Változások a villamossági anyagok kereskedelmében
2006/1-2. lapszám | netadmin | 2634 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Változások a villamossági anyagok kereskedelmében Ugye emlékszünk még azokra az időkre - a 90-es éveket megelőző időszakra - amikor a kereskedők kényeztették a gyártókat, hogy a jó előre - negyedévre, félévre vagy akár egy évre - megrendelt termé...
Ugye emlékszünk még azokra az időkre - a 90-es éveket megelőző időszakra - amikor
a kereskedők kényeztették a gyártókat, hogy a jó előre - negyedévre, félévre
vagy akár egy évre - megrendelt termékeket a gyártó határidőre vagy sürgős esetben
valamivel határidő előtt beszállítsa raktárukba? A kivitelezők pedig a kereskedőket
kényeztették, hogy a munkájukhoz szükséges anyagokat a kereskedő határidőre beszerezze.
Kereskedőből azokban ez időkben csak nagyon kevés létezett, így eléggé szűkek
voltak a lehetőségek a villamossági anyagok beszerzésére.
A mai helyzet ennek pont az ellenkezője. Ma a gyártók igyekeznek kényeztetni
- más szóval motiválni - a kereskedőket azért, hogy az ő termékeiket forgalmazzák,
a kereskedők pedig a kivitelezőket igyekeznek megnyerni, hogy az anyagokat tőlük
vásárolják. Manapság nem jellemzők az előrendelések, a gyártóknak is és a kereskedőknek
is az igények nagy részét raktárról azonnal ki kell tudni szolgálniuk. Rengeteg
kereskedő és rengeteg alternatív termék van a piacon, így ha az egyik beszerzési
forrás nem tud azonnal szállítani, a többi szállító örömmel áll az érdeklődő
rendelkezésére.
Nézzünk szét egy kicsit a nagykereskedők háza táján. A villamossági anyagok
kereskedői szinte kivétel nélkül "nagyker-kisker" cégnek vallják magukat,
abban az értelemben, hogy főleg viszonteladókat és kivitelezőket szolgálnak
ki (nagykereskedés) vagy jellemzően az egyéb közületeket és a lakosságot
szolgálják ki (kiskereskedés). Tehát a "nagyker-kisker" cégek igazából
mindenkit kiszolgálnak. Nagykereskedőknek én az előbbieken túl azokat a
cégeket nevezem, akik nagy raktárkészlettel (minimum nettó 50 millió Ft)
és széles választékkal rendelkeznek, valamint a különböző vásárlói csoportok
(viszonteladó, kivitelező stb.) egyes tagjai - jellemzően az éves vásárlás
alapján - eltérő kondíciókkal (kedvezmények, fizetési határidők stb.) vásárolhatják
meg a termékeket.
Nos a nagykereskedőknél az utóbbi időben lényeges változások, átalakulások
láthatók. A rendszerváltozás után néhány éven belül kialakult egy nagykereskedői
kör, amely jórészt most is uralja a piacot. Néhányan eltűntek a piacról,
néhányan külföldi tulajdonba kerültek s így még tőkeerősebbé váltak, mások
saját erejükből növekedtek.
Most a piacon 5-6 olyan nagykereskedő működik, akik a kereskedelmi forgalom
többségét adják. Ezen cégek egy része az utóbbi években jelentősen bővítette
telephelyeinek számát országszerte és a helyi pozíciók kiépítésével és erősítésével
igyekszik forgalmát és piaci részesedését növelni. Másik részük a logisztikát
fejleszti és a termékek gyors beszerzésére és kiszállítására helyezi a hangsúlyt.
A nagykereskedők és telephelyeik is egyre inkább koncentrálnak a kivitelező
cégekre és a villanyszerelőkre, mivel a helyi piacon már ők is a többi kereskedő
versenytársai.
A nagykereskedők ilyenforma terjeszkedésének természetszerűleg a helyi kereskedők
látják kárát. Egy nagy készlettel rendelkező, gyorsan szállító és árban is
maximálisan versenyképes nagykereskedő nagyon vonzó lehet a kivitelezők számára.
Azokat a szolgáltatásokat, melyeket a helyi kereskedő korábban kínált partnereinek,
a nagykereskedők is igyekeznek nyújtani. Mik lehetnek ezek? Az egyik lehet
a segítség a munkák finanszírozásában. A kivitelező az árut szállítólevélen
viszi el, és számlázás havonta egyszer vagy kétszer történik, mely számla
sok esetben átutalásos, tehát további fizetési könnyítést jelent. A másik
a termékek díjmentes kiszállítása a kivitelező telephelyére vagy akár az
adott munka helyszínére. Sok esetben a korábbi kitűnő személyes kapcsolat
és az évek óta tartó sikeres együttműködés sem tudja azt megakadályozni,
hogy a kivitelező beszállító partnert váltson.
Milyen jövőjük lehet ilyen körülmények között a kisebb kereskedőknek? Mit
tehetnek annak érdekében, hogy megmaradjanak a piacon? Teljesen reménytelen
a helyzet?
Úgy vélem, nem. Tőlünk nyugatra már lezajlottak hasonló folyamatok, és kialakult
egy működési modell. Valószínű, hogy nálunk is hasonló dolgok fognak történni.
Néhány kereskedő sajnos el fog tűnni a piacról. Jelenleg is tart ez a folyamat,
és még folytatódik is egy ideig. Például Németországban az általunk villamossági
kiskereskedésnek hívott üzletek szinte teljesen eltűntek. Alapvető villamossági
anyagokat a barkácsáruházak, hipermarketek, áruházláncok is kínálnak, akár
éjjel-nappal és hétvégén is. Ezek hazánkban is gomba módra szaporodnak, és
elviszik a forgalom egy részét.
Néhányan csatlakozni fognak valamely nagykereskedő hálózatához, és a hálózat
részeként, tőkében, áruban megerősödve fognak versenyezni a többi nagykereskedővel.
Mások beszerzési csoporttá szerveződnek, hogy a beszállítóknál hasonló kondíciókat
tudjanak elérni, és versenyképesek legyenek a többi nagykereskedővel. Erre
már van hazai példa, de valószínű, hogy további csoportok is fognak szerveződni.
Néhány nagyobb kereskedésnek megvan az esélye arra, hogy rövid időn belül
nagykereskedővé fejlődjön. Úgy vélem, ez nem könnyű feladat, de megoldható.
És végül jó néhány kereskedőnek megvan a lehetősége arra, hogy bizonyos témákra
specializálódjon, és az adott témák szakkereskedése legyen. Szakemberre és
szaktanácsra a kivitelezőknek is szüksége van, valamint néhány témát kiemelve
és azokból nagyobb mennyiséget készletezve megtarthatja, sőt bővítheti ügyfélkörét.
Magam is látom, hogy a kivitelező cégek anyagbeszerző sofőrjei naponta akár
10-15 helyre is el kell, hogy jussanak áruért, pedig Budapesten jó néhány
nagykereskedő cég működik, akiknél elvileg mindent be lehet szerezni. Természetesen
azért is, ez a nagy szám, mivel valamely terméket az egyik helyen, egy másikat
a másik helyen lehet olcsóbban beszerezni, de azért is mert egyéb dolgok
- jó minőség, márkahűség, folyamatos készlet az adott termékkörből, a megszokás,
minimális várakozási idő, segítség a megfelelő termék kiválasztásában stb.
- is fontosak a vevő számára.
De mi a helyzet a kivitelezőkkel? Hogyan érintik ezek a változások őket?
Tömören fogalmazva: nagyon jól. Nagy a verseny a kereskedők között, és mindegyik
igyekszik jó árakat és szolgáltatásokat nyújtani. Manapság tényleg a vevő
a király! A verseny és a nagy választék előnyeit a kivitelezők élvezik, és
ez számukra kínálja a legnagyobb előnyöket. Ezekkel az előnyökkel, lehetőségekkel
ők tudnak élni, de sajnos visszaélni is.
Az építőiparban a felmérések alapján minimum 40 milliárd (egyes források
szerint 100-120 milliárd) forintnyi a lejárt kintlévőségek állománya, és
az elmúlt években komoly tartozási lánc alakult ki. Ebből természetesen jó
néhány milliárdnyi az, ami a villamos szakmát érinti. Ezeket a nyitott számlákat
jórészt a kivitelezők állították ki a fő(bb)vállalkozók, beruházók számára,
és várnak a pénzükre, de a termékeket beszállító kereskedők is ott állnak
a sorban, mert a kivitelezők nem jutnak a pénzükhöz. Előfordul olyan is,
hogy a kivitelezőt vagy a kereskedőt szándékosan nem fizetik ki, valós vagy
mondvacsinált okok miatt. A probléma gondolom ismert, és persze bonyolultabb
annál, minthogy néhány sorban össze lehessen foglalni. Amire szeretnék viszont
rámutatni, az az, hogy a kereskedőknek jól felfogott érdeke, hogy a gyártók
felé a számlákat határidőre, vagy ha némi csúszással is, de kiegyenlítsék,
mivel fontos számukra a folyamatos áruellátás. Ezért a kintlévőségeiket egyre
inkább igyekeznek behajtani vagy szakcégekkel behajtatni, és természetesen
megszüntetik a nyitva szállítást az adott kivitelező részére. Ilyenkor persze
lehet másik kereskedőnél próbálkozni, de hamarosan a kör bezárul, és a kivitelező
csak készpénzzel vásárolhat, s ha a követelését rövid időn belül nem tudja
behajtani, a fizetésképtelenség a végállomás.
Mit lehet kivitelezőként vagy kereskedőként tenni?
1. Tájékozódni az adott munkáról, a megbízó cégekről, partnerekről. Léteznek
már adatbázisok a rosszul fizető vagy fizetésképtelen cégekről.
2. Megfelelő szerződéseket kötni,
és tudni kell nemet is mondani!
3. Ha mégis fennáll a probléma, akkor minél előbb intézkedni a követelés behajtásáról.
A behajtó szakcégek jutaléka a késedelmes idő növekedésével arányosan nő, a
sikeres behajtás esélye pedig csökken.
Remélem, hogy ezek a problémák fokozatosan csökkennek, és a helyzet visszaáll
egy normális kerékvágásba. Addig is javaslom, hogy mindenki legyen körültekintő,
becsülje meg a jó partnereket, és tegyen meg mindent a helyzet javítása érdekében.
A mi szakmánk is változik, és mindenki felelős a szakma egészséges fejlődéséért.
Mucsi Gyula