs-jelölések világosan azonosíthatók legyenek. A szabvány megadja az egyedi nyílásba szerelhető készülékek alapméreteit. Ezek: O30+0,5, O22+0,4, O16+0,2 és O12+0,2 mm. (Az alsó tűréshatár mindenütt: 0 mm). Az elfordulásgátló bevágás is adott méretű.
A szerelőlap vastagsága 1 mm és 6 mm közé kell, hogy essék. A szerelőnyílások középvonalai közötti legkisebb ajánlott távolság értékei a következők (a: egy sorban, egymás mellett, b: a sorok középvonalai között). D30 a:50, b:65; D22 a:30, b:50; D16 a:25, b:25; D12 a:20, b:20 mm. A szerkezeti és működési követelmények (pl. EMC), valamint a vizsgálatok, konstrukciós, illetve méréstechnikai előírások teljesítése egy konkrét készülék alkalmazásánál már adottságnak tekinthetők.
Az elektronikus áramköröket tartalmazó készülékek elektromágneses zavarkibocsátására vonatkozó előírásokat az EN 50011 és az EN 50081 szabványok tartalmazzák. Az alkalmazási kategórián alapuló villamos névleges adatok, a vezérlőáramköri készülékek légközei és kúszóáramútjai számszerű értékekkel, valamint a betokozással szigetelt készülékekre, a szervesen bekötött vezetékekkel ellátott vezérlőáramköri készülékekre, a félvezetős kapcsolóelemekre, a jelzőfényekre, végül a közvetlen nyitási működésű vezérlőkapcsolókra vonatkozó követelmények a termékszabvány mellékleteiben találhatók.
