Apu, hogy megy be...
Esettanulmány Svájcból
2011/5. lapszám | Opitzer Gábor | 5405 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy nagyfeszültségű légvezetéket is át lehet bújtatni más rendszerek alatt, ha a lehetőségek és a környezeti kép ezt megkívánja. Egy nagyfeszültségű légvezetéket is át lehet bújtatni más rendszerek alatt, ha a lehetőségek és a kör- nyezeti kép ezt...
Egy nagyfeszültségű légvezetéket is át lehet bújtatni más rendszerek alatt, ha a lehetőségek és a környezeti kép ezt megkívánja.
Egy nagyfeszültségű légvezetéket is át lehet bújtatni más rendszerek alatt, ha a lehetőségek és a kör- nyezeti kép ezt megkívánja. Gyengeáramú villamosmérnökként nem a nagyfeszültségű rendszerek a szakterületem, de legutóbbi látogatásomkor megakadt a szemem egy nagyon érdekes megoldáson a svájci Alpok egyik híres üdülőhelyén, Zermattban. Azt előre kell bocsátanom, hogy közel harminc éve járok kisebb-nagyobb rendszerességgel ebbe a csodálatos alpesi kis országba, és még nem volt olyan eset, hogy ne sikerült volna rácsodálkozni a tájon kívül egy-egy érdekes, innovatív műszaki megoldásra is. Most is egy ilyen leírása következik.
Azt eddigi látogatásaim alkalmával is felfedeztem, hogy Svájcban nagy figyelmet fordítanak a környezet látvány-védelmére is, azaz ha nem kifejezetten szükséges, igyekeznek elkerülni a légvezetékek alkalmazását. Településeken belül ez természetes, azaz szinte sehol nincsen semmilyen légvezeték telepítve. A nagyfeszültségű távvezetékek a település határában lévő transzformátorállomásig vezetnek, és onnan mindig – akár középfeszültségű – földkábelen keresztül jut el a közeli transzformátorokig az áram. Más a helyzet azonban a hegyekben, ahol a nagyfeszültségű légvezetékeket át kell vezetni a rendkívüli terepen: ilyenkor ott is a nálunk megszokott módon építik ki ezeket a rendszereket. Természetesen „kábelből” azért akad elég a hegyekben, hiszen a világ egyik legjelentősebb síterepéről beszélünk, ahol a síelőket változatos kialakítású, beülős vagy kabinos felvonók segítségével juttatják vissza a hegyre, hogy újra lecsúszhassanak.
Ezért a vasúti légvezetékeken kívül (mert természetesen akár fogaskeréken is, de mindenhol van vasút) ez egy olyan gyakorlati alkalmazás, amit szinte minden hegyvidéken megtalálunk, ahol csak tu-risztikai beruházásra került sor. Mi történik tehát akkor, ha a nagyfeszültségű távvezeték és egy felvonó keresztezi egymást? Ugye természetes lenne az ötlet, hogy a távvezetéket emeljük fel olyan magasra, hogy biztonságosan elhaladhasson a felvonó acélkábelei felett.
No de mi a helyzet akkor, ha megszokott módon a felvonó tartóoszlopait elég ritkásan telepítik (ez a gazdaságos megoldás), és ezért például a kabinok egyenetlen terhelése, vagy egy-egy megállás–újraindulás esetén (sikerült élőben tapasztalni) komoly „liftezéseket” végeznek a kabinok, azaz függőlegesen több méteres magassági lengéseket képesek produkálni. Ilyenkor még magasabbra kellene építeni a villamos távvezeték tartó- oszlopait, ami újabb többletköltséget is jelenthet. Természetesen az előbb felvázolt műszaki problémafelvetés nem tartalmazta azokat a kérdéseket, amelyek a nagyon magas (az időnkénti helikopterforgalom miatt biztosan piros-fehér színre festett) oszlopok látványát érintik: ezek egy hegyes-völgyes, erdős vidéken biztosan nem vonzanák a látogatókat. Arról az esetről nem is beszélve, hogy a távvezeték a völgyben halad, és külön tervezésbe, építésbe kerülne a felvonó fölé vezetni. A svájciak erre a kérdésre is gondoltak, és megalkották a címben említett átvezetést. Azaz a nagyfeszültségű távvezetéket a kabinos sífelvonó alatt vezették át egy erre a célra létesíttetett speciális szerkezetű kalitkában.
Az 1. képen a rendszer távlati képe látható, amin jól kivehető a távvezeték átvezetés előtti és utáni tartóoszlopa, valamint a vezetéket keresztező felvonó is (a bevezető oszlop mellett látszik éppen két kabin). Valamint jól szemléltethető az átvezetést végző, furcsa, kicsit paralelogramma formájú cellákat tartalmazó rácsszerkezet. A 2. képen közelebbről figyelhetjük meg a hat vezeték átvezetését szolgáló rácsos „alagutak” kialakítását a beépített és több irányból lehorgonyzott szigetelőkkel együtt. A fotón látszik az egész szerkezetet körülvevő háló, ami – gondolom – az odahulló faágak, jég és hó- darabok bejutását gátolja meg.
A felső oldalon ez a feladat a felvonóról odapotyogó sílécek esetén is hatásos kell, hogy legyen. Külön érdekesség a szerkezet felett kialakított nagy teherbírású védőrács, ami vélhetően azért került oda, mert ha véletlenül a felvonó vagy csak az acélkábele kerülne oda egy baleset következtében, akkor se okozzon problémát vagy áramütést. Az meg ugye már csak „hab a tortán”, hogy ebben az országban minden oszlop és ez a szerkezet is a tájba kitűnően beilleszkedő zöld színre van festve. Így elképzelhetően nyáron, amikor a fák lombja dúsabb, a távvezeték és ez az átvezető szerkezet is szépen beleolvad a környezetbe, és nem „zavarja” a látványt. Közben pedig egy komoly műszaki megoldással gondoskodtak arról, hogy az energia továbbítása minden körülmények között biztosított legyen, és az éles szemű turistát vagy síelőt ne zavarja semmi a táj élvezetében. Svájcban, ahol a látogató szinte minden faluban talál legalább egy kis vízierőművet, nem nagyon kell csodálkozni szinte semmin.
De mégis, időnként egy-egy ilyen érdekes műszaki megoldáson megakad a magamfajta mérnök szeme, és azonnal fényképezőgépet ragadva megpróbálja megörökíteni azt. Remélem, hogy ezzel a rövid leírással sikerült felkelteni a szakemberek vagy csak a látogatók érdeklődését. Nem akartam külön propagandát csinálni Svájcnak, de gondolom, más kollégákat is érdekelhetnek ilyen megoldások, persze a síelésen és a finom ételeken kívül is, mert ugye Svájcban azért az is nagyon fontos lehet…
