Biztonságtechnika

Előretekintve az IP-kamerákra

2010/12. lapszám | Sonkoly Zoltán |  5120 |

Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Előző lapszámainkban már több alkalommal érintettük az ún. IP-kamerás megfigyelőrendszerek témakörét, azt hangsúlyozva, hogy ez a technológia még marginális szerepet játszik a hazai forgalmazásban. Nos, ez alkalommal mégis ezekre a rendszerekre fókuszálunk a megszokott, csupán vázlatos áttekintés erejéig, tekintettel arra, hogy részben az IP-rendszerek által megvalósítható alkalmazások iránti kereslet emelkedése, részben a termékek árának rohamos esése rövidesen az új eszközök gyors elterjedését vonhatja maga után.

Előnyök
Tömören fogalmazva: az IP-kamerák kategóriákkal nagyobb felbontásban képesek képet alkotni a megfigyelendő objektumokról és eseményekről, mint a korábban tárgyalt analóg rendszereszközök. Például egy 540 képsoros analóg kamera által hozzáférhetővé tett képminőség egy 0,4 megapixeles IP-kameráénak felel meg, míg mondjuk egy 700 képsoros analóg kamerának a képminősége egy kb. 0,5 megapixeles IP-kameráénak. A technológiák között fennálló különbség most már jól szemléltethető: ma jelenleg a piacon 1,3-10 megapixel felbontású kamerák hozzáférhetők.

Ezeknek a készülékeknek a kiszerelése természetesen teljes egészében lefedi a hagyományos, analóg kamerák által lefedett palettát: éppúgy hozzáférhetők kültéri, mint beltéri eszközök, dóm-kamerák, infravetővel felszerelt és anélküli változatok is. Az optikai specialitások és a video-jeltömörítési szabványok ismertetése helyett ez alkalommal emeljük inkább ki azokat a szempontokat, amelyek az IP-kamerák előnyeiként fogalmazhatók meg. Az IP-kamerás rendszerek nagy előnyei nem is önmagában a képminőségben ragadhatók meg, hanem inkább azokban az alkalmazásokban, amelyeknél a közvetített és rögzített kép kvalitása jelentőséggel rendelkezik. Noha ezek a szoftverek gyártónként eltérnek, jól körvonalazható az a „csomag”, amely lényegében minden jelentősebb gyártó portfoliójában megtalálható. Ilyen például az arcfelismerés, a tárgy-otthagyása.

Tömören fogalmazva: az IP-kamerák kategóriákkal nagyobb felbontásban képesek képet alkotni a megfigyelendő objektumokról és eseményekről, mint a korábban tárgyalt analóg rendszereszközök. Például egy 540 képsoros analóg kamera által hozzáférhetővé tett képminőség egy 0,4 megapixeles IP-kameráénak felel meg, míg mondjuk egy 700 képsoros analóg kamerának a képminősége egy kb. 0,5 megapixeles IP-kameráénak. A technológiák között fennálló különbség most már jól szemléltethető: ma jelenleg a piacon 1,3-10 megapixel felbontású kamerák hozzáférhetők.

Ezeknek a készülékeknek a kiszerelése természetesen teljes egészében lefedi a hagyományos, analóg kamerák által lefedett palettát: éppúgy hozzáférhetők kültéri, mint beltéri eszközök, dóm-kamerák, infravetővel felszerelt és anélküli változatok is. Az optikai specialitások és a video-jeltömörítési szabványok ismertetése helyett ez alkalommal emeljük inkább ki azokat a szempontokat, amelyek az IP-kamerák előnyeiként fogalmazhatók meg. Az IP-kamerás rendszerek nagy előnyei nem is önmagában a képminőségben ragadhatók meg, hanem inkább azokban az alkalmazásokban, amelyeknél a közvetített és rögzített kép kvalitása jelentőséggel rendelkezik. Noha ezek a szoftverek gyártónként eltérnek, jól körvonalazható az a gyás, tárgy-elmozdulás, rendszám-figyelés, tiltott útvonalak ellenőrzése – a standardnak számító, ún. CMS megfigyelő szoftveren túlmenően.

Ez utóbbi önmagában csak annyit tesz lehetővé, hogy a rögzített képállományban szabadon kereshetünk, előre-hátra „tekerhetünk”, vagy a nagy felbontásnak köszönhetően kinagyíthatunk részleteket. Az, hogy a kamerarendszer pontosan milyen szoftver-támogatással rendelkezik, feltétlenül a vásárlás előtt tisztázandó: fontos tehát előre egyeztetni a megrendelővel, különösen az esetlegesen később felmerülő igények vonatkozásában. Jó példa lehet erre a kereskedelmi egységekbe szerelt IP-kamerarendszer: itt az egyik leggyakoribb alkalmazás a vevőszámlálás, illetve a nyert adatok feldolgozása: férfi, női látogatók, időszakos megoszlás, milyen közlekedőutakon haladtak stb. Látható, hogy egy üzletvezető számára ezek nagyon fontos információk lehetnek a forgalom fellendítése érdekében.

És ekkor még nem is szóltunk a valóban alapvető biztonsági kérdésekről, például arról, hogy ellenőrizhető-e az, hogy egy adott helyiségben ki és mennyi ideig tartózkodott. A tárgy-elmozdulás, tárgy-otthagyás történetesen a repülőtereken bír jelentőséggel: amennyiben egy-egy csomag helyzete adott időtartamon keresztül változatlan, akkor a rendszer értesíti a biztonsági szolgálatot. A tárgy-elmozdítás figyelése nagyszerű megoldás például egy kiállításon vagy akár egy kereskedelmi standon, ahol nincs lehetőség az értéktárgyak emberi felügyeletére.

Nem elég tehát ebben az esetben egy „optimális” árfekvésű rendszer ajánlása, a kivitelezőnek tisztában kell azzal is lennie, hogy pontosan milyen alkalmazások valósíthatók meg a gyártó termékeivel. A CMS szoftvert a gyártók meghatározó része díjmentesen kínálja termékeihez, de általában csak 16 kameráig. A biztonságtechnikai vállalatoknak csak töredéke, kb. 10%-a biztosítja a fent említett szoftvercsomagokat, de ezekért már jelentős összeget kell fizetni, ami tovább drágítja a beruházást, és erről a megrendelőt előre kell értesíteni! Egy vevőszámláló szoftver ára kb. 100 000 forint, egy rendszám-figyelő alkalmazásé kb. 100-150 000 forint, tehát látható, hogy könynyen milliós nagyságrendű összegek is állhatnak a számlán – csak szoftveroldalon, különösen akkor, ha kiemeljük, hogy ezeket a programokat kameránként kell megvásárolni!

Nehézségek
Fontos felhívni egy neuralgikus pontra a figyelmet: az IP-kamerás rendszerek telepítésénél megkerülhetetlen kérdés a hálózat kapacitása. Amennyiben eltekintünk a szakszerűtlen, marketing-megközelítés sugallta benyomásoktól, úgy határozottan ki kell jelenteni, hogy önálló hálózat telepítése nélkül rendkívül korlátozott az IP-kamerák alkalmazhatósága. Egy ma átlagosnak tekinthető, a szokott funkciókra szolgáló (internetezés, levélküldés stb.) hálózat maximum egy-két kisebb felbontású IP-kamera adatforgalmának lebonyolítására elegendő. Ráadásul azt is mérlegelni szükséges, hogy ez az adatkommunikáció meglehetősen „erőszakos”, azaz prioritással fog rendelkezni a rendszeren belül, így a megszokott hagyományos funkciók nem, vagy csak rendkívül korlátozottan lesznek elérhetők. Ha megfelelően kívánjuk tájékoztatni a megrendelőt az IP-rendszerrel kapcsolatos költségek vonatkozásában, akkor ennek a tételnek a kiemelése elengedhetetlen.

Azért kell ezt a körülményt kiemelten kezelni, mert ma szinte megszámlálhatatlanok az olyan esetek, amikor a megrendelő igen tekintélyes összeget kifizet egy IP-rendszerért, ám a telepítés nyomán nem, vagy nem megfelelően működik a termék. A megrendelő számonkéri a telepítőt, az a forgalmazóra mutogat, a kereskedőcég pedig a tervezés hiányát veti fel. Akárhogyan is kommunikáljuk a dolgot, a rendszer nem lesz működőképes, a megrendelő – jogosan – elégedetlen lesz: mindenki rosszul jár. Tehát leszögezhető, hogy a ma hazánkban tipikusnak számító ethernet-hálózatok 99%-a nem alkalmas az IP-kamerás rendszerek kiszolgálására, és a kamerák számától, illetve az általuk szolgáltatott képminőségtől függően akár önálló optikai hálózat kiépítése is szükségessé válhat!

Ez pedig jelentős költségnövelő tényező: általános becslés szerint 60-40% a hálózat és a videorendszer telepítések költségaránya. Azt, hogy konkrétan Cat5-ös, Cat6-os vagy éppen optikai hálózat kiépítése szükséges, minden esetben tervezni szükséges a várható adatforgalom függvényében. Például durva leegyszerűsítéssel megállapítható, hogy 2 megapixeles, 10 kamerából álló rendszer számára elégséges a normál Cat5-ös hálózat, de ha 5 Mpixel feletti kamerákban gondolkozunk, akkor elhagyhatatlan az optikai hálózat telepítése. Azt is látni kell, hogy a valóban profeszszionális termékeknél, például egy dóm-házba telepített 3 vagy 5 darab, 10 megapixeles kameránál már csak 5-7 frame/sec. képsűrűség érhető el, tekintettel a hatalmas adatforgalomra.

Ez csupán harmada a normál tévékép frame-sűrűségének, így igencsak meglepődhet a megrendelő, amennyiben sokmilliós beruházása nyomán azzal kell szembesülnie, hogy „szaggatott” képet lát a csúcsminőségű kameráival – még akkor is, ha saját hálózatot építettünk ki, és nem internetes adatátvitelre hagyatkozunk. Összefoglalva, látni kell azt, hogy a mai magyar piacon még nem válhat meghatározó tényezővé az IP-kamerás rendszer, akkor sem, ha olyan szoftveres lehetőségeket rejt magában, amik lényegében megújíthatják a biztonságtechnika fogalmát. A járulékos költségek, tehát például az önálló hálózat telepítése vagy a szoftverek megvásárlása, olyan szintet érhetnek el, amely számos potenciális megrendelőt elriaszt, és a hagyományos megoldások felé irányít. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az IP-rendszerek fejlődése töretlen, és mint más piacokon is, itt is óriási áresések figyelhetők meg.

A rendszerről néhány szóban
Érdemes végül néhány szóban áttekintést adni egy IP-kamerarendszer felépítéséről. A központi elem természetesen maga az IP-kamera, amely magában foglal egy FTP-szervert is, amely a kamerát a LAN-hálózat-ra illeszti. A hálózat döntő eleme az ún. „switch”, „útvonal-választó”, amely az IP-jeleket továbbítja a megfelelő csatornákon keresztül a gerinchálózatba, amely általában WAN-hálózat.

A rendszer végén található – szintén egy switch-csel elválasztva – maga a CMS szoftvert hordozó számítógép. Fontos kiemelni, hogy a kamera és a switch közötti maximum távolság nem haladhatja meg a 100 métert, kivéve természetesen, ha optikai kábel kerül alkalmazásra. (Kicsit pontosítva a fent említetteket: csak a kamerák ára esik, a kiegészítő elemeké például a switch-eké nem, és ez különösen igaz az optikai kiegészítőkre.)

A LAN- és a WAN-hálózatok között az a döntő különbség, hogy míg az előbbi belső, „vállalati” IP-címeket használ, addig az utóbbi protokollja megegyezik az internetes IP-címekével. WAN-hálózatot használnak akkor, ha a cég több telephellyel rendelkezik, és ezek között kell kapcsolatot létesíteni, míg a LAN-hálózatot a telephelyen belüli adatforgalom kiszolgálására alkalmazzák. Az IP-kamerák megoszlanak aszerint, hogy külső tápot igényelnek, vagy POE (Power Over Ethernet) jellegűek, azaz az ethernet- kábelen keresztül kapják a betáplálásukat. Azért fontos ez a különbség, mert ha külső táppal rendelkezik a kamera, akkor akár a legolcsóbb switch-eket is alkalmazhatjuk, míg a másik esetben csak POE switch-eket lehet alkalmazni, amelyek jóval többe kerülnek, és speciális tápegységgel rendelkeznek.

 

A mértezésnél nagyon fontos arra figyelni, hogy egy-egy switch-re hány POE-s kamera kerülhet, mert bizonyos esetben a switch-ekhez kiegészítő tápegységekre is szükség lehet. A normális képátvitel biztosításához legalább egy 10 Mbites hálózat kiépítése szükséges: az arányok érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy egy 1 megapixeles kamera jelének kielégítő szintű továbbításához kb. 150 Mbites hálózat szükséges. Ez viszont megvilágítja azt is, hogy ha 15 kamerát akarunk használni, akkor már az 1 Gbites hálózat is lassúnak fog bizonyulni, tehát optikai kábel kiépítésére lesz szükség. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a leggyakoribb kivitelezői hiba az, hogy nem kooperálnak garanciát is vállaló tervezővel.

Megvásárolják a kamerákat, elhelyezik a switch-eket, telepítik a CMS szoftvert, majd jelentkeznek a márkaképviseleten, hogy nem működik a rendszer: persze, mert a belső vállalati hálózatot akarták e célra használni, márpedig a rendszerük azt igényelné, hogy a hálózat másodpercenként 100 Mbites adatforgalmat bonyolítson. De nemcsak a biztonságtechnikai szolgáltatások nem fognak működni, hanem a hálózat sem fog rendelkezésre állni, nem lehet majd a levelezést lebonyolítani, az internetre csatlakozni – ahogy ezt már fentebb kiemeltük. Végül ismételten arra kell felhívni a figyelmet, hogy amennyiben valaki arra határozza el magát, hogy az IP-kamerák telepítésének irányába kívánja fejleszteni vállalkozását, úgy feltétlenül helyezzen hangsúlyt a megfelelő szakmai tudásbázis megszerzésére. Itt már olyan komplex rendszertervezési szempontok is felmerülnek, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a megalapozott szakmai ismereteket, ellenben ez a befektetés biztosíthatja a jövő biztonságtechnikájában való részvételt is.

---