Az Erősáramú üzemi szabályzat új kiadása I.
2003/1-2. lapszám | Luspay Ödön | 5927 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az említett szabványt (pontosabban a több részből álló szabványsorozatot) a szűkebb körökben a szakma bibliájának szokták nevezni, mivel a villamos szakemberek magatartási szabályait tartalmazza, és olyan régi alapokon áll, hogy szinte minden, jelenl...
Az említett szabványt (pontosabban a több részből álló szabványsorozatot) a szűkebb körökben a szakma bibliájának szokták nevezni, mivel a villamos szakemberek magatartási szabályait tartalmazza, és olyan régi alapokon áll, hogy szinte minden, jelenleg is aktív szakember ebben nőtt fel, ennek a rendelkezései szinte a vérükké váltak. (Csak érdekességként említjük meg, hogy ez a szabályzat csaknem évszázados múlttal rendelkezik: 1914. január 1-jével lépett hatályba a Létesítési biztonsági szabályzat mellékleteként az Üzemeltetési szabályzat, majd 1950-ben adta ki a Magyar Szabványügyi Hivatal önálló szabványként az MSZ 1585 Erősáramú üzemi szabályzatot, amelyet azóta többször is módosítottak, ill. átdolgoztak, így 1956-ban, 1973-ban, majd 1987-ben sorozatként adták ki.) 2001. októberében jelent meg az MSZ 1585:2001 Erősáramú üzemi szabályzat legújabb kiadása, amely több szempontból is jelentősen eltér a korábban kiadottaktól. Először (ebben a számban) megvizsgáljuk, hogy miért volt szükség e módosításokra, majd (a következő folytatásban) ismertetjük az új szabvány legfontosabb előírásait. Bizonyára minden olvasónk tisztában van annak jelentőségével, hogy hazánk a közeljövőben az Európai Unió tagjává válik. Ennek azonban számtalan feltétele van, így többek közt az is, hogy a CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) által kiadott különböző szabványokat a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) változatlan tartalommal, magyar nemzeti szabványként átvegye.
Valami ilyesmi történt az MSZ 1585 szabvánnyal is, de talán nem érdektelen néhány részletre is rámutatni annak érdekében, hogy a szabványt használók legyenek tisztában azzal, hogy miért is ilyen "furcsa" felépítésű ez az igen fontos alapszabvány.
A már említett CENELEC 1996. decemberében adta ki az EN 50110 Operation of Electrical Installation = Villamos berendezések üzemeltetése című európai szabványt, amelynek célja az Európai Unión belüli munkaerő-áramlás miatti munkavédelmi jellegű szabályozás volt. Az MSZT - az említett kötelezettsége alapján - 1999. júniusában honosította ezt a szabványt MSZ EN-1, -2:1999 Villamos berendezések üzemeltetése címmel. Megállapítható volt azonban, hogy ez a szabvány túlságosan általános előírásokat ad, így feltétlenül szükséges volt hazai vonatkozásban további előírásokat adni, hasonlóan ezen európai szabványt átvevő több más ország eljárásához. Ezen kívül továbbra is érvényben maradt a régi MSZ 1585 szabványsorozat, ami ellentmondásos értelmezésekre adhatott okot. A szabványalkotókra igen nehéz feladat várt: egyrészről szükségszerű volt az európai szabványok változtatás nélküli átvétele, másrészről viszont feltétlenül kiegészítő előírásokat is kellett adni a munkabiztonsági feltételek megteremtése érdekében.
Az új MSZ 1585 megalkotásakor egy eddig hazánkban szokatlan módot választottak: egybeszerkesztették az európai szabvány általános érvényű követelményeit, valamint az ezeket kiegészítő, részletesebb hazai előírásokat. Ezáltal tehát mindkét követelmény kielégíthető volt: egyrészről az európai szabvány szöveg hűen átvételre került, másrészt viszont a szükségesnek ítélt hazai előírások is bekerültek a szabványba! Tipográfiailag, nyomdaszerkesztési módon ezt úgy oldották meg, hogy az európai szabvánnyal megegyező szöveget álló betűvel és változatlan fejezet- és szakasz számozással, az illető szövegrészekhez tartozó magyar nemzeti kiegészítéseket pedig dőlt betűvel és 100-zal kezdődő szakasz számozással jelölték meg. Ez azt jelenti, hogy például a fogalommeghatározások közül a 3.1.1. Villamos berendezés szakasz az európai szabványban is szerepel, a 3.1.1.101. Épületvillamossági berendezés (installációs berendezés) kiegészítő nemzeti előírás. Az új MSZ 1585 2001. októberétől hatályos, ezzel egy időben hatálytalanították természetesen a korábbi MSZ 1585 szabványsorozatot, amely - a módosításokkal együtt - összesen hat részből állt.
Mint korábban már említettük, az új szabvány legfontosabb előírásairól a következő számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Most még két szempontra hívjuk fel a figyelmet.
Arra a felmerülő kérdésre, hogy kötelező-e betartani az új szabványt, hivatkozhatunk a Villanyszerelők lapja előző számában megjelent, Amit a szabványokról tudni kell felcímű cikksorozat bevezető közleményében leírtakra, ismételten kihangsúlyozva, hogy - bár ennek a szabványnak az alkalmazása sincs hatóság által kötelező jelleggel előírva - azokat feltétlenül célszerű betartani, hiszen nincs kitől eltérési engedélyt kérni, és az esetleges eltérésekből származó balesetek büntetőjogi felelősségét annak kell vállalnia, aki eltért az előírásoktól.
Meg kell végül jegyezni, hogy jelenleg folyamatban van a Villamos biztonsági szabályzat kidolgozása, amelyet a gazdasági és közlekedési miniszter fog várhatóan a jövő év elején rendeletben kiadni, és amely a felelősségi, eljárási és határidő kérdéseket fogja tartalmazni, a műszaki követelményekre vonatkozóan pedig a szabványokra fog utalni.
Reméljük, hogy cikkünkben sikerült egyrészről felhívni a figyelmet az új MSZ 1585 szabványra, másrészről pedig megvilágítani azokat az indokokat, amelyek szükségessé tették annak elkészítését.
