A fényreklámokról
2005/1-2. lapszám | Bodrogi Tibor | 3836 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A mai modern belvárosi utca már elképzelhetetlen tündöklő színekben sziporkázó fényreklámok nélkül. E berendezések alapja a fényforrás, amely kereskedelmi forgalomban alig kapható, különleges gyártási körülményeket igénylő, nagyfeszültségű neoncső. A továbbiakban e gázkisülés elvén működő, hidegkatódos fénycső lesz cikksorozatunk főszereplője.
Néhány bekezdés a fénycső történetéről
Az első próbálkozások a XIX. században Moore nevéhez fűződtek, aki szén-dioxiddal és nitrogénnel töltött csöveket készített. Bár működésük nehézkes és bonyolult volt, ennek ellenére még az 1900-as években is használatban voltak világítótestekben. A fénycsövek gyártásának a nemesgázok feltalálása adott új irányt. Ez elsősorban Claude francia és Linde német tudósok nevéhez fűződik, akik kikísérletezték a nemesgázok olcsóbb előállítását. Az első neonreklámot ugyancsak Claude mutatta be az 1910-es párizsi autókiállításon, az első neon-gázzal töltött, gázkisülésű fénycsövet, és rövidesen megjelent az első neonreklám egy párizsi fodrászszalon felett „Carravalio” felirattal.
Már a II. világháborút megelőzően lehetett Budapest utcáin neonreklámokkal találkozni, de az igazi felvirágzást a 1956 utáni időszak hozta meg. Ez egészen a 70-es évek végéig tartott, amikor egyre elterjedtebbé váltak a kevésbé látványos, fantáziában szegényebb, viszont olcsóbban előállítható világítótáblák, amelyek fényforrásai szintén hagyományos hálózati fénycsövek voltak. A rendszerváltást követően több hazai vállalkozás kezdett neoncsövek gyártásába, és ez az üzletág az egész világon reneszánszát éli az egyre növekvő igényeknek köszönhetően.
A kezdetekről még annyit érdemes tudni, hogy a háború után a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat volt a fénycsőgyártás fellegvára, és az ott dolgozó, akkor még fiatal szakmunkások napjainkban a szakma „krémjét” képviselik, és több neonműhely szakmai munkáját felügyelik. Az 1950-es évek végén 200-250 ember dolgozott itt két műszakos munkarendben és természetesen „normára”. Később a budapesti központon kívül több vidéki nagyvárosban létesültek kirendeltségek, elsősorban a karbantartások és a javítások egyszerűsítése miatt. Emellett több helyi szórakozóhely és nagyvállalat új megrendelésének is a vidéki kirendeltségek tettek eleget, illetve gyakran alvállalkozóként besegítettek a központnak. A Balatont és környékét egy „farmotoros” Ikarusszal járták, amely utánfutón egy aggregátort húzott, és komplett neontechnikával felszerelve, a helyszínre kiszállva azonnal tudták pótolni az összetört vagy kiégett neoncsöveket helyi hálózati áram nélkül. Abban az időben folyamatosan képeztek – az esetek többségében – érettségizett fiatalokat neonkészítésre, de napjainkban a szakképzés sajnos gyerekcipőben jár, és komoly hiány van üvegfúvó szakemberekből. Ez a probléma nemcsak Magyarországra, de egész Európára is jellemző.
A magyarországi helyzetkép megismerése után különösen figyelemreméltó, hogy az Egyesült Államokban, főleg Las Vegasban és környékén a szakmai felkészültség teljes körű: néhány szállodának és kaszinónak saját karbantartói és neonosai vannak, bár itt az adott épületre eső neoncsövek száma is jóval magasabb, mint nálunk.
A kaszinóiról ismert városban ezért elő sem fordulhat az a Magyarországon szinte mindennapos félreértés, miszerint sokan egy kategóriába sorolják a normál hálózati feszültséggel üzemelő, kereskedelmi forgalomban kapható fénycsöveket és a nagyfeszültséggel üzemelő, nemesgázzal töltött neoncsöveket, pedig fizikai paramétereiken kívül a felhasználhatóságuk és előállításuk is jelentősen eltér.
A neoncsövek egyre szélesebb körben használatosak
Néhány gondolatban bemutatnám a legjelentősebb alkalmazásokat
- POP (eladáshelyi) neonok: elsősorban hangulatos szórakozóhelyek belső berendezési tárgyait egészítik ki és világítják meg, és ezzel az adott cég image-ét erősítik. Egyes pubok, éttermek kizárólag neonokat engedélyeznek a helyi reklámozás céljára, amelyek a nappali fényben a kirakatokban is kifejtik hatásukat.
- Szabadon sugárzó homlokzati, kirakati és tetőreklámok: a megvilágítást közvetlenül a neoncső felülete adja, előnye a feltűnően csodálatos színeken túl, hogy a fény látszólag folyamatos, és mivel a csövek bekapcsoláskor azonnal begyulladnak, ezért villogás, fényjáték létrehozására is könnyedén alkalmazhatók.
- Alakos egyedi megvilágítások, dobozbetűk: a neonok óriási előnye a reklámszakma számára, hogy megfelelő fizikai körülmények között bármilyen alakos felirat vagy alakzat megvilágítására alkalmasak, ennek leggyakoribb felhasználása a dobozolt betűknél tapasztalható, amelyek lehetnek direkt és indirekt megvilágításúak is.
- Épületdíszítések, kontúr-, élvilágítások: egyre gyakrabban találkozhatunk olyan épületekkel, amelyeknek külső és belső jellegzetes vonalait neoncsöves megvilágítással teszik még feltűnőbbé és hangulatosabbá. Ma már nemcsak night clubokat és kaszinókat díszítenek neonfények, hanem a benzinkutak, bevásárlóközpontok futurisztikus világába is beilleszthető ez a díszítőelem.
A neoncsövek ritkán szerepelnek önállóan, általában valamilyen alapszerkezetre vannak szerelve, amelyek napjainkban a reklámipar leggyakrabban használt anyagaiból: alumíniumból, plexiből és egyéb műanyagokból készülnek.
A neoncsövek élettartama elméletileg 8-10 ezer üzemóra, de ez nagyban függ a gyártási technológiától és annak alapos betartásától, a rendszer elektromos méretezésétől és a szakszerű üzembehelyezéstől. A gyártás és elsősorban gáztöltés komoly szakértelmet és odafigyelést igényel, mert így megkímélhetjük magunkat és a megrendelőket a kellemetlen garanciális problémáktól. Az utóbbi időben sokat fejlődött a vákuumtechnika és ezzel párhuzamosan a fénycsőgyártás. Koros fényreklámokon azonban még mindig találkozni olyan fénycsövekkel, amelyek 15-20 éve üzemelnek, bár fényerejük már nem a régi. A fénycsőgyártók termékeikre általában 1-3 év garanciát vállalnak, kivételt képeznek azonban a csőtörésből származó hibák, amelyeket – mivel üvegről van szó – százszázalékosan senki nem tud kiküszöbölni. Az esetleges hibás vagy összetört csövek utólag, a méretek és a színre vonatkozó paraméterek alapján gond nélkül reprodukálhatók az eredeti rajz vagy pedig a hibás cső átrajzolása alapján.
A bekerülési költségeket tekintve egyáltalán nem beszélhetünk a legolcsóbb kategóriáról, s ennek több oka is van. Ahogy az előző rendszerben lecsökkent a neonreklámok alkalmazása, ezzel párhuzamosan Magyarországon megszűnt mindenféle alapanyaggyártás, pedig készültek nálunk szép számmal transzformátorok, elektródák, fénycsövek, és a fényporozást is helyben végezték. Napjainkban mindezek szinte kizárólag importból szerezhetőek be, elsősorban Olaszországból és Németországból.
Ezek a termékek ma már komoly műszaki színvonalat képviselnek, úgy a minőség, mint a biztonságtechnika terén. Szintén nem költséghatékony jellemzője ennek az üzletágnak, hogy a gyártás komoly műszaki hátteret igényel, a csőhajlítás pedig kizárólag kézimunkával végezhető, lehetetlen gépesíteni. Egy üvegfúvó naponta körülbelül 10-15 csövet képes meghajlítani; a művelet képzőművészeti kategóriába tartozik, komoly kézügyességet és fizikai felkészültséget igényel. A kissé magasabb költségekért cserébe kárpótlást nyújt viszont a feltűnő, exkluzív megjelenés, a hosszabb élettartam és a hagyományos fénycsövekhez képest kisebb energiafelhasználás, tehát összességében megtérülnek a kiadások.
Amint már említettem, vannak olyan speciális területek, ahol a megvilágítások kizárólag neonvilágítással oldhatók meg a kialakítás miatt. Több éve vannak próbálkozások, hogy LED-technikával konkurenciát teremtsenek a neoncsőnek, de annak fényhatása sem fényerőben, sem hangulatban meg sem közelíti a neont.
A szakmára egyébként jellemző, hogy elsősorban vákuumtechnikai oldalról innovatív, igazából üvegtechnikai területen túl sok fejlődési lehetőség nincs, mert a kézimunkát képtelenség kiváltani, automatizálni. Fejleszteni a látványt lehet, amelynek csak a fantázia szabhat határt. Egész Európára jellemző ugyanakkor a törekvés a környezetvédelemre és a környezetbarát anyagok felhasználása. Rövidesen szabályozni fogják a fénycsőben elhelyezhető higany mennyiségét, hogy a cső elhasználódása után a lehető legkevesebb szennyező anyag kerüljön a természetbe. Régebben a neoncsőgyártás során folyamatosan jelen volt a higany, egyszer a vákuummérésnél, másodszor a higanydiffúziós szivattyúknál.
Folyamatosan újabbnál újabb transzformátorok és vezérlőelektronikák jelennek meg a piacon, amelyek a korábbiaknál hosszabb élettartamúak és magasabb biztonságtechnikával rendelkeznek. A korszerű fényjátékkapcsolókkal pedig olyan speciális fényhatások érhetők el, melyek még látványosabbá teszik a XXI. század utcaképét.
