Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Alternatíva lehet a választott bíróság?

2010. március 1. | Ilonka Mária |  3928 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Alternatíva lehet a választott bíróság?

A cégek egymás közötti késedelmes fizetései, illetve a számlák kiegyenlítésének elmaradása a magyar gazdaság egyik rákfenéje. Mindenki mindenkinek tartozik. Magyarországon emiatt egyre inkább növekszik a jogviták száma. Számos ponton keresik a jó megoldásokat, a vitás ügyek lerövidítésének időtartamát. A magyar bíróságok leterheltsége egyre nagyobb, a perek évekig elhúzódnak. Arról azonban még ma is meglehetősen kevesen tudnak, hogy a polgári peres útnak van egy másik alternatívája, nevezetesen a választott bíráskodás, amely azonos eredménnyel helyettesítheti a polgári pert. Ráadásul jóval rövidebb idő alatt születik jogerős és végrehajtható ítélet.

A magánbíróság egyszerű, gyors és viszonylag olcsó. A peres felek országos névjegyzékből választhatják ki a jogvitát eldöntő személyeket, határozhatnak az eljárás nyelvéről, helyszínéről és szabályairól is. Ezen jogintézmény döntéseit az állam elismeri és végrehajtja. Érdekesség, hogy a legelső hazai választott bíróságot 1803-ban Fiumében, a Monarchia idején hozták létre az akkori gazdasági kamara mellett, majd a tőzsde megindulásával 1853-ban alapítottak egy hasonló testületet. Noha a korábbi évtizedekben működött Magyarországon állandó választott bíróság, mégis a rendszerváltozás lendítette fel igazán az alkalmazását. A rendszerváltozás előtt hazánk számára többnyire kétoldalú államközi szerződések jelentettek lehetőséget ezen jogintézmény ítéleteinek nemzetközi végrehajtására.

Az igazi áttörés az 1990-es évek közepén következett be, mivel az 1994. évi LXXI-es számú törvény kimondta, hogy gazdasági kamarák hozhatnak létre állandó választott bíróságot. Magyarországon a legjelentősebb választott bíróság a 2009-ben hatvanadik születésnapját ünneplő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választott bíróság, mely évente több száz ügyet fogad be és bírál el. Ez az egyetlen olyan szervezet hazánkban, amely – az állami bíróságokon kívül – nemzetközi ügyeket is tárgyal. A testülethez évente körülbelül 300 új ügy érkezik be. Az összes eljárás 26%-a vállalkozási szerződésekkel kapcsolatos kifogás, ezeknek a fele az építőiparból származik. Közöttük egyaránt szerepelnek hazai és nemzetközi jogviták, a néhány tízezer forintos követeléstől a több milliárd forintos perértékig bezárólag. Általánosságban elmondható, hogy az itt tárgyalt ügyek a gazdasági élet minden területét átfogják az építőipartól kezdve az energiaszektoron át a hagyományos kereskedelmi ügyekig.

A választott bíróság magánbíróság, mégis ugyanolyan erejű ítéletet hoz, mint az állami bíróság, és az ítéletei is éppúgy végrehajthatók belföldön. Nemzetközi viszonylatban pedig sokkal jobban érvényesíthetők, mivel az 1958. évi New York-i Konvenció nagy nemzetközi infrastruktúrát teremtett világméretekben a külföldi választott bíróságok elismerésére.

Gyorsított eljárás

Felmerül a kérdés, hogy pontosan mikor is vehető igénybe a választott bíróság tevékenysége és ki lehet bíró? Prof. dr. Kecskés László, az Állandó Választott Bíróság elnöke, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgárjogi Tanszékének vezetője elmondta: bárki lehet e testület bírája, aki a 24. életévét betölti és büntetlen előéletű. Vannak olyan dél-amerikai országok, ahol a cselekvőképesség korhatárát nem a 18. évben, hanem a 24. életévben határozták meg, és ez honosodott meg az európai gyakorlatban is. A testület hatáskörébe tartozik minden olyan jogvita eldöntése, amelyben legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a vitás eset az ő tevékenységével kapcsolatos. A felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, ezért szerződésben kiköthetik, hogy igénybe veszik ezt a jogintézményt akár belföldön, akár külföldön.

Hasznos tudnivaló, hogy a választott bíróság alkalmazásáról szóló szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként is köthető, de mindenképpen írásba kell foglalni. A megállapodás érvényességi feltétele, hogy a nyilatkozat (aláírás) cégjegyzésre jogosult személy(ek)től származzon – a cégjegyzés előírásainak megfelelően. Írásban létrejött szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevélben állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választott bírósági szerződés jött létre.

A jogintézmény működési szabályában benne van, hogy „írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás és a távgépírón történt üzenetváltás, továbbá maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltást – így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott okirat – útján létrejött megállapodást.”

Az eljárási szabályzat 45. paragrafusában gyorsított eljárást és 100 napot ígérnek, az eddigi legrövidebb időtartam 27 nap volt, az ügyek megoldása viszont átlagosan 13 hónapig tart. Az egyes ügyekben vagy három választott bíróból álló tanács vagy egyetlen bíró (úgynevezett egyesbíró) jár el. A tanács megalakulása vagy a bíró kijelölése az eljárási szabályzat rendelkezései szerint történik. A tárgyalás nem nyilvános. Az eljáró tanács elnökén, tagjain, az ügyfeleken és azok képviselőjén, a jegyzőkönyvvezetőn, a tolmácson kívül más nem lehet jelen. Az eseményen résztvevő valamennyi ember nevét jegyzőkönyvben rögzítik.

Azért, hogy még vonzóbbá váljék a gazdasági élet szereplői számára ez a jogi lehetőség, az Állandó Választott Bíróság 2008. január 1-jétől új szabályokat léptetett hatályba.

Ezek a jelenlegi alapeljárás mellett jóval olcsóbb és még gyorsabb eljárást tesznek lehetővé. A per tárgyértékétől függően létezik egy díjskála, amelynek alapján kiszámítják az eljárásért fizetendő összeget. A gyorsított eljárás legfőbb vonzerejének számít, hogy olcsóbb, mint a polgári peres eljárás. A magánbírósági díj a perérték 5%-át teszi ki, de a perérték növekedésével degresszíven csökken.

A választott bírósági kikötésben utalást kell tenni arra, hogy a felek kérik az eljárás gyorsított eljárásról szóló alszabályzat szerinti lefolytatását (az Eljárási Szabályzat 45. §-a alapján). A gyors döntéshozatal érdekében az Eljárási Szabályzat a felek számára eljárási cselekményeik megtételére rövid, tizenöt napos határidőket szabnak, melyeket indokolt esetben legfeljebb nyolc nappal lehet meghosszabbítani. A gyorsított eljárásban egyesbíró jár el, kivéve, ha a felek másként állapodtak meg. Az egyesbíró megválasztása a felek egybehangzó nyilatkozata vagy – ennek hiányában, illetve kérelem alapján – a testület elnöke általi kijelölés útján történik.

Az egyesbíró szóbeli tárgyalás tartása nélkül, a felek írásos beadványai alapján dönt. Amennyiben tehát az alperes nem terjeszti elő a válasziratát a testület által meghosszabbított határidőben sem, az egyesbíró a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján hozza meg határozatát. A kereset és a válaszirat benyújtását követően az egyesbíró a feleket felhívhatja beadványaik kiegészítésére, a feleknek azonban csak egy-egy további beadvány benyújtását engedélyezheti.

Ha a tárgyalás tartását sem a felek, sem az egyesbíró nem ítélte szükségesnek, és a jogvita eldöntéséhez elegendők a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok, a bíró a válaszirat benyújtási határidejének lejártát követő nyolcadik napon külön berekesztő végzés meghozatala nélkül lezárja az eljárást. Az írásba foglalt és indoklással ellátott ítéletet az eljárás lezárultát követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell a feleknek.

A testület ítéletének hatálya ugyanaz, mint az állami bíróságok jogerős ítéletének. Mivel a magánbíróságnál egyfokú eljárásról van szó, vagyis nincs másodfok, így az ítélet azonnal jogerőre emelkedik. Ez a döntés végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni. A végrehajtásra egyébként az állami bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó jogszabályok az irányadók.

Ami gátolhatja a gyorsaságot

A gyors döntést meggátolhatja, ha időközben beékelődik egy állami bírósági eljárás. Amíg befejeződik az állami bíróságnál megkezdett ügy, addig várniuk kell a jogeset befejezésével.

Amennyiben mégsem felel meg az ügyfeleknek a választott bíróság ítélete, maximum érvényteleníttetni lehet, és az ez iránti keresetet az állami bírósághoz lehet benyújtani. A választott bírósági törvény 55. paragrafusa tíz okot tartalmaz, amikor keresettel lehet élni, ezek között nyolc eljárási természetű, a kilencedik ok akkor merül fel, ha mondjuk az eljárás egyébként nem tartozott volna a választott bírósági útra, a tizedik ok az, amikor közrendet sért az ítélet. A magyar Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint mind a tíz okra érvénytelenítő keresetet lehet benyújtani a döntés kézhez vételétől számított 60 napon belül.

Az ügyekben történő valamennyi tárgyalás és döntés titkos. Elvileg vonatkozik a titkosság minden perben résztvevőre, de sajnos előfordul, hogy ha valamelyik félnek nem jól áll az ügye, és úgy tűnik, el fogja veszíteni a perét, akkor a nyilvánossághoz fordul. A testület javasolni szokta az ügyfeleinek, hogy a titoktartásra külön szerződjenek egymással, és ha ezt megszegnék, akkor komoly összegű kártérítési pert is indíthatnak egymással szemben.

A testület tevékenységét a fővárosban sokkal jobban ismerik és alkalmazzák, mint vidéken. Mindez azon is múlik, hogy mekkora az adott térségben az ipari koncentráció. Az 1990-es évek közepe óta a vidéki és a fővárosi ügyekkel együtt mintegy ötezer körül volt a megoldott esetek száma.

Prof. dr. Kecskés László elnök véleménye szerint azok számára, akik jóhiszeműen kérik fel a testületet a döntésre és nem akarják szándékosan az időt húzni, valamint a magánbíróság döntéseit a maguk számára kötelező érvényűnek tekintik, a lánctartozásban szereplő vitás ügyek akár egy év alatt megoldódhatnának.

Jellegzetes számlavita

Név és helyszín megjelölése nélkül közreadunk néhány történetet annak illusztrálására, hogy milyen ügyekben fordulnak cégek, vállalkozók és jogi személyek a magánbírósághoz.

A felperes vállalkozói szerződésben kötelezte magát a megrendelő (alperes) számára épületszerkezeti alkatrészek gyártására. Röviddel a szerződés megkötése után vita támadt a felek között abban a kérdésben, hogy az alkatrészeket a felperesnek összeszereletlen vagy összehegesztett állapotban kell-e gyártania és szállítania. A felperes levélben közölte az alperessel, hogy – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – a vállalkozói díj meghatározásánál összeszereletlen alkatrészeket vett figyelembe, ezért a hegesztés költségeit a szerződésben meghatározott vállalkozói díjon felül fogja érvényesíteni. Ennek összegét két változatban jelölte meg, attól függően, hogy az összeszerelés a felperes vagy az alperes telephelyén fog-e megtörténni. A felperes az alkatrészeket összeszereletlen állapotban adta át az alperesnek. Emiatt az alperes „gyártási önköltség és üzemi rezsidíj” címén levont egy bizonyos összeget a felperest megillető vállalkozói díjból.

A felperes keresetlevelében az alperest ennek az összegnek a megfizetésére kérte kötelezni annak alapján, hogy az ő feladata „nem készre hegesztett, szerkezetkész termék, hanem szerkezeti egységeinek, alkatrészeinek” gyártása volt.
Az alperes (megrendelő) a per során kitartott korábbi álláspontja mellett, hogy tudniillik a szerződés részét képező rajzok egyértelműen tanúsítják az alkatrészek hegesztett állapotban történő gyártásának kötelezettségét.

A felek közötti vita eldöntésénél a testületnek elsősorban szerződésértelmezés útján azt kellett tisztáznia, hogy mi volt a vállalkozás tárgya. A rendelkezésre álló iratok alapján azt állapították meg, hogy a felperes akkor teljesített volna szerződésszerűen, ha az alkatrészeket hegesztett formában állítja elő.

Ezen a helyzeten nem változtathatott a felperesnek az alpereshez levélben intézett közlése sem, hogy a hegesztés költségeit a szerződésben meghatározott vállalkozói díjon felül fogja érvényesíteni. Ezt a felperesi nyilatkozatot a választott bírósági tanács úgy értékelte, hogy az nem más, mint a vállalkozási szerződés – vállalkozói díj meghatározásánál történt tévedés címén való – megtámadása.

Annak elbírálásába azonban a magánbíróság nem bocsátkozhatott, hogy ez a megtámadás alapos-e, mivel a felperes ennek érvényesítésével elkésett. Tekintettel arra, hogy az alperes ezt a felperesi levelet már négy nap múlva egyértelműen visszautasította, a felperesnek ezt a megtámadási jogát a levél kézhezvétele után haladéktalanul bíróság előtt kellett volna érvényesítenie. A felperes azonban ezt a jogi lépést csak fél évvel később tette meg, amikor is keresetlevelet nyújtott be. Így a választott bíróság a megtámadási igény érvényesítését elkésettnek találta.

Ezek után a testületnek azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes helyesen vonta-e le azt a bizonyos összeget a hegesztési művelet elmaradása miatt a szerződésben meghatározott vállalkozói díjból. A választott bíróság ennek során a felperes korábban említett vagylagos árajánlatából indult ki, és az összegszerűség megállapításánál a felperes által megjelölt alacsonyabb – tehát az alperesre nézve kedvezőbb – összeget vette tekintetbe (vagyis azt, ami a felperes telephelyén végzendő hegesztés kapcsán merült volna fel). Ezt az összeget fogadta el olyannak, amelyet az alperes a felperes vállalkozói díjszámlájából jogosan levonhatott. Ennek alapján a választott bíróság ítéletében az alperest az így kiszámított összeg megfizetésére kötelezte.

Elállás építési szerződéstől

Egy másik esetben pótmunka miatt fordult a felperes a magánbírósághoz. A megrendelő (alperes) „vállalkozási szerződést” kötött a kivitelezővel (felperes) lakóház „még el nem készült valamennyi szükséges építési munkáinak elvégzésére”, meghatározott összegű átalányáras kikötés mellett. Mivel az alperes nem tett teljes mértékben eleget a vállalkozói díj fizetése iránti kötelezettségének, a felperes keresetlevelében az összeg kamataival együtt való megfizetésére kötelezését kérte. A felperes keresetében előadta, hogy a megrendelő képviselői az építési munkák végzése során építési naplóba bejegyzéssel az épület rendeltetésszerű használatához nem nélkülözhetetlen munkálatokat is kértek.

A munkálatok elkészültével a felek helyszíni bejárást tartottak. Ezt követően az alperes hiánypótlásokat igényelt, ezeket a kivitelező elvégezte, majd benyújtotta számláját. A megrendelő ezután közölte a kivitelezővel, hogy a hiányok pótlására nem tart igényt, és a számlát visszaküldte a felperesnek. Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte. Szerinte a felperes a közösen megállapított hibák kijavítását nem teljesítette, a hiányzó munkákat nem végezte el.

Emiatt az alperes közölte a felperessel, hogy munkájára a továbbiakban nem tart igényt. A viszontkereset szerint a felperes pótmunkaként szerepeltetett az átalánydíjas szerződés alapján elvégzendő többletmunkákat is. A megrendelő szerint a kivitelező meg nem rendelt pótmunkákat is végzett. A felperes az alperesi válasziratra adott észrevételeiben ismertette a jogviszony lebonyolítása során a felek között folyó összegszerűségi és egyéb vitákat. Ennek során utalt arra, hogy a szerződés szerint jogosult volt a pótmunkát az átalányáron felül elszámolni. A kereseti követelés megalapozottságát igazolta, hogy a pótmunkák felsorolása nem tartalmazott többletmunkát.

Az alperes szintén benyújtotta észrevételeit, amelyben kidomborította, hogy a vállalkozói díj kialakításánál olyan átalányösszegben állapodtak meg, hogy az kellő ellenértéket biztosítson, mivel a befejezéséhez szükséges munkákat nem lehetett a szerződés megkötésekor meghatározni. A választott bíróság ítéletének meghozatalánál az alábbiakat vette figyelembe: mindenekelőtt megvizsgálta, hogy a Ptk. 402. §-a szerint az építési szerződésnek minősülő jogügyletet teljesítették-e vagy sem. Az alperes elállást közlő levelében egyfelől a felperes teljesítési késedelmére, másfelől kivitelezési hibákra hivatkozott.

A per adataiból megállapították, hogy az építkezésnek a szerződésben meghatározott határidőre történő befejezését nyilvánvalóan gátolta, hogy a megrendelő az építési munkák folyamán különböző igényekkel lépett fel a kivitelező felé. (A hibás teljesítésre alapítható elállás akkor minősül jogszerűnek, ha a kivitelező hibás teljesítése vonta maga után azt, hogy a megrendelőnek, mint a teljesítés jogosultjának érdeke megszűnt. Az érdekmegszűnés a törvény szerint különösen akkor következik be, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja, a kijavítás rövid idő alatt stb. nem lehetséges.) Mindezzel szemben az mutatkozott nyilvánvalónak, hogy az építkezés hibái kijavíthatók.

A választott bíróság megállapította, hogy az alperes indokoltan állt el az építési szerződéstől. A kereseti követelés összegszerűségének meghatározásánál a bírói tanács az alábbiakra volt tekintettel: a felek sajátos jellegű építési szerződést kötöttek egymással, amelyben figyelmen kívül hagyták a törvénynek az ilyen szerződésekkel és általában a szerződések teljesítésével kapcsolatos egyes rendelkezéseit.

A szerződés már eleve sok bizonytalanság keltésére adott alkalmat (például melyek az átalányáras munkáilletve a számlák kiegyenlítésének elmaradása a magyar gazdaság egyik rákfenéje. Mindenki mindenkinek tartozik. Magyarországon emiatt egyre inkább növekszik a jogviták száma. Számos ponton keresik a jó megoldásokat, a vitás ügyek lerövidítésének időtartamát. A magyar bíróságok leterheltsége egyre nagyobb, a perek évekig elhúzódnak. Arról azonban még ma is meglehetősen kevesen tudnak, hogy a polgári peres útnak van egy másik alternatívája, nevezetesen a választott bíráskodás, amely azonos eredménnyel helyettesítheti a polgári pert. Ráadásul jóval rövidebb idő alatt születik jogerős és végrehajtható ítélet.k, melyek azok, amelyek ezen felül megfizetendők stb.);

  • a felek saját előadásai is tartalmaztak ellentmondásokat;
  • az alperes érdekkörében eljárt személy a felperesi munkavégzést nem kifogásolta;
  • az építési napló szövege nem nyújtott lehetőséget pontos eligazodásra;
  • a felperes kétségtelenül végzett olyan építési munkákat is, amelyek ellenértékének megtérítésére a kikötött vállalkozói díjat meghaladóan igényt tarthat;
  • a felperes által végzett egyes munkák minőségileg kifogásolhatók voltak.

Mindezek figyelembevételével a választott bíróság ítéletében az alperest a kereseti követelés mintegy felének és járulékainak megfizetésére kötelezte.

Nem kötelező, de ajánlatos

Vajon kötelezővé lehet-e tenni a gazdaság szereplői számára, hogy a vállalkozási szerződések záradékaiba beleírják azt, hogy a vitás ügyeiket választott bíróság előtt döntsék el? Mint prof. dr. Kecskés László elnök fogalmazott: kötelezővé nem teszik, nem is tehetik, de nagyon ajánlatos egy ilyen lépés megtétele. Ám, ha a két szerződő fél úgy dönt, hogy él ezzel a lehetőséggel, akkor azt mindenképpen a szerződésbe kell foglalni, hogy az MKIK mellett működő Állandó Választott Bíróságot kívánják igénybe venni. Ezt megtehetik már a szerződéskötéskor, de még utólag is megállapodást köthetnek eme jogintézmény igénybe vételéről.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem