Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Megújulók

Hulladékhasznosítás az épületvillamosságban

2011. január 2. | netadmin |  5401 | |

Az alábbi tartalom archív, 10 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Miként egy évvel ezelőtt, úgy a jelen év eleji lapszámban is összegezzük az elektromos és elektronikai hulladékok begyűjtésével és újrahasznosításával kapcsolatos eredményeket. Noha ez a szakterület csupán általánosan érinti a szakmában dolgozókat, m...

Miként egy évvel ezelőtt, úgy a jelen év eleji lapszámban is összegezzük az elektromos és elektronikai hulladékok begyűjtésével és újrahasznosításával kapcsolatos eredményeket. Noha ez a szakterület csupán általánosan érinti a szakmában dolgozókat, mégis egyfajta vetületet jelenít meg a villamosságban dolgozók környezettudatos magatartásával és a szakmagyakorlás feltételeivel kapcsolatban. A szakmai információkat Kovács Béla, az Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. Lighting divíziójának vezetője bocsátotta rendelkezésre.

■ Eredmények
2010-ben 23 487 tonna elektronikai hulladék, illetve 191 tonna lámpatest és 573 tonna fényforrás begyűjtéséről és újrahasznosításáról gondoskodott a szervezet. Így mindösszesen 24 251 tonna hulladék termelésbe történő visszaforgatása, illetve lerakókban történő elhelyezése vált megoldottá. Ezek az adatok azt is jelentik, hogy teljesítésre kerültek a kormányrendeletekben és az egyéb jogszabályokban előírt kötelezettségek, hiszen az általános elektronikai hulladékok esetében az elvárás 22 419 tonna hulladék begyűjtése volt, míg a lámpatesteknél ez a kötelezettség 185 tonna volt. A fényforrásoknál a gyártók 42%-os önkéntes begyűjtési és újrahasznosítási arányt irányoztak elő: ezeket az értékeket az előző évben piacra vitt mennyiség vonatkozásában határozzák meg. Nos, ebben a szegmensben az elvárás 620 tonna hulladékkezelés volt, ebből 573 tonna használt fényforrás került ténylegesen begyűjtésre és újrahasznosításra. Az eredmények áttekintésénél érdemes hivatkozni az uniós országok teljesítményére is – viszonyítási alapként: feltűnő, hogy míg az átlag 25-35%-os visszagyűjtési arány között mozog, addig a kiemelkedő környezettudatosságú államokban, például a skandináv országokban 60-80%-os mutatókkal találkozhatunk.

Ez az adat egyúttal azt is jelzi, hogy Magyarország teljesítménye feltétlenül kiemelkedik az uniós átlagból, és magas hatékonysággal működik az elektronikai és elektromos hulladékok visszagyűjtése, hasznosítása.

Azt is szükséges kiemelni, hogy hazánkban 2008-ig dinamikusan emelkedett az elektronikai termékkibocsátás: míg például 2005-ben 173 349 tonna terméket szállítottak piacra, addig ez az érték 2008-ban már 183 959 tonna volt.

A gazdasági válság és ennek megfelelően a fogyasztási hajlandóság azonban világosan nyomon követhető az adatokon: 2009-ben 110 847, 2010-ben pedig 116 011 tonna elektronikai termék jelent meg a piacon, tehát drasztikus visszaesés volt megállapítható, mintegy 30%-kal csökkent a termékkibocsátás.

Jellemző adat, hogy ehhez viszonyítva a hulladék mennyisége lényegében stagnált: míg például 2006-ban 125 000, 2008-ban 145 000, addig 2010-ben 135 000 tonna keletkezett. Könnyen belátható, hogy a hulladék termelődése szorosan összefügg egyebek mellett azzal a lakossági és vállalkozói magatartással is, hogy milyen időközönként cseréli le elektronikai berendezéseit.

A válság hatására ez a hajlandóság csökkent, így maga a hulladék mennyisége is korlátozott. Érdekesség, hogy a fényforrások tekintetében egyértelmű a fejlődési tendencia: míg például 2009-ben 535 tonna begyűjtésére és újrahasznosítására került sor, addig 2010-ben, mint fentebb már említettük, 573 tonnára nőtt ez a mennyiség.

■ Célkitűzések
2011-ben a fényforrások területén a megfogalmazott begyűjtési cél már 700 tonna, ám már most valószínűsíthető, hogy ez a célkitűzés aligha realizálható teljes egészében, a tényleges eredmény kb. 600-650 tonna körül alakul majd a szakemberek várakozásai szerint. De ahhoz, hogy a negatív fogyasztási tendenciák mellett a begyűjtési és újrahasznosítási követelmények teljesíthetők legyenek, a működtetett rendszer kibővítésére, fejlesztésére van szükség. Az elektronikai és elektromos hulladékok begyűjtése jellemzően három fő pillérre épül. Az első a hazai kereskedelmi hálózatot foglalja magában.

Ma már lényegében a teljes kiskereskedelmi hálózat részt vesz az elhasznált fényforrások begyűjtésében: természetesen nem csak az épületvillamossági profillal működő áruházak vagy a világítástechnikai szaküzletek segítenek a gyűjtésben, hanem a multinacionális műszaki üzletláncok és az élelmiszeripari boltok is lehetőséget kínálnak a feleslegessé vált termékek leadására. Nyilvánvalónak tűnik fel, hogy hulladékgyűjtésre az a legegyszerűbb megoldás, ha az új készülék, termék vásárlásakor az elhasznált berendezés leadásra kerül. Magyarországon több mint 4200 kereskedő és gyűjtőpartner bevonásával kb. 5500 gyűjtőpont található, ahol a kiöregedett elektromos eszközöket a kereskedők automatikusan visszaveszik vásárláskor. Mivel az áruházakban a lakosság meghatározó része megfordul, így jó lehetőség nyílik különböző információs anyagok elhelyezésére is.

Új fejlemény, hogy a kitüntetett bevásárlóközpontokban már megtalálhatók olyan komplex gyűjtőkonténerek is, amelyek 8-féle elektromos hulladék befogadására alkalmasak, köztük 3 különböző típusú fényforrás gyűjtésére is. A másik fontos pillér a funkciójukat vesztett termékek begyűjtésében az ún. hulladékudvarok kialakítása. Szerencsére egyre több önkormányzat biztosítja a háztartási, valamint a 4 alapvető hulladéktípus központi gyűjtését, sőt, ezeken a telepeken általában mód nyílik további veszélyes anyagok és hulladékok elhelyezésére is, például gumiabroncsok, bútorok, kemikáliák stb. Ez azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert így a lakosság a lomtalanítási akciók mellett is, lényegében korlátlanul, folyamatosan elhelyezheti a feleslegessé vált termékeit ezekben a hulladékgyűjtő udvarokban. Jelenleg 110 hulladékgyűjtő udvar található Magyarországon, bár számuk dinamikusan emelkedik. Elhelyezkedésüket gyakran GPS-koordinátákkal határozzák meg, mivel olyan külterületeken találhatók meg, ahol utcanév-táblákkal, házszámokkal már nem lehet találkozni. Végül, a harmadik hulladékgyűjtési pillér a célzott lakossági akciók köre (e+e gyűjtőnapok).

Ezek úgy kerülnek megszervezésre az önkormányzatokkal közösen, hogy az általános lomtalanítás előtt egy héttel kerüljenek lebonyolításra, így garantálható az, hogy például az elhasználódott fényforrások ne más hulladékfajtákkal együtt kerüljenek begyűjtésre, ami a szakszerű újrahasznosítást ellehetetlenítené. A fentiekben ismertetett hulladékgyűjtési rendszer legfontosabb támasza a logisztikai rendszer: jelenleg 32 veszélyeshulladék-gyűjtő vállalkozás működik az országban, amelyek a kereskedelmi áruházakból, a hulladékudvarokból vagy a lakossági akciókból két központi bázisra, a pátyi és a győri központba szállítják a hulladékokat. A helyszínek nem véletlenül lettek kiválasztva: a begyűjtött elektronikai és elektromos hulladék 80%-a Németországban kerül újrahasznosításra, és csupán 20%-ánál oldható meg, hogy Magyarországon kerüljön sor az ipari folyamatokba történő visszaforgatásra. A fényforrások körében a fénycsövek újrahasznosításának aránya 97%-os, tehát csak az alkatrészek 3%-a kerül lerakókba.

Kedvezőtlenebb ez az arány az egyéb fényforrásoknál: itt 60-40% a megoszlás. A további feldolgozásban nem jelennek meg például a hőre keményedő műanyagok vagy az ólomtartalmú alkatrészek. Látható tehát, hogy a fényforrások újrahasznosítási aránya ~90%-os, ami kiemelkedő érték az egyéb elektromos és elektronikus termékekhez, vagy általában az újrahasznosításra kerülő produktumokhoz viszonyítva.

Az elektronikai és elektromos hulladékok begyűjtésének és újrahasznosításának sikeressége nagymértékben a lakossági és szakmai kommunikációtól függ. Folyamatos követelmény az, hogy újra és újra figyelemfelkeltő akciókra kerüljön sor a lakosság megszólításának, mozgósításának érdekében: a legutóbbi ilyen kampány az ún. Jekko dobozokra épül.

 

Ez nem más, mint egy apró méretű, kihajtogatható kartondoboz, amely elsősorban a háztartási hulladékok befogadására és szelektív tárolására alkalmas (elemek stb.).

Noha Hollandiában, ahonnan az ötlet származik, a háztartások meghatározó részét már felszerelték ezzel a praktikus gyűjtőeszközzel, hazánkban egyelőre csupán demonstrációs célokat szolgál, tehát iskolák, szerkesztőségek, intézmények részére továbbították a mintadarabokat.

Mint minden más szakterületen, úgy az elektronikai és elektromos eszközök begyűjtésével és újrahasznosításával foglalkozó ágazatban is nagy jelentőségre tett szert az on-line információközlés. Internet-eléréssel ma már lényegében néhány kattintással meghatározható a lakóhelyhez vagy a munkahelyhez legközelebb található gyűjtőhely vagy hulladékudvar címe, illetve a leadási feltételekről is számos információ könnyen hozzáférhetővé válhat.

Az elkövetkező évre jelentős változást nem vezettek be a szabályozásban: továbbra is a 264/2004. (IX. 23.) kormányrendelet szabályozza az elektronikus és elektromos hulladékok begyűjtésének és újrahasznosításának menetét.

A célok megfogalmazásánál konkrét adatok csupán 2010-ig szerepeltek: a módosított jogszabály azonban csak meghosszabbította a korábban érvényes értékeket. Mindez annak tekintetében válhat problematikussá, hogy az európai uniós tervek szerint 2016-ra a képződő hulladék 85%-át (!) kell majd begyűjteni, ami a piacra vitt termékmennyiség 60-65%-át jelenti.

Ha figyelembe vesszük a jelenlegi begyűjtési követelmény mértékét, akkor látható, hogy az elkövetkező 5 évben rendkívül feszített ütemben kell a begyűjtési arányt emelni.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem