Kisfeszültségű villamos berendezések szabványsorozata

2007/6. lapszám | Lieli György | 9927 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Szabványismertető cikksorozatunk a kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőkészülékek (MSZ EN 60947) tárgykörét befejezve a mindennapos gyakorlat szempontjából hasonló fontosságú „Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések” című szabványsorozat tárgyalásával folytatódik.

Az alapszabvány pontos megnevezése a következő: MSZ EN 60439-1:2000 Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések, 1. rész: Tipizált és részlegesen tipizált berendezések. A szabvány ISC szerinti besorolása 29.130.20, magyar nyelven hozzáférhető. A korábbi változatok a kiindulásul szolgáló IEC alapszabványt követve 1995-ben és 1998-ban jelentek meg.

Alkalmazási terület

Ez a nemzetközi szabvány olyan kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezésekre vonatkozik, amelyeknek névleges feszültsége az 1000 V váltakozó feszültséget legfeljebb 1000 Hz frekvencia mellett, vagy az 1500 V egyenfeszültséget nem haladja meg. Nagyobb frekvenciájú vezérlő és/vagy erőátviteli berendezéseknél kiegészítő előírásokat kell alkalmazni.

A berendezések lehetnek burkolattal ellátottak, burkolat nélküliek, helyhez kötöttek vagy áthelyezhetők. Azon túl, hogy a szabvány a villamosenergia-fejlesztéssel, -átvitellel, -elosztással, -átalakítással és az energiafogyasztó készülékek vezérlésével kapcsolatos berendezésekre vonatkozik, tárgyai még az olyan összeállítások is, amelyeket különleges üzemi feltételek melletti alkalmazásra terveztek, például hajókon, vasúti járműveken, szerszámgépeken, emelőgépeken vagy robbanásveszélyes környezetben történő üzemeltetésre, továbbá háztartási alkalmazású (szakképzetlen személyek által működtetett) berendezésekre is.

Fogalom-meghatározások

Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezés (berendezés) [2.1.1.].
Egy vagy több kisfeszültségű kapcsolókészülék kombinációja a hozzá tartozó vezérlő-, mérő-, jelző-, védő- és szabályozókészülékekkel stb. együtt, amely a gyártó felelőssége alapján teljesen öszszeépítve az összes belső villamos és mechanikai összekötéssel és szerkezeti résszel együtt jelenik meg.

Tipizált [2.1.1.1.] kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezés (TTA).
A szabvány szerint megvizsgált típusberendezéshez képest a szolgáltatásokat jelentősen befolyásoló eltéréseket nem tartalmaz.

Részlegesen tipizált [2.1.1.2.] az a kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezés (PTTA), amely tipizált és nem tipizált elrendezéseket tartalmaz, s az utóbbiak olyan tipizált elrendezésekből vannak (például számítás útján) származtatva, amelyek a vonatkozó vizsgálatoknak megfelelnek.

Gyűjtősín [2.1.4.] (fő vagy elosztó) az olyan kis impedanciájú vezető, amelyhez több villamos áramkör különállóan csatlakoztatható. A „gyűjtősín” kifejezés előre nem feltételezi a vezető geometriai alakját, méretét vagy méreteit.

Funkcionális egység [2.1.5.] a berendezésnek minden olyan villamos és mechanikai alkatelemét magában foglaló része, amely ugyanannak a funkciónak a teljesítéséhez járul hozzá. A funkcionális csoportok [2.1.8.] egymással villamosan össze vannak kapcsolva.

Mező [2.2.1.] a berendezés olyan szerkezeti egysége, amely egymást követő két függőleges osztás közé esik. Részmezőnek [2.2.2.] az egy mezőn belüli, egymást követő két vízszintes osztás közé eső szerkezeti egységet nevezzük.

Rekesz [2.2.3.] az összekötéshez, vezérléshez vagy szellőzéshez szükséges nyílások kivételével burkolt (tokozott) mező vagy részmező. A rekeszfal [2.4.10.] a burkolatnak olyan része, amely ezt más rekeszektől elválasztja. Villamosan védő válaszfal olyan szerkezeti rész, amely a véletlenül történő közvetlen érintést megakadályozza, de nem véd szándékos érintés ellen.

Csatlakoztatott állapot (helyzet) [2.1.11.] a berendezésnek vagy egy részének (az eltávolítható vagy kihúzható részeknek is) olyan állapota, amelyben a vonatkozó főáramkör és a hozzá tartozó segédáramkörök üzemszerű funkciójukhoz csatlakoztatva vannak. Leválasztott vagy kiszakaszolt állapot [2.1.10.] az előzővel ellentétes fogalom.

Leválasztott (kiszakaszolt) helyzet [2.2.10.] a kihúzható rész olyan helyzete, amelyben a fő- és segédáramkörökben szigetelési távolság jön létre, miközben a kihúzható rész a berendezéssel mechanikai kapcsolatban marad.

Vizsgálati állapot (helyzet) [2.1.9.] a berendezésnek vagy egy részének olyan állapota, amelyben a vonatkozó főáramkörök nyitva vannak, azonban nincsenek leválasztva (kiszakaszolva), de a vizsgálathoz szükséges segédáramkörök csatlakoztatva vannak.

A berendezések külső kialakítás szerint lehetnek nyitottak, a mellső oldalon védettek, burkoltak vagy tokozottak, szekrényes (többszekrényes), pult alakú vagy dobozos (többdobozos) elrendezésűek. Mindezekre a szabvány mellékletében rajzos példák találhatók. Több fogalom meghatározása már a megnevezéséből adódik. Ez vonatkozik a szerkezeti részekre (pl. vázszerkezet, szerelőállvány, fedél, ajtó, zárólap, redőny, kábelbevezető stb.), a különböző térrészekre (szabad, készülék nélküli stb.), valamint a szabadtéri, belsőtéri, helyhez kötött és áthelyezhető berendezések meghatározására is.

Az áramütéssel kapcsolatos fogalmak rövid összefoglalása a következő. Aktív rész [2.6.1.] az üzemszerűen táplálására szolgáló vezető (vagy -rész), beleértve a nullavezetőt is, de a PEN-vezetőt nem. A megérinthető vezetőrész [2.6.2.] üzemszerűen nincs feszültség alatt, hiba esetén azonban feszültség alá kerülhet.

A védővezető (PE) [2.6.3.] a villamos áramütés elleni vezető, amely vagy a megérinthető vezetőrészekhez, vagy az idegen vezetőrészekhez, vagy a fő védőkapocshoz, vagy a földelőhöz, vagy az áramforrás földelt pontjához, vagy a mesterséges nullaponthoz van csatlakoztatva. A nullavezető (N): [2.6.4.] a rendszer nullapontjához csatlakoztatott vezető. A PEN-vezető [2.6.5.] a védővezető és a nullavezető funkcióját egyesítő, földelt vezető. Hibaáram [2.6.6.] szigetelési hibából vagy a szigetelés áthidalásából eredő áram. A földzárlati hibaáram a föld felé folyik. Közvetlen érintés elleni védelem [2.6.8.] az aktív részek személyek által történő veszélyes érintésének megakadályozása.

Közvetett érintés elleni védelem [2.6.9.] a megérinthető vezetőrészek személyek által történő veszélyes érintésének megakadályozása.

A szigeteléskoordináció [2.9.] gyűjtőnévvel összefoglalt fogalomegyüttes (pl. légköz, kúszóáramút, túlfeszültségek, feszültségállóságok stb.) tekintetében az MSZ EN 60947-1:2005 szabványt ismertető cikk 3. táblázatára utalunk. (Megjelent a Villanyszerelők Lapja VI. évfolyamának 1-2. Számában, 2007/január-február.)

Üzemi feltételek, villamos jellemzők

A berendezések belsőtéri elhelyezésének szokásos légköri feltételei [6.1.1.1.], [6.1.2.1.]. A környezeti levegő-hőmérséklet –5 °C és +40 °C között legyen, 24 órás időszak folyamán vett átlagértéke nem haladhatja meg a +35 °C-ot. A legnagyobb relatív légnedvességre vonatkozó előírás: +40 °C-nál 50%, +20 °C-nál 90%. Figyelemmel kell lenni a páralecsapódásokra is. A berendezések szabadtéri elhelyezésének szokásos légköri feltételei [6.1.1.2.], [6.1.2.2.] közül a környezeti levegő-hőmérséklet felső határa és átlagértéke megegyezik a belsőtéri berendezésekre előírtakkal. Az üzemelési hőmérséklettartomány alsó értéke mérsékelt klímaövezetben –25 °C, sarki klímaövezetben –50 °C. A relatív légnedvesség átmenetileg 100 % is lehet +25 °C legnagyobb hőmérséklet mellett.

A környezeti feltételek szennyeződési fokozata [2.9.10.], [6.1.2.3.] olyan egyezményes szám (1-től 4-ig), amely a relatív légnedvességen kívül a levegőben lévő szilárd (pl. só, por) és gáznemű anyagoknak a villamos szilárdságot csökkentő hatását is figyelembe veszi. Az ipari alkalmazásokra tervezett készülékek általában a 3. szennyeződési fokozatú környezetben való használatra alkalmasak, ahol vezető szennyeződés keletkezik, vagy száraz, nem vezető szennyeződés lép fel, amely a páralecsapódás következtében vezetővé válik. A szennyeződési fokozat figyelembevételére az anyagcsoport kúszóáram-szilárdságának értékén (CTI) [2.9.18.] és a tér homogenitásán túl – a berendezések belső légközeinek és kúszóáramútjainak meghatározásánál van szükség. A berendezéseket jellemző villamos mennyiségek közül a következőket szükséges megemlíteni. A berendezés egy áramkörének névleges áramát (In) [4.2.] a gyártó határozza meg, tekintetbe véve a berendezésen belüli villamos készülékek alkatelemeinek névleges adatait, azok elhelyezését és alkalmazását. Ezt az áramot vezetnie kell anélkül, hogy a berendezés különböző részeinek melegedése meghaladja a 2. táblázatban megadottat az előírt ellenőrzés folyamán. A táblázat a beépített alkatelemekre vonatkozóan a termékszabványokra utal. A csatlakozókapcsokra 70 K – vizsgálattal ellenőrzött – melegedéshatárt ad meg, a fémfogantyúkra 15 K-t, a szigetelőanyagú fogantyúkra 25 K-t. A megérinthető külső burkolatok és fedelek melegedése, ha fémből vannak, a 30 K-t, ha szigetelőanyagból vannak, a 40 K-t nem haladhatja meg.

A berendezés egy áramkörének független zárlati árama (Icp) [2.10.2.] az az áram, amely akkor folyna, ha az áramkörhöz vezető hálózati vezetékeket a berendezés hálózati csatlakozókapcsaihoz a lehető legközelebb, elhanyagolható impedanciájú vezetővel rövidre zárnánk. A levágott, átbocsátott áram [2.10.3.] a kapcsolókészülék vagy biztosító megszakítási működése során az áram legnagyobb pillanatértéke.

A berendezés egy áramkörének névleges üzemi feszültsége (Ue) [4.1.1.] az a feszültségérték, amely ezen áramkör névleges áramával együtt alkalmazását meghatározza.

Többfázisú áramkörök esetén ezt fázisok közötti feszültségként állapítják meg. A berendezés egy áramkörének névleges szigetelési feszültsége (Ui) [4.1.2.] az a feszültségérték, amelyre a dielektromos próbafeszültségeket és a kúszóáramutakat vonatkoztatják. A berendezés bármely áramkörének névleges üzemi feszültsége ne haladja meg a névleges szigetelési feszültségét, és még időszakosan sem haladhatja meg annak 110%-át. A berendezés egy áramkörének névleges lökőfeszültség-állósága (Uimp) [4.1.3.] annak az előírt alakú és polaritású lökőfeszültségnek a csúcsértéke, amelyet a berendezés áramköre hiba nélkül kiállni képes az előírt vizsgálati feltételek mellett, és amelyekre a légközértékeket vonatkoztatják. A berendezés egy áramkörének névleges lökőfeszültség-állósága egyenlő vagy nagyobb legyen annál az értéknél, amelyet abban a rendszerben fellépő tranziens túlfeszültségekre határoznak meg, amelybe a berendezést beépítik. A berendezés egy áramkörének névleges rövid idejű határárama (Icw) [4.3.] a gyártó által arra az áramkörre megadott rövid idejű effektív áramérték, amelyet az áramkör megadott feltételek mellett károsodás nélkül vezetni képes. Hacsak a gyártó eltérő adatot nem határoz meg, ez az idő 1 s. Váltakozó áram esetén az áram értéke a váltakozó áramú összetevő effektív értéke, és feltételezhető, hogy a fellépő legnagyobb csúcsérték nem haladja meg ennek az effektív értéknek n-szeresét. Ha az idő 1 s-nál rövidebb, mind a névleges rövid idejű határáramot, mind az időt meg kell adni, pl. 20 kA; 0,2 s.

A berendezés egy áramkörének névleges határáramcsúcsa (Ipk) [4.4.] a gyártó által arra az áramkörre meghatározott csúcsáram azon értéke, amelyet az áramkör megadott vizsgálati feltételek mellett megfelelően kiállni képes.

