Irányítástechnikai hétköznapok IX. - Redőnyvezérlés
2011/6. lapszám | Porempovics József | 4815 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Redőnyvezérlés – 2. rész Az előző részben bemutattunk alapötleteket a redőnyvezérléshez, időrelék alkalmazásával. Joggal vetődhet fel az, hogy célesz- közökkel az első részben közölt kapcsolásoknál lényegesen egyszerűbben lehet kezelni a redőnyök mo...
Redőnyvezérlés – 2. rész
Az előző részben bemutattunk alapötleteket a redőnyvezérléshez, időrelék alkalmazásával. Joggal vetődhet fel az, hogy célesz- közökkel az első részben közölt kapcsolásoknál lényegesen egyszerűbben lehet kezelni a redőnyök mozgatását – amire lesz is példa a folytatásokban –, mégis foglalkozunk a diszkrét relés vezérlőkkel történő megoldásokkal. Az ok egyszerű, s ez nem más, mint megtartani a cikksorozat eredeti vonalát: gondolatébresztésről és ötletelésről van szó, hiszen az itt közölt kapcsolások, megoldások sok más feladatra is alkalmasak lehetnek részben vagy egészben.
 |
Az ígéretnek megfelelően keressük a relés alapkapcsolás finomításának és a komfortosság-fokozásának lehetőségeit! Az 1. ábra kapcsolása az előző lapszámban közölt megoldás módosított változata. A legfontosabb változás az R3 jelzésű normál relé (nem időrelé) beiktatása, amelynek feladata, hogy a FEL irányba kapcsolás lehetséges legyen akkor is, ha éppen a LE irány működik. A FEL nyomógomb zárására az R3 relé meghúz, ezzel a 11-12 nyugalmi érintkezői bontanak, ami megszakítja az R2 időrelé tápfeszültségét. Az R2 időrelé így elenged, 15-16 nyugalmi érintkezői feszültséget kapcsolnak az R1 relé 15-ös kapcsára. A FEL gomb nyomására az R1 időrelé is meghúz, és indul az időzítése, 15-18 pontján át kapcsolja a redőnymotort. A FEL nyomógomb elengedése után az R3 relé újra nyugalmi állapotba kerül, tehát tápfeszültséget kapcsol az R2 időrelére. Az időrelé választásánál ezért figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott időrelé „időzített impulzusrelé” funkciója csak az „S” vezérlő bemenetről legyen indítható, a tápfeszültség rákapcsolására ne reagáljon, ellenkező esetben a LE irány újra el tudna indulni, megbontva a fel irány feszültségét.
 |
A kapcsolás tovább bővíthető egy a LE nyomógombra kötött relével az R3-hoz hasonló bekötésben – a LE gomb megnyomására R1 tápfeszültségét veszi el egy R4-es relé. Értelme csak annyi lenne, hogy az esetleg gyorsabban végrehajtott irányváltá- soknál, pl. egy FEL – LE – FEL sorrendű gyors gombnyomás-sorozat után a FEL irány időtartama még tarthat, tehát nem biztos, hogy elég ideje lesz végállásig mennie a redőnynek.
A gyakorlatban kevés eséllyel történhet így, hacsak nem „játszik a gyerek” típusú találkozásra kerül sor a redőnygombokkal. A bővítést a Tisztelt Olvasóra bíznám! Általában egynél több redőny kerül be a lakásokba, ezért értelemszerűen jogos igény merül fel a redőnyök egyszerre történő vezérlésére, miközben megmarad a külön-külön mozgatás lehetősége. Az eddig vázolt kapcsolások továbbgondolásával több megoldás is lehetséges.
Egy biztos, minél több a redőny, annál több vezeték és más vezérlő modul beépítése válik szükségessé, és persze ki is kell találni a rendszert. Jó lenne, ha rendelkezésre állna valami egyszerűbb lehetőség a több redőny egygombos mozgatásához! Ilyenkor célszerű a mikroelektronikához fordulni, ahol a logikai funkciók alapvetőnek számítanak.
Ha meggondoljuk, hogy tulajdonképpen logikai szempontból VAGY kapcsolatról van szó, illetve ezek hálózatáról, akkor kézenfekvőnek tűnik a diódás logika használata (2. ábra). Az „A” vagy „B” bemenetek bármelyikére logikai „1”-et kapcsolva, a kimenet is „1” lesz.
 |
A dióda elsősorban mint egyenirányító félvezető ismert, de éppen ebből a tulajdonságából adódik a „kapcsoló” funkciója is. Ha a dióda anód és a katód kivezetései közé a nyitóirányú feszültséget (Si diódánál = 0,7 V) kapcsolunk, akkor a dióda kinyit, anódja felől a pozitív feszültséget átengedi a katód felé. Az „R” ellenállás biztosítja a diódák katódjának „előfeszítését”. A diódákat megfelelő hálózatba kötve logikailag működőképes vezérlést kapunk az egy helyről több redőny (vagy bármi más) mozgatására (3. ábra). Az ábra két redőnyre mutat példát, de kibővítve többre is alkalmazható.
Az NY1 és NY2 gombok a külön-külön mozgatást végzik, míg az Ny1-2 gombok a két redőny egyszerre történő vezérléséhez használhatók. Megnyomva pl. az NY1-2FEL gombot, a hozzá kapcsolódó két dióda a két FEL irányt vezérlő pontokra kapcsolja, vezeti a vezérlőfeszültséget. A logikai megfelelőség mellett persze az is jó lenne, ha tényleg működne is a rendszer, amihez néhány paramétert figyelembe kell venni. Az egyik az, hogy egyenfeszültséget használunk, lehetőleg kisfeszültséget. A másik, hogy a diódák és a relék típusát is ennek megfelelően kell kiválasztani.
Relénél az UNI vagy 24 V DC tápfeszültségű eszköz jön szóba, diódáknál is jelzik a rákapcsolható feszültséget – legalább egy fokozattal nagyobbat célszerű választani. Az univerzális tápfeszültségű reléknél fontos odafigyelni erre, mert nem minden gyártónál jelenti ugyanazt az UNI felirat. Általában AC/DC 12-240 V feszültségtartományt jelent, de vannak eltérő értelmezések is. Megjegyzem, hogy hasonló diódás mátrixokkal pl. nyomógombkódolók vagy dekódoló áramkörök is készíthetők. A sokféle vezérlési lehetőség közül egyre elterjedtebb a rádiófrekvenciás működtetés, amellyel a cikksorozat következő része foglalkozik majd, de nem hagyhatjuk ki az épületautomatizálási rendszerek által kínált nagy szabadságfokú megoldásokat sem.
Addig is kellemes nyaralást és ötletgazdag hétköznapokat kívánok.
