A zártláncú TV-rendszerek tervezése
2006/1-2. lapszám | netadmin | 4403 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A zártláncú TV-rendszerek tervezése Rohanó világunkban rohamosan tör előre a biztonságtechnika, azon belül a zártláncú kamerás megfigyelőrendszerek fejlődése. Nagy gondot kell fordítanunk ezeknek a rendszereknek a telepítésére, mert hibás tervezé...
Rohanó világunkban rohamosan tör előre a biztonságtechnika, azon belül a zártláncú kamerás megfigyelőrendszerek fejlődése. Nagy gondot kell fordítanunk ezeknek a rendszereknek a telepítésére, mert hibás tervezésük esetén nem nyújtanak kellő bizonyítékot a történt bűncselekményekről.
A kamerás rendszereket más néven zárt láncú TV-rendszereknek is nevezhetjük
(idegen szavú rövidítése CCTV, azaz Closed Circuit Television). A zárt lánc
arra utal, hogy a felvételek tartalma egy videoközpontba fut össze, és csak
az arra illetékes személy tekintheti meg azokat, ellentétben a televíziós műsorszórás
értelmével. Nézzük egy kicsit jobban meg, hogy vajon miből is áll össze egy
megfigyelő rendszer.
A rendszer első fő eleme a kamera, amely a rászerelt objektív által összegyűjtött
fényt elektromos jellé alakítja. A kamera objektív nélkül csak foltokat látna,
ezért a kamerákon több objektív-csatlakoztatási lehetőség van. Az objektív
több lencséből és fényrekeszből összeállított egység. Ez az elem felel a hibamentes
képleképzésért és a beáramló fénymennyiség szabályozásáért. Az objektív legfontosabb
paramétere a látószög, és az, hogy azt mekkora képpé tudja leképezni. Az objektívek
tartalmaznak egy rekesznyílást, mely lehet állandó, kézzel állítható vagy vezérelt.
Az erősen változó fényviszonyt nem tudja teljes mértékben követni a kamera
elektronikája, mechanikusan kell vezérelni a rekesznyílást, ezt az objektívbe
beépített elektromechanika biztosítja. A vezérlést a kamera adja, mely történhet
a videojel szintjével (videojel-vezérelt) vagy lehet direkt úton, feszültséggel
(DC-vezérelt). A kamerák nagy többsége tudja mind a két vezérlési lehetőséget,
mely egy kis kapcsolóval választható. Kültéri használatra csakis vezérelt íriszű
objektívet szabad feltenni. Az objektívek fókuszbeállítását működés közben
kell elvégezni, majd a helyes beállítás után a fókuszgyűrűt fixre kell húzni.
A kameráknak rendkívül sok típusa létezik már, a legelterjedtebbek közé sorolhatók
a CCD- rendszerű kamerák. A kamerák típustól függően lehetnek fekete-fehérek,
színesek, fényérzékenységük és tudásuk egy síkon mozog az árukkal. A kamerák
csak egy bizonyos hőmérsékleti tartományt képesek elviselni, az alsó határ
a 0 0C környéke, ezért a kültéri kamerát fűthető kameraházba kell helyezni.
A kameraházfűtés általában 230 V-os feszültségről üzemel, teljesítménye kb.
30 W.
Most nézzünk meg egy egyszerű példát arra, hogy ha a házunk oldalfalára szeretnénk
egy kültéri kamerát felszerelni, mely a bejáratunkat figyeli, milyen paraméterekre
kell majd odafigyelnünk.
Először is nagyon pontosan válasszuk meg a kamera helyét, olyan magasra kell
felszerelni, hogy ahhoz illetéktelen ne férjen hozzá. Továbbá a kamerát úgy
kell beállítani, hogy a felkelő, illetve lemenő Nap sugarai közvetlenül ne
jussanak bele egyik évszakban sem. A környezeti hatásoknak ellen kell állnia,
csapadék, szél, közvetlen napsugárzás UV-tartalma tönkreteheti a kamera kábelezését,
védőcsövezéssel ez egyszerűen megoldható.
Az objektív kiválasztásához szükségünk van néhány távolsági adatra, pontosabban
a bejáratunk szélességére, és a bejárat és a kamera távolságára. Az adatokból
egy kis trigonometriai segítséggel ki lehet számolni a látószöget:
átrendezve az egyenletet:
ahol az a látószöget jelenti.
A monitorképernyő oldalainak arányaiban a függőleges látószög mindig kisebb
lesz, ha túl magas a kerítésünk, akkor a számításkor célszerű ezt is figyelembe
venni, és átszámolni a függőleges méretekre is. Miután kiválasztottuk a megfelelő
látószögű objektívet, meg kell határoznunk a kamera típusát. A fekete- fehér
kamerák felbontása és árviszonya jobb, mint a színes kameráké, meg kell gondolnunk,
hogy szükséges-e a színes kamera. Ha a látómező nagy (90-1000), akkor arra
nagy felbontású kamera ajánlott (420-600 TV-sor), mert a monitoron nagyon kicsik
lesznek az objektumok, egy alacsony felbontású kamera esetében nem biztos,
hogy az illető személy felismerhető. Az éjszakai sötétségen csak a helyszíni
fényforrás segíthet, az utcai világításra nem szabad bízni a dolgot, mert általában
nem ad elég megvilágítási szintet, az esetek nagy többségében hátulról világítja
meg az illetőt, továbbá a kiégett világítótest cseréje nem azonnal történik.
A fekete-fehér kamerák 90%-a érzékeny az infravörös fényre, külső infravörös
megvilágító használata ebben az esetben csak akkor lehetséges, ha a lámpa abban
a hullámhosszban sugároz, melyre a kamera a legérzékenyebb.
A legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldás a mozgásérzékelővel ellátott reflektor,
melyet célszerű a kamera fölé elhelyezni. A kamerából jövő videojelet koaxiális
kábelen, átalakítón keresztül UTP kábelen vagy rádiófrekvenciás adóval lehet
továbbítani. A legnépszerűbb a koax, mely ebben az esetben 75 ohmos RG-59-es
típusjelölésű kábel lehet. Másfajta kábel esetén a videojel terjedése a más
értékű hullámimpedancia-értékek miatt megváltozhat, és a képen hullámzás, törés,
szellemkép jelenhet meg. A képek rögzítése régen hagyományos szalagos magnóval
történt, a mai világunkban ez már digitális jelfeldolgozókon keresztül történik.
A képrögzítő eszközök sok típusa létezik már a piacon, ezek két fő részre csoportosíthatók.
A képrögzítők egyik nagy halmaza teljesen önálló asztali kivitel, célhardver,
azaz más célokra nem alkalmazható digitális képrögzítő. A másik halmaz a
számítógépbe szerelhető rögzítő kártya. Bár mind a két típus digitális
úton merevlemezre rögzíti a felvételeket, nagy különbség van a két rendszer
között. A közös jellemzőjük lehet pl. a másodpercenkénti felvételek száma,
mely több kamerás rendszer esetén az összes kamerára értendő, és nem egy
kamerabemenetre. Továbbá a mentett kép tömörítése, illetve minősége is
egy nagyon fontos szempont. Az olcsóbb asztali képrögzítők nagy többségénél
a HDD-re rögzített adatok csak a helyszínen játszhatók vissza, a háttértárat
számítógépbe helyezve nem látható a tartalom, ez egyfajta biztonságot nyújt
a felvett adatoknak. Viszont már vannak olyan eszközök is, melyek már saját
operációs rendszerrel rendelkeznek, pl. beágyazott linux és akár internetes
hozzáférést is biztosítanak, továbbá egy könyvtárszerkezetet is készítenek
a HDD-n. A modern képrögzítő eszközök mozgásérzékelő funkciót is tartalmaznak,
amelyek egy olyan felületet adnak, ahol be lehet állítani azokat a képrészleteket,
ahol esemény törtéhet. Például ha a megfigyelt területen van egy fa, és
azt mozgatja a szél, akkor azt passzív területként ki lehet jelölni. A
számítógépes rendszerek megjelenítési felületeit a kártyához tartozó programok
hozzák létre. A célhardveres rögzítésnél lényeges szempont, hogy csak a
megfelelő biztonságtechnikai monitorok alkalmazhatók, ugyanis ha egy átlagos
TV-t használunk, annak a képcsöve nem bírja az állóképet, hamar beéghet
és tönkremehet. Visszajátszáskor alkalmazható, illetve néhány perces üzemeltetés
esetén nem károsodik, de kerüljük a folyamatos üzemeltetést. Az LCD-monitorok
szintén nem felelnek meg erre a célra, mert a folyadékkristályban a pixelek
között nincs átmenet, és a kép erőteljesen mosott lesz. Kivetítés céljára
viszont helymegtakarítás szempontjából tökéletesen megfelelnek.
Lakóterületünk, magánterületünk védelmére az alapvető szabályok betartásával
telepíthetünk megfigyelő- rendszereket, viszont a közterületre kiterjedő
megfigyeléssel legyünk óvatosak, mert azzal sérthetjük mások személység jogait,
ebben az esetben szakértő véleményét kell kikérnünk. Ledneczki László
