Háromfázisú mérőhelyek
2006/11. lapszám | Nagy Ferenc | 7089 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villamos energia vételezéséhez elengedhetetlenül szükséges az előírásoknak megfelelő mérőhely kiépítése. Ezek az előírások egyrészről a hatályos szabványok és hatósági előírások, másrészről a magyarországi áramszolgáltatók egyedi igényei, amelyeknek együttesen kell megfelelni. Ez elvileg egységes szabályozást és egységes kialakítást jelentene az egész ország területére vonatkozóan. Ám az egységesítési törekvések ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy az egyes áramszolgáltatók továbbra is a hagyományoknak és a gyakorlatnak, szokásoknak megfelelően eltérő igényeket támasztanak a mérőhelyek kialakítására vonatkozóan.
A háromfázisú mérőhelyeket több szempont szerint lehet csoportosítani. Elsősorban a mérés módszere szerint kell szétválasztanunk őket. Ennek megfelelően beszélhetünk direkt, illetve áramváltós mérőhelyekről. A direkt mérést régebben 50 A, jelenleg 63 A, de egyes területeken akár 80 A névleges fázis áramerősségig lehet alkalmazni. Ezen érték felett minden esetben áramváltós mérés kiépítése szükséges.
Másik nagyon lényeges szempont, hogy a mérőhely tartalmaz-e vezérelt (éjszakai mérés) mérőt, vagy több mérőhely együttes elhelyezéséről beszélünk. További lényeges pont a mérőhely telepítésének helye. Hely szerint a mérőhelyek három fő csoportba sorolhatók úgy, mint beltéri, kültéri és szabadtéri kialakításúak. Az elhelyezéstől függetlenül a tokozatok védettsége szabvány szerint minden esetben min. IP44.
Érdemes meghatározni a kültéri és szabadtéri kivitel közötti alapvető különbséget. Kültéri kivitel esetén a mérőszekrény ki van téve a külső környezeti hatásoknak, ám jellemzően valamilyen fokozottan védett helyen, pl. tető alatt a külső falon kerül elhelyezésre. A szabadtéri kivitel esetében egy, a térben tartószerkezetre elhelyezett vagy leásható lábbal rendelkező szekrényről beszélünk. Az áramszolgáltatók törekvése, hogy a régebben épült, ennek megfelelően az új előírásoknak már nem megfelelő mérőhelyeket minél hamarabb átépíttessék. Erre azonban csak akkor van lehetőségük, ha a mérőhelyhez hozzá kell nyúlni. Új mérőhely létesítésénél az áramszolgáltató a mérőhelyet a telekhatárhoz minél közelebb szeretné elhelyeztetni, elsősorban a hálózati veszteségek csökkentése érdekében.
Az áramszolgáltatók a saját előírásaik szerint kialakított mérőhelyekre ún. rendszerengedélyt adnak ki, ezzel elismerve a mérőhelyet mint tipizált gyártmányt. Erre vonatkozó katalógus is megjelent a szakemberek számára. Az engedélyezett tipizált mérőhelyek használatának legnagyobb előnye, hogy nem szükséges műszaki tervdokumentációt készíteni a mérőhely kialakításáról, elegendő a mérőhely típusszámát feltüntetni a telepítési dokumentációban.
A mérőhelyek kiválasztásánál tehát messzemenően figyelembe kell venni a helyi áramszolgáltató specifikus előírásait. Fontos továbbá, hogy a vételezéshez milyen típusú hálózat áll rendelkezésre. Túlnyomó többségben ez még ma is a légkábeles hálózat, ám az új hálózatok létesítésénél már gyakrabban fordul elő a földkábeles kialakítás. Meg kell jegyezni, hogy a légkábeles hálózat esetén is lehetőség van az egyes ingatlan földkábeles bekötésére.
Légkábeles hálózat esetén elsősorban a kültéri kialakítású, légkábelről földkábelre történő váltás esetén a telekhatár közelében elhelyezett szabadtéri mérőhelyeket kell alkalmazni. Társasházak esetén az erre külön kialakított helyiségben helyezhető el csoportos mérőhely beltéri kivitelben.
Csoportos mérésről beszélünk, ha egy közös bejövő méretlen kábelről megtáplált több mérőhely kerül kialakításra egy csoportban. Csoportos kialakításra lehetőség van a szabadtéri kialakítás esetén is (pl. ikerház esetén).
Igen lényeges szempont a megfelelő kialakítású mérőhely kiválasztásánál, hogy a tokozat milyen anyagból és milyen kivitelben készült. A szabadtérre kerülő szekrények fokozottan ki vannak téve az időjárás viszonytagságainak, a napsugárzás káros hatásainak és nem utolsó sorban a nem kívánt rongálásnak is. A mérőhely biztonságának érdekében ezért az ELMŰ és az ÉMÁSZ területén például a szabadtéren elhelyezett mérőhelyek esetén horganyzott tartókeret nem alkalmazható.
Az áramszolgáltató csak abban az esetben helyezi el a mérőhelyben a mérőt, ha legalább egy fogyasztó csatlakoztatva van a hálózatra. Ez különösen fontos akkor, ha a mérőhely olyan helyre kerül, ahol még nincs épület. Ebben az esetben a mérőhely olyan kialakítású, hogy egy- és háromfázisú dugaszolóaljzatokat tartalmaz a mért részben a hozzá való védelmekkel együtt. Ebben az esetben kötelező az áramköröket 30 mA hibaáramú életvédelmi relével is védeni. Ezt nevezzük ideiglenes vételezési lehetőségnek. Abban az esetben, ha valaki jól felépített túlfeszültség-védelmi rendszert kíván kiépíteni, akkor már a mérőhely kiválasztásánál előre kell gondolkoznia. Ugyanis már itt ki kell alakítani a "B" osztályú túlfeszültség-védelmi fokozatot. Ez a mérőhely opcionális része, mely az egyes túlfeszültség-levezető elemeket gyártó cégek által kialakított elrendezés szerint kerül kiépítésre. Ezeket az egységeket és elemeket az áramszolgáltatók külön minősítik, és csak ezután kerülhetnek a mérőhelyekbe. A mérőhelyek mért részében a gyártók zömében lehetőség van egyedi kialakításra is. Ez jelentheti pl. több kábel biztosítását, indítását is.
Természetesen nem mellékes a mérőhely építésénél a berendezés ára sem. Meg kell azonban jegyezni, hogy maga a műszaki megoldás nagymértékben befolyásolja a bekerülési árakat is. Nem lehet összehasonlítani egy kültéri lábon álló szekrényt egy beltéri, falra erősíthetővel. A táblázatban szereplő gyártói árak tájékoztató jellegűek, az egyes opcióknak megfelelő kiépítések jelentősen megváltoztathatják azokat.
