Munkavédelem

Munkavédelem II.

2004/12. lapszám | netadmin |  3336 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Munkavédelmi sorozatunk második részében – még a konkrét villamossági vetületek bemutatása előtt – folytatjuk a szakterület általános ismertetését. Talán sikerül hozzájárulnunk ahhoz, hogy a munkavédelem kikerüljön a költségcsökkentő tételek köréből. Ez alkalommal szintén Bogos Csaba, a Gazek Munkavédelmi Kft. munkatársa szolgált információval a legfontosabb tudnivalókról.

Az elmúlt lapszámban áttekintettünk néhány alapvető egyéni munkavédelmi eszközt, így például a maszkok, a védőruhák, az antisztatikus kesztyűk és bakancsok sokféleségét. Nem elhanyagolható szempont mindazonáltal, hogy az egyéni védőeszközök mellett milyen egyéb általános felszereltséggel rendelkezik a vállalkozás, és milyen módon tarják be a kivitelezési helyszínen a szakmák képviselői az alapvető védelmi szabályokat.

Baranya megyében történt nemrégen az az eset, hogy egy villanyszerelő leesett a létráról. Jelenleg is kórházban ápolják, egyelőre nem megállapítható, hogy maradandók-e az esésnél elszenvedett gerincsérülései. Egyszerű eset, miért is kellene rá sok szót vesztegetni?! Mégis, érdemes a körülményeket egy kicsit mérlegelni: az alkalmazott létra, amelyen a villanyszerelő horonymaróval dolgozott, elöregedett, elkorhadt, egyes fokai hiányoztak. Az esés nem járt volna olyan súlyos következményekkel, ha a szerelő nem próbált volna vele közlekedni, azaz nem mozgás közben vesztette volna el egyensúlyát. Ezenfelül, a sérülés azért fordult ilyen súlyosra, mert a villanyszerelő olyan területen dolgozott, amelyről nem régen vonultak le a kőművesek, azaz a padló teli volt kőtörmelékkel, kőkupacokkal. Utólag evidens a következtetés, miszerint a szerelőnek meg kellett volna tisztítania maga előtt a területet (kifogás: „én nem vagyok a kőművesek csicskája”), megbízható létrát kellett volna alkalmaznia (kifogás: „ha a főnököm nem szerezte be, majd pont én fogok utána szaladgálni”), illetve mozgás esetén esetleg guruló állványt kellett volna felszerelnie (kifogás: „na persze, ki is röhögnének, hogy milyen igényeim vannak”). További példát említve, rengeteg baleset származik abból, hogy a kivitelezési helyszínen az épületgépész szerelők nem fedik le a padlóbetonba kialakított, összefolyókat, szifonokat tartalmazó üregeket. Az apró figyelmetlenségek sora szinte vég nélkül sorakoztatható.

Eltekintve a konkrét szabályozástól, s pusztán a józan ítélőképességre hallgatva is kijelenthető, hogy három-négy méteres magasságban már nem lehet létrával, akár megerősített létrával sem dolgozni. Az előbbi példa pontosan azt hivatott bemutatni, hogy ez nem személyes ügyesség kérdése. Ilyen magasságban az ember már olyan kockázatnak teszi ki magát, amit csak egy jól felszerelt (!) guruló állvánnyal lehet megelőzni. Tehát rendes fékek beépít6ésével, rendes korlátokkal padozattal, valamint a megfelelő merevítések alkalmazásával. Általánosan is megállapítható, hogy létrát folyamatos munkavégzésre nem lehet használni, csupán egy-egy munkafázis elvégzésére.

Természetesen az alumínium létrák preferálhatók a hagyományos, falétrákkal szemben stabilitás és a könnyű mozgathatóság szempontjából. Fontos, hogy a létrák talpai gumis csúszásgátlókkal legyenek ellátva. Az is lényeges, hogy magasabb, toldható létráknál olyan biztosítékok legyenek, amelyek automatikusan bekapcsolódnak, ha a helyükre kerülnek az elemek. Talán sok olvasó nevet ezeken a részleteken, de egy kártérítési tárgyaláson vagy a lelkiismeretével történő számadáskor már ezek mulatságosnak tűnő részletek is jelentőségre tesznek, tehetnek szert.

A közelmúltban történt az az eset szintén, hogy egy magas csarnok tetején dolgoztak villanyszerelők, történetesen felülvilágítókat kívántak elhelyezni. A nagy, 6-8 méteres belmagasságú épület tetején korábban már eltávolították egyes helyeken e célból a lemezeket. Hiába voltak ezek a lyukak szembetűnők, a baleset bekövetkezett: az egyik szerelő lezuhant, szerencsétlenségére zuhanás közben még a falnak is nekicsapódott; szörnyethalt. A balesetet egyértelműen többszörös mulasztás okozta: sem zuhanásgátlókat, sem pedig védőhálót nem használtak. Ma már Nyugat-Európában teljesen bevett eljárás, hogy magas építményeknél, a vázszerkezet kialakítása után a főtartókra kifeszítenek egy védőhálót ott, ahol a közlekedési útvonalak húzódnak. Mivel a zuhanásgátlók nem alkalmazhatók a sűrű mozgás miatt, ez kötelező megoldás minden tetőszerkezet kialakításánál vagy más magas szerelésnél. Nem érdemes feledni: két méter magasságból már életveszélyes zuhanások fordulhatnak elő.

Még egy, más természetű részletre érdemes felhívni a figyelmet. Nagyon sok szerelő nincs tisztában azzal, hogy az általa használt, 220 voltról működő berendezések alkalmazásához minden esetben érintésvédelmi jegyzék szükséges. Ennek hiányára éppúgy joga és kötelessége figyelmeztetni a munkáltatót, mint ahogy az egyéni védőeszközök esetében már említettük, s hasonlóképpen meg is tagadhatja a munka felvételét. Az érintésvédelmi ellenőrzéseket pedig adott időszakonként meg kell ismételni.

JogszabályokMunkavédelem

---