Kamerák
2010/10. lapszám | Sonkoly Zoltán | 4135 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elektronikus vagyonvédelemmel foglalkozó sorozatunkban ez alkalommal a megfigyelés alapeszközeiként számon tartott kamerákra kívánunk fókuszálni. Jelen írásban elsősorban nem a műszaki, technológiai megközelítést preferáljuk, hanem a gyakorlati al...
Az elektronikus vagyonvédelemmel foglalkozó sorozatunkban ez alkalommal a megfigyelés alapeszközeiként számon tartott kamerákra kívánunk fókuszálni. Jelen írásban elsősorban nem a műszaki, technológiai megközelítést preferáljuk, hanem a gyakorlati alkalmazás fontosabb szempontjaira hívjuk fel a figyelmet.
A kereskedelmi forgalomban ma hozzáférhető kamerarendszerek jelentős átalakuláson mentek keresztül az utóbbi néhány évben: a drámai költségcsökkenés nyomán ma már ezek a berendezések a szélesebb vásárlóközönség számára is elérhetővé váltak, telepítésük igen egyszerű: mindazonáltal számos potenciális buktatót is figyelembe kell venni, mielőtt a szakember ezek telepítésébe fogna. Jelen cikkünkben mellőzzük a kamerarendszerek kábelezéssel és a rögzítőkkel kapcsolatos ismereteinek tárgyalását, elsősorban magukkal a kamerákkal foglalkozunk.
Az alapok
A piacon jelenleg két alapvető kameratípus található meg: az analóg és az ún. IP-kamerák. Elsőként azt a körülményt kell kiemelni, hogy az analóg kamerák piaci részesedése még ma is eléri a 90-95%-ot: ez annak tudható be, hogy alkalmazásukkal lényegében az összes, az elektronikus vagyonvédelem területén felmerülő feladat ellátható. Kétségtelen az, hogy az elkövetkező időszakban várhatóan tovább bővül majd az IP-kamerák felhasználása – összhangban azokkal az újszerű kihívásokkal, amelyek kiszolgálására csupán ez a fejlettebb technológia alkalmas. A kameratípusok közötti különbség röviden úgy foglalható össze, hogy míg az analóg kamerák – amint nevük is mutatja – analóg jelet továbbítanak a rögzítő egységhez, addig az IP-kamerák digitális jelet közvetítenek.
Analóg kamerák
 |
Az évente világszerte több tízmillió darabban forgalmazott analóg kamerák jelentős minőségi eltérésekkel kerülnek piacra: az, hogy mely termékek számítanak prémium, megbízható vagy éppen alsó kategóriás készülékeknek, az alkalmazott alkatrészektől éppúgy függ, mint például a gyártó vállalat minőségbiztosítási rendszerétől. Melyek is tehát ezek a legfontosabb alkotóelemek? Ki kell hangsúlyozni, hogy analóg kameráknál alapvetően a beépített chip határozza meg a kép minőségét. Ezt a chipet hívják ccd-nek.
Amennyiben felütünk egy biztonsági cég által kiadott katalógust, úgy azt láthatjuk, hogy az egyes kameratípusok műszaki paramétereinél feltüntetik, hogy milyen gyártmányú chip található a termékben, és ez milyen ún. TV-sor megjelenítését teszi lehetővé. Ez utóbbi paraméter meglehetős egyértelműséggel nyújt tájékoztatást arról, hogy milyen képminőség előállítására alkalmas a kamera. (Azonnal hozzá kell azonban tenni azt is, hogy ez csupán az egyik paramétere egy nagyon sok elemből álló rendszernek: a jó képminőség elérése nem csak a kamera további paramétereitől, alkatrészeitől, hanem a most nem tárgyalt vezetékezéstől, illetve a rögzítők paramétereitől is meghatározó módon függ!)
A ma standardnak számító analóg kamerákkal szemben támasztott alapkövetelmény az, hogy a bennük alkalmazott ccd-egységek 420-600 TV-sor továbbítására alkalmasak legyenek. Ezek a chipek jellemzően a távol-keleten készülnek: az alapkiszerelésű analóg kamerákban rendszerint Sony vagy Sharp ccd-k találhatók. Ha továbblépünk, akkor a következő kiemelendő és a képminőséget jelentős mértékben befolyásoló elem a lencserész. Itt is szélsőséges eltérésekkel találkozhatunk a kereskedelmi kínálatban: a belépő szinten az olcsó, műanyag alapanyagú, tömeggyártású lencsetípusok találhatók, kérdéses minőségi ellenőrzéssel. A másik oldalon pedig a különleges csiszolástechnológiát alkalmazó, üvegalapú, szigorúan ellenőrzött minőséget képviselő felső kategóriás termékek állnak – természetesen egészen más áron.
 |
Emlékezzünk csak a digitális fényképezőgépek szédületes piacára: tízezertől akár több millió forintig terjed az árskála, egyebek mellett az alkalmazott alapanyagok és a kidolgozás minősége miatt. A következő fontos választóvonal az, hogy az objektív fix vagy ún. varifokális: ez utóbbiak előnye abban áll, hogy a látószög módosítására van lehetőség, így az elhelyezés függvényében utólagosan, a telepítés környezetének speciális adottságait figyelembe véve lehet „testre szabni” azt, hogy a megfigyelés mely részterületekre összpontosuljon.
Ezt a gyártók általában mechanikus állítási lehetőség beépítésével oldják meg, azaz fogaskerék-áttételekkel vagy ékszíjas módon változtatható a lencse beállítása: egyes gyártóknál még meg is kell bontani a kamera házát az optimális beállítás eléréséhez, bár azt is hozzá kell tenni, hogy rendszerint ezeket a finomhangolásokat a telepítés során egyszer elvégzik, utána pedig már nincs szükség módosításra. A varifokális objektívvel szerelt kamerák előnye tehát abban áll, hogy a tervezéskor nem mérlegelt körülmények és az utólagos megrendelői kérések függvényében utánállítási, pontosítási lehetőséggel élhetünk. Míg pár évvel ezelőtt a fix objektívvel szerelt kamerák kerültek meghatározó részben értékesítésre, addig ma már megfordult a helyzet, és egyértelműen a varifokális objektívvel bíró termékek a keresettebbek. Ma már megkerülhetetlen alkotóelemei a kameráknak az infravetők az éjszakai felvételek érdekében.
A beépített chipek rendelkeznek egy alap fényérzékenységgel, ez például általában egy 540 TV-sorú kameránál 0,01 lux, egy 420 TV-sorú kameránál 2,0 lux. Ahhoz, hogy éjszakai körülmények között is értékelhető képmi- nőséget biztosítsanak ezek az eszközök, elengedhetetlenek az infravetők: régebben még a kamerához külön kapcsolt infravetőket alkalmaztak, de ma már ezek beépítésre kerültek a kameraházakba. Noha pár évvel ezelőtt 7-8 méter számított a jellemző IR-távolságnak, jelenleg a standard érték 20-30 méter. Ki kell emelni, hogy a látószög és az infravető teljesítménye szoros kapcsolatban állnak egymással: a megfelelő képminőség elérésének érdekében egy szélesebb látószögű kamerához erősebb teljesítményű infravető beépítése szükséges.
Például míg egy 50 vagy 30 méter IR-távolságú kameránál egy 70°-os látószög elérhető, addig egy 100 méter IR-távolságú kameránál maximálisan 22-30°-os látószög garantálható: ez utóbbi esetben jellemzően 30°-os látószögű kamerák kerülnek alkalmazása. A kivitelek között ki kell emelni az ún. dome kamerákat. A könnyen felismerhető, jellegzetesen félgömb alakú kamerák meghatározó részében csak design-elemről van szó, ám egyre jobban terjednek a plusz funkciókat felmutató kameratípusok is. Itt elsősorban a kamera házának jellegéből adódó, mechanikusan megvalósítható mozgatási lehetőséget kell kiemelni. Általában külön megadják a horizontális és a vertikális elforgatási tartományokat.
 |
Egy magasabb kategóriában mód nyílik arra is, hogy a felhasználó táveléréssel változtasson az optikán – varifokális kialakítás esetén, illetve maga a lencse is elforgathatóvá válik. Természetesen itt már komoly szerep jut a programozásnak is. Alapesetben két fő paraméter szerint végzik el a programozást: hány járőr-vonal (közlekedési útvonal), illetve hány pont megfigyelésére alkalmas a kamera.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy mintegy 150 pont és maximum 7 útvonal megfigyelésére alkalmasak a fejlettebb eszközök, míg az alapkészülékek csak egy járőr-vonalat és max. 15 pontot tudnak megfigyelni. Másként kifejezve: míg egy alacsonyabb árfekvésű dome kamera hozzávetőlegesen mintegy 30 méteren belül képes használható, akár arcfelismerésre alkalmas képet nyújtani, addig a fejlettebb társainál ez a távolság akár 2-300 méter is lehet. Gyakran találkozhatunk a „low” és a „speed” dome kamerák megkülönböztetésével.
Ez az elnevezés elsősorban a mozgatási sebességre utal, ám ezen túlmenően a „speed” dome kamerák általában fejlettebb chip-készlettel és magasabb minőségű lencsével is rendelkeznek, amint ezt egyébként magasabb áruk is mutatja. A kamerák rögzítése is megváltozott az utóbbi években: míg korábban külön tartószerkezetekkel, lábakkal kellett a kamerákat felszerelni, addig ma már a lábazatot összeépítik magával a kamerával, sőt, ez a lábazat szolgál a rejtett kábelezés megvalósítására is.
A megfelelő kameratípus kiválasztásánál megkerülhetetlen az alkalmazási terület mérlegelése: rögtön külön kell választani a beltéri és kültéri kamerákat. Ez utóbbiak esetében ma már alapvető elvárás az IP65 védettségi szint, a masszívabb, az időjárási körülményeknek jobban ellenálló tokozat. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy az átlagos beltéri használatra lényegesen kedvezőtlenebb paraméterekkel rendelkező kamerák felszerelése is elégséges, hiszen itt kisebb látószöggel és távolságokkal kell kalkulálni.
IP-kamerák
 |
 |
Ejtsünk néhány szót az IP-kamerákról is! Ahogy korábban is említettük, a hazai, költségérzékeny piacon is már markáns, egyre bővülő szegmenst alkot ez a digitális jelfeldolgozást alkalmazó kameratípus. Az analóg kameráknál tapasztalható jelentős minőségi eltérések természetesen itt is megtalálhatók, sőt, talán szélsőségesebbek az eltérések, hiszen a néhány tízezer forintos termékektől a több millió forint értékű kamerákig igazán jelentős a kínálat. Az alapkivitel esetében egy analóg kamerát kell elképzelni, amely mögé egy konvertert illesztenek, amely az analóg jelet digitálissá alakítja: itt természetesen nem várhatunk jobb képminőséget, mint egy azonos volumenű analóg kamerától.
A tényleges IP-kamerák képalkotási folyamatának középpontjában szintén a ccd-egység áll: ennek minősége szintén meghatározó a képminőség vonatkozásában. Szakmai körökben is viták vannak arról, hogy az IP-kamerák által kínált kép minősége felülmúlja-e az analóg rendszerű kamerákéit: anélkül, hogy állást foglalnánk a vitában, az leszögezhető, hogy a jeltovábbítás területén ezek kétségkívül magasabb technológiát képviselnek. Különösen akkor, ha extrém felbontásra vagy különleges szolgáltatásokra van szükség. Az IP-kamerák lehetőséget biztosítanak például a riasztórendszer élesítésére, előre programozott módon fényképfelvételek készítésére, s igen tág a távelérésben aktiválható opciók lehetőség köre is.
A legcélszerűbb az, ha az IP-kamerát mintegy önálló hálózati eszköznek gondoljuk el, amely saját jelfeldolgozó, operációs rendszerrel rendelkezik, s az adott hálózatra csatlakoztatott számítógépről akár közvetlenül is irányítható. Alkalmazási területük leginkább azokra a területekre helyeződik, ahol nagyon pontos képre van szükség, esetleg nagy távolságból: jó példa lehet ennek illusztrálására a kaszinóterem vagy a banki pénztárak.
A szoftvertámogatás fejlettebb mivolta itt számos egyedi alkalmazást tesz lehetővé: a rendszám-, az írisz- és az arcfelismerési funkciók emelhetők ki. Sőt, legnagyobb bánatunkra a semmilyen dekódolóval el nem hárítható sebességmérés vagy a záróvonal-átlépés ellenőrzése említhető még meg jellemző alkalmazási területként. Gondolhatunk esetleg egy-egy bevásárló központ látogatóinak felmérésére: egy megfelelő programmal támogatott IP-kamerás rendszer alkalmas arra, hogy adott időintervallumban megállapítsa a vásárlók számát, illetve nem vagy korcsoport szerinti összetételét. Ha arra gondolunk, hogy ez a feladatcsoport milyen összeget emésztene fel hagyományos, emberi munkaerőt feltételezve, könnyen beláthatjuk, hogy ezen eszközök elterjedését aligha gátolhatja meg bármi is.
A lényeges kérdés
 |
Sajnos a piaci körülmények ma gyakran felülírják a telepítői megfontolásokat: a gyakorlatban mindennapos eset az, hogy költségmegtakarítási szempontok szerint kerülnek kiválasztásra a kameratípusok – függetlenül az alkalmazás egyedi szükségleteitől.
A probléma csak az, hogy a beruházás végén derül ki, hogy az installált rendszer egyáltalán nem képes az igényelt feladat megoldására. S hiába tervezi be a tervező az 540 TV-soros, varifokális kamerát például egy vidéki könyvtárba, ha a beruházó úgy dönt, hogy a lényegesen olcsóbb, 420 TV-soros, fix optikájú kamerák is „megteszik” az adott célra. Az igazság az, hogy „nem teszik meg”: éppen a kiemelt területekről nem nyer biztonsági szempontból értékelhető felvételeket. A kis spórolás óriási többletkiadáshoz vezethet.
Arról nem is szólva, hogy ezek a gyenge minőségű eszközök rendszerint igen rövid garanciális idővel rendelkeznek, s gyakran előfordul, hogy mire lejár a garancia, addigra aktuálissá is válhat az új beszerzés kiírása. Miként korábban, úgy most is szeretnénk kiemelni a szakmai továbbképzések jelentőségét: a jórészt költségmentesen tartott oktatások biztos szakmai tudást biztosítanak nemcsak a termékek műszaki paramétereivel kapcsolatos tájékozódáshoz, hanem az adott kivitelezési helyszínre való berendezések, rendszerek kiválasztásához, illetve a megrendelő felé kínált megoldási alternatívák bővítéséhez is. Éljenek a lehetőségekkel!
