Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Villamossági perek

2011. július 8. | Ilonka Mária |  3214 | |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Villamossági perek

Sajnálatos módon a magyar bíróságoknál jelenleg nem folyik olyan statisztikai adatgyűjtés, amelyből világosan kiderülne az, hogy milyen tárgyban, arányban indítanak kártérítési pereket a villamosipari szakmával kapcsolatban.

Dr. Menyhárd Attila, az ELTE Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének vezetője, egyetemi docens kifejtette: az építőipari te-vékenységgel kapcsolatos perek elsősorban az építési vállalkozási szerződések hibás teljesítésével kapcsolatos ügyekre vonatkoznak, amelyek középpontjában nem klasszikus kárfelelősségi helyzetek (személyben vagy vagyonban okozott tényleges károk) állnak, hanem a szerződésszerű (a kivitelezési terveknek és a megrendelő utasításainak, továbbá a szerződésben és a tervekben meghatározott műszaki specifikációnak megfelelő) hibátlan és határidőben történt teljesítésével kapcsolatos kérdések.

A perek tárgya jellemzően az, hogy a megrendelő, azt állítva, hogy a vállalkozó hibásan vagy késedelmesen teljesített, kártérítési és/vagy kötbérigényt kíván érvényesíteni a vállalkozóval szemben, többnyire a vállalkozói díj egy részének visszatartásával. Ez a vállalkozó szempontjából olyan tranzakciós kockázatként jelenik meg, amellyel szemben a vállalkozási szerződés megkötése során kikötött és a szerződő felek megállapodásában rögzített biztosítékokkal tud védekezni.

Mivel nincsen rendszerezett feldolgozása sem a közzétett, sem pedig a bírósági anonimizált adattárban elérhető döntéseknek, ezért nincs rendelkezésre álló információ arra nézve, hogy melyek a leggyakoribb káresemények. Megállapítható azonban az, hogy ritka az a helyzet, amikor a vállalkozót szerződésen kívül okozott kár megtérítésére való kötelezésre perlik.

Amennyiben az építmény valamely hibája vagy fogyatékossága okoz kárt úgy, hogy a károsultak a vállalkozónak nem szerződő megrendelői (összedől az épület része, egy daru rádől a mások tulajdonát képező javakra, kigyullad az építmény és ezzel kár keletkezik a lakóknak vagy másoknak a vagyonában), a polgári jogi kártérítési felelősségi tényállások közvetlenül nem az építési vállalkozóra, hanem a tulajdonosra, továbbá az épület használójára terhelik a kockázatot, aki majd – jellemzően – megrendelői pozícióban perli viszont a vállalkozót. Nagyobb beruházások jellemző károkozó magatartása lehet például – különösen nagyvárosokban – az építkezéssel járó környezeti ártalmak (zajártalom, porszennyezés) által okozott károk előidézése, vagy a környező épületekben a földtámasztól megfosztás miatt keletkezett repedések.

Viszonylag kevés pert indítanak

Az elektromosságot érintő ügyekben, az ebből eredő kártérítésekkel kapcsolatban (például elektromos zárlat miatt leég egy ház stb.) viszonylag kevés pert indítanak hazánkban. A szakember megerősítette, hogy a szerződésen kívüli kártérítési tényállások kapcsán nem látszik, hogy a perekben ilyen ügycsoport körvonalazódna Magyarországon. Az utóbbi években az európai felsőbb bírósági gyakorlatokban sem jelentkeztek kiemelten ilyen ügyek. Ezeknek a jogvitáknak az alacsony száma több oknak is betudható.

Az elektromos hibák által okozott jellemző károk nagy része (például tűzkár) „normál” biztosítással vagy felelősségbiztosítással fedezett, így a biztosító megtéríti az ezekből eredő károkat. Általában is igaz, hogy nagyobb építési beruházásoknál a megrendelő maga köt biztosítást az építkezés tartamára, vagy a vállalkozótól várja el, hogy a vállalkozó tevékenységének kockázata felelősségbiztosítással fedezett legyen, így jellemzően a biztosító téríti meg az ezekkel kapcsolatos károkat. További ok lehet az esetek korlátozott számára még a különböző biztonsági protokollok, veszélyjelző rendszerek és műszaki előírások által megfelelően biztosított biztonsági szint is. Amikor esetleg személyi sérülés keletkezik, például áramütés eredményeként, akkor többnyire az elsődleges ok az, hogy a sérült személy maga nem tartotta be a biztonsági előírásokat. További ok lehet a kevés peres eljárásra az, hogy az elektromos hibák által okozott károk esetén számos esetben egyértelmű lehet a hiba okának a meghatározása, ami a vállalkozó számára is egyértelmű felelősségi helyzetet teremt, és így a felek nem jutnak el a bíróságra, a károsult kárának megtérítése peren kívül rendeződik.

Több évig is elhúzódhatnak

A vállalkozó elleni perek jellemzően a vállalkozási szerződés alapján folynak, amelyek szerződő felei jellemzően cégek. Azoknak a peres ügyeknek az elbírálási ideje, amelyekben szakértői bizonyítás szükséges, jellemzően hosszú, több éves. Egy elektromos hibákkal kapcsolatos kártérítési per jellemzően szakértői bizonyítást igényel, már a kár okának a meghatározása körében is, de szakértői bizonyításra van szükség a kár bizonyítása végett is, ami ilyen esetekben szintén összetett lehet. Ezért, ha ilyen perekre kerül sor, akkor több éves pertartammal kell számolni már első fokon is.

A biztosításban is új terület

A villamosság, a villanyszerelés manapság rendkívül szerteágazó és bonyolult terület. Az „új” villámvédelmi szabvány még mindig egyfajta „bevezetési” állapotban van. A szabvány által előírt kockázatértékelés – mely alapján a rendszer kiépítendő – még „tanulási” állapotban van az érintett felek között (elektromos szakember, megrendelő–üzemeltető, biztosító). A terület rendkívül széles műszaki tartalmat ölel fel (LAN, tűzjelzés, behatolásvédelem, hírközlés, épületvillamosság, tesubchnológiai rendszerek). Hazánkban az úgynevezett „tranziensek” elleni védelmi rendszerek és ehhez kapcsolódóan a villámvédelmi rendszerek alkalmazása – különös tekintettel a komplex, teljes körű rendszerek alkalmazására – még nem éri el a nyugati országok színvonalát – mondta Valenta Ferenc kárrendezési biztosítási szakember.

Sajnálatos módon a biztosítási szerződésekben még nagyon kevés az e területre vonatkozó védelmi–biztonsági előírás (olyanok, mint például a lakásbiztosításhoz kapcsolódó vagyonvédelmi előírások). A biztosított és a biztosító nem használja ki a Ptk. 555. §-a szerinti lehetőségeket, miszerint a felek megállapodhatnak kármegelőzési és kárenyhítési tevékenységeikben. A biztosítási kötvények általában a villámcsapást és a villámcsapás másodlagos hatását definiálják.

A gyakorlatban viszonylag ritka azon eset, ahol a villámcsapás vagy másodlagos hatása egyértelmű. Ez azokban az esetekben vitathatatlan, amikor a villámcsapás hatása az épületszerkezeteken, egyéb villamos rendszereken vizuálisan is látható elváltozásokat okoz. A túlfeszültségek és az ezekkel kapcsolatos meghibásodások ugyanis a villamos rendszerek belső tulajdonságaiból eredően gyakran keletkeznek. Minden frekvenciaváltó, nagy teljesítményű villamos motor indítása kiváltó oka lehet túlfeszültség keletkezésének.

A villamos rendszerekből, így a nagyfeszültségű, a telephelyi, a társasházon belüli, akár lakáson belüli rendszerek sajátosságaiból eredően is bekövetkeznek károsodások. Ezen körülmények között a kár kiváltó okának vizsgálata, egyértelmű azonosítása, meghatározása bizony gyakran csak vélelmezés. A nem kikristályosodott kármegelőzési védelmi technikák mellett az elvárhatóság (Ptk. 555. §) értelmezése is vitatott. A biztosító a biztosítottjával szemben általában nem perel – esetenként mentesül kártérítési kötelezettsége alól. Ha viszont bizonyítottan van károkozó, akkor a biztosító visszakövetelheti a kifizetett kártérítést a kár okozójától.

