Légbekötés – áramütéssel
2005/4. lapszám | netadmin | 5020 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
1998-ban a Szombathelyi Városi Bíróság kérte fel szakértőnket igazságügyi szakértői vélemény készítésének céljából egy olyan esettel kapcsolatban, amikor is a nagyfeszültségű hálózatra történő csatlakozás kiépítése közben történt végzetes kimenetelű baleset.
A kivitelezési feladat lényege az volt, hogy egy vállalkozó szerződést kötött telephelye villamos energiatáplálását biztosító 20 kV-os elektromos légvezeték új nyomvonalra történő áthelyezésére. A villamosmű határa az adott oszlopkapcsolóig terjedt, a 20/0,4 kV-os oszloptranszformátor és a hozzátartozó ESZI 630/6 típusú elektromos kapcsoló szekrény a fogyasztó tulajdonát képezte. Az átkötés napján életbe lépő áramszünetről értesítették a lakosságot, és a műveleti utasítás szerint a feszültségmentesítést el is „végezték”. A régi légvezetéket levágták, elbontották, majd az újat kiterítették és az előírt „omega” kötéssel rögzítették egy törésponti oszlopokon: ezt követően két munkacsoportban kezdték meg a légvezeték kétoldali együttes feszítését. Az egyik oszlopon az első két fázisvezető szál bekötése elkészült és a harmadik szál feszítéséhez készültek. A transzformátornál mindhárom fázisvezető bekötése elkészült és – az első szálon elkészített áramkötés után – a későbbi áldozat a második szál áramkötésének bekötését kezdte meg.
A közelben található, szintén a fogyasztói hálózaton lévő benzinkút elektromos kapcsolószekrényébe be volt kötve egy aggregátor. Az egyik benzinkútkezelő utasítására egy alkalmazásban álló villanyszerelő ezt beindította. A működésbe helyezett aggregátor – a villanyszerelő későbbi vallomása szerint – „felgerjedt”, és a transzformátor irányába feszültséget gerjesztett (tehát visszatáplált), amely a transzformátor nagyfeszültségű oldalán elérhette a 20 kV-ot. Ekkor érte a végzetes áramütés a szerelőt, aki a „HS biztosító aljzat” fémkeretén állt és a második szál áramkötésének bekötését készítette.
A benzinkútkezelő az aggregát beindítását azért határozta el, hogy az áramkimaradás nyomán jelentkező anyagi veszteségeket kompenzálja. Biztonsági megfontolásból – tehát, hogy a hálózatra történő visszatáplálást megakadályozzák – a biztosítékok aljzatból történő eltávolítása mellett döntöttek. (Az NKI biztosítékok valóban ki voltak véve az aljzatból, a benzinkút elektromos elosztószekrényének főkapcsolóját kikapcsolták.)
Az aggregátor elektromos csatlakozó tábláján levő biztosítékaljzathoz egy 4 eres, műanyag szigetelésű 2,5 mm2 keresztmetszetű rézerű kábelt erősítettek. A rézerű kábel másik végei az épület A2-s tokozott kapcsolószekrényében levő NKI típusú biztosítékaljzatok felső csatlakozó csavarjai alá voltak kötve: azaz a benzinkút elektromos betáplálását biztosító transzformátortól bejövő oldalra, és nem a benzinkút felé elmenő fogyasztói hálózatra. Ez csak később a balesetvizsgálat során derült ki. A szerelő a vizsgálat során úgy nyilatkozott, hogy „minden rendes tokozatnál úgy van, ha alulról jön a tápkábel, az alsó pont a betáplálás pontja”.
A villanykezelő nem követte végig a vezetékek becsatlakozó útvonalát. Miközben azt hitte, hogy a benzinkút táplálására termel rá, addig az aggregátor közvetlenül a transzformátor felé termelt áramot.
Ebből a téves következtetésből adódhatott az a helyzet, hogy a transzformátor kisfeszültségű oldala felé közvetlenül táplált áramot az áramfejlesztő, minek következtében a transzformátor nagyfeszültségű oldala felöl halálos áramütés érte a szerelőt.
De volt még egy végzetes körülmény
A biztonságos munkavégzés feltétele csak akkor teljesült volna, ha egyfelől a transzformátor állomásnál is elhelyeztek volna egy munkahelyi földelő-rövidrezárót (hiszen ezt az MSZ 1585 előírja), másfelől a transzformátor kisfeszültségű oldali leválasztókapcsolójával bontják a vezetői kapcsolatot a kisfeszültségű hálózati fogyasztókkal. Ebben az esetben a hálózaton bármelyik irányból történő elektromos rátáplálás nem jut el a hálózaton munkát végző dolgozóig.
A halálos baleset megelőzésére elegendő lett volna a transzformátor „szekunderoldali” megszakító kapcsolóját kikapcsolni, amely a trafó alatti elektromos szekrényben található, és a transzformátor állomásnál is el kellett volna helyezni egy munkahelyi földelő-rövidrezárót.
Ezt már a terven fel kellett volna tüntetni. Amint később kiderült, a szolgáltató munkavezetőjének szakképesítése nem felelt meg a feladatnak.
