Villanyszerelők Lapja

Biztonságtechnika

Hova kössem?

2006. május 1. | netadmin |  9006 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Biztonságtechnikai rendszerek I. Minden elektromos berendezésben találhatók elektromos vezetékek, melyek különböző részegységek között teremtenek kommunikációs kapcsolatot. Ezek az eszközök a biztonságtechnikában is szerepet játszanak, sajnos az ...

Biztonságtechnikai rendszerek I.

Minden elektromos berendezésben találhatók elektromos vezetékek, melyek különböző részegységek között teremtenek kommunikációs kapcsolatot. Ezek az eszközök a biztonságtechnikában is szerepet játszanak, sajnos az a tapasztalat, hogy egy biztonságtechnikai eszköz telepítése megfelelő ismeretek nélkül igen nehézkes. Ebben a cikkben megismerhetünk néhány technikai trükköt, hogy hogyan lehet egy lakásriasztót beméretezni, beüzemelni.

Az első ökölszabály az, hogy ha nem értünk hozzá, ne is kezdjünk el vele dolgozni, mert abból csak baj lehet. Második szabály az, hogy ha nem is vagyunk telepítők, az elveket ismernünk kell abból a célból, hogy a rendszer kijátszhatatlan legyen.
Egy általános lakásriasztó a következő elemekből épül fel: érzékelők, riasztóközpont, hang- és fényjelző sziréna, valamint a központ vezérlőfelületét megvalósító kezelő. Az egységeket kábel köti össze egymással. A kábellel szembeni követelmény, hogy ahhoz illetéktelen ne férjen hozzá, ezért ezeket el kell rejteni, ha nem lehet, akkor kábelcsatornázni kell. A kábel típusát mindig a hozzá csatlakoztatott egység dönti el.
Most nézzük sorra a legáltalánosabb érzékelőket. A legegyszerűbb érzékelő a nyitásérzékelő.
Teljesen passzív eszköz, összesen két vezetéket igényel: amikor be van csukva a nyílászáró, akkor a kapcsain rövidzárlat mérhető, ellenkező esetben szakadást mérhetünk.
A működési jellemzőiből felismerhetjük, hogy ha a betörő elvágja a hozzá vezető kábelt, akkor az annyit fog jelenteni, hogy a nyílászárón bejutott valaki, helyes működés esetén a riasztó le kell leplezze a személyt. Az érzékelőn betűjelek is lehetnek, NO, C, NC. De mit is jelentenek ezek?

A C annyit jelent, hogy COMMON, azaz közös kivezetés, az NC Normal Closed, azaz alaphelyzetben zárt, és végül az NO nem más, mint Normal Open, azaz alaphelyzetben nyitott érzékelő-kivezetés. A nyitásérzékelők nagy többsége NC-s, azaz, ha ott a mágnes (a nyílászáró be van csukva), akkor az érzékelő rövidzárat kell, hogy adjon.
A beltéri érzékelők nagy többsége passzív infravörös érzékelő. Ezek az érzékelők tápfeszültséget igényelnek a működésükhöz, tehát a hozzá vezető kábelnek kettőnél több erűnek kell lennie. Ha szétszereljük az érzékelőt, a következő feliratokat láthatjuk a nyomtatott áramköri lapon.
V+ vagy +12 V, amely a tápfeszültséget jelenti, GND a tápfeszültség negatív pontja, NC és C felirat vagy RELAY, amely két pontot az érzékelő riasztáskor megszakít: és álljunk meg egy pillanatra!
Ha egy szakadásvizsgálóval megmérjük a szétszerelt infrának a riasztás kivezetéseit, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a műszer szakadást fog mutatni, holott a C és NC felirat szerint annak rövidzárat kellene, hogy adjon. A trükk az, hogy az érzékelő nincs tápfeszültség alatt, tehát nem alaphelyzetben van. Ez azért fontos, hogy ha valaki megbontja a hozzá vezető kábelt, és trükkel akarja kijátszani az érzékelőt, meghiúsuljon a terve. Ha ugyanis a tápfeszültség megszűnik, az infra kimenete azonos lesz a riasztási állapottal.
Ha tovább megyünk a sorkapcsokon, akkor még egy pár kivezetést találunk TMP vagy TAMPER felirattal. A biztonsági kapcsolót vagy más néven szabotázsvédelmet egy belső mikrokapcsolóval szokták megoldani, jelen esetben ez egy bontó kontaktus, tehát ha benyomjuk rajta a mikrokapcsolót, akkor rövidzárat mérhetünk a tamper-kivezetéseken. A mikrokapcsoló a fedél rátételével kerül alaphelyzetbe. Ha megszámoljuk a sorkapcsokat, elegendő a 6-eres kábel. Kombinált érzékelők esetén sem kell nagyobb érszám, hiszen a kimenetek ebben az esetben sorosítva vannak az érzékelő nyáklapján.
A több érszámú kábel ereit különbözőre színezik, nincs szabály arra, hogy melyik színű kábel hova kerüljön. Az a lényeg, hogy mi tudjuk azt, hogy melyik szín mit jelent.

A riasztóközpontok bekötése komoly munkát igényel, a munkánkat nehezíti, hogy a központ alaplapján lévő sorkapcsok nem különülnek el, hanem szorosan egymás mellett helyezkednek el.
A központ egy váltakozó áramú transzformátorról kapja a tápellátást, belső stabilizátora látja el az érzékelőket tápfeszültséggel, tölti a hozzá kapcsolt akkumulátort, amely áramszünet esetén ad kellő energiát. A központot nem csak biztonságtechnikai szempontból kell megvédeni, hanem energetikai szempontból is méretezni kell. Ennek értelmében méretezni kell a transzformátort és az akkumulátort is. A központ telepítési útmutatójában megtalálhatók a központ paraméterei és a hozzá kapcsolt kommunikációs eszközök, pl. kezelők fogyasztásai is. Így meghatározható az, hogy a központ mekkora kimenő teljesítménnyel lesz terhelve. Ezt sohasem szabad túllépni, s ez főleg egy meglévő központ bővítésénél jelenthet akadályt. Most nézzünk egy egyszerű példát.
A központ alaplapi fogyasztása 110 mA. Erre szeretnénk rákötni négy darab normál passzív és egy kombinált érzékelőt, valamint két nyitásérzékelőt. Kényelmi szempont miatt továbbá használni szeretnénk kettő darab kezelőt a lakásban mindkét bejáratnál.
A passzív infrák fogyasztása 20 mA, a kombinált infra áramfelvétele 45 mA. A kezelők leírásában az áll, hogy világításkor 120 mA-t, alaphelyzetben 50 mA-t fogyasztanak. A sziréna papírja annyit tartalmaz, hogy 12 V 15 W 115 dB. Minden terhelést a maximális értelemben kell vennünk, ugyanis ha pánikriasztást alkalmazunk, akkor is kell a kezelőnek világítani és a szirénának szólni. Számoljunk hát!
A központ tápfeszültség-kimenetét a következők terhelik: a tápfeszültséget kívánó érzékelők és a kezelők maximális áramfelvétele. Mindezt összeadva kijön, hogy a kimenő áram 365 mA, azaz a 20 mA-es áramot négyszer, a kezelő áramát kétszer kell venni, majd ehhez adva a kombinált érzékelő áramfogyasztását kijön az eszközök összes fogyasztása.
A központ dokumentációjában az áll, hogy a szirénakimenet maximális kimenőárama 1,5 A. A szirénateljesítményből kiszámítható, hogy a központ elbírja-e a szirénát, azaz a sziréna teljesítményét elosztva a kapocsfeszültségével kijön, hogy a maximális áram 1,25 A. Ez a mennyiség kisebb, mint a kimenet maximális árama, tehát a sziréna ráköthető a kimenetre.
Az akkumulátor a központot áramszünet esetén látja el energiával, viszont annak legalább egy napig működtetnie kell a rendszert. Az akkumulátor méretezése így alakul.

Az összes kimenő fogyasztás, ha a sziréna egy napon belül 3-szor megszólal és 5 percig szól folyamatosan, azaz folyamatosan negyed órát működik 24 óra alatt, átlagfogyasztása 13 mA-re jön ki. (A sziréna áramát meg kell szorozni negyedórával, majd el kell osztani 24 órával.)
Az akkumulátor minimális órakapacitása a következőképpen számítható ki.
Az összes áramot meg kell szorozni 24 órával. Szám szerint az előbb kiszámolt fogyasztók áramához (365 mA) hozzá kell adni a központ áramát (110 mA) és a sziréna átlagáramát (13 mA), az így kapott összeget meg kell szorozni 24 órával, így kijön a 11,712 Ah kapacitás. Ebben az esetben a legközelebbi szabványos akku a 12 Ah-ás típus, legyünk biztosak, és válaszszunk egy 17 amperórást. Ha ennél maradunk, akkor ezt a központ az órakapacitás huszadrészével tölti, azaz 850 mA-ral.
A transzformátornak az egész rendszert el kell lássa energiával, és még az akkumulátort is töltenie kell, így összes áram számszerűen 1338 A.
A legkisebb transzformátor, amelyet erre a célra lehet kapni, az 16 V 20 VA-es.
Ebből kinyerhető a maximális áram abszolút értéke, számszerűen 1,25 A. Ez kisebb, mint a rendszer igénye, tehát ennél nagyobb trafó kell, a következő a 30 VA-es. Az előző számítást és összehasonlítást még egyszer megismételve azt tapasztalhatjuk, hogy erre a rendszerre elég ez a transzformátor. Nagyobb trafót nem érdemes rákötni a rendszerre, mert annak meddőenergiája csak felesleges fogyasztást okoz.
A következő fejezetben a központ bekötéséről és élesztéséről lesz szó, gyakorlati trükkökkel, tanácsokkal. Ledneczki László
(Folytatása következik!)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem