Anomáliák a kereskedelemben és a kivitelezésben
2003/1-2. lapszám | Taba Gábor | 2996 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Most induló rovatunkban azokat a visszásságokat kívánjuk felderíteni, amelyek beárnyékolják a villanyszerelési anyagokat és rendszereket forgalmazó piac évek óta tartó letisztulási folyamatát. Mert megállapítható ugyan, hogy a rendszerváltást követő ...
Most induló rovatunkban azokat a visszásságokat kívánjuk felderíteni, amelyek beárnyékolják a villanyszerelési anyagokat és rendszereket forgalmazó piac évek óta tartó letisztulási folyamatát. Mert megállapítható ugyan, hogy a rendszerváltást követő időszaktól kezdve tagadhatatlanul átláthatóbb viszonyok alakultak ki a szakirányú kereskedelem terén, de nem hallgatható el az a körülmény sem, hogy a mai napig megfigyelhetők olyan jelenségek, amelyek gátat szabnak a korrekt kereskedelmi működés kialakulásának, s amelyek ellene dolgoznak a résztvevők tisztességes gyarapodási szándékának.
Jelen történetünk főhősét nevezzük Döbrögi úrnak. Döbrögi úr igazi nagyúr, hiszen ő szolgáltat elektromos energiát regionális szinten. Eddig rendben is volna a dolog, ám Döbrögi úr tevékenységét sokkal többoldalúan akarja ellátni: egyaránt részt kíván a torta kereskedelmi és kivitelezési részéből is. Tekintettel arra, hogy elvileg a liberalizált piacgazdaság korát éljük, és a szolgáltatói profil - első hallásra is - meglehetősen nehezen egyeztethető össze a kereskedelmi vagy szerelési tevékenységi körökkel, a nagyúr alkalmi praktikákhoz folyamodik. Teheti, hiszen mind az adott régió kereskedőivel, mind a területen tevékenykedő kivitelező vállalkozókkal szemben "pozíciót élvez". Ezen ügyeskedések közül érdemes egy-kettőt kiemelni.
Nézzük először a kereskedelmi rendszerbe történő beavatkozást. Mint említettük, Döbrögi úr itt is szeretné pozícióját megerősíteni, de hát azok a fránya versenyszabályok… Döbrögi úr létrehozza Dörmögi leányvállalatát, kifejezetten saját szolgáltatói tevékenységéhez tartozó termékek forgalmazására. Konkrét példákat említve: mérőberendezések elhelyezésére szolgáló szekrényeket, egyéb szerelvényeket, kábeleket és más szerelési alapanyagokat kezd importálni, forgalmazni. Az inkorrekt lépés akkor következik be, amikor ezen termékek felhasználása nem csupán egy lehetőség a kivitelező és a végfelhasználó számára, hanem az egyetlen "ajánlott lehetőség": ellenkező esetben ugyanis a mérőhely üzembe helyezésénél, azaz a szolgáltatás elindításánál "az egyedi elbírálás" lép hatályba. A félreértések elkerülése végett érdemes kihangsúlyozni, hogy szó sincs arról, hogy Döbrögi úr saját szolgáltatói szabályzatában, vagy egyéb helyen világosan deklarálná azt, hogy például a saját maga által forgalmazott mérőszekrények előnyt élveznek a beépítésnél: nem is teheti, hiszen ezáltal akár a Versenyhivatalnál is meg lehetne támadni. Sokkal inkább a második nyilvánosságon keresztül kommunikál, üzen a kereskedőknek, szerelőknek: egy-két át nem vett fogyasztásmérőhely, egy-két elégedetlenkedő partner a szerelő számára, s mindenki érti a környéken, hogy mit szabad, és mit nem.
Nem mellékes körülményként meg lehet említeni, hogy a saját forgalmazású mérőszekrény fogyasztói ára jelentősen magasabb a piacon található termékénél, míg szakmai szempontból - a kialakult szakmai közmegegyezés szerint - minősége elmarad a versenytársaiétól.
