A zöld áram átvételének nemzetközi tapasztalatai
2011/5. lapszám | netadmin | 8120 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az üvegházhatású gázok antropogén eredetű kibocsátásának majdnem feléért a villamos- és hőenergia-termelés, a közlekedés, valamint az épület-szektorok felelősek, azaz az energetika. A mai fejlett világban elképzelhetetlen az áram-, illetve hőszolgált...
Az üvegházhatású gázok antropogén eredetű kibocsátásának majdnem feléért a villamos- és hőenergia-termelés, a közlekedés, valamint az épület-szektorok felelősek, azaz az energetika. A mai fejlett világban elképzelhetetlen az áram-, illetve hőszolgáltatás nélküli élet, ezért – az energiafelhasználási igények ésszerűsítése mellett – fontos, hogy az energiarendszereket úgy alakítsuk át, hogy azok minél kevesebb szennyezőanyag kibocsátását okozzák. A környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével, valamint a fosszilis energiahordozók árának növekedésével egyre jobban terjednek az alternatív energiaforrásokat hasznosító technológiák, amelyek energiatermelés közben nem, vagy csak lényegesen kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki.
Az Európai Unió már a kilencvenes évektől igyekszik a tagállamait a megújuló energiaforrások felé terelni. A Bizottság 1997-ben a megújuló energiaforrásokról szóló Fehér Könyvben jelezte, hogy elsőrangú jelentőséget tulajdonít a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásának, és 2010-re 12 százalékra kívánja növelni a tagállamaiban az áramtermelés megújuló-részarányát. 2001-ben a Bizottság irányelvben1 (RES-E irányelv) is rögzítette, hogy a tagállamok kötelessége nemzeti célértékek vállalása 2010-re, valamint ezek megvalósulása érdekében a megújuló alapú villamosenergia-termelés támogatása2. 2009-ben az EU Klíma és Energia Csomagjának részeként a Bizottság újabb irányelvet fogadott el3 (RED Irányelv), amely immár egy 20 százalékos megújuló-részarányt kíván elérni 2020-ra. A tagállamonként külön meghatározott, kötelezően elérendő újabb minimum-célértékek4 már nem csak a villamosenergia-termelésre, hanem a végső energiafelhasználásra vonatkoznak, ezzel is mutatva, hogy az eddig kizárólag a villamosenergia-termelésre összpontosult figyelmet meg kell osztani a hőtermelés és közlekedés szektorokkal is.
 |
A Nap, a szél, a folyók, tengerek energiáját, a földhőt vagy biomasszát hasznosító technológiák egyelőre magasabb kezdeti beruházást igényelnek, mint a hagyományos, pl. szénnel vagy földgázzal üzemelő erőművek. Az energiaforrás ezután a technológiák többsége esetében ingyen van, elterjedésük ösztönzésére, a beruházások gyorsabb megtérülése érdekében az egyes államoknak mégis különböző pénzügyi és jogszabályi eszközöket alkalmaznak.
A megújuló alapú villamosenergia-termelés ösztönzésére a 2001-es RES-E direktíva a következő eszközöket sorolta fel, amelyek közül a tagállamok saját döntésük szerint választhatnak: zöld bizonyítványok, beruházási támogatások, adómentesség, adókedvezmények és adóvisszatérítés, valamint a közvetlen ártámogatás rendszere. Ezek közül az elmúlt évek tapasztalata alapján a közvetlen ártámogatás bizonyult a leghatásosabb eszköznek: azon országok tudtak jelentős befektetéseket vonzani a megújuló energiaszektorba, amelyek kiszámítható betáplálási tarifákat (feed-in tariff) kínáltak.
| 2010 zöldáram cél | 2020 megújuló energia-cél | |
| Ausztria | 78.1% | 34.0% |
| Belgium | 6.0 | 13.0 |
| Bulgária | 11.0 | 16.0 |
| Ciprus | 6.0 | 13.0 |
| Cseh Köztársaság | 8.0 | 13.0 |
| Dánia | 29.0 | 30.0 |
| Egyesült Királyság | 10.0 | 15.0 |
| Észtország | 5.1 | 25.0 |
| Finnország | 31.5 | 38.0 |
| Franciaország | 21.0 | 23.0 |
| Görögország | 20.1 | 18.0 |
| Hollandia | 9.0 | 14.0 |
| Írország | 13.2 | 16.0 |
| Lengyelország | 7.5 | 15.0 |
| Lettország | 49.3 | 40.0 |
| Litvánia | 7.0 | 23.0 |
| Luxemburg | 5.0 | 11.0 |
| Magyarország | 3.6 | 13.0 |
| Málta | 5.0 | 10.0 |
| Németország | 12.5 | 18.0 |
| Olaszország | 25.0 | 17.0 |
| Portugália | 39.0 | 31.0 |
| Románia | 33.0 | 24.0 |
| Spanyolország | 29.4 | 20.0 |
| Svédország | 60.0 | 49.0 |
| Szlovákia | 31.0 | 14.0 |
| Szlovénia | 33.6 | 25.0 |
| EU-27 | 21.0 | 20.0 |
Az áralapú rendszerek azzal ösztönzik a szél-, nap- vagy egyéb alternatív áramtermelő technológiába történő beruházásokat, hogy a piaci villamosenergia-árnál magasabb árat határoznak meg a termelők számára, és garantálják, hogy arra az időszakra, amíg az átvételi árat kapják, az áramszolgáltatók a megtermelt zöldenergiát át is veszik tőlük. Aszerint, hogy az átvételi árakat mennyire sikerül az egyes technológiák költségeihez igazítani, alakul ki az, hogy mekkora lesz egy adott országban a megújuló alapú villamosenergia-termelés5. A betáplálási tarifa-rendszereknek nagyon sok fajtája alakult ki. Az ármegállapítás módszere szerint megkülönböztetjük a fixáras, illetve a prémium-támogatásokat.
Előbbi esetben egy adott technológiával termelt villamos energia mennyiségét egy előre meghatározott átvételi árral jutalmazzák, pl. Magyarországon a szélerőműveknek fizetett átvételi ár 2011-ben 30,71 Ft/kWh. A prémiumrendszerben a szélenergia termelője a zöld áramot a villamosenergia-piacon értékesíti, de a mindenkori piaci áramár felett prémium formájában jutalmat is kap. Prémiumrendszert alkalmaz pl. Spanyolország, Csehország vagy Szlovénia.
A prémium meghatározásának módja is változatos, Hollandiában például a prémium-kifizetés is a piaci ár függvényében változik, Spanyolországban a kiegészítés egy minimális és egy maximális érték között változhat, ezzel óvva a zöldáram-befektetőt a túlságosan ingadozó villamosenergia-áraktól, Dániában pedig a prémiumra licitálnak a befektetők. A támogatás időtartama a legtöbb országban előre meghatározott, pl. 15 vagy 20 év. Magyarország esetében azonban az ún. kötelező átvételi ár (KÁT) csak a beruházás megtérüléséig jár, amit a Magyar Energia Hivatal minden beruházás esetében egyedileg állapít meg. Különböznek az áralapú támogatási rendszerek aszerint is, hogy az árak időben hogyan alakulnak. A fix időtartamú rendszerek esetében általában degresszív, azaz időben csökkenő árakat alkalmaznak.
Ennek célja, hogy elkerüljék a technológiai fejlődésből, illetve a tömeggyártásból adódó árcsökkenések miatti esetleges túltámogatást, illetve, hogy a csökkenő árak kifejezetten az árcsökkentő fejlesztésekre ösztönözzenek. A rendszeres időközönkénti degresszió változhat technológiánként – például érett technológia esetében 1 százalékos, gyors technológiai fejlődést mutató technológiák esetében akár évi 10 százalékos árcsökkenés –, de van példa arra is, hogy egy állam egy technológia piaci növekedésének függvényében határozza meg a következő évek átvételi árait. Magyarországon a beruházás megtérüléséig biztosított átvételi ár minden évben az inflációnak megfelelően növekszik.
Különbség van a feed-in rendszerek között aszerint is, hogy az árak technológiánként differenciáltak, vagy az adott tagállam egy egységes, technológia-független rendszert üzemeltet. Előbbi előnye, hogy egy széles technológia-mix kialakulását ösztönzi, valamennyi zöldáram-technológia számára megadja a piacra jutás lehetőségét. Utóbbi rendszer mellett a gazdasági hatékonyság szólhat, hiszen egy egyáras rendszerben a legolcsóbban üzemeltethető technológiák fognak elterjedni, ahol a legnagyobb a betáplálási tarifával nyerhető profit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a technológiánként differenciált ártámogatási rendszerek a sikeresebbek. Látható tehát, hogy annak ellenére, hogy az Unió tagállamainak nagy része a feed-in típusú ártámogatási rendszert választotta a zöldáram támogatására6 (lásd 1. ábra), az egyes országokban megvalósuló rendszerek meglehetősen heterogének. Ennek megfelelően a megvalósult beruházások és a tényleges villamosenergia-termelés terén is nagy különbségek mutatkoznak. Egy az EU-27 tagállamában a megújuló alapú villamosenergia-termelés támogatási rendszereit vizsgáló tanulmány7 arra a következtetésre jut, hogy a megújulóenergia-technológiák uniós szinten megfigyelhető gyors elterjedésének fő eszköze az egyes technológiákat differenciáltan kezelő, így piacra lépésüket egyénileg ösztönző betáplálási áras eszközök, valamint azok a rendszerek, amelyek időben stabil és kiszámítható viszonyokat teremtenek a beruházók számára.
 |
Emellett a nem-gazdasági akadályok (pl. jogszabályi akadályok, hiányos képzési programok, rugalmatlan villamosenergia-rendszerek) kiküszöbölése egy kulcstényező a jövőbeli eredmények eléréséhez. Ezek alapján a legsikeresebb országok Dánia, Finnország, Németország és Spanyolország. A döntéshozók felelőssége a támogatott árakat úgy meghatározni, hogy azok a beruházók és az áramfogyasztók igényeinek is megfeleljenek. A betáplálási tarifák fedezetét ugyanis nem az egyes országok költségvetése fedezi, hanem a kifizetett támogatás beépül a villamosenergia-fogyasztók által fizetett számlákba.
Fontos tehát a túltámogatás elkerülése, hiszen akkor a fogyasztók indokolatlanul magas árat fizetnek, ugyanakkor a megfelelő árszint biztosítása szükséges ahhoz, hogy beruházások megvalósuljanak, és kiszámíthatóan termeljék a zöldenergiát. A jelenlegi hazai kötelező átvételi árrendszer (KÁT) az elmúlt időszakban nem bizonyult igazán hatékony támogatási eszköznek. Magyarország megújuló alapú villamosenergia-termelése az elmúlt időszakban csak lassú növekedést mutat, a 2005-2006 folyamán bekövetkezett, biomassza-tüzelés ugrásszerű növekedését leszámítva (lásd 2. ábra). A hazai átvételi árrendszer nem technológia-független, ám az „időjárásfüggő” kategória bevezetésével egy kalap alá veszi a teljesen eltérő költségekkel rendelkező szél- és napenergia-technológiákat. A napelem-tarifa így messze az uniós átlag alatt helyezkedik el, nem is ösztönöz befektetésre. Ugyanez a tarifa a szélenergia-beruházások számára ugyan nemzetközi összehasonlításban kedvező, ám a szélenergia-szektor egyelőre „pihen”, hiszen az érdeklődő turbina-befektetők 2006 óta nem jutnak engedélyhez.
Csak lassan terjednek a biogáz-erőművek is, zöldmezős szilárd biomassza-üzemből is csak egy-kettő épült az elmúlt időszakban. A kormány a RED Irányelv által előírt Megújuló Energia Cselekvési Terv kapcsán a KÁT-rendszer felülvizsgálatát ígéri. A sajtóban megjelenő hírek alapján 2012 januárjától új, technológia és méret szerint differenciált, a prémiumrendszernek megfelelően kialakított, degresszív árrendszer lép életbe Magyarországon is. Amíg azonban ennél pontosabb részletek nem derülnek ki, várható, hogy a bizonytalanság miatt újabb zöldáramot termelő erőművek csak kis számban csatlakoznak a hálózatra Magyarországon.
