Az energetikai veszteségfeltárásról

2007/6. lapszám | Sümeghy Péter |  2903 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Hazai energiahelyzet és energiaköltségekMagyarország lakásállománya kb. 4,1 millió lakásra tehető, melyek állapota minőségileg rossz. Ezek mintegy 21%-a házgyári technológiával készült panelház és előre gyártott vázszerkezetű lakás (összesen 829 ezer...

A megújuló energiaforrások kiaknázásával a lakosságra nehezedő energiaköltségek jelentősen csökkenthetők lennének (primer energiahordozó-költségek nem, vagy csak részben jelentkeznek), valamint ezek esetében csak a szolgáltatást, egyéni felhasználás esetén még azt sem kéne megfizetni. Egy intézmény vagy település esetén célszerű lehet a hőellátás alapfogyasztását megújuló energiaforrásokra alapozni, míg a csúcsfogyasztást földgáz alapú technológiára, például a geotermikus energia hasznosításával a nyári hűtés és HMV-előállítás hőigénye fedezhető, melyre télen rádolgozik a hagyományos fűtési hőellátás.

A megújuló energiaforrások másik előnye, hogy a már előbb említett környezetvédelmi adók ezeket nem sújtják, sőt ezen technológiák megvalósítását jelentős mértékben támogatják. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a Nordic Bank finanszírozás- előírásai szerint (2000. évi adat) a CO2 emisszió-csökkentést 5 USD/t külső árral számszerűsíti. Ezt figyelembe véve a káros légszennyezések kereskedelme folytán a Magyar Kormány által Kiotóban vállalt 5000 kt/év CO2 emisszió-csökkentés megújuló energiával történő biztosításához mintegy 25 millió USD/év fejlesztési többletforráshoz juthatna az ország.

Az energiaveszteség-feltárás célterületei

1. Lakóépületek
A hazai épületállomány életkora esetenként a 100 évet is meghaladja, az átlagéletkora megközelítőleg 40-50 év. Ezen épületek jelentős része, ha épületszerkezetileg nem is, de hőtechnikailag mindenképpen felújításra szorul, ugyanis döntő többségük hővédelme messze elmarad a hatályos követelményektől. A nem megfelelő hővédelem következtében a kielégítő komfortérzet érdekében a tényleges hőszükséglet a jelenleg érvényes megengedettnek az 1,5-2,5-szerese.

Ez a probléma leginkább a XX. század második felében épített házgyári lakásokat érinti, melyek esetében (a mennyiségi elv következtében) az energiatakarékosság nem érvényesülhetett, és torz szüleményként szabályozatlan, egycsöves, átkötőszakasz nélküli szekunder rendszerek kerültek kiépítésre. A 650 ezer lakásra jellemző probléma mintegy 2 millió ember gondja, akik a panelházakban lakva távfűtéses ellátásban részesülnek. A lakosság fennmaradó jelentős része földgáz alapú egyéni fűtést használ, ahol a felhasználás mértéke a tulajdonos pillanatnyi igényének megfelelően állítható, szemben a távfűtéssel, ahol központosított az ellátás foka.

2. Közintézmények
A közintézmények többsége önkormányzati tulajdonú, és mint korlátozott pénzügyi kerettel bíró szerveknek, meghatározó számukra az üzemeltetés költsége. Az intézmények fűtési célú és villamosenergia-felhasználása képezi az energiaköltségek közel 70%-át, ennél fogva az önkormányzatok elemi érdeke az energiafelhasználás hatékonyságának javítása, a költségnövekedés csökkentése és a takarékosság. Mindez azt kívánja, hogy alapos felméréseket végezzenek, illetve végeztessenek az önkormányzatok, melyek tiszta képet adnak az energiafelhasználás mértékéről, céljáról, indokoltságáról, költségeiről és jellemzőiről. Megemlítendő, hogy az önkormányzatok éves teljes energiafelhasználása mintegy 57 milliárd Ft-ot tesz ki, tehát a közvetlen energiaköltség a kiadások 10%-át jelenti.

3. Ipari létesítmények
Az ipari létesítmények energiafelhasználásában az adott létesítményben folytatott technológia energiaigénye a mérvadó. Az épület energiaveszteség-feltárás ezen technológiai folyamatokra nem terjed ki, célja a létesítmény fűtési, hűtési, szellőzési és világítási felmérése, nem a technológiai folyamat felülbírálása. Ez utóbbi esetében technológiai szakértő bevonása elengedhetetlen. Az ipari tagozódás az anyag- és energiaátalakulás mértéke szerint lehet viszonylag kis mértékű (már feldolgozott anyagok és eszközök használata: szerelőipar, építő-ipar, mikroelektronikai ipar), vagy jelentős mértékű (folyamatipar: vegyipar, energiaipar, élelmiszeripar, építőanyag-ipar, papír- és cellulózipar, bőripar, kohászat, bányászat stb., melyek fokozottan környezetszennyező iparágak).

