Hulladékhasznosítás
2010/1-2. lapszám | netadmin | 5972 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy évvel ezelőtt kezdtük meg a hulladékgazdálkodással kapcsolatos cikksorozatunkat, amelynek célja az volt, hogy egyfelől hangsúlyozzuk az épületvillamossági szakma gyakorlói számára a problémában való érintettségüket, másfelől – nem titkolt szándékkal – hozzájáruljunk a szakemberek fokozottabb szerepvállalásának eléréséhez. Tekintettel arra, hogy egy igen gyors ütemben változó ágazatról van szó, érdemesnek tűnik áttekinteni az elmúlt év eredményeit, illetve rávilágítani a 2010-es esztendő kihívásaira: kérdésfelvetéseinkre Kovács Béla úr, az Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. világítástechnikai divíziójának vezetője válaszolt.
2009-ben az Electro-Coord Magyarország 30 000 tonna elektromos és elektronikai berendezés begyűjtéséről és újrahasznosításáról gondoskodott. Ez a termékkör magába foglalja a háztartási kis- és nagygépek, a szórakoztatóelektronikai és IT-berendezések mellett a világítástechnikai eszközöket is, történetesen a lámpatesteket és a fényforrásokat.
247 tonna lámpatest begyűjtését és újrahasznosítását oldották meg a múlt évben: ebben a folyamatban nagy támogatást biztosít az, hogy a villanyszerelők, karbantartók, gondnokok sokszor maguk értékesítik ezeket az elöregedett, megsérült termékeket a fém- vagy színesfémhulladék-gyűjtő központokban, ahonnan azok az erre szakosodott Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. hulladékkezelési és hasznosítási rendszerébe kerülnek. A kilakított országos logisztikai rendszer gondoskodik a szelektíven gyűjtött elektromos és elektronikai hulladékok elszállításáról és azok teljes körű feldolgozásáról, hasznosításáról.
Az Európai Unió előírásai szerint feldolgozásra került és kinyert, értékes másodnyersanyagok így minél nagyobb arányban visszakerülnek az ipari termelés körforgásába.
Egészen más, jóval összetettebb szakterület a fényforrások hulladékkezelése: elsősorban a különböző gázkisüléses elven működő fényforrásokról kell itt szót ejteni. A termékekben jelen lévő higanytartalom okán ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, ami azt is jelenti, hogy anyagi ráfordítást igényel újrahasznosításuk – nem fizetnek a leadott termékekért, hanem a „leadónak” és a gyártóknak kell megfinanszírozniuk a tisztítás, a feldolgozás, illetve a nem hasznosítható részek veszélyeshulladék-tárolóban történő ártalmatlanításának folyamatát. Ezen termékek szelektív gyűjtése azért fontos, mert a feldolgozás során szakszerűen kell eltávolítani a fénycsövekben és a lámpákban rejlő számos, a környezetre különösen veszélyes, és sok esetben csak speciálisan kezelhető anyagokat, pl. a higanyt és különböző fényporokat.
Az elmúlt évben 532 tonna, veszélyes hulladéknak minősülő fényforrás hulladék kezelését végezték el, ami a piacra vitt mennyiség 38%-a. Ez előrelépés a 2008-es esztendőhöz képest, amikor is 507 tonna fényforrás hulladék újrahasznosítására került sor. Jelenleg csupán előzetes becslések vannak a teljes elektromos és elektronikai ágazat országos elmúlt évi teljesítményéről: ezek 2009-ben összesen mintegy 40-42 000 tonna elektromos és elektronikai hulladék begyűjtést engedik láttatni Magyarországon. Amint már említésre került, ebből mintegy 30 000 tonna az Electro-Coord által szervezett hulladékkezelés mennyisége.
Az újrahasznosított fényforrások mennyiségének emelkedése elsősorban a kialakított begyűjtő pontok számának növekedésére vezethető vissza: kb. 800 új egység nyílt meg 2009-ben. Ezekbe beletartoznak a kereskedelmi üzletekben, a hulladékudvarokban, ipari létesítményekben kialakított speciális begyűjtő pontok illetve az ott elhelyezett eszközök is. Ezzel párhuzamosan az tapasztalható, hogy az egy gyűjtőponton felvehető e+e hulladékmennyiség csökken, illetve az 1 kg fényforrás-hulladék begyűjtésére átlagosan számolt kilométer-mennyiség megnőtt. Ahogy fejlődik az országos lefedettség, úgy emelkednek a logisztikai költségek.
A rendszer működési elve nem változott az elmúlt időszakban: minden hulladékleadótól díjmentesen átveszik a fényforrásokat, lámpatesteket: az átvevőhelyek elhelyezkedéséről és a hulladékgyűjtők ürítéséről non-stop ügyfélszolgálat biztosít információt. Gyakorlatilag a fényforrásokat árusító, épületvillamossági kiskereskedelmi egységektől kezdve a barkácsáruházakon át egészen az élelmiszerboltokig ma már rengeteg helyen elhelyezésre kerültek olyan gyűjtőedények, ahol a vállalkozók vagy a lakossági érdeklődők leadhatják ezeket a tönkrement termékeket. Szakmai vonatkozásban a villamossági nagykereskedők élen járnak (90%-ban innen származnak a begyűjtött fényforrások), hiszen itt kerül sor a termékek nagy mennyiségű beszerzésére, tehát logikus, hogy az elhasznált termékeket összegyűjtve itt adják le.
Természetesen a nagy kivitelezési projekteknél célszerűnek mutatkozik a közvetlen begyűjtés támogatása. Jelenleg országosan 54 olyan partner e-hulladék begyűjtő szakvállalkozás működik, amelyek fő profilként végzik a veszélyes hulladékok begyűjtését és azok feldolgozókhoz történő továbbítását.
Technikai újdonság volt 2009-ben a „mega” gyűjtőkonténerek rendszerbe állítása: ezek egyszerre nyolcféle elektromos és elektronikai hulladék befogadására alkalmasak. A 62 darab új berendezés elsősorban plázákban, bevásárló-központokban került elhelyezésre.
 |
Az eredményekben megmutatkozó előrelépést aktív marketingkampány alapozta meg. Ez két irányban gyakorolt hatást. Egyfelől meg kellett szólítani a lakossági felhasználókat, ennek eszköze elsősorban az új termékek vásárlásánál biztosított kedvezménynyújtás volt. A „cserélje újra” kampányokban szerepet kapott a világítástechnikai eszközök rekonstrukciója is. Másfelől a veszélyes hulladék gyűjtésével üzleti alapon foglalkozó vállalkozókkal közös fellépés keretében kampányt indítottak a hulladék termelői felé, elsősorban az ipari létesítmények irányában. A világítástechnikában azonban döntőnek bizonyult a villanyszerelők megszólítása: az e lap segítségével is népszerűsített újrahasznosítási szemináriumon több mint 3000 villanyszerelő vett részt! Természetesen e mellett még számos kampányra került sor, például telemarketinges eszközökkel kerültek megszólításra a nagyobb iparvállalatok karbantartói, mérnökei stb.
A veszélyes hulladékok feldolgozásának tényleges színtere továbbra is Németország (a meghatározó mennyiségű fénycsövekből elsősorban új fénycsöveket állítanak elő), csupán a begyűjtött mennyiség 10-15%-át dolgozzák fel Magyarországon, elsősorban az üveggyártásban.
 |
A pozitív teljesítmény adatok azonban egyoldalú képet festenek az ágazatról: érdemes ugyanis figyelembe venni azt is, hogy az elkövetkező évekre rendkívül dinamikus eredmény-fokozást várnak el a jogalkotók a hulladékkezelés területén. Csupán a releváns területet érintve: az európai uniós direktíva tervezete szerint 2016-ig 65%-os (!) begyűjtési arányt kell megvalósítani, illetve a begyűjtött mennyiség 85%-át kell újrahasznosítani, azaz csupán 15%-ot lehet veszélyeshulladék-tárolókban elhelyezni. Jogosan vetődik fel a kérdés: hogyan lehet ilyen rövid idő alatt, lényegében néhány év alatt ilyen drámai előrelépést elérni?
A magyarországi hulladékgyűjtési rendszer több vonatkozásban is gyerekcipőben jár: a kommunális begyűjtés mellett csupán hulladékszigetek állnak rendelkezésre a kereskedelmi szektorban. Az áttörés elérésének egyik útja nyilvánvalóan az lehet, ha magas szintű logisztikai támogatással olyan hulladékudvar-rendszer kerülne kialakításra, amely a könnyű elérhetőség miatt vonzóvá tenné a lakosság számára azt, hogy itt helyezze el a háztartásban keletkezett veszélyes hulladékokat. A lakosság motiválása jelenti az egyik legnagyobb problémát, nem csak hazánkban, hanem az egész Európai Unióban. Például a szomszédos Ausztriában „betétdíj” jellegű rendszert vezettek be, amelyben az új termék mellé több eurós betétdíjat is kaptak a vásárlók: ennek adminisztrációja azonban olyan problematikusnak bizonyult a termékek 6-10 éves életciklusára tekintettel, hogy fel is számolták ezt a rendszert.
Természetesen számos technológiai probléma is fennáll még a hulladékhasznosítás területén. A berendezések gyártásakor használt anyagok fajtái igen változatosak, s ez lényegi módon megnehezíti az újrahasznosítást. Például bizonyos termékek esetében a műanyag alkatrészek még égésgátlóval is kezeltek, amely veszélyes anyagnak minősül. Ezért egyes a kézi vagy gépi bontásból származó műanyagok, valamint a gépi bontásból származó vegyes anyagok hasznosítása sok esetben nem teljesen megoldott. A másik, nehezebben kezelhető frakciót a képcsöves termékek alkotják. Számos hazai megoldás (útalap, kohósalak, építőipari burkolóanyagok) mellett jelentős mennyiség kerül külföldi, főként németországi kiszállításra. De a külföldi, szakmailag ugyan kifogástalan megoldás ellen hat az igen nagy szállítási költség és a szállítási útvonalengedélyek nehézkes megszerzése. A hazai képcsőüveg-feldolgozás folyamatosan fejlődik és egyre több kutatás is folyik ebben az irányban.
2010-ben az előző évhez hasonló módon 30 000 tonna elektromos és elektronikai hulladék begyűjtését tervezik, ebből 250 tonna lámpatest és 620 tonna fényforrás: ez utóbbi adat a piacra vitt termékek 40%-át öleli fel. Nagyon fontos fejlesztés lesz ebben az évben az, hogy egy önálló weboldal foglalkozik majd a lakosság hulladékgyűjtéshez szükséges informálásával: például bármely látogató irányítószámának megadásával térképes eligazítást kaphat arról, hogy lakhelyéhez mely hulladékudvarok, begyűjtő telepek esnek a legközelebb. Az elkövetkező esztendő operatív céljai közül kiemelkedik a gyűjtőpontok számának emelése: több üzemet, raktárt, ipari létesítményt kívánnak bevonni a tervszerű hulladék-elszállításba, s hasonlóképpen a kereskedelmi és oktatási intézményekben is szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére törekednek. 2010-ben további kommunikációs kampányokra kerül sor az egyik legfontosabb partnerkör, a villanyszerelők irányába. További fontos cél az önkormányzatok bevonása a hulladékkezelés folyamatába, azzal a kiemeléssel, hogy ezt a folyamatot el kell választani a lomtalanítás megszokott rendszerétől. Nagy szerep jut ezen túlmenően a begyűjtés „interaktív” voltának hangsúlyozására: a gyűjtőpontok üzemeltetői aktív módon bekapcsolódhatnak az elszállítás zökkenőmentes kialakításába, információszolgáltatásukkal, igényeik megfogalmazásával lényegesen hozzájárulhatnak a tervszerű működéshez.
