Tévhitek és tények I.
2015/9. lapszám | Magyar Szabványügyi Testület | 2953 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szabványokkal, a szabványosítással kapcsolatban nagyon sok téves információ kering, amelyek a szakmai körökben is rendszeresen felbukkannak, két részes cikksorozatunkban ezek közül próbálunk néhány félreértést tisztába tenni. Tévhit: Az...
A szabványokkal, a szabványosítással kapcsolatban nagyon sok téves információ kering, amelyek a szakmai körökben is rendszeresen felbukkannak, két részes cikksorozatunkban ezek közül próbálunk néhány félreértést tisztába tenni.
Tévhit: Az MSZT kormányzati, az állam által fenntartott szervezet, az adófizetők pénzéből gazdálkodik. |
Tény: Az MSZT nem kormányzati szervezet, nem az adófizetők pénzéből gazdálkodik. Az MSZT a szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint köztestület, amely a törvény által előírt feladatokat látja el, működésére az egyesületekre irányadó szabályok is vonatkoznak.
Működésének forrása a törvény szerint:
• a tagdíj,
• a nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevétel,
• a tanúsítási tevékenységből származó bevétel,
• költségvetési támogatás a nemzetközi együttműködéshez,
• a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj,
• szolgáltatásainak díjai,
• adományok.
Az MSZT bevételeit, forrásait csak a szabványosítási törvény szerinti feladatai ellátására használhatja.
Tévhit: A szabványok figyelmen kívül hagyása nem jár hátrányos következményekkel, mivel a szabványok alkalmazása önkéntes. |
Tény: A szabványok figyelmen kívül hagyása súlyos gazdasági és jogi következménnyel járhat, mivel a szabványok – az Európai Unió műszaki jogalkotásának egyik legfontosabb alapelve szerint – a jogszabályokban meghatározott alapvető követelmények teljesítéséhez kínálnak önkéntesen alkalmazható megoldásokat.
Ezek figyelembevétele esetében – ugyancsak európai uniós, de már jogkövetési alapelv szerint – vélelmezni kell a jogszabálynak való megfelelőséget, és ezt tilos vizsgálattal ellenőrizni.
Az önkéntes szabványok, akár van, akár nincs kapcsolatuk a jogszabályokkal, közmegegyezéssel születnek. Kidolgozásukban – érdekeik, érdekérvényesítési igényük szerint – a gazdasági minden szereplője és a jogalkotók is részt vehetnek.
Tartalmuk azokat a kiadásukkor ismert műszaki követelményeket, technológiákat, vizsgálati/ellenőrzési módszereket, tehát a technika mai állását tükrözik vissza, amelyek a közmegegyezésben résztvevők számára (esetenként kompromisszumok árán) elfogadottak.
A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára. Érvényes szabvány szerinti termék, szolgáltatás esetén feltételezhető, hogy az azt alkalmazó a műszaki fejlődés elfogadott színvonalának megfelelően, kellő gondossággal járt el.
Az előzőkből következően a szabványok figyelmen kívül hagyása esetében:
- korlátlan ideig elhúzódhat és beláthatatlan mértékben költségesebbé válhat a termék/szolgáltatás piacra jutása, mivel nem vélelmezhető a jogszabályoknak való megfelelőség, hanem külön eljárással kell igazolni, hogy a választott megoldás kielégíti a jogszabályi követelményeket (egyenértékű vagy jobb, mint a szabvány szerinti),
- külön és részletesen meg kell határozni a műszaki tartalmat és az ellenőrzés módját a szabványra hivatkozás helyett a szerződéses jogi kapcsolatokban és a pályázatokban (kiemelten a közbeszerzési pályázatokban), hogy azt a szerződés teljesítésében és ennek ellenőrzésben közreműködők felek, valamint az esetleges későbbi jogi eljárásokban résztvevők értsék és elfogadják,
- elvész a szabvány adta védelem az élet-, egészség-, környezet- és vagyonvédelmi események kapcsán (külön eljárással kell igazolni, hogy a szabványtól eltérő megoldás egyenértékű a szabvány szerintivel, és ez egy már bekövetkezett baleset vagy kár esetében szinte lehetetlen).
Tévhit: A „szabványosításnál egy fokkal jobb”, ha a jogszabályok, illetve a kötelező műszaki szabályzatok (is) tartalmazzák a szabványokban közreadott (ajánlott) műszaki jellemzőket és megoldásokat, vizsgálati és értékelési eljárásokat. |
Tény: A szabványok vagy előírásaik átvétele jogszabályokba vagy kötelező műszaki szabályokba komoly hátrányt jelent a gazdaság szereplői számára, és súlyos zavarokat okoz a jogalkotásban és a jogkövetésben. Az Európai Unió tagországai számára ugyanis kötelező alapelv, hogy a műszaki jogszabályok csak alapvető követelményeket tartalmazzanak, a szabványok pedig ezek teljesítéséhez kínáljanak önkéntesen alkalmazható megoldásokat.
Ezeknek az önkéntesen alkalmazható megoldásoknak a kötelezővé tétele jogszabályban vagy műszaki előírásban:
• a jogalkotót teszi felelőssé a szabványból átvett, részletes előírások helyességéért,
• akadályozza az áruk/szolgáltatások szabad áramlását az egységes európai piacon, mert diszkriminatív módon csak egyetlen megoldást tekint elfogadhatónak, kizárva az egyéb, ezzel egyenértékű vagy jobb megoldásokat, ami EU-szintű eljárást (büntető szankciókat) von maga után,
• akadályozza az innovációt, a műszaki fejlődést, új megoldások alkalmazását, mivel önkényesen csak egyetlen lehetőséget tekint jogszerűnek,
• elkényelmesíti a gyártókat, a szolgáltatókat, gyengíti piacképességüket, mert nem kell (nem lehet) új, korszerűbb, gazdaságosabb megoldást, technológiát keresniük, így hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiket nem köt egy önkényesen jogszabályba foglalt megoldás,
• zavart kelt a jogkövetésben, mert az európai szabványok és változásaik kötelező átvételével ellentmondás/eltérés lesz a jogszabályokba beemelt korábbi szabványelőírás és az új vagy megváltozott európai szabvány között,
• lerontja, illetve tönkreteszi a szabványok tudástranszferben betöltött szerepét, mert a jogszabály konzervál egy esetleg már túlhaladott műszaki megoldást, és csak egy részleges, összefüggései nélküli ismerethalmazt emel ki a szabványból.
A jogszabály abban az esetben él a leghatékonyabban a szabvány nyújtotta szabályozás előnyeivel, ha kimondja, hogy a szabvány alkalmazása esetén vélelmezhető – vélelmezni kell – a jogszabály adott követelményének a teljesítését, a szabványtól eltérő megoldás legyen legalább a szabvány szerintivel egyenértékű, vagy annál jobb, és külön eljárással kell igazolni a jogszabály adott követelményének a teljesítését.
Tévhit: A szabványosítás során egyéni, illetve lobbiérdekek érvényesülnek. |
Tény: A modern szabványosítás egyik legfontosabb ismérve a teljes konszenzuson alapuló, előre meghirdetett, szabványosító műszaki bizottságban történő, a szabványosítás tárgyát képező szakterületen érdekelt összes fél önkéntes közreműködésével megvalósuló szabványalkotási folyamat.
Ennek a részrehajlás-mentességét az egymással harmonizált nemzetközi, európai és nemzeti eljárásrend, valamint az garantálja, hogy minden érintett fél – alkalmanként még az ellenérdekeltek is – részt vehet a szabványalkotásban (és remélhetően él is ezzel a lehetőséggel). A szabványosítás nem csak nyilvános, de teljes mértékben transzparens műszaki tevékenység. A szabványosító műszaki bizottság tagjai szabadon véleményezhetik a tervezetet, és ha bármely okból nem alakul ki konszenzus, akkor a tervezetből nem lesz szabvány.
Tévhit: Egy idegen nyelvű külföldi, nemzeti, európai vagy nemzetközi szabvány fordítása egyenértékű a szabvány MSZT által, nemzeti szabványként kiadott magyar nyelvű változatával. |
Tény: Idegen nyelvű szabvány fordítása nem egyenértékű magyar nemzeti szabványként való megjelentetésével, mert:
• engedély nélküli fordítás esetében sérül a szabványokkal kapcsolatos szerzői jog*,
• a fordítás pontosságáért, a forrásszabványnyal való egyezőségéért nem vállal felelősséget szabványosító szervezet,
• a fordítás jogállása nem azonos az eredeti (hivatalos, idegen nyelvű) forrásszabvány jogállásával,
• fordítás esetében nincs garancia az eredeti szabvány változásának követésére (pl. szövegmódosítás),
• a fordításból nem derül ki, hogy a forrásszabvány mióta érvényes (ha az még), helyettesít-e vagy kivált-e más szabványokat,
• a fordításban szereplő szakkifejezések, fogalmak nem egyeztetettek a többi (esetenként több tucat) szabvány által is alkalmazott kifejezéssel, az összehangolás nem garantált, illetve az eltérésekért senki nem vállal felelősséget.
Megjegyzés: Az eltérő fordítások (értelmezések) a szerződéses kapcsolatokban súlyos, pénzügyi következményekkel és bírósági eljárásokkal járó zavarokat okoznak.
Az idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának kiadása tehát nem egyszerűen a forrásszabvány fordítása, hanem magyar nyelvű értelmezése, a forrásszabvány tartalmát pontosan visszaadó, annak tartalmával azonos, a magyar szabványrendszerbe illesztett hiteles dokumentum kialakítása és közreadása.
Idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának megjelentetésére az egyetlen jogszerű, hivatalos megoldás a Magyar Szabványügyi Testület által kiadott, az idegen nyelvű forrásszabvánnyal megegyezőséget garantáló magyar nyelvű nemzeti szabvány. A forrásszabványnak ez az egyetlen lehetséges hiteles magyar nyelvű megfelelője.
*A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC) szabványügyi szervezetek kizárólagos felhatalmazása és szabályai alapján. Forrás: Magyar Szabványügyi Testület (www.mszt.hu)
