Objektívek és fókusztávolságok
2003/9. lapszám | Révész Péter | 5165 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A videomegfigyelő rendszerek képminőségéért leginkább a kamerák felelnek, mivel azok határozzák meg, hogy a megfigyelt, illetve rögzített kép színes vagy fekete-fehér, kis vagy nagy felbontású, kontrasztos vagy életlen lesz. Az itt felsorolt képi jellemzők mellett még számos tulajdonsággal bírnak a biztonságtechnikai célú kamerák, amik elég fejtörést szoktak okozni a rendszer tervezőinek és telepítőinek. Ezek megismerése és kiválasztása után ritkán marad idő és érdeklődés a leendő objektívek tanulmányozására, így egy hozzá nem értéssel, rosszul megválasztott optika igen sok kellemetlenséget okozhat mind a képméretet, mind a képminőséget illetően. Ebben a cikkben teljes körű segítséget találnak a lencsék és objektívek útvesztőjében, beleértve a különböző jelölések magyarázatát, tulajdonságok meghatározását, választási szempontokat, de még a megfelelő fókusztávolság kiszámítása is napvilágra kerül.
Legelőször is a különböző kamera és objektív formátumok illeszthetőségét kell tisztázni, mivel a helytelenül megválasztott optikával kameránk furcsa, alagúthatású képet fog szolgáltatni. A képfelvevő eszköz nagyságát a szakmában, collban szokás megadni, ami a CCD elem - kamerában található képalkotó alkatrész - téglalapjának átmérőjét jelöli. Kezdetben az 1"-os kamerák terjedtek el, később megjelentek a ⅔", ½" és manapság leginkább az ⅓"-osok vannak forgalomban, persze megtalálhatók már az ¼"-os méretű felvevővel rendelkező kamerák is. Az objektívek esetében is ugyanezekkel a formátumokkal találkozunk (1"-tól ¼"-ig), tehát a párosításnál egyszerű a dolgunk, csupán a következő szabály kell betartani: a kisebb formátumú lencse nem használható nagyobb formátumú kamerához, mert az optika nem fogja a képalkotóelem teljes felületére leképezni a fényt. Fordított alkalmazásnál, tehát nagyobb formátumú lencsét használva kisebb formátumú kamera esetében megfelelő képet kapunk, mivel ekkor a CCD elem egésze beleesik abba a tartományba, ahová lencsénk közvetíti a képet, sőt ez esetben a lencse szélein észlelhető torzításának hatása is kisebb lesz. Torzítás alatt azt vesszük észre, hogy nagy látószöget alkalmazva a monitor szélein életlenebb és "hordósabb" hatású lesz a kép.
A megfelelő formátum kiválasztása mellett oda kell még figyelni a kamerát és az objektívet jelölő, képleképezési távolságot jelentő C és CS (C Special) jelölésekre. Erre azért van szükség, mert ilyen csoportosítás szerint különbözőek a kamerák és az objektívek is. A C-menetes objektíveknek hosszabb (17,25 mm) a menetes része, azaz távolabbra képezi le a tárgy képét. Ezt tilos feltenni a CS rendszerű kamerákra, mert a hosszabb menetes résszel megsérthetjük a CCD elem felületét. Ha fordítva alkalmazzuk az eszközöket, vagyis ha egy C rendszerű kamerára CS típusú (12,25 mm) objektívet teszünk, akkor nem okozhatunk az előzőhöz hasonló kárt, ebben az esetben csak egy közbenső C adaptert kell alkalmaznunk, ami tulajdonképpen menethosszabbítóként szolgál a rögzítést segítve. Persze legegyszerűbb a dolgunk, ha ugyanolyan típusú objektívet használunk, mint amilyen a kameránk. Az előző két szabályt szem előtt tartva nem érhet minket meglepetés az objektívek használatakor.
Objektív kiválasztásakor számos jellemzőt kell még mérlegelni; úgymint méret, rejthetőség, formátum, szerelhetőség, képleképezési távolság, íriszvezérlés stb., de most számunkra a fókusztávolság megismerése a legfontosabb, mert csak ennek ismeretében leszünk képesek meghatározni a különböző megfigyelési pontokban alkalmazandó paramétereket. El kell itt most gyorsan oszlatni egy tévhitet, miszerint egy objektívvel egyszerre láthatunk igen széles látószögben, ugyanakkor a megfigyelt tárgy, vagy személy sokkal nagyobbnak és közelebb látszik a képen, mint a valóságban. Ez a két dolog voltaképpen fordítottan arányos egymással, tehát minél szélesebb látószöget szeretnénk elérni, annál messzebb fog látszani a kép közepén elhelyezkedő megfigyelt tárgy és fordítva, minél közelebb szeretnénk hozni a képen a megfigyelt személyt, annál szűkebb látószöget (csőlátás) kell alkalmaznunk.
Egy adott optika látószögét annak fókusztávolsága határozza meg, amit mm-ben találunk feltüntetve azon. Elöljáróban csak annyit, hogy minél kisebb az objektív fókusztávolsága, annál nagyobb, szélesebb látószöget képes befogni. A legegyszerűbb és legolcsóbb fajtát a fix fókusztávolságú objektívek képviselik, melyek hátránya, hogy látószögük állandó. Az ilyen objektívekben található lencsék egymáshoz viszonyított távolsága nem változtatható, tehát azt a kamerára feltéve fix látószöget eredményez. Ez persze nem baj, ha tisztában vagyunk a kívánt látószögekkel és minden kamera esetében pontosan megmondható előre, hogy a megfigyelt területet milyen látószöggel és nagyítással pásztázza. De a valós életben mindig változnak az igények, és a megváltozott feltételeknek egy állandó látószögű objektívvel ritkán tudunk megfelelni, ilyenkor azokat cserélni kell egy másik típusra.
Megkímélhetjük magunkat az előbb említett kellemetlenségektől, ha rögtön egy varifokális, azaz egy változtatható fókusztávolságú objektívet választunk kameránk elé, amin mi magunk állíthatjuk be a kívánt látószöget egy adott tartományon belül. Ilyen népszerű típusok a 3,3-8 mm, 2,8- 10 mm és 5-60 mm között állítható fókusztávolságok. A különböző formátumú objektívek fókusztávolságai más és más látószöget eredményeznek. A műszaki katalógusok tartalmazzák az egyes objektívek fókusztávolságait és az ehhez tartozó látószögeket, amit így egyszerű módon kikereshetünk. A négy különböző formátumú objektív egyes fókusztávolságaival elérhető látószögek számadatait a fenti táblázat tartalmazza.