A berendezés egy áramkörének névleges feltételes zárlati árama (Icc) [4.5.] a gyártó által meghatározott független zárlati áram azon értéke, amelyet a gyártó által előírt zárlatvédelmi eszközzel védett áramkör megadott vizsgálati feltételek mellett az eszköz (készülék) működési idejéig megfelelően kiállni képes. Az előírt védelmi eszköz részletes adatait a gyártónak kell meghatároznia. Váltakozó áram esetén a névleges feltételes zárlati áramot a váltakozó áramú összetevő effektív értékével fejezik ki. Több áramkörrel (például mező vagy részmező) rendelkező berendezésnek vagy a berendezés egy részének névleges egyidejűségi tényezője [4.7.] a benne lévő összes főáramkör bármely időben feltételezett áramai legnagyobb összegének és a berendezés vagy a berendezés kiválasztott része összes főáramköre névleges áramai összegének a hányadosa. Ha a gyártó megadja a névleges egyidejűségi tényezőt, akkor ezt a tényezőt kell alkalmazni melegedésvizsgálat céljára. A berendezés névleges frekvenciája [4.8.] az a frekvenciaérték, amely arra meghatározó, és amelyre a működési feltételek vonatkoznak. Feltételezett határok: ą2%.

A berendezések kialakítása és szerkezete

Mechanikai kialakítás [7.1.]
A berendezéseket csak olyan anyagokból szabad kialakítani, amelyek képesek ellenállni azoknak a mechanikai, villamos és termikus igénybevételeknek, valamint a légnedvesség hatásainak, amelyek a rendeltetésszerű használatban előfordulhatnak. A korrózió elleni védelmet megfelelő anyagok használatával vagy az igénybevételnek kitett felületeken egyenértékű védőbevonatok alkalmazásával kell biztosítani, tekintetbe véve a használat és a karbantartás tervezett feltételeit.

Minden burkolat és rekeszfal – beleértve az ajtók zárszerkezeteit, a kihúzható részeket stb. – kielégítő mechanikai szilárdságú legyen, hogy ellenálljon azoknak az igénybevételeknek, amelyeknek azok a rendeltetésszerű használatban alá lehetnek vetve. A berendezésben lévő készülékek és áramkörök úgy legyenek elrendezve, hogy megkönnyítsék működtetésüket és karbantartásukat, valamint egyidejűleg gondoskodjanak a biztonság szükséges fokozatának kielégítéséről.

A berendezés szigetelőanyagból készült részeinek különleges ellenállást kell biztosítaniuk a rendellenes melegedéssel és a tűzzel szemben. A berendezés részét képező készülékek tekintetében a légközök és kúszóáramutak [7.1.2.1.] távolságairól a készülékszabványok tartalmaznak előírásokat, ezeket a távolságokat be kell tartani a rendeltetésszerű üzemi feltételek közben is. A készülékek berendezésen belüli elrendezése esetén a kúszóáramutak [7.1.2.3.5.] és légközök [7.1.2.3.4.] vagy a lökőfeszültség-állóság [7.1.2.3.2.] előírt értékeit kell teljesíteni, tekintetbe véve a vonatkozó üzemi feltételeket. Az említett paraméterekhez tartozó méretek meghatározásához a szabvány mellékletei ábrás és táblázatokba rendezett számértékeket tartalmaznak, tekintetbe véve a berendezés és a készülékek anyagát, a szennyeződési fokozatot, a táphálózati rendszer névleges feszültségét, a készülékek névleges lökőfeszültség-állóságát, valamint a túlfeszültség-kategóriát. A kihúzható részekre szerelt funkcionális egységek szigetelése [7.1.2.2.] feleljen meg legalább a szakaszolókra vonatkozó előírásokban (MSZ EN 60947-3) az új állapotú készülékre előírt követelményeknek. Az elválasztott áramkörök közötti távolság [7.1.2.3.6.] meghatározásánál a legnagyobb névleges feszültségértéket kell alkalmazni.

Csatlakozókapcsok külső vezetők számára [7.1.3.]

A külső réz- vagy alumínium-vezetők csatlakoztatására szolgáló csatlakozókapcsoknak biztosítaniuk kell a névleges áramnak megfelelő, szükséges érintkezőnyomást, és a készülékek, valamint az áramkör zárlati szilárdságát. A csatlakozókapcsok [7.1.3.2.] legyenek alkalmasak a vonatkozó névleges áramnak megfelelően a legkisebbtől a legnagyobb keresztmetszetig terjedő rézvezetők és kábelek befogadására.

A rendelkezésre álló vezetéktér tegye lehetővé a külső vezetők megfelelő csatlakoztatását és többerű kábelek esetén az erek kifejtését [7.1.3.3.]. A nullavezető számára szolgáló csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a következő áramvezető-képességgel rendelkező rézvezető csatlakoztatását, amely a fázisvezető áramvezető-képessége felének megfelelő értékű, de legalább 10 mm2 keresztmetszetű, ha a fázisvezető keresztmetszete a 10 mm2-t meghaladja. Ha kisebb, akkor legyen a fázisvezetőjével azonos értékű [7.1.3.4.].

A berendezésnek az aktív részek érintése elleni, a szilárd idegen testek és folyadékok behatolása elleni védettségi fokozatot [7.2.1.] az MSZ EN 60529 szabvány szerinti IP-jelöléssel kell megadni. A burkolt berendezés védettsége a mellső oldalon legalább IP 2X legyen. Szabadtéri használatra tervezett berendezések védettségi fokozatának jelében a második számjegy legalább 3 legyen.

Az áramütés elleni védelem [7.4.] követelményei annak biztosítására szolgálnak, hogy a szükséges védőintézkedések megvalósuljanak, ha a berendezést a vonatkozó előírásoknak megfelelően létesítik. Választható módozatai csak felsorolásszerűen: védelem

a közvetlen érintés ellen megfelelő szerkezeti megoldásokkal;
az aktív részek elszigetelésével;
burkolatokkal, takaró- és válaszlapokkal;
a közvetett érintés ellen;
védőáramkörök alkalmazásával, beleértve a védővezetők megfelelő méretezését;
az áramkörök villamos elválasztásával;
teljes elszigeteléssel, amely egyenértékű a II. érintésvédelmi osztályú gyártmányokkal;
a hozzáférhetőség megfelelő kialakításával.

Mindezekről a szabvány részletes követelményrendszert közöl. Megjegyzés! Az áramütés elleni védelem témakörével a következő, érvényes szabványok foglalkoznak, amelyek ismertetésére e helyütt nincs mód.

MSZ EN 50274:2002
Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések. Áramütés elleni védelem. Védettség veszélyes aktív részek véletlen, közvetlen érintése ellen.

MSZ EN 61140:2003
Áramütés elleni védelem. A villamos berendezésekre és villamos szerkezetekre vonatkozó közös szempontok.

MSZ 2464-410:1999
Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4. rész: Biztonságtechnika. 41. kötet: Áramütés elleni védelem.

MSZ 2364-470:2002
Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4. rész: Biztonságtechnika. 47. kötet: A védelmi módok alkalmazása. 470. főfejezet: Általános előírások. 471. fejezet: Áramütés elleni védelmi módok.

A zárlatvédelem és a zárlati szilárdság [7.5.] követelményeinek legáltalánosabb megfogalmazása: a berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy képesek legyenek ellenállni a névleges értékekig terjedő zárlati áramokból eredő termikus és dinamikus igénybevételeknek. A védelem eszközeként például áramkorlátozó megszakítókat, biztosítókat vagy e kettő kombinációját kell alkalmazni. A tervezéskor meg kell fontolni a zárlatvédelmi eszköz elhelyezését, amely lehet a berendezés betápláló egységében, magában a berendezésben vagy azon kívül.

Létesítéskor a személyzet részére a lehető legnagyobb védettségi fokozatot kell biztosítani a berendezés belsejében fellépő, íveléshez vezető hiba esetére; elsődleges azonban az ívkialakulás megelőzése megfelelő kialakítás útján.

Mindezek figyelembevételével meg kell határozni a névleges áramot, a megszakítóképességet, a levágott áramot, az I2t-értéket, a késleltetés módját (áramtól függő vagy időkésleltetés) stb.

Az elektrodinamikus igénybevételek meghatározásához a határáramcsúcs és a rövid idejű határáram közötti, a szabvány által megadott összefüggést kell figyelembe venni, nem hanyagolva el a zárlatvédelmi eszközök közötti koordinációt (működési lépcsőzést) sem.

A berendezésen belüli áramkörök [7.5.5.]

A főáramkörök gyűjtősíneit úgy kell elrendezni, hogy rendeltetésszerű üzemeltetési feltételek között belső zárlat ne legyen várható. A funkcionális egységek hálózati oldalán a vezetők tömör, merev szerkezetűek legyenek.

A segédáramkörök kialakítása vegye figyelembe a hálózat földelési rendszerét, és biztosítsa, hogy véletlen zárlat ne okozzon veszélyes működést. Nagy gondot kell fordítani a vezetők kiválasztására és a szerelési előírások betartására. A berendezésekbe beépített kapcsolókészülékek és egyéb alkatelemek [7.6.] feleljenek meg a vonatkozó szabványoknak (pl. MSZ EN 60947, MSZ EN 60898 stb.). A beépítésnél tekintetbe kell venni az előzőkben tárgyalt követelményeket. A berendezések válaszlapokkal és rekeszfalakkal történő belső elhatárolása [7.7] elsősorban a véletlen érintés elleni védelmet szolgálja. A külső vezetőket fogadó csatlakozókapcsok és a gyűjtősínek elhatárolására többféle formai kialakítás lehetséges, ezeket a szabvány ábrasorozattal ismerteti. Itt kell megemlíteni, hogy a kapcsolóberendezések belső elhatárolásai és rekeszeltsége még nem jelent ívállóságot, továbbá a kisfeszültségű berendezésekre vonatkozó nemzetközi ívállósági előírások még ma sincsenek.

A villamos elosztóberendezéseken belüli villamos összekötések [7.8.]: a gyűjtősínek és a szigetelt vezetők keresztmetszetének meghatározásakor nemcsak a villamos számításból adódó értékeket, hanem a berendezést várhatóan érő mechanikai hatásokat, a sínek rögzítésének, a vezetékek rögzítésének módját, a szigetelés típusát, a kötések megoldását, az üzemeltetés környezeti hőmérsékletét, a csatlakoztatott alkatrészek fajtáját és az esetleges egyéb speciális követelményeket is figyelembe kell venni.

A vezetékezés [7.8.3.] legfontosabb előírásai

a szigetelt vezetők névleges feszültsége feleljen meg a vonatkozó áramkör névleges szigetelési feszültségének;
két csatlakozó eszköz közötti vezetékeken ne legyen közbenső vagy forrasztásos kötés, ezeket rögzített kapcsokkal kell kivitelezni;
szigetelt vezetőknek nem szabad különböző potenciálú, csupasz aktív részeken vagy éleken felfeküdniük;
a fedeleken és ajtókon elhelyezett eszközökhöz „menő” vezetőknek az ajtómozgás miatti mechanikai károsodását el kell kerülni;
a berendezésekben a készülékekhez történő forrasztásos csatlakozás csak akkor megengedett, ha a készülék csatlakozása erre alkalmas; ha rázkódás várható, a forrasztott kötéseket mechanikailag is rögzíteni kell, főként alátámasztással;
általában csak egy vezetőt szabad egy kapocshoz csatlakoztatni, két vagy több vezetőnek egy kapocsba való bekötése csak az ilyen csatlakozásra készült kapcsokba engedhető meg.

Az elektronikus készülékeket tartalmazó berendezések [7.9.] előírásai a bemenő feszültség változásaira, ezen belül a túlfeszültségre, a hullámalakra, a névleges rendszerfeszültség harmonikus összetevőire és a frekvenciára vonatkoznak.

Az elektromágneses összeférhetőség (EMC) [7.10.] követelményrendszere kétféle környezet meghatározására épül. Az „1” környezet olyan kisfeszültségű, közcélú hálózatokra vonatkozik, mint lakóhelyi, kereskedelmi és könnyűipari elhelyezések, létesítmények. Erős zavarforrásokat, mint például ívhegesztőket, ez a környezet nem foglal magában. A „2” környezet főleg kisfeszültségű, nem közcélú vagy ipari hálózatokra, elhelyezésekre, létesítményekre vonatkozik, az erős zavarforrásokat is beleértve. A berendezésekbe beépített elektronikus készülékeknek meg kell felelniük a vonatkozó termék- és általános EMC-szabványokban a zavartűrésre és a zavarkibocsátásra vonatkozó követelményeknek. A berendezésen vagy annak részein belüli funkcionális egységek villamos csatlakozásainak típusai [7.11.] hárombetűs kóddal nevezhetők meg: az első betű a betápláló főáramkör, a második a leágazó főáramkör és a harmadik betű a segédáramkörök villamos csatlakoztatásának típusait jelölik. A használatos betűk: F: rögzített, D: leválasztható, W: kihúzható csatlakoztatás. A vizsgálati módszerek ismertetésétől ezúttal is eltekintünk.