Automatizálás

Villanyszerelés az intelligens otthon tükrében

2011/6. lapszám | Jobbágy Péter |  6672 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Tanulságos történetek rovatunkban ez alkalommal egy olyan villanyszerelő tapasztalatait, gondolatait mutatjuk be, aki az elmúlt időszakban önálló lépéseket tett a piacon egyre markánsabb igényként jelentkező intelligens megoldások elsajátítása, telep...

Tanulságos történetek rovatunkban ez alkalommal egy olyan villanyszerelő tapasztalatait, gondolatait mutatjuk be, aki az elmúlt időszakban önálló lépéseket tett a piacon egyre markánsabb igényként jelentkező intelligens megoldások elsajátítása, telepítése, illetve fejlesztése felé. Jobbágy Péter története egyfajta helyzetértékelésként, megoldási kísérletként értelmezhető az épületvillamossági kivitelezés kritikus periódusában.

Amikor befejezte tanulmányait a szakmunkásképzőben, és „felszabadult” az oktatási kötelezettségek alól, úgy gondolta, sőt ami még ennél is rosszabb, úgy hitte, hogy már egy teljesen felkészült szakember, aki az eddig megszerzett tudásával felkészült a szakmai kihívások leküzdésére. Azaz már csak dolgoznia kell, és boldogulni fog az életben. Elmondása szerint más szakmabeliekkel folytatott beszélgetései is erről győzték meg, mások is így gondolták a nyolcvanas évek végén: úgy tűnt, hogy az ember elhelyezkedik egy nagy állami vállalatnál, és majd ott valahogy „elkaristol a nyugdíjig.” Gyorsan kiderült azonban az, hogy az iskolapadban megszerzett tudás, valamint az a tény, hogy ő volt a legfiatalabb a brigádban, pontosan arra elég, hogy minden reggel ő szerezze be a kiflit, a kakaót és a fokhagymás lángost.

A pályakezdés tehát elég tanulsággal szolgált, és hamar rájött arra, hogy muszáj az embernek képeznie magát: kezdetben azért, hogy felérjen egy átlagos szakember tudásához, később pedig azért, hogy lehetőségeihez mérten meghaladja azt. „Szeretem a szakmámat: sajnos ez nem volt mindig így, és őszintén bevallom azt, hogy amikor elkezdtem önállóan vállalni munkákat, akkor bizony nagyon nehéz volt az, hogy minden döntést nekem kellett meghoznom – annak összes lehetséges következményével együtt.”

Ahogyan azonban múlt az idő, egyre jobban beletanult a vállalkozói gyakorlatba is, ám egyre több kihívással is szembe kellett néznie: ekkor ért el a technikai fejlődés arra a fokra, hogy megjelentek a lágyindítók, a frekvenciaváltók, a túlfeszültség-levezetők, továbbá az intelligens otthon kialakítását célzó technikák, a busz-rendszer alapú megoldások stb. Természetesen nem hagyható ki az sem, hogy az uniós csatlakozás miatt szinte az összes szabvány megváltozott. Ezek a változások összességében elég megterhelőnek bizonyultak egy olyan „mikrovállalkozásnak”, mint az övé, és persze a felzárkózás mellett gyűjtenie kellett a mérnökkamarai pontokat is: „arról nem is beszélve, hogy ugye valakinek dolgoznia is kell a cégben, mert csak azért fizetnek, ha elv#9632; égezzük a munkát”.

A vállalkozás lassan felnőtt az új feladatokhoz, de az intelligens otthon kérdéskörében nem tettek előrelépést: noha Pétert nagyon érdekelte volna az új technológia elsajátítása, de valójában igazi „róka fogta csuka” esete állt fenn: nem volt ilyen irányú megkeresés, ha pedig lett volna, nem is tudtak volna megfelelő megoldásokat ajánlani, hiszen egyet sem ismertek, és akkoriban még sok százezer forintért képeztek szakembereket egy világosan nem definiált szakmai szintre. Később természetesen már majdnem ingyen is volt tanfolyam, és nagyobb rálátás kínálkozott erre a szakterületre: mindazonáltal minél jobban kiismerte ezeket a rendszereket, annál jobban elbizonytalanodott létjogosultságukban, megbízhatóságukban, valamint – és ez a lényeg – az eladhatóságukban, mert „az ember nem szeretné arra pazarolni a drága idejét, ami csak egy zsákutca, bizonytalanul kifizetődő”.

Az intelligens otthonok telepítésénél számos szempontot kell aprólékosan mérlegelni. Meglátása szerint első az ügyfél, aki szeretne egy bizonyos komfortszintet megteremteni otthonában. Az ő szempontjai a következők lehetnek: minél költségtakarékosabban minél jobb szolgáltatási szintet beszerezni, és az sem elhanyagolható, hogy ennek üzembiztosnak kell maradnia akár több évtizeden keresztül is, mindenféle jelentős karbantartás és költség nélkül. A kivitelező úgy gondolja, hogy neki egy olyan rendszer kell, ami egyszerű felépítésű, jól áttekinthető és könnyen telepíthető, esetleg még szabadon bővíthető is a megrendelő igényeinek függvényében, azaz úgymond nincsenek meglepetések, amikor be akarja üzemelni, és megbízhatóan működik hosszú időn keresztül.

A rendszer gyártója talán úgy gondolja, hogy azért ne legyen olyan olcsó a termék, hiszen „az ázsiai munkaerőt meg kell fizetni rendesen”; a rendszer csak a saját családján belül kommunikáljon, mert ugye az utcán sem állunk mindenkivel szóba, tehát másoknak csak annyit mondjon esetleg: „nem ismerni nyelv, nem beszélni!”. A másik nagy találmány a rádióhullámokat kibocsátó kapcsoló, hiszen nem kell vezeték, nem kell fúrni, faragni, porolni, és legfőképpen nem kell maga a villanyszerelő sem, mert ez egy elterjedt, kipróbált technológia, ami a gyerekjátékokban is bevált. Ezért lehetne az a szlogen is: „gyerekjáték a villanyszerelés!”. Tehát megóvják az ügyfelet attól, hogy a villanyszerelő valami „gagyi” 1500 forintos kapcsolókkal árassza el a házat…

A rádiófrekvenciás rendszerekkel szembeni aggályok egyik része azonban azon alapszik, hogy könnyen megzavarható a jelek továbbítása, másrészt bizonyos funkcióknál nem is garantálható a megbízható működés. Ráadásul a tápellátás érdekében a vezetékezést nem lehet megspórolni. Mindenesetre szembetűnő az, hogy a megrendelőket is erősen foglalkoztatja a kérdéskör – különböző szinteken. Persze akad olyan eset, megoldás is, amikor rendelkezésre áll a „személyzet”, és csak a „Mozdulj, kapcsold be a televíziót!” vezényszót kell kiadni a távvezérlés biztosításához.

Gyakran lehet találkozni azzal az ötletes megoldással, hogy vesznek egy távirányítós dugaszoló adaptert, amelyen a három darab vezérelhető kimenet szabadon bővíthető, hiszen úgyis vesznek még egy szettet: a két távirányító össze van szigszalagozva, és a komfortot máris a duplájára emelték! A köztes megoldás az, amikor valaki például beruház egy igen drága kazánra, és ezt képes vezérelni akár mobiltelefonról is, de a motoros redőnyt csak az ablak melletti kapcsolóról képes egyesével irányítani. Következő lépés az, amikor a tulajdonos távirányítóról vezéreli az összes redőnyt, de ez a távirányító már a sokadik a sorban, mert ott van például a tv-, a cd-lejátszó, riasztó-, hifi-távirányító, esetleg parabola-távirányító stb.

Ilyenkor természetesen felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetne mindezeket kiváltani, és ha sikerülne, akkor mennyivel lenne drágább a jelenlét-érzékelés vagy a különböző „világítási képek” vezérlése, vagy esetleg csak adott esetben letiltani meghatározott dugaszolóaljzatokat. Ez ma már mindennapos, gyakorlati probléma. Ma már olyan sok elektromos kütyü kerül be egy átlagos lakásba is, hogy átgondoltság hiányában gyakran szembesülhetünk indokolatlan duplikációval. Jó példa erre a GSM-modulon kommunikáló kazánvezérlésé s a külön kiépített riasztó-távfelügyelet: mennyi megtakarítást lehetne elérni, ha a tulajdonosnak már eleve egy komplett rendszert ajánlottak volna! Az előzőkben a különböző piaci szereplők eltérő szempontjait kíséreltük meg érzékeltetni.

A villamos szakember feladata az, hogy ezeket az érdekeket, nézőpontokat „összefésülje” úgy, hogy a fizetés után mindenki elégedett legyen: ez azonban egyáltalán nem könnyű. A felelősség mindig a villanyszerelőé, vagyis azé a személyé, aki elvállalja a munkát, az ügyféllel napi kapcsolatban van, és akinek meg kell felelnie az ügyfél elvárásainak – főként azért is, mert előzőleg lehetséges, hogy éppen ő beszélte rá egy pár megvalósítandó megoldásra. Úgy kell tevékenykednie, hogy a gyártók, forgalmazók kínálatából kiválassza azokat a termékeket, amelyek „életképesek”, képviselik azt az ár/érték arányt, amit a megrendelő meg tud és meg akar fizetni.

A felelősség a szakemberé, mert ha egy fontos berendezés felmondja a szolgálatot, vagy már be sem lehet üzemelni, akkor a kereskedő biztosan nem megy ki az ügyfelünkhöz, és nem ő fog magyarázkodni. Nem mondhatja a kivitelező az ügyfélnek, hogy a kereskedő a hibás egységet majd két hét múlva hozza, de addig „fogadják el tőlem ezt a köteg mézes gyertyát, nincs nagy fénye, de jó az illata”. Nem lehet kellő mértékben hangsúlyozni azt, hogy a szakembernek az ügyfél elvárásait, ha úgy tetszik, az akaratát kell érvényesítenie, persze nem vakon, hanem szakmai ismereteivel, tapasztalatával támogatva a megrendelőt abban, hogy jó döntést hozzon.

