Jogi esetek

Amikor több fogalom egybecseng – Hová forduljon a panaszos?

2011/5. lapszám | Ilonka Mária |  4655 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Gyakran előfordul, hogy a megvásárolt termék a rendeltetésszerű használat ellenére meghibásodik, szétesik, nem úgy működik, ahogyan a felek szerződése, a mellékelt jótállási feltételekről vagy a használati és kezelési útmutatóról szóló dokumentum alapján működnie kellene.

A magyar kereskedői gyakorlat a fogyasztók minőségi kifogásaira nem mindig a hatályos jogszabályokban előírtaknak megfelelően reagál, kezdve azzal, hogy nem vesznek fel jegyzőkönyvet a minőségi kifogásról, vagy amennyiben mégis, úgy annak tartalmát – a vonatkozó jogszabályi előírásokhoz képest – hiányosan tüntetik fel. A fogyasztók maguk sem ismerik a szavatossági és jótállási igényeikre, és összességében a minőségi kifogásaikra vonatkozó jogszabályi hátteret. Az üzletbe betérő vásárló gyakran nem is tudja, hogy a jótállás egyenlő a garanciával, vagyis a garancia a jótállás köznapi elnevezése. A jótállás szót leginkább a jogászok szeretik használni, mivel ez a kifejezés került rögzítésre a jogszabályokban is.

Tisztázandó fogalmak

Vajon minden termékre egyforma garancia jár? Egy termékkel kapcsolatban kétféle minőségvédelmi eszközzel élhetünk: az egyik a szavatosság, a másik a jótállás. A szavatosság a jótállástól annyiban különbözik, hogy a szavatosság minden termékre jár. Jótállás vagy garancia meghatározott esetekben van: vagy azért, mert kötelező, vagy azért, mert önkéntes. Kötelező jótállásról akkor beszélünk, amikor annak alkalmazása jogszabályon alapul. Hazánkban három ilyen jogszabály van, amely elrendel kötelező jótállást (az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló, az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló kormányrendelet).

Önkéntes jótállásnak minősül az, amikor egyéni, jól felfogott piaci érdekből teszi azt a vállalkozás, illetve a gyártó, hogy az adott termékre jótállást vállal. Ez a vállalás szerződésen vagy reklámon alapulhat. A jótállás tehát meghatározott termékek esetében keletkezik: vagy akkor, amikor jogszabály határozza meg, hogy bizonyos termékekre kell jótállás, vagy amikor az eladó, illetve a gyártó egy adott termékre jótállást vállal. Még egyszer: ez nagyon lényeges különbség a szavatosság és a jótállás között. A szavatossági és a jótállási szabályok nagyon egymásra utalnak: a jótállási, illetve a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályok alapján sok minden függ attól, hogy a felek között fogyasztói szerződés jött-e létre.

Többfajta szerződés

A szerződést írásban vagy akár szóban is megköthetik. A Ptk. szerint ennek három módja van: írásbeli, szóbeli és ráutaló magatartás. Szinte minden nap kötünk több száz ügyletet az üzletekben, amikor vásárolunk, és ezek ún. fogyasztói szerződések: gyakran nem is tudjuk, de jogi kötelembe lépünk, amennyiben veszünk az üzletekben néhány apróságot. A Polgári Törvénykönyv meghatározza a fogyasztói szerződés fogalmát, amelyet a szavatosságnál és a jótállásnál alkalmaznak.

A fogyasztói szerződés fogalma nem korlátozódik csak a jogi, illetve csak a természetes személyekre. A törvény fontos különbséget tesz: van a laikus fél, a fogyasztó, és van egy professzionális ügyben eljáró ügyfél, aki rendelkezik szaktudással, aki gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül eső cél érdekében jár el, például egy villanyszerelő, aki vesz egy fáziskereső ceruzát. Ám mégsem lesz fogyasztói szerződés az általa megkötött jogügyletből! Ennél fogva a szavatosságnál – a villanyszerelési munkavégzéséhez vásárolt termék esetében – az általános sza- bályokat tudják alkalmazni. A fogyasztói szer- ződésre vonatkozó szabályok kedvezőbbek, amelyektől nem lehet eltérni, csak a fogyasztó előnyét szabad figyelembe venni.

