Szerződésszegés és áramlopás
2002/11. lapszám | Taba Gábor | 13 987 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villanyszerelő társadalom is meglehetősen differenciált, és a szerényebb jövedelmű kollégák gyakran vállalnak részt illegális áramvételezések műszaki feltételeinek megvalósításában. Ennek a gyakorlata azonban komoly veszélyeket von maga után: ezekről a kockázatokról folytattunk beszélgetést Fodor József úrral, a Budapesti Elektromos Művek Rt. Hálózatveszteség menedzsment osztályának vezetőjével, arra kérve, hogy általában is mutassa be osztályának működését.
Világosan meg kell különböztetnünk egymástól a szerződésszegés, azaz a szabálytalan vételezés, illetve az áramlopás eseteit. A Villamosenergia törvény meghatározza, hogy az egyes konkrét helyzetek milyen besorolás alá tartoznak: a döntő különbség úgy fogalmazható meg a szankciók oldaláról, hogy míg a szabálytalan vételezés polgári jogi eljárást von maga után, addig azokban az esetekben, amikor áramlopásról van szó, büntető jogi feljelentést szükséges tenni.
Ez konkrétan a következőket öleli fel. Szerződésszegésnek minősül például az, ha a villanyszerelő vagy a tulajdonos az Elmű engedélye nélkül megbontja a plombát. Ennek szankcionálása éppúgy felemelt tarifát foglal magába (a kárösszeg négyszeresét számlázzák ki ilyenkor a tulajdonosoknak), mintha - egy másik konkrét esetet tekintve - az elektromos művek hozzájárulása nélkül teljesítménybővítést hajtanak végre a rendszeren, azaz a bejelentési kötelezettséget és az ilyenkor fizetendő hálózatfejlesztési hozzájárulást nélkülözve bővítik a hálózat kapacitását.
Említést érdemel az az eljárás is, amikor az évente esedékes, a havi számlákat korrigáló leolvasás előtt tönkreteszik a készüléket: arra játszanak rá ilyenkor a fogyasztók, hogy a havi átalánydíjat meghaladó mértékű fogyasztásra nem derül fény, hiszen "tönkremegy" a leolvasás előtt a mérőóra, s ráadásul szabályszerűnek látszó módon járnak el, hiszen be is jelentik a történteket (pl.: a gyerekek futballozás közben eltalálták a mérőkötést).
Azzal is szerződésszegést követ el a fogyasztó, hogyha olyan berendezéseket helyez üzembe, amelyek működése a környező lakásokban feszültségingadozást hoz létre. Jellemző példa erre a műanyag-feldolgozó gépek üzemeltetése. Ezek illegális beszerelésekor a szerelők nem gondolnak arra, hogy ők is felelősségre vonhatóvá válnak. A mérőműszer direkt megrongálása, tehát megfúrása, alkatrészeinek tönkretétele szintén ebbe a kategóriába tartozik: ezekben az esetekben azért nem tesznek büntetőfeljelentést, mivel a fogyasztó letagadja érintettségét az ügyben, a rendőrségnek pedig nincs módja bizonyítási eljárás lefolytatására, még akkor sem, ha egyértelműen megállapítható a kedvezményezett személye.
Áramlopásról akkor esik szó, amikor az elektromos hálózatban bizonyíthatóan azért történik jogosulatlan beavatkozás, hogy a fogyasztó a tényleges fogyasztásához képest kedvezőbb árammennyiség szerint fizessen a szolgáltatásért.
Ennek két esetét lehet elhatárolni: méretlen vezeték leágaztatása a fővezetékről, illetve be nem jelentett vételezés, amikor ugyan műszakilag szabályszerűen történik a leágazás kialakítása, de nem kerül sor szerződéskötésre a szolgáltatóval. Az első eset vonatkozásában ki kell emelni, hogy a műszaki megvalósítás a profi színtől az életveszélyes házi barkács megoldásig terjed: szinte azonnal látni lehet, hogy mely esetekben működött közre villanyszerelő "kolléga". Ma már számos új építésű háznál eleve úgy alakítják ki a rendszert, hogy nem is tervezik bejelenteni a szolgáltatónak. Értelemszerűen ehhez is villanyszerelők segítségére van szükség. Kezük munkájáról árulkodnak a szereléshez kiválasztott anyagok jellege, a kötések szakszerű mivolta, a leágazások pontos kialakítása: olyan esetek is előfordulnak, hogy még a védőcsövezést is a legnagyobb szakmai precizitással oldják meg.
A korszerű technológiák megjelentek ezen a piacon is. Noha a mai napig megtalálhatók a klasszikusnak számító eljárások, mint például a villanyóra megfúrása, a mérődoboz szétszerelése és a fogaskerekek szétcsúsztatása a mérőben a plombák eltávolítása után (vagy egyes fogaskerekek kitörése), műanyagszalag behelyezése a forgási mechanizmus lassítására, mindazonáltal látni szükséges, hogy egyre rafináltabb és nehezebben lenyomozható megoldások is születnek ezen a területen. Példaként a "lopótök" elnevezésű termék forgalmazását lehet kiemelni. Egy apró méretű berendezésről van szó, ami olyan áramot hoz létre, amely a mérőtekerccsel ellentétesen fejti ki hatását, s a számláló tulajdonképpen csak a kettő közötti különbséget fogja mérni. Valószínűsíthetően nem laikus fedezte fel a készüléket, szabályosan gyártják és forgalmazzák tömeges mértékben.
Mindkét esetben a büntetés a fogyasztókat sújtja, hiszen az Elektromos Művek velük áll szerződésben: természetesen kísérlet történik a szerelést végző villanyszerelők kilétének felderítésére is, ám ez meglehetősen problematikus, hiszen a fogyasztók saját érdekükben nem adják ki adataikat. Amikor világosan látható az, hogy külső szakmai segítséggel hajtották végre a szabálytalan vételezést vagy az áramlopást, akkor az ELMŰ nem tehet mást, minthogy feljelentést tesz a rendőrségen ismeretlen tettes ellen.
A Hálózatveszteség menedzsment osztály havonta mintegy ezer esetet vizsgál ki. Az Elektromos Művek által elszenvedett kár évente eléri a milliárdos nagyságrendet. Az ellenőrzéseket részben az ELMŰ saját munkatársai, részben megbízott alvállalkozók végzik el: az ellenőrzést végző két fős csoport egyik tagja minimum villanyszerelői végzettséggel rendelkezik, míg a másik személyt teljes körűen felkészítik az ellenőrzés lebonyolítására. Az ellenőrzés előtt a szakemberek jogi, kommunikációs és speciális szakmai képzésen esnek át.
Azon mérőhelyek kiválasztása, ahol az ellenőrzést le kell folytatni, több szempontrendszer figyelembevételével történik. Először is, a szolgáltató felülvizsgálati ütemtervvel rendelkezik, tehát mintegy ötévente minden fogyasztónál ellenőrzést tartanak. Ezen felül, rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, amelyek alapján nyomon lehet követni azon fogyasztókat, akiknél az átlagot meghaladó számú "esemény", tehát mérőcsere, kiugróan ingadozó fogyasztás stb. fordult elő, ezért ezeken a helyeken sűrűbben lehet számítani a munkatársak megjelenésére. Szintén jól behatárolhatók azon fogyasztói körök, illetve területi egységek, ahol fokozott mértékben fennáll az áramlopás lehetősége. Például azok a kisvállalkozók, akik tevékenységükből kifolyólag nagyobb fogyasztónak számítanak, szívesen nagyobb hajlandósággal próbálják meg így csökkenteni költségeiket (például éttermek, pizzériák). Nagy számban fordulnak elő fogyasztói bejelentések is, és a véletlen szerepét sem szabad lebecsülni. Példaként lehet hivatkozni annak a villanyszerelőnek az esetére, aki saját háztartását méretlen leágazással látta el, de minderről nem értesítette családtagjait. Egy áramkimaradás után, amikor az illető háztartásában csak részlegesen tért vissza az áram, a feleség kihívta az ELMŰ szakembereit, és így derült fény a szabálytalanságra.
Maga az ellenőrzési folyamat szemrevételezéssel kezdődik: kontrollálják a mérőműszer gyári számát, az aktuális fogyasztási adatokat, a plombák és egyáltalában véve a teljes rendszer állapotát. Amennyiben itt szabálytalanságot nem találnak, akkor leszedik a plombákat és a berendezések bekötését is ellenőrzik, illetve a jól ismert áramlopási eljárások nyomait felkutatják a mérőkiállás környékén és az ingatlan területén.
Az a villanyszerelő, aki közreműködik az áramlopás műszaki feltételeinek megvalósításában többféle büntetésre számíthat. Egyfelől pénzbírságot kell befizetnie, másfelől bevonhatják működési engedélyét. Kiemelkedően nagy összegű károkozás esetén pedig börtönbüntetést is kiszabhat rá a bíróság: jelenleg is több büntetőügy van folyamatban. Érdemes figyelembe venni a retorziók súlyosságának mérlegelésekor, hogy egy korszerű, magas komfortfokozatú családi háznál, ahol szauna és más nagy fogyasztású berendezések működnek, igen nagy értékű, sok millió forintos kártételekről lehet beszélni. Arról nem is beszélve, hogy az évente keletkező, milliárdokban mérhető veszteség figyelembevételre kerül a Villamosenergia árának meghatározásakor, így a vétlen fogyasztók is "beszállnak" - ha kis mértékben is - a veszteségek megtérítésébe.
A kellemetlen következmények elkerülése érdekében a villanyszerelők mindig vegyék figyelembe, hogy az elvégzendő munka nem igényel-e bejelentést, illetve hogy jogosultak-e az adott megbízás elfogadására. Továbbá, amennyiben úgy ítélik meg, hogy szabálytalan módon történik az áram vételezése a kivitelezés helyszínén, mérlegeljék a megbízás elfogadását, hiszen a későbbiekben, a lebukás utáni vizsgálatokban maguk is érintetté, sőt, áldozattá válhatnak, még akkor is, ha maguk nem működtek közre az áramlopás műszaki feltételeinek kialakításában. A legkevesebb, amit megtehetnek saját érdekükben, az, hogy mindig nagy pontossággal dokumentálják az általuk elvégzett munkát, így biztosan nem kerülhetnek bajba mások felelőtlensége miatt.