Az előállítandó termék szerinti csoportosításban lehet nehézipar (termelési eszközök, nyersanyag, energia, tárgyi eszközök előállítása), könnyűipar (fogyasztási cikkek és/vagy azok alapanyagainak előállítása), élelmiszeripar (mezőgazdasági, halászati, erdőgazdasági eredetű élelmiszer-nyersanyagok feldolgozása), építőipar, szerelőipar vagy informatikai ipar. A technológiai folyamatoknál az energiafelhasználás mértéke jelentősen eltér, melynek költsége megjelenik a gyártási költségekben. Például az energiára fordított költségek az összköltségek mindöszsze 2-3%-át teszik ki az élelmiszeriparban, viszont 20-25%-ot, illetve 40%-ot is elérhetnek vaskohászati termékeknél, illetve a cementgyártásban.

Energetikai veszteségfeltárás
Az energetikai veszteségfeltárás legegyszerűbb definíciója a következő: az audit azt a célt szolgálja, hogy azonosítsa, az épület vagy ipari létesítmény hol használ energiát, és hogy milyen energiamegtakarítási lehetőségek alkalmazhatók. Az energetikai audittípusok három kategóriára oszthatók:

Bejárás: ez a legkevésbé költséges audittípus, mely előzetes energiamegtakarítási intézkedéseket tár fel. Az épület bejárása során tapasztalt személyes benyomások szolgálnak a karbantartási és üzemelési energiamegtakarítási lehetőségek meghatározására, valamint arra, hogy egy mélyebb vizsgálat elvégzéséhez a szükséges információkat begyűjtsék.

Mini audit: vizsgálatokat és méréseket követel a felhasznált és veszendőbe ment energia mennyiségére vonatkozóan, valamint a változtatások gazdasági mutatóinak meghatározására.

Mély audit: tartalmaz egy kiértékelést arra vonatkozóan, hogy az egyes rendszerfunkciók, mint például a világítás, ipari folyamatok, mennyi energiát használnak fel. Számítógépes szimulációval végzett rendszervizsgálatot is követel, meghatározza a felhasznált energia éves lefolyását, és egy évre előre becslést ad az olyan változók figyelembe vételével, mint pl. az időjárási adatok stb.

Közvetlen kapcsolat van az auditköltség (a begyűjtött és értékelt adatmenynyiség) és a fellelt energiamegtakarítási lehetőségek száma között. Az auditköltséget meghatározza az elvégzendő audit típusa, valamint az épület funkciója is. Például egy épületaudit főként a határoló szerkezetek, fűtés és szellőztetés által támasztott követelményekre, míg egy ipari létesítmény auditja az ipari folyamatok követelményeire is nagy hangsúlyt fektet.

Az energiahatékonysági intézkedéseknek két típusa létezik:
- Hatékonyabb energia-végfelhasználás a meglévő berendezésekben, a tevékenység és fenntartás javításával és/vagy néhány komponens kicserélésével.
- Hatékonyabb energia-végfelhasználás új berendezéseknél és szerelvényeknél, ami hatékonyabb rendszerek és technológia bevezetésével valósítható meg.

Az épületre jellemző energiafogyasztás 20-25%-kal csökkenthető az energiahatékonyság javításával a meglévő berendezéseknél, és 50-90%-kal új berendezések alkalmazásánál. Az energiahatékonysági programok a fogyasztási költségek csökkentése mellett az energiaszolgáltatás minőségét is javítják. Például egy lakóingatlan szigetelése növeli a komfortszintet azáltal, hogy a hőhidakat kiszűri, mialatt az energiafogyasztást csökkenti. Az energetikai audit alapvető célja az alkalmazott energiahordozók és költségeik meghatározása, majd az energiaköltség-csökkentő intézkedések azonosítása, melyek révén a környezetet érő szennyezés mértéke is csökkenthető.

A veszteségfeltárás során intézkedések kerülnek kidolgozásra az egyes energiafajtáknál fellelhető megtakarításokról, azokat műszakilag és gazdaságilag értékelik. A vizsgálat egy jelentéssel zárul, mely tartalmazza a meglévő állapot elemzését, javaslatot és cselekvési tervet ad az energiamegtakarítás növelésére. Nagyobb létesítmények és projektek esetén célszerű megvalósíthatósági tanulmányt is készíteni, amely egy konkrét feladat megoldásának műszaki alternatíváit, gazdaságosságát és kockázatát elemzi.

Az energetikai felülvizsgálat végeredménye egy döntéselőkészítő jelentés, amely tartalmazza a műszakilag kivitelezhető beavatkozási lehetőségeket, valamint gazdasági mutatóikat, melyek előrejelzést biztosítanak az energiahatékonyság megtérüléséről. A rövid megtérülésű beruházások javítják az eredő gazdasági mutatókat, így lehetőség nyílhat a hosszabb megtérülésű javaslatok megvalósítására is.

Az energetikai audit első része az épület energiafogyasztásának meghatározása. A vizsgálat során az egyetlen információt a számlák adják, akkor, ha az energiafelhasználás mérésére és az adatok rögzítésére nem fordítottak figyelmet. Ezen vizsgálat bonyolultabb lesz, ha a vizsgálat tárgya, hogy az energiát hol és hogyan használták fel (pl. technológiai hő, fűtés stb.). A vizsgálatot ott érdemes elkezdeni, ahol először használják fel az energiát, és ez rendszerint a kazánház, ennek a hatásfokának a meghatározásával kezdődik a felülvizsgálat. Ez történhet az egy időszakra vetített tüzelőanyag-felhasználásból, illetve az e tüzelőanyaggal előállított gőz és forró víz mennyiségéből és hőtechnikai jellemzőikből.

Az audit során figyelembe kell venni az épület üzemeltetése során szerzett információkat és tapasztalatokat is. Az egyes energetikai javaslatoknál megbecsülik a várható megtakarítást, a beruházási költséget, és kiszámítják a várható megtérülési időt. A számított értékeket olyan referenciaszámokhoz hasonlítják, amelyek alapján egyértelműen meghatározható, hogy az adott országban, adott korú és jellegű épületek esetén az energiafogyasztás hogyan viszonyul az átlagos értékekhez. Az energiafogyasztási kulcsszámokat meghatározták külön a fűtési, a hűtési, a szellőzési és a világítási fogyasztókra összesen, valamint külön a szivattyúkra és a ventilátorokra. A referenciaértékek egy része az épülettől és az abban lévő műszaki berendezésektől függ, a másik része pedig az épület használójától. Magyarországon az energetikai audit elvégzéséhez referenciaértékek még nem állnak rendelkezésre.

Az audit önmagában még nem garantálja a maximális prognosztizált energia-megtakarítást, még ha az abban foglalt intézkedéseket el is végzik. A hatékonyság szerves részét képezi a beruházást követő folyamatos vagy rendszeres időközönként elvégzett monitoring vagy értékelés. A monitoring lényege a források, az eredmények és a teljesítmények mindenre kiterjedő és rendszeres vizsgálata, amely a programok eredményes, tervszerű és hatékony megvalósítása érdekében történik, és kiterjed annak vizsgálatára is, hogy a programok megvalósítása megfelelt-e azoknak a célkitűzéseknek, amelyek a program megvalósítását szükségessé tették.

Az értékelés a program megvalósulásának meghatározott időpontokban elvégzett részletes elemzése, amelynek célja a program egészére vagy egy meghatározott részterületére vonatkozóan a célelérés, a teljesítések, az eredmények és a hatások vizsgálata, és ezen túlmenően célja a program egészének rendszeres átgondolása, és ennek alapján a szükséges módosítások kidolgozása.

Összefoglalva: a veszteségfeltárás célja az energiagazdálkodás hatékonyabbá tétele, egyúttal az energiafelhasználás csökkentése az energiaköltségek és a környezetszennyezés csökkentésének érdekében, a minőségi és mennyiségi paramétereinek megtartása, illetve a hőkomfort és a világítási igények kielégítése mellett, a 2002/91/EK direktíva figyelembevételével.

Az energetikai veszteségfeltárás folyamata
Az energetikai veszteségfeltárás együttműködésen alapul a felmérést rendelő és felmérést végző fél között. Ezen együttműködés legfontosabb eleme az adatszolgáltatás.

A szükséges adatokat célszerű a vizsgálat megkezdése előtt rendelkezésre bocsátani. A veszteségfeltáráshoz szükségesek a vizsgált intézmény energiaszámlái három évre visszamenően, havi bontásban, amennyiben rendelkezésre áll, a mérőberendezések rendszeres időközönként leolvasásra került fogyasztási adatainak kivonata, az energiaszerződések, az épület tervdokumentációja, főként az építészeti, gépészeti és elektromos tervrajzok, az épületet érintő korábbi energiahatékonysági vizsgálat eredményei, és az adott településen érvényes, nem országosan, hatóságilag megállapított árak és tarifák.

Az energiafelhasználás hatékonyságának növelésére alkalmazható módszereket és eszközöket a legegyszerűbb lehetőségektől az összetettebbekig, a beruházás mentesektől a nagyobb beruházást igénylőkig, vagyis a rövid távú intézkedésektől a hosszú távú intézkedésekig át kell tekinteni.

A hatékony energiagazdálkodás megvalósításának négy fokozata:
- a probléma természetének és nagyságának felmérése,
- általános rendtartás bevezetése és a befektetést nem igénylő rövid távú változtatások végrehajtása,
- a kisebb befektetést igénylő, de jelentősebb eredménnyel járó középtávú változtatások bevezetése,
- a nagyobb befektetést igénylő, hosszú távú változtatások végrehajtása.

Az energiafelhasználás szemléltetése történhet az egyszerű energiamérleg segítségével vagy a Shankey diagram alkalmazásával. Az előbbi alapja, hogy az energia nem keletkezik és nem vész el, így a folyamatba időegység alatt belépő energia mennyisége egyenlő a folyamatból időegység alatt kilépő energiamennyiség összességével.

Az utóbbi egy energiafolyam-ábra, ahol az egyes sávok szélessége arányos azoknak a bemenő és a kimenő energiaáramoknak a nagyságával, amelyeket a sávok képviselnek.

(Folytatása következik)