TŰZVÉDELEM
2003/12. lapszám | Kruppa Attila | 3746 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A tűzvédelem fontosságát szükségtelen hangsúlyozni, évtizedek óta a biztonságtechnika fontos része. Ennek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy nem lehet újat mondani a témával kapcsolatban. Végigolvasva a cikket lehet, hogy megváltozik ez az elkép...
A tűzvédelem fontosságát szükségtelen hangsúlyozni, évtizedek óta a biztonságtechnika fontos része. Ennek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy nem lehet újat mondani a témával kapcsolatban. Végigolvasva a cikket lehet, hogy megváltozik ez az elképzelésünk.
A tűzvédelem és a villamos berendezések létesítésének előírásai
A tűzvédelmi intézkedéseket két nagy csoportba sorolhatjuk:
• Megelőző intézkedések
• Mentést segítő intézkedések
A tűzvédelmi szabályzaton (OTSZ) és különböző rendeleteken kívül megelőző intézkedéseket sok villamos szabvány is tartalmaz, sokszor közvetett módon. Példaként említhetjük az MSZ 2364 egyes köteteit, vagy az MSZ 274 villámvédelmi szabványt. Ezek az intézkedések szerves részét képezik a mindennapi villanyszerelési gyakorlatnak, ezért ezekkel most nem foglalkozunk.
Ami a mentést segítő intézkedéseket illeti - és ne feledjük, hogy most kifejezetten a villanyszerelés oldaláról vizsgáljuk a témát -, nehezebb helyzetben vagyunk. Talán nem árt, ha először tisztázzuk, mit értünk "mentést segítő intézkedések" alatt.
Mentést segítő intézkedések
A mentést segítő intézkedések két célt szolgálnak: Egyrészt lehetővé teszik az épület biztonságos kiürítését, azaz az ott tartózkodó személyek biztonságos menekítését; másrészt biztosítják a tűzoltás megkezdésének (a helyzethez képest) kedvező feltételeit. Ezek az intézkedések a biztonságtechnikai (tűzvédelmi) berendezések tápellátását érintik: a tűzjelző hálózathoz, a biztonsági világításhoz, a füstelvezető és a gépi szellőztető berendezésekhez, biztonsági felvonókhoz, illetve a nyomásfokozó szivattyúkhoz és a biztonsági tápforrásokhoz tartozó elektromos hálózatot. Az elterjedt gyakorlat szerint a biztonsági tápforrásokat és a biztonsági berendezéseket tűzálló kábelekkel kötjük össze, így gondoskodva arról, hogy működésüket tűz esetén is (a szükséges ideig) fenntarthassuk: ezek szerint minden rendben van. Ez a megállapításunk azonban téves.
A funkciótartás fogalma
A tévedés oka az a feltételezés, hogy a fém tartószerkezeten (pl. kábeltálcán) elhelyezett tűzálló kábel tűz esetén is használható marad, hiszen azért tűzálló kivitelű. A gondot nem is a kábel, hanem a tartószerkezet jelenti! Ugyan mi lehet a gond a szakszerűen szerelt tartószerkezettel? Rögvest megértjük: a tartószerkezetek kialakításához alkalmazott acél húzószilárdsága szobahőmérséklet környékén körülbelül 500 N/mm2, ami M12-es menetes szár esetében hozzávetőleg 40 kN (~4000 kg) húzószilárdságot jelent. Ugyanennek a menetes szárnak a húzószilárdága 1000 0C-on már csak 0,45 kN (~45 kg, ca. 6 N/mm2), azaz terhelhetősége csaknem a századrészére csökken! Ennek következtében a normál körülmények között "optimálisan" kihasznált kábeltálcák a hőmérsékletnövekedés hatására túlterhelődnek és egyszerűen leszakadnak.
A probléma felismerése vezetett az ún. funkciótartó kábeltartó szerkezetek megalkotásához, amelyek - és az elnevezés erre utal - akár 1000 0C-on is képesek megtartani a kábeleket az előírt ideig. Ezeknek a tartószerkezeteknek a gondos szerelésével el lehet érni, hogy a rajtuk elhelyezett kábelek ne szakadjanak el tűz esetén, továbbá a kábelekben ne keletkezzen zárlat azáltal, hogy a bilincsek, vagy kábellétra-fokok beleolvadnak a kábelbe. Az így szerelt kábelrendszer valóban alkalmas arra, hogy a szó szoros értelmében létfontosságú berendezések működését ne csak szimulált helyzetben, de egy esetleges tűz esetén is fenn lehessen tartani.
Funkciótartó kábelrendszerek alkalmazási előírása
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha ennek a szerelési módnak az alkalmazása katasztrófa-megelőzési szempontból ennyire fontos, akkor mely tűzvédelmi előírás (szabvány, rendelet, stb.) írja elő ennek alkalmazását? Egyik sem. (És ez a válasz alighanem sokakat megnyugtat…)
A valódi válasz azonban nem ennyire egyszerű. Tagadhatatlan, hogy a funkciótartó kábeltartó szerkezet fogalma sehol nincs említve. Ugyanakkor ezt kockázatos úgy tekinteni, hogy a biztonsági berendezések kábelezése tetszőleges formában létesíthető. Mindjárt az elején nézzük azt a "taposóaknát", amely az MSZ 2364 52. kötetében van elhelyezve.
"A kábel- és vezetékrendszert úgy kell létesíteni, hogy az az általános épületszerkezeti szilárdságot és a tűzbiztonságot ne veszélyeztesse." (MSZ 2364-520:1997, Kábel- és vezetékrendszerek, 527.1.2. bekezdés).
Továbbá: "A tűz esetén működtetendő biztonsági berendezésekben minden szerkezet tűzállósági határértéke - akár felépítése, akár szerelése eredményeként - legyen megfelelő." (MSZ 2364-560:1995, Biztonsági berendezések táplálása, 561.1.2. bekezdés). "A biztonsági berendezések áramköreinek minden más áramkörtől függetleneknek kell lenniük." (MSZ 2364-560:1995, Biztonsági berendezések táplálása, 563.1. bekezdés).
Egyik megfogalmazás sem egyértelmű a gyakorlat szempontjából. Az utóbbi idézetből például nem derül ki, hogy a "függetlenségnek" mire kell kiterjednie: csak villamosan legyen független, vagy más módon is? Ha más módon is, akkor milyen intézkedésekkel teljesíthető a függetlenség? (Hozzá kell tenni, hogy az MSZ 2364 magyarázatos kiadása nyújt ehhez támpontot, például: "Ez szükségessé teheti a rendszerek tűzálló anyagokkal való elkülönítését vagy különböző pályák, illetve burkolatok alkalmazását. [MSZ 2364-560, 563.1. bek.]")
Kié a felelősség?
Az idézett szabványrészletek nem elegendők ahhoz, hogy a kábelrendszert rájuk támaszkodva lehessen szerelni, de ahhoz éppen elegendőek, hogy tűzeset kapcsán utólag számon lehessen kérni, hogy a tervező, illetve kivitelező megtett-e mindent annak érdekében, hogy "a tűzbiztonságot ne veszélyeztesse". Ez a kellemetlen helyzet elsősorban a felelős tervezőt érinti, aki "köteles a tervekhez tűzvédelmi fejezetet készíteni, amely tartalmazza a vonatkozó jogszabályokban, kötelezően alkalmazandó szabványokban és hatósági előírásokban foglalt követelmények kielégítését". (1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról, 21.§ 1. bek.) A törvény azonban a kivitelezőre is hárít felelősséget, mert a "kivitelező köteles a tervben szereplő tűzvédelmi követelményeket a kivitelezés során megtartani, megvalósítani, a tervezési hiányosságok megszüntetését a felelős tervezőnél, illetőleg a beruházónál kezdeményezni". (ugyanott, 2. bek.)
A gyakorlat
Az előbbi szemelvények jól érzékeltetik, hogy a jog- és szabványalkotó egyaránt megfogalmaz követelményeket, de nem mondja meg, hogy milyen műszaki megoldással lehet kielégíteni ezeket. Ezt a dilemmát tükrözi a gyakorlat, változatos (hogy más jelzőt ne használjunk) kialakításokat felvonultatva, amelyek legfeljebb a józan észnek mondanak ellent, előírásoknak nem, következésképp hivatalos kifogás aligha emelhető. Úgy tűnik, legfeljebb a lelkiismeretre hagyatkozva lehet megkövetelni a funkciótartó kábelezés kialakítását, ami viszont nem műszaki, pláne nem gazdasági kényszer.
Ez tehát a jelenlegi állapot. Ami a jövőt illeti, előbb-utóbb számítani lehet egy egzaktabb követelményrendszer kidolgozására, és a szigorúbb számonkérésre. Ennek jelei már fellelhetők (példaként talán Németországot érdemes említeni), de egy egységes európai szabvány megalkotása még várat magára.
Az elmondottak tükrében cikkünket azzal folytatjuk majd, hogy - lehetőségeinket figyelembe véve - a jelenlegi ingatag gyakorlatot masszívabb alapokra helyezzük: ismertetjük a funkciótartó kábeltartó szerkezetek különböző fajtáit, kialakítási lehetőségeit annak érdekében, hogy ha valaki ilyet akar tervezni, építeni, akkor valóban jól tehesse ezt meg. Szeretnénk bemutatni azt is, hogy a "funkciótartó" nem feltétlenül szinonimája a "drágább" jelzőnek: egy kis odafigyeléssel lehet, hogy életeket menthetünk.