Hibás teljesítés

A Ptk.-ban megfogalmazottak alapján az a villanyszerelő, aki a szakmájához kapcsolódóan vesz egy terméket, nem „klasszikus” fogyasztó, s az általános szabályokat kell alapul venni, amelyek ilyenkor 6 hónap szavatossági időben jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy a vásárlástól számítva – hibás termék esetén – 6 hónapja marad arra az ügyfélnek, hogy bírósághoz forduljon, független attól, hogy milyen értékben vásárol. Tehát szavatosság mindig jár, ha tudjuk, hogy a termék hibás. Amennyiben csak „felismerhettem volna, hogy hibás a termék”, de nem tettem meg, ott nem jár szavatosság. A szavatosság hibás teljesítésen alapszik, a hibás teljesítésért való felelősséget jelenti, amely minden vásárolt termékre jár. Bizonyos esetekben, amikor a vásárlás időpontjában a villanyszerelő felismerte a hibát, illetve, ha ki volt írva, hogy mi a hiba, vagy az eset körülményei alapján fel kellett volna ismernie, akkor nincs az adott hibára szavatosság.

Röviden, csak olyan hibákra jár a szavatosság, amelyek megvannak az adott vásárlás időpontjában, és amikre nem hívták fel a vásárló figyelmét! Létezik egy általános megvizsgálási kötelezettség, de ez nem az adott helyszínen áll fenn. Annak a villanyszerelőnek, aki úgy vesz meg egy terméket, hogy tudja, mire nem alkalmas, vagy a „szerződéskötés” időpontjában tudja azt, hogy hibás a termék, nem jár a szavatosság, hiszen azonnal lecserélhette volna a vásárlás időpontjában. Későbbi per esetében a bíróság mindig megvizsgálja, hogy a körülmények alapján felismerhető volt-e a vásárló számára, hogy hibákkal rendelkezett-e a megvásárolt termék. A fogyasztóvédelmi törvény egészen pontosan meghatározza, hogy kit tekint fogyasztónak. Meghatározza azt is, hogy ha az illető vásárló egyéni vállalkozó (például villanyszerelő), vagy gazdálkodó szervezet, ezért nem tekinthető úgymond laikus vásárlónak. Laikus vásárló esetében más szabályok lesznek érvényesek, mint akinek már megvan a szaktudása, hogy kiszűrje, hibás-e az elektromos vagy épületvillamossági termék.

Különbséget kell tenni

A fogyasztóvédelmi törvénynek tehát az a célja, hogy a felek között megteremtse az egyensúlyt. Minden esetben ketté kell választani a civil vásárlót, illetve a szakembert, például a villanyszerelőt, aki munkát végez. Az lényeges szempont, hogy minden reklamáció esetében jegyzőkönyvet vegyenek fel a panaszról, adjanak elismervényt arról, amikor bevitte valaki a hibás terméket javításra: ezek az alaki formák a fogyasztói szerződésekre érvényesek. Amikor egy jogi személyiségű társaság vásárol egy transzformátort, akkor a cég nem minősül átlagos fogyasztónak, és hibás teljesítés esetén csak a bíróságra mehet. A kereskedőnek vagy az eladónak fel kell világosítania a vásárlóját – mindegy, hogy civil vagy gazdasági társaság képviselője –, hogy mit vállal, ha megveszi a terméket. Nemcsak a szavatosság szabályait érinti az, hogy civil a fogyasztó vagy nem, azaz szakértelemmel rendelkező fogyasztó vette-e meg a terméket.

Hibás teljesítésnek minősül az a tevékenység, amikor a szolgáltatott dolgok, a jogszabályban meghatározott kellékek a szerződésben meghatározott feltételeknek nem tesznek eleget. (Amikor például felrobban egy termék, akkor termékfelelősségi kérdésekről van szó, s a gyártónak viselnie kell ennek következményeit.) A fogyasztóvédelmi törvény (ami az eljárások alapját képezi) szerint a fogyasztó természetes személy; noha a Ptk. nem tesz szűkítést: akár jogi személy is lehet ez a vásárló, egy a lényeg, tudniillik az, hogy a fogyasztó a gazdasági vagy szakmai körén kívül járjon el. Az a vállalkozás, illetve az az egyéni vállalkozó, aki a munkájához, szakmájához kapcsolódóan vesz egy terméket, eljár annak érdekében vagy vesz árucikket, nem fogyasztó a Ptk. szerint. Vannak tehát a fogyasztói szerződések, amelyek kedvezőbb szabályokat adnak: akik ezen a körön kívül esnek, csak az általános, vagyis a szavatossági szabályok szerint rendelkeznek jogokkal. Amennyiben magánszemélyről van szó, akkor a békéltető testülethez fordulhat, ha vállalkozót vagy gazdasági társaság képviselőjét érte sérelem, akkor mindig a bíróságon történik az érdekérvényesítés.

Nem azonosak a fogalmak

A fogyasztó fogalma tehát a Ptk.-ban és a fogyasztóvédelmi törvényben nem azonos. A Ptk. szerint lehet akár jogi, nem természetes személy is, a fogyasztóvédelmi törvény csak az igazán laikus fogyasztókat kívánja a törvénnyel preferálni. Felmerül a kérdés, hogy ha valaki például nagy teljesítményű transzformátort vásárol, akkor hová fordulhat panasszal? A szavatossági ügyeknél az a vásárló van kötelemben, aki megvette a terméket, a másik oldal az, aki a terméket eladta: ezáltal szerződésben vannak, jogügyletet kötöttek. Amikor a villanyszerelő megvette az adott terméket, ők egy szerződést hoztak létre.

Ezt a szerződést teljesíteni kell. Ha az eladó (kereskedő) hibás teljesítés esetén megszegi a szerződést, ezért vállalnia kell a felelősséget. Ez objektív szankció, függetlenül attól, hogy az eladó jóhiszemű volt vagy sem. Az eladó felelőssége magától értetődő objektív felelősség, a szankciót kiváltja a szavatosság, amely minden vásárolt terméknél fennáll. A vásárló bemegy az eladóhoz, kifejezi, hogy az eladóval nem ért egyet, s utána mehet a bíróságra. Ugyanakkor a gyártóval neki nincs közvetlen jogviszonya. Amennyiben eredménytelen a tárgyalás, nem történik semmi, civil vásárló esetén az ingyenes és gyors eljárást lefolytató békéltető testületekhez lehet fordulni, amelyek minden megyében és a fővárosban is működnek. Ám sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a bepanaszolt fél is megjelenik a kitűzött egyeztetésen, és ebben az esetben csupán ajánlás jellegű döntést tud hozni a testület – a kérelem megalapozottsága esetén.

 A villanyszerelő vásárlói jogai

A villanyszerelőnek, mint „szimpla vásárlónak” a Ptk. szerint is vannak jogai. A hibás termék miatt az eladóhoz mehet panaszra, mivel a vásárló vele volt kötelemben. Ketten kötöttek egy szerződést, lepecsételték a garanciális jegyet. Olykor előfordul, hogy a gyártó is vállal jótállást, és ilyenkor létrejön egy jogviszony a vásárló és gyártó között. Az eladónak (kereskedőnek) teljesítenie kell a jogviszonyt – határozott feltételek szerint. A lényeg az, hogy rendeltetésszerű használatra alkalmas-e az adott termék. A gyártó alapvetően nincs ebben a jogviszonyban benne. A vásárló esetenként fordulhat a gyártóhoz, de nem a hibás teljesítés miatt.

A vevő bizonyít

Az eladónak megvannak a kötelezettségei a hiba kijavításának, a termék kicserélésének, árleszállításnak, elállásnak a formájában: ez a négy alapigény van a szavatosság szabályai szerint. A jótállásnál az eladónak kell bizonyítania azt, hogy nem történt hibás teljesítés, tehát a bizonyítás terhe az eladón van, amennyiben van jótállás. Gyakran előfordul azonban az, hogy nem akar a kereskedő jótállást vállalni, és ezt megteheti.

Amint említettük, jótállás csak akkor van, ha valamilyen jogszabály kötelezi őt erre, vagy amikor ezt vállalja. Ez azt jelenti, hogy érdemesebb megvizsgálni vásárlás előtt, hogy a kiszemelt termékre a gyártó vállalt-e garanciát, a kereskedő vállal-e jótállást, s akkor nem érheti csalódás a vevőt. Szem előtt tartandó, hogy a szavatosság és a jótállás két egymástól független jogintézmény, viszont gyakran egymás mellett fut ez a két minőségvédelmi eszköz. Mint a cikk elején hangsúlyoztuk, szavatosság mindig minden termék esetében van, kivéve azon hibák esetében, amelyek ismertek, illetve felismerhetők voltak a vásárlás időpontjában. Reklamáció esetén mindig a vevőnek kell bizonyítania az igazát. A jótállás esetleges.

Ez utóbbinál az eladó dönti el, hogy ad-e az általa forgalmazott termékre jótállást, amennyiben őt erre nem kötelezi jogszabály. A jótállási jegy kiállítása mellett a vállalkozó köteles a fogyasztó jótállási igényéről jegyzőkönyvet felvenni, amelyben rögzítik az alábbiakat: a fogyasztó neve, címe; a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény; az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezése, díja; a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontja; a hiba bejelentésének időpontja; a hiba leírása; a kifogás rendezésének módja.

Igényérvényesítés

Az igényérvényesítés 6 hónap. Ezen idő alatt a vásárlónak kell azt bizonyítani, hogy hibás teljesítés történt: 6 hónapig lehet bírósághoz fordulni. Esetenként a jog megenged hosszabb határidőt is, ez akkor áll fenn, ha az elévülés megszakad. A tartós használatra rendelt tárgy, dolog esetében 1, illetve 3 év, esetenként 5, illetve 10 év is lehet ez az időtartam a jogszabályban meghatározott termékek esetében. A 6 hónap elévülési idő azt jelenti, hogy ezen idő alatt lehet a bíróságra menni.

Az elévülés nem szünteti meg a kifogást. Esetenként a jog megengedi azt, hogy az elévülés megszakadjon, például azzal, hogy „felszólítjuk a kereskedőt (eladót), hogy 4 hónap múlva cserélje ki a terméket”. Ugyan nem cserélte ki a terméket, de megszakadt az elévülés, amely azt jelenti, hogy hosszabb idő alatt lehet érvényesíteni a nem „klasszikus” fogyasztói érdekeket. Vannak olyan esetek, amikor azért kerül sor a jogvesztő határidők alkalmazására, mert „én, mint vásárló nem voltam abban a helyzetben, hogy felismerhettem volna a termék hibáját”.

Például 5 év múlva derült ki, hogy valamilyen hibája volt a terméknek, s letelt a 6 hónap, amíg a panaszos a bíróságra mehetett. A törvény azt mondja, hogy „itt olyan ok állt fenn, hogy az adott hibát nem ismerhette fel a vásárló, mert csak később mutatkozott meg”, éppen ezért a hiba felmerülésétől számított 3 hónapon belül jeleznie kell az eladónak a problémát. Ha egy nagy teljesítményű elektromos motornál 8 év után derül ki, hogy hibás, a hiba felderítésétől számított 3 hónapon belül kell elmenni a bíróságra a vásárlói jog érvényesítése miatt. A 6 hónap elévülés nem a határidőt, hanem az alanyi jogot szünteti meg. A felszólítással viszont megszakad a folyamat, termékszavatosság esetén 6 hónap az általános elévülési idő.

---