Néhány gondolat a tartalékvilágítás szabályozási hátteréhez
2010/3. lapszám | Kovács István | 9781 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Folyamatosan jelennek meg olyan szabványok és jogszabályok (például OTSZ), amelyek jelentősen befolyásolják a tartalékvilágítás tervezésével és létesítésével foglalkozó szakemberek napi munkavégzését. Sajnos ezekben a szabványokban és az – új, talán ...
Folyamatosan jelennek meg olyan szabványok és jogszabályok (például OTSZ), amelyek jelentősen befolyásolják a tartalékvilágítás tervezésével és létesítésével foglalkozó szakemberek napi munkavégzését. Sajnos ezekben a szabványokban és az – új, talán legújabb – OTSZ-ben sokszor egymásnak ellentmondó vagy eltérő módon értelmezhető előírások, rendelkezések is találhatók. Ebben a cikkben ezekre az anomáliákra szeretném röviden felhívni a figyelmet.
Először is tisztáznunk kell az alaphelyzetet. A tartalékvilágítás szakterületének alapja jelenleg az MSZ EN 1838 Alkalmazott világítástechnika. Tartalékvilágítás című szabvány. Lényeges szempont az, amit a szabvány már a bevezetőben leír, történetesen hogy e szabvány követelményei a tervezéshez minimumként szolgálnak és a teljes üzemidőre, valamint a berendezés tervezett élettartamának végére lettek megállapítva; a visszavert sugárzás megvilágítást növelő hatását a szabvány nem veszi figyelembe.
A biztonsági világítás alapvető célja az, hogy az üzemi tápellátás megszűnése esetén lehetővé tegye a hely/helyiség biztonságos elhagyását.
Ez a szabvány a menekülési útvonal megvilágításának és megjelölésének fénytechnikai előírásait tartalmazza. Ha tehát valahol irányfényekről beszélünk (a menekülési útvonal megjelölése), akkor ott biztonsági világításnak is kell lennie (a menekülési út megvilágítása) és ez fordítva is igaz. A 4.2 pontban kerültek előírásra a kijárati utak megvilágításának fénytechnikai követelményei, az 5. pontban pedig a biztonsági jelzések fénytechnikai követelményei.
A biztonsági világítás létesítésével ezen szabványon kívül más szabvány, illetve jogszabály nem foglalkozik. A jelenleg hatályos OTSZ 5. részében néhány helyen a menekülési útirányjelző rendszer (ez az OTSZ szóhasználata az irányfényekre) mellett megemlítésre kerül a biztonsági világítás is, de ennek milyenségéről, fénytechnikai jellemzőiről a továbbiakban sajnos nem esik szó (OTSZ I/4. fejezet Általános követelmények 4.16.4 pontja). Ebben a pontban szerepel az is, hogy a menekülési útirány-jelző rendszert a vonatkozó nemzetközi szabványban leírtak szerint kell létesíteni.
Ez így rendben is lenne, de valahol ki kellene mondani azt, hogy a tartalékvilágítás létesítésének alapszabványa a már említett MSZ EN 1838. Sajnos ezt egyesek nem így gondolták, gondolják, és például utánvilágító táblákkal oldják meg a menekülési útirány jelző rendszert. Az OTSZ I/7. fejezet 1. Általános előírások 1.1.1.1 pontjában előírja, hogy a menekülési útvonalat minden esetben világító biztonsági jelekkel kell megjelölni, amelyeknek legalább a vonatkozó szabványban meghatározott ideig alkalmasnak kell lenniük a céljuknak megfelelő fény kibocsátására. Sajnos itt zárójelben megemlítik, hogy a biztonsági jel lehet utánvilágító vagy elektromos. Ha az MSZ EN 1838-at vesszük figyelembe (már pedig ezt kell figyelembe venni), akkor az utánvilágító tábla használata nem megengedett, mivel a szabvány 5.3 pontja szerint a biztonsági színjelzés minden pontja, minden lényeges nézési irányból, legalább 2 cd/m² fénysűrűségű kell, hogy legyen. Mint már említettem, ez az érték az üzemidő végére vonatkozik, a minimális áthidalási idő pedig 1 óra. Az utánvilágító tábla fénysűrűsége 1 óra után kb. 3 mcd/m², ami az előírt érték 333-ad része!
Az utánvilágító táblák alkalmazásakor gyakran hivatkoznak az MSZ ISO 16069 (SWGS) szabványra, mivel ez a szabvány az utánvilágító táblákkal is foglalkozik. A szabvány azonban maga már a bevezetésben kimondja, hogy a kijárati utak biztonsági világítása nem része az SWGS-nek, és következésképpen ez az ISO szabvány nem tárgyalja; egy SWGS-nek nem rendeltetése, hogy helyettesítse a tartalékvilágítást. E tekintetben megállapítható az, hogy előfordulhatnak bizonyos helyzetek, amikor nincs szükség tartalékvilágításra, és más helyzetek, például füst jelenléte esetén, amikor a tartalékvilágítás elveszítheti hatékonyságát és az SWGS jóval hatékonyabb a vészkiürítés segítésében: mindazonáltal általában ajánlatos, hogy az SWGS-t a tartalékvilágítással kombinálva használják, hogy járulékos hasznot biztosítsanak az egész rendszerre vonatkozóan.
Még egy lényeges dolgot kell megemlíteni, történetesen az irányfények felismerési távolságát. Az MSZ ISO 3864-1:2009 szabvány 10., A biztonsági jelek méretei és a felismerési távolság közötti összefüggés pontjában, a 2. megjegyzésben az található, hogy az utánvilágító tábláknál a 2 cd/m²-nél kisebb fénysűrűségű biztonsági színek esetén a színvisszaadás jelentősen csökken. A felismerési távolság is csökken 100 mcd/m² fénysűrűségen, például 4-szeresen a normál világítási körülmények között megvilágított jelekkel összehasonlítva. Még kisebb fénysűrűség esetén a szkotopikus (éjszakai) fénysűrűség-tartományban teljességgel lehetetlen a színvisszaadás. A felismerési távolság a szkotopikus tartományban 5 mcd/m² fénysűrűségen például 18-szorosan csökken a normál világítási körülmények között megvilágított jelekkel összehasonlítva.
Az OTSZ megjelenése (2008. május) komoly problémát okozott a felismerési távolság értelmezésében. Az MSZ EN 1838, az MSZ ISO 16069 (az OTSZ megjelenése után lépett hatályba), az MSZ ISO 3864 (az OTSZ megjelenése után lépett hatályba), valamint a más országok szabványaiban a felismerési távolság a H=l × Z képlet szerint számolandó, ahol H a felismerési távolság, l a piktogram magassága (méterben), Z arányossági tényező, értéke belülről megvilágított jelzésnél 200, kívülről megvilágított jelzésnél 100.
Innen balra kombinálható jel, balra lévő iránymutató nyíllal
Innen jobbra kombinálható jel, jobbra lévő iránymutató nyíllal
Egyenesen előre kombinálható jel. jobbra lévő iránymutató nyíllal
Az így számított 15 cm (0,15 m) magas piktogram felismerési távolsága 30 m. Minden katalógusban az így számított érték szerepel. Az OTSZ-ben a képlet a következőképpen áll: x1 = gyök alatt L2/2000, ahol x1 a piktogram magasság méterben; L pedig a felismerési távolság méterben.
Ha ebből az L felismerési távolságot kifejezem az L= x1*44,7 egyenletet kapom. Ez alakilag ugyanaz, mint a szabványban szereplő képlet, csak az arányossági tényező 200 (ill. 100) helyett itt csak 44,7. Ha eszerint a képlet szerint számítjuk ki az előbbi piktogram felismerési távolságát, akkor az 6,7 m-re jön ki. Ez még negyed része sincs a 30 méternek. Ha ekkora felismerési távolságot kell az OTSZ szerint megvalósítani, ahhoz 67 cm magas piktogram lenne szükséges. Ez elgondolkoztató. Emellett az OTSZ-ben nem tesznek különbséget a belülről és a kívülről megvilágított jelzés közé, holott a kívülről megvilágított jelzés felismerési távolsága csak fele a belülről megvilágított jelzésnek.
Jó példa a jogszabály és a szabványok közötti összhang hiányára a piktogrammok alakjának problémája. Az OTSZ-ben annyi áll, hogy a menekülési útirány jelző alapszíne a zöld, a jel színe pedig a fehér de azzal kapcsolatban, hogy a jel miből álljon, arra nincs utalás.
Az MSZ ISO 16069 az alábbi jeleket javasolja:
Az utóbbi hasonlít legjobban a német szabványhoz, de ők nem javasolják a kiegészítő szöveget. Ez két, egy időben megjelent szabványból vett példa. Itt talán jó lett volna egyeztetni.
Az MSZE 595-6 Építmények tűzvédelme 6. rész: Kiürítés című előszabvány is csak az MSZ ISO 16069 szabványra hivatkozik: például a 3.1.1 pontban azt írja, hogy a kiürítési utakon a kijárati, vészkijárati ajtóknál és az egyes helyiségekből a kiürítési útvonalra nyíló ajtóknál az MSZ ISO 16069 szerinti menekülési útirányt jelző rendszert kell kiépíteni. Itt ismét nem lett figyelembe véve az, hogy a kiürítési utak megjelölésére és megvilágítására az alapszabvány az MSZ EN 1838. A biztonsági világításról ez a pont nem beszél.
Külön problémaként említeném meg a szakmai fogalmak kérdéskörét. A különféle szabványok és az OTSZ fogalomhasználata messze nem egységes. Gyakran azonos dologra különböző fogalmakat használnak, vagy a fogalmak értelmezése nem egyértelmű. A tartalékvilágítási témakörben sajnos még nem alakult ki az egységes fogalmi rendszer és szóhasználat. Dolgozunk rajta.
Remélem, hogy ez a néhány példa felkeltette az érintettek figyelmét és belátható, hogy a szakemberek fáradságos munkájára és jóindulatú hozzáállására van szükség, hogy ezen a téren előbbre léphessünk.