Ez az intelligens otthonoknál fokozottan érvényes, és a költségekre is fokozottabban kihat. Ma már rengeteg, családi házra optimalizált intelligens rendszer áll rendelkezésre. Ezek egyik legfontosabb hiányossága az, hogy előre definiált, hogy mely eszközöket lehet általuk vezérelni. Amikor pedig a tulajdonos bővíteni szeretné a funkciókat, akkor derül ki, hogy a telepített rendszer azt a bizonyos vezérlést nem tudja megoldani. Arról nem is szólva, hogy ezen rendszerekből több is el fog tűnni a piacról: egészen egyszerűen túlkínálat mutatkozik, pár éven belül számuk drasztikusan csökkenni fog. Nyilvánvaló, hogy ezekhez a rendszerekhez nagyon drága mulatság lesz később alkatrészt vagy kiegészítőket szerezni.

„Nekem az utolsó lépés az intelligens otthonok szerelése felé egy szerencsés találkozás volt egy gyengeáramú mérnök kollégámmal, aki ugyanazon munkaelveket vallja, mint én, ugyanúgy elkötelezett az ügyfél és a feladat iránt. Ma már ketten gyakorlatilag egy ház teljes elektromos rendszerét „lefedjük” a mért fővezetéktől az utolsó számítógépes aljzatig.” Pedig az ismerkedés egyáltalán nem volt problémamentes: az erősárammal foglalkozó szerelők gyakran idegenkednek a gyengeáramú rendszerektől, és vica versa, pedig az állandó munkatárs jelenléte nagyobb projektek kivitelezését teszi lehetővé. Nagyon fontos, hogy az a rendszer, amelyet Péter és kollégája telepít, nem „késztermék”: gondos tervezés előzi meg a telepítést, ami egyfelől a vásárló igényeinek következetes végiggondolását, másfelől pedig az alkalmazott rendszerelemek kompatibilitásának ellenőrzését, illetve minőségi és költségvetületeinek átgondolását foglalja magába. Korábban megvizsgálták a jelenleg piacon kapható termékeket: a legtöbb gyártó igenis érzékeli azt a piaci igényt, hogy a vásárlók igénylik a központi irányítást és a távfelügyeletet.

Erre azt a választ adják, hogy minél több funkciót igyekeznek saját rendszerükbe integrálni: így egy riasztóközpont ma már számos egyéb, például redőnyvezérlési funkciót elláthat. Egy amerikai, egy olasz és egy szingapúri gyártó rendszerét vették figyelmesebben vizsgálat alá: a költségkalkuláció azt mutatta, hogy ugyanarra a rendszerre, amely tartalmazza a világításvezérléstől kezdve a riasztórendszeren át a kaputelefonig a legtöbb funkciót, az utolsó valósítható meg a leggazdaságosabban, mintegy másfél millió forintból (szemben az első kettő 2,5, illetve 2,2 milliós árával). Azt tudni kell, hogy ez igazából csupán a rendszer központi eleme, „agya”, amely eredetileg vagyonvédelmi célokat szolgált, ám ma már teljesen programozható, más funkciók is integrálhatók, így szabadon csatlakoztathatók világítási vagy biztonságtechnikai modulok, amelyek egy busz-rendszeren keresztül kommunikálnak a központtal.

A tervezés első fázisa az, hogy egy vázlatot, egy rendszersémát, ún. pozíció-tervet alkotnak meg: ennek kettős célja van. Egyfelől segít prezentálni a megrendelőnek, hogy milyen funkciókat fognak megvalósítani, másfelől már támaszt is jelent a kivitelezés során, hiszen minden, a telepítéshez szükséges információ megtalálható rajta. A kiviteli tervvel szemben azonban itt nem tüntetjük fel a pontos nyomvonalat, kábeltípusokat stb. A lényeg az, hogy ebben mindazon információ megtalálható, ami nagy mértékben segítheti a villanyszerelőt a rendszer áttekintésében.

Egyúttal segít az árajánlat összeállításában, a pontos anyaglista megalkotásában. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a jelenleg futó mintaprojektet befejezzék: ez a referencia segíthet a későbbi megrendelések elnyerésében. Nagyon lényeges, hogy az internet jelentős segítséget nyújthat a rendszer népszerűsítésében. Remélhetőleg sikerült ráirányítani a figyelmet a feladat összetettségére, de a folytatásban egy sokkal műszakibb hangvételű cikkben kerül bemutatásra az, hogy nem olyan nagy ördöngösség az intelligens otthonok tervezése, kivitelezése, csak el kell felejteni egy pár villanyszerelői beidegződést, és egy kicsit a gyengeáramú szakember fejével kell gondolkodni.

---