Az már csak "hab a tortán", hogy Döbrögi úr erőssége nem a korrekt és tisztességes tájékoztatásban nyilvánul meg: könnyen elképzelhető, hogy mit gondol az a kereskedő, aki bizonyos termékcsoportokban komoly készleteket halmoz fel, s egy-egy hirtelen szolgáltatói döntés nyomán milliós értékű raktárkészlet marad a nyakán.
A fentiek érzékeltetésére egy rövid kis történet. Elektromos ipari vállalkozó érkezik az adott régióba, telket vásárol, és természetesen a közüzemi hálózatokat be kívánja vezetni ingatlanjára. Tájékozatlan ez a Ludas Matyi a helyi viszonyok között: a saját maga által vásárolt mérőszekrényt építi be lakásába, és bizakodva tekint az átvételi eljárás elé. A helyi szolgáltató szakembere azonban olyan formai kifogásokat emel, amelyek teljesülése legfeljebb szokásjogi alapokon lenne elvárható: "ő ilyennel még sohasem találkozott". A végeredmény: kiszedetik a mérőszekrényt és jöhet a csere. Alaposabb tájékozódás után szembe kell nézni azzal körülménnyel, hogy amíg például Budapesten körülbelül tízféle mérőszekrényt hitelesített a szolgáltató, addig a helyi viszonyok között csak egyfajtát tanácsos vásárolni és beépíttetni. S természetesen sejthetjük előre, hogy adott esetben nem Ludas Matyi lesz az, aki háromszor veri vissza…
Nézzük ezek után a történet kivitelezési oldalra vonatkozó kérdéseit. Döbrögi úr partnerkapcsolatokat épít ki "minősített" szakvállalkozókkal. A "minősített" jelző itt korántsem a szakmai tudásbázis kiterjedtségére vagy az elvégzett továbbképzések számára utal, sokkal inkább a szolgáltatóval fenntartott bensőséges viszonyra. A szolgáltató szerződést köt ezekkel a vállalkozókkal, s ennek alapján őket közvetíti ki azon lakástulajdonosok felé, akiktől igénybejelentés érkezik szolgáltatására. Tulajdonképpen ettől fogva azon a területen is a szolgáltató jelenik meg legfőbb üzleti partnerként a felhasználó számára, ahol igazából a szakvállalkozónak kellene üzletet kötnie. Döbrögi úr természetesen úgy köti meg ezeket a szerződéseket, hogy a profit jelentős része a saját zsebébe vándorol. Sok esetben a végfelhasználó nem is kerül döntési helyzetbe: egyszerűen nincs információja abban a vonatkozásban, hogy más, független státuszú szerelővel is elvégeztethetné a munkát - esetleg más áron.
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért működik problémamentesen ez a torz rendszer? A válasz kézenfekvő: Döbrögi úr egyeduralkodó az adott régióban és kedve szerint presszionálhatja a piac többi szereplőjét. Akár egy kisebb kereskedőcéget, akár egy magánvállalkozót az adminisztráció írott és íratlan szabályaival ellehetetleníthet partnerei körében. Noha adott intézkedései alapján feltehetően nem gyakorol jogkövető magatartást, érthető okokból nagyon kevesen mernek szembeszállni a mindenható nagyúrral. Ezt igazolja egy kivitelező spontán kimondott véleménye: nem vitatkozom velük, mert sajnos holnap is oda kell mennem.
A szaksajtó nem vállalhatja fel a tárgyalt problémák teljes körű megoldását, mindazonáltal a nyilvánosság fegyverével felhívhatja a figyelmet a tapasztalt anomáliákra, és így segítheti elő a nehézségek megoldását. Kérjük, amennyiben hasonló vagy eltérő típusú visszaélésekkel találkozik, jelezze ezeket szerkesztőségünk felé!
