Biztonságtechnika

Gyakorlati ismeretek a gáz- és szénmonoxid érzékelőkről

2009/3. lapszám | netadmin |  12 440 |

Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Szén-monoxid-mérgezést szenvedett egy anya és négyéves kislánya Nagykanizsán - közölte az MTI-vel pénteken a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.

A nagykanizsai kórház sürgősségi osztályáról csütörtökön jelentették a nagykanizsai rendőrkapitányság ügyeletére, hogy előző este enyhe szén-monoxid-mérgezéssel szállították be az édesanyát és gyermekét.

Egy társasházban lévő lakásukban a gáz falifűtővel fűtött fürdőszobában lett rosszul a kislány, akinek édesanyja is erős fejfájásra panaszkodott. A rendőrök helyszíni szemléje során kiderült, hogy a kéménykürt repedezett, töredezett, az elemek néhol elmozdultak, az égéstermék visszaáramlik. A kéményseprő cég szakértője a gyűjtőkémény vizsgálatát követően közölte, hogy az életveszélyes, így kezdeményezte a kémény lezárását. Az ügyben foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gyanúja miatt indítottak nyomozást ismeretlen tettes ellen.

Tíz felnőtt és három gyermek szenvedett valószínűleg szén-monoxid-mérgezést vasárnap a Veszprém megyei Tótvázsonyban - közölték a mentők. Az ügyeletes szerint nagy valószínűséggel a befűtött templomban szivárgó szén-monoxid okozta a rosszulléteket.

A betegeket az ajkai, a tapolcai és a veszprémi kórházakba szállítják. A mentők nem tartják kizártnak, hogy újabb rosszullétre panaszkodó helybeliek is jelentkeznek még.

A baleset azért következett be, mert az égéstermék vélhetően visszaáramlott a templom belső terébe, az erős szél pedig visszanyomta a kéménybe. Ez erős szélben gyakran előfordul – mondta Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője.

A szén-monoxid színtelen, szagtalan gáz. A megnyugtató megoldást az jelenti, ha valaki egy néhány ezer forintos érzékelőt szerel fel a lakásba, amely sípolással jelzi, ha megemelkedik a szén-monoxid koncentrációja.

Az utóbbi hónapokban ismét megnőtt a füstgáz-mérgezésből kifolyólag bekövetkezett súlyos vagy halálos balesetek száma: a megdöbbentő tragédiák egyebek mellett arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a tájékoztató kampányok, a kötelező kéményellenőrzések még mindig nem elegendők a veszélyforrások tudatosítására és elhárítására. Noha a vonatkozó szakterület jórészt az épületgépészethez tartozik, amint az alábbi cikkből is kitűnik, a villanyszerelők is sokat tehetnek a szerencsétlenségek megelőzésének érdekében. A szakkereskedésektől az általános barkácsboltokig széles spektrumban hozzáférhetők a gáz- és szén-monoxid-érzékelők: az ezekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról Völgyesi Tibor, a Völgas Kft., akkreditált kalibráló laboratórium vezetője adott tájékoztatást

Elsőként azt szükséges kiemelni, hogy a lakások, családi házak, illetve ipari létesítmények építési költségéhez, illetve a bennük található biztonságtechnikai eszközök értékéhez képest ezen készülékek elhanyagolható anyagi ráfordítást igényelnek: lényegében – a műszaki és a szolgáltatási tartalom függvényében – néhány tízezer forint értékben már megvásárolhatók. Ennek tekintetében különösen szomorú értesülni ezekről a tragédiákról, hiszen egy több tízmillió forintértékű családi házból ma már egyszerűen nem hiányozhatnak ezek a berendezések!

A „gázjelző berendezések” vonatkozásában tulajdonképpen kétféle rendeltetésű és műszaki tartalommal rendelkező készülékcsoportot lehet megkülönböztetni.

I. Éghető gázok jelzésére, robbanás megelőzésére szolgáló gázveszély-jelzők
A háztartásokban a fűtési és melegvíz-előállítási céllal vásárolt földgáz szivárgásának jelzésére specializált berendezéseket lehet megkülönböztetni. Ide tartoznak az ún. egyedi gázellátó rendszerek is, a folyékony halmazállapotú gázt tartályból hasznosító rendszerek is. Meg szükséges említeni ebben a csoportban a gázüzemű autókat is: kevesen gondolnák, de a számos, illegálisan gázüzemű működésűre átállított személygépkocsi tucatnyi balesethez vezet évente, amennyiben a tulajdonosok egyedileg, szakszerