Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Biztonságtechnika

Néhány szó a biztonsági világításról II.

2005/12. lapszám | Kovács István |  15 572 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A biztonsági világítási rendszerek tervezésének, létesítésének, üzemeltetésének, valamint karbantartásának elengedhetetlen feltétele az idevonatkozó szabványi háttér.

A témakört érintő legfontosabb szabványok a következők:

  • MSZ EN 1838 Alkalmazott világítástechnika. Tartalékvilágítás.
  • MSZ EN 50171 Központi áramellátó rendszerek.
  • MSZ EN 50172 Biztonsági világítási berendezések.
  • MSZ EN 60598-2-22 Lámpatestek. 2-22. rész: Egyedi követelmények. Tartalékvilágítási lámpatestek.
  • MSZ 2364 sorozat. Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése.

I. Az MSZ EN 1838 szabvány

A tartalékvilágítás létesítésének alapszabványaként tekinthetjük az MSZ EN 1838 szabványt.
A szabvány a bevezető részben megemlíti, hogy a tartalékvilágítás működésére a normál világítás táphálózatának kiesésekor kerül sor, ezért ettől a táphálózattól független áramforrásról kell működtetni. E szabvány értelmében a tartalékvilágítás gyűjtőfogalom, amely több, speciális világítási módot ölel fel, melyeket az alábbi ábra szerint foglalhatunk össze.

A biztonsági világítás alapvető célja, hogy az üzemi tápellátás megszűnése esetén lehetővé tegye a hely/helyiség biztonságos elhagyását. Az EN 60598-2-22 előírásainak megfelelő, kellő megvilágítást nyújtó biztonsági világítást szolgáltató lámpatestet kell elhelyezni minden kijárat mellett, és minden olyan helyen, ahol a lehetséges veszélyforrásokra vagy biztonsági berendezésekre kell a figyelmet ráirányítani. Kiemelkedő helyek lehetnek a következők:

  1. minden olyan kijárat, amelyeket veszély esetén használnak;
  2. lépcső közelében, azért, hogy minden lépcsőforduló megfelelő megvilágítást kapjon;
  3. minden olyan hely közelében; ahol szintbeli eltérés van;
  4. megjelölt vészkijáratok és biztonsági kijáratjelzők;
  5. minden irányváltozás esetén;
  6. minden folyosó találkozása esetén;
  7. minden főkijárat közelében;
  8. minden elsősegély állomás közelében;
  9. minden tűzoltóberendezés és segélyhívó hely közelében.

Ha a h) és i) pontokban említett helyeken lévő berendezések nincsenek menekülő utak közelében vagy nyitott helyen, akkor – a padlón mért – minimum 5 lux megvilágítást kell biztosítani számukra. (Az előbbiekben említett „közelében” szó vízszintesen mért 2 m-en belüli távolságra vonatkozik.) A biztonsági világításnak a menekülést szolgáló működési ideje (áthidalási idő) legalább 1 óra kell, hogy legyen. Követelmény, hogy a kijárati utak biztonsági világítása az előírt megvilágítás 50%-át 5 s alatt, az előírt értéket 60 s alatt érje el. A megvilágítás egyenletessége max. 1:40.

Új fogalom a biztonsági világítás témájában a pánik elleni világítás. A pánik elleni világítás a biztonsági világítás azon része, amely a pánik megelőzésére szolgál, és olyan világítást szolgáltat, amely az emberek számára lehetővé teszi az olyan helyre való eljutást, ahonnan egyértelműen felismerhető egy kijárati út (erről az MSZ EN 50172-nél még bővebben).

Rendelkezik még ezen kívül a szabvány a fiziológiai káprázás határértékeiről, a különlegesen veszélyes munkaterületek megvilágításáról és a biztonsági jelzésekről. A biztonsági jelzéseknek egy nagyon lényeges részét képezik az irányfények. Eddig tulajdonképpen arról beszéltünk, hogy a menekülési útvonalat meg kell világítani, de ezen kívül még meg kell mutatni a menekülési irányt is. A biztonsági jelzések megvilágításánál – hasonlóan a biztonsági világításhoz – előírás, hogy a fénysűrűség 5 s-on belül érje el az előírt érték 50%-át, és 60 s-on belül a teljes értéket. Amennyiben a kijárat nem látható közvetlenül, akkor több kijáratmutatót kell felszerelni. Ekkor nagyon fontos az irányfények felismerési távolsága.

Ha már tudjuk, hogy hova kell a biztonsági világítást és az irányfényeket felszerelni, akkor a következő logikus kérdés, hogy milyen lámpatesteket lehet alkalmazni. Erről rendelkezik az MSZ EN 60598-2-22 szabvány. Sajnos ezen cikk keretei nem teszik lehetővé a szabvány részletes ismertetését, magyarázatát és értelmezését, de néhány fontosabb részlet kiragadása talán felkelti a figyelmet; ha ilyen probléma felmerül, részletesebben kell tanulmányozzuk az ide vonatkozó előírásokat. (Természetesen ez vonatkozik a cikkben említett többi szabványra is.)

II. Az MSZ EN 60598-2-22 szabvány

A szabvány kimondottan a tartalékvilágítási lámpatestekre vonatkozik, meghatározza azok alkalmazási területét, az általános vizsgálati előírásokat, a lámpatesteknél használatos fogalmakat, csoportosításukat, jelölésüket és szerkezetüket. Előírásokat tartalmaz továbbá a huzalozásra, az érintésvédelemre, a por és nedvesség behatolása elleni védelemre, az átkapcsolási műveletre, az akkutöltőkre s akkumulátorokra vonatkozóan is.

A figyelem felkeltése céljából kiragadunk néhány előírást.

  • 22.3.14. A tartalékvilágítási lámpatest fényárama a fényáramnak a gyártó által megadott azon értéke, amelyet a lámpatest a normál energiaellátás leállását követő 60 s-tól (különösen veszélyes munkaterületek világítását biztosító lámpatestek esetén 0,5 s-tól) a névleges működési időtartamig sugároz.
  • 22.6.1. A tartalékvilágítási lámpatestekben a tartalékvilágításhoz használt fénycsöveknek tartalékvilágítási üzemmódban az IEC 60155 szerinti parázsfénygyújtók segítsége nélkül kell begyújtaniuk. Ilyen gyújtók tartalékvilágítási üzemmódban ne legyenek az áramkörben. Beépített parázsfénygyújtót tartalmazó fénycsövekkel tartalékvilágítást nem szabad létesíteni.
  • 22.17.1. A normál üzemmódból a tartalékvilágítási üzemmódba való átkapcsolás legalább a névleges tápfeszültség 0,6-szeresénél történjen meg. A névleges tápfeszültség 0,85-szorosánál nagyobb feszültségnél ne következzen be átkapcsolás.
  • 22.20.1. A független (ezek gyakorlatilag a sajátakkus lámpák) tartalékvilágítási lámpatesteket szervesen egybeépített ellenőrző eszközzel vagy távellenőrző eszközhöz való csatlakozási lehetőséggel kell ellátni a normál energiaellátás leállásának mesterséges előidézéséhez. A kézzel működtetett ellenőrző kapcsolók önmaguktól visszaállók legyenek, vagy működtetésük csak kulccsal legyen lehetséges (ennek az ellenőrzési lehetőségnek a hiánya miatt sikerült a görög piaci résztvevőknek az olcsóbb kínai sajátakkus lámpákat kitiltatniuk a piacukról).

III. Az MSZ EN 50171 szabvány

A szabvány a szükséges biztonsági berendezések független energiaellátásának központi áramellátó rendszerére vonatkozó általános követelményeket határozza meg. Ez a szabvány történetesen azokat a rendszereket foglalja magában, amelyek állandóan 1000 V-nál kisebb váltófeszültségre vannak kötve, és az akkumulátort mint alternatív áramforrást használják. A központi áramellátó berendezésnek az a feladata, hogy az általános áramellátás kiesésekor a menekülési útvonal biztonsági világítását megtáplálja, és más szükséges biztonsági berendezéseket is ellásson, mint például:

  • az automatikus tűzoltóberendezések elektromos áramkörei;
  • személykeresők és jeladó biztonsági berendezések;
  • füstelszívók;
  • CO-érzékelők;
  • épületek különleges biztonsági berendezései, pl. különlegesen veszélyes épületrészek.

Ebben a szabványban inkább a gyártókra vonatkozó előírásokat találjuk, de fontos változás, hogy az új előírás az akkutöltőnek az eddigi 10 órás, 100%-os újrafeltöltési idő helyett 12 órás, 80%-os feltöltést ír elő. Előírásokat tartalmaz a szabvány többek között az automatikus ellenőrző berendezésre is. Ez nem kötelező, tehát használhatunk olyan központi akkus berendezést is, amelyik elvégzi az akkutelep előírás szerinti töltését, rendelkezik földzárlat-figyeléssel, mélykisülés-védelemmel, állandó töltésellenőrzéssel, de vonatkozásában nem előírás a lámpák automatikus ellenőrzése. Természetesen ilyenkor a manuális és szemrevételezéses ellenőrzésre vonatkozó előírások érvényesek (pl. naplózás).

IV. Az MSZ EN 50172 szabvány

E szabvány tárgya a biztonsági világítás berendezései. Az előzőkhöz hasonlóan most is ki szeretnék emelni a szabványból néhány pontot. A rendelkezés a felhasználási területtel kapcsolatban megemlíti, hogy a szabvány nem vonatkozik a privát lakóházakra, de a közforgalom számára hozzáférhető utakra a lakóházakon belül is alkalmazni kell a szabványt.

  • 4.1. Általános rész. A biztonsági világításnak nem csak az általános világítás kiesésekor, hanem az általános világítás helyi kimaradásakor is hatásosnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem elég az általános világítási elosztószekrény betápját figyelni, hanem minden leágazást is követni kell. Ezt megoldhatjuk például segédérintkezős kismegszakítók beépítésével és a segédérintkezők sorba kötésével.
  • 4.2. A vészjelzések felismerhetősége és fénysűrűsége. Legalább egy irányjelző a menekülési útvonal teljes hosszában, annak minden pontjából látható kell, hogy legyen.
  • 4.4. Antipánik-világítás. Az antipánik-világítást olyan 60 m²-nél nagyobb felületű csarnokban vagy építményben kell alkalmazni, ahol nincs kijelölt menekülési útvonal, illetve kisebb területen, ahol a nagyobb embertömeg miatt nő a veszélyes szituáció kialakulásának esélye.
  • 5.3. Rendszerintegritás. Egy épületrész menekülési útvonalának biztonsági világítása legalább két vagy több lámpából álljon, nehogy egy lámpa kiesésekor teljes sötétség legyen, illetve az irányfény kiesése az útvonal megjelölését tegye hatástalanná. Ebből az okból az antipánik-világításnak is két vagy több lámpából kell állnia.
  • 5.4.2. Felvonókabinok. A felvonók problematikus tényezők, mivel általános az a tapasztalat, hogy a kis helyiségben előre nem látható ideig, sötétségben bezárva lenni nem csak kellemetlen dolog, de jelentős károkozásra is sor kerülhet. Ezért azokban a felvonókabinokban, melyek személyfelvonóként engedélyezve vannak, az EN 1838 szerint biztonsági világítást mint antipánik-világítást kell létesíteni. Ezt akár sajátakkus, akár központi akkus kivitelben meg lehet valósítani, de az utóbbi esetben tűzálló kábelezés szükséges.
  • 6.1. Általános rész. A munkálatok teljes befejezésekor a biztonsági világításról rajzokat kell adni, és ezeket az épületben kell tartani. Ezeknek a rajzoknak a HD 384.5; 514.5.1 alfejezet előírásainak meg kell felelniük. Meg kell jeleníteni továbbá minden egyes lámpát, főbb összetevőt, illetve a későbbi módosítások esetén rendszeresen aktualizálni kell a rajzokat. Annak tanúsítására, hogy a tervek ezen szabvány előírásainak megfelelnek, egy szakértő személynek ellenjegyeznie szükséges a dokumentumokat. Ezen kívül a 6.3 pontnak megfelelően egy vizsgálati könyvet kell nyitni a rendszeres átnézések, ellenőrzések, hibák és módosítások feljegyzésére. Ez megtörténhet kézírásos vagy egy automatikus ellenőrző egység által kinyomtatott formában is.
  • 6.3. Vizsgálati könyv (bejegyzések). A vizsgálati könyvet a bérlő/tulajdonos által az építményre meghatalmazott személynek kell vezetnie, és az erre jogosult személyeknek megtekintésre rendelkezésre kell bocsátania. A vizsgálati könyvnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:
    1. a berendezés üzembe helyezésének dátuma, ideértve a módosítások bizonylatolását;
    2. a visszatérő ellenőrzések és minden teszt dátuma;
    3. az elvégzett karbantartások, ellenőrzések és tesztek rövid leírása és dátuma;
    4. a hibák és a végzett javítások rövid leírása és dátuma;
    5. a bizt. világításon végzett minden módosítás rövid leírása és dátuma;
    6. ha automatikus ellenőrzés van, le kell írni a berendezés fő jellemzőit és működtetését.

Szabályozásra került ezen kívül a naponta, havonta és évente elvégzendő ellenőrzések rendje, és ezek bizonylatolása.

V. Az MSZ 2364 sorozat

Mivel ez a szabvány az 1000 V-nál kisebb feszültségű berendezések létesítéséről szól, természetesen a biztonsági világítási berendezésekre is vonatkoznak ezek az előírások. Ezen kívül azonban léteznek speciális előírások is, mint például az MSZ EN 50171 6.9. Belső kábelezés vagy a 6.10. Átütési szilárdság.

A következő cikkben részletesebben ismertetjük az alkalmazható áramforrásokat (akkumulátorok, második hálózat, generátor), a lámpákat és berendezéseket. Két rövid példát kiragadunk ebből a szabványból is. Maga a dieselgenerátor alkalmazása megengedett, de ekkor figyelembe kell venni az átkapcsolási időket, és az MSZ 2364-560, 4.5. pontját, amely szerint ha a biztonsági berendezésnek egyetlen tápforrása van, akkor azt nem szabad más célra is felhasználni.

MSZ 2364-560, 4.4 pont: közcélú hálózatról táplált független tartalékbetáplálást ilyen célra csak akkor szabad használni, ha bizonyítható, hogy a két tápvezeték egyidejű kiesése valószínűtlen (ez általában 2 db független nagyfeszültségű betápot jelent). Sajnos a cikk terjedelme nem teszi lehetővé a szabványok részletes magyarázatát és értelmezését, de reméljük, hogy felkeltettük a tervezők, kivitelezők, üzemeltetők és karbantartók érdeklődését a szabványok részletes tanulmányozására.