Egyszerre három szerződés

Mint fentebb kiemeltük, a bírósági gyakorlatban nem vezetnek statisztikát az elektromos hibákból eredő káresetekről. Amit mégis találni, azok elsősorban vállalkozói szerződésekből eredő vitás ügyek. Nézzünk két példát! A peres felek (felperes és alperes) három vállalkozási szerződést kötöttek egymással. Az aláírt szerződés értelmében az alperes elosztó-berendezés gyártását rendelte meg a felperestől. Megállapodtak a kivitelezési határidőben is, a vállalkozói díjat több mint 10 millió forintban határozták meg. A szerződés szerint az alperes a számla bruttó összegéből „szavatossági garanciaként” a nettó összeg 5 százalékát a berendezés üzembe helyezéséig visszatartotta azzal, hogy a visszatartás időtartama az átadástól számítva nem haladhatja meg az egy évet.

A felperes teljesítését az alperes átadás–átvételi jegyzőkönyv aláírásával igazolta, amelyben azt is rögzítették, hogy a felperes több mint 10 millió forint + áfa, mínusz 5 százalék garanciális visszatartás, azaz összesen közel 13 millió forint összegű számla benyújtására jogosult. A második vállalkozási szerződés nem sokkal ezután jött létre a peres felek között, amelyben a felperes típus szerint meghatározott elosztók gyártására vállalt kötelezettséget későbbi teljesítési határidővel, több mint 17 millió forint + áfa vállalkozói díjért.

Ezen szerződés bizonyos pontja is rendelkezett arról, hogy az alperes a számla bruttó összegéből „szavatossági garanciaként” a nettó összeg 5 százalékát a berendezés üzembe helyezéséig visszatarthatja, de a visszatartás időtartama az átadástól számítva nem haladhatja meg az egy évet. Az alperes három részletben vette át az elosztókat: az átvételi elismervényeken 10 200 000 Ft, 939 422 Ft, illetve 8 400 000 Ft összegek számlázását engedélyezte. A peres felek nem sokkal ezután kötötték meg a harmadik vállalkozási szerződést fázisjavító berendezések gyártására, közel 3 millió forint vállalkozói díjért. A szerződés a garanciális visszatartással kapcsolatban ugyanúgy rendelkezett, mint az előző két szerződés meghatározott pontjai.

Amikor egy férfiszabó végezte a villanyszerelést

Egy másik ügyben az ingatlantulajdonosok egy alagsori és egy emeleti lakrész felújításába kezdtek. A felújításhoz szükséges tervek elkészítésében, illetve a felújítási munkálatok végrehajtásában alkalmanként szakember közreműködését vették igénybe. Egyébként az egyik ingatlantulajdonos, aki végzettségét tekintve nem villanyszerelő, hanem férfiszabó volt, végezte a felújítási munkákat.

A „renoválást” – érthető módon – szakszerűtlenül és szabálytalanul végezte el a szabómester, a vízvezetékrendszer érintésvédelemmel való ellátása nem történt meg, s a szakszerűtlen víz- és villanyszerelés közvetlen életveszélyt jelentett mind az alagsori, mind pedig az emeleti lakás lakói számára. Mindezen hibák ellenére a tulajdonosok bérbeadás útján hasznosították mindkét lakrészt, egy fiatal pár bérelte az ingatlant.

Több alkalommal is szóvá tették, hogy zuhanyozás közben „csíp a víz”, ami áram jelenlétére utalt. Ennek hatására a tulajdonos figyelmeztette a bérlőket, hogy zuhanyozás előtt a villanybojler csatlakozóját a konnektorból húzzák ki, majd pedig egy billenő kapcsolót épített be saját kezűleg, s annak használatára hívta fel a bérlők figyelmét. Később kiderült, hogy a billenő kapcsoló is alkalmatlan volt a bojler áramtalanítására. Egy októberi délelőttön az alagsori lakrészben zuhanyozó fiatal párt halálos áramütés érte.

A halott fiatal párt az egyik szülő találta meg, aki később maga is áramütést szenvedett. A Pécsi Városi Bíróság kimondta, hogy a tulajdonos bűnös foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében, és két év négy hónap fogházbüntetésre ítélte.

A büntetőügyben eljáró bíróság megállapította, hogy a vádlott megszegte a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról szóló 8/1981. (XII. 27.) IPM rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében és 27. §-ában foglalt előírásokat, amely szabályszegéssel okozott összefüggésben következett be az áldozatok halála. A szabálytalanság nem csak a sértettek halálát okozta, hanem veszélyeztette a felső szinten lakók életét és testi épségét is. A férfi azóta is börtönben van.

A felperes az általa végzett munkák vállalkozói díjaként 12 számlát állított ki, amelyek közül az alperes többet késedelmesen egyenlített ki, így az alperesnek összesen 229 643 forint összegű késedelmi kamattartozása keletkezett. Az alperes a felülvizsgálati jegyzőkönyvek év végi aláírását követő egy éven belül a garanciális visszatartás összegét, azaz közel másfél millió forintot nem fizette meg, ezért a felperes több alkalommal felszólította az alperest tartozása rendezésére. Mivel az alperes a tartozását ezután sem fizette ki, a felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be egy vidéki bírósághoz, amelyben az alperest közel 2 millió forintnak, valamint ezen összegnek késedelmes, a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamatainak és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes több mindenben ellentmondott, ezért az eljárás később perré alakult. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben – a bíróság által – a felperest közel 600 ezer forint megfizetésére kérte kötelezni. Szerinte a felperes a kereseti kérelemben feltüntetett összegre és kamataira akkor tarthatna igényt, ha a szerződést hibátlanul teljesítette volna, ennek a kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni, hiszen, mint keresetében állította, 4 hónap alatt kb. 50-féle hiba keletkezett az általa gyártott berendezésekben. Keresetében előadta, hogy a hibákról folyamatosan értesítette a felperest, akinek az alkalmazottai néhány alkalommal megjelentek a munkavégzés helyén, de a hibák kijavítása nem, vagy csak hiányosan történt meg.

A szlovákiai társaság szerepe

Az alperes ezért egy helybeli szlovák céggel kötött szerződést az elosztószekrények kötési és szabványossági hibáinak kijavítására, a szekrények beüzemelésére, valamint a hatósági engedélyekhez szükséges dokumentációk elkészítésére és beszerzésére. A bíróság jogerős ítéletében több mint egymillió forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára. A keresetet ezt meghaladóan, míg a viszontkeresetet teljes egészében elutasította. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésének eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes mindhárom vállalkozási szerződést hibásan teljesítette.

Azt azonban a bizonyítási eljárás keretében nem tudta megállapítani, hogy a teljesítéskor az egyes berendezésekkel kapcsolatban pontosan milyen hibák merültek fel. A per során kirendelt szakértő véleménye alapján a szlovákiai társaság által végzett javítások közül négyet talált a bíróság olyannak, amelyek a felperes hibás teljesítésére vezethetők vissza. Ezen javítások együttes értékét közel 700 ezer forintban határozta meg.

A bíróság megítélése szerint ezt az összeget az alperes a Ptk. 306. § (3) bekezdése alapján a vállalkozói díjba beszámíthatta, ezt meghaladóan azonban köteles volt kifizetni a felperesnek a vállalkozói díj visszatartott részét. Ennek megfelelően az alperes viszontkeresetét is alaptalannak ítélte. A felülvizsgálati eljárás során a bíróság azt állapította meg, hogy az ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A kirendelt szakértő szerint a szlovák céggel kötött szerződés nem csupán a hibák kijavítására vonatkozott, hanem kiterjedt ezeken túl a szekrények beüzemelésére, a hatósági engedélyek beszerzésére, a szükséges dokumentációk elkészítésére is. A per során a felperes hibás teljesítésének tényét meg lehetett állapítani, de az alperes által megjelölt hibák javítási díjának tekintetében csak részben sikerült bizonyítani állításait.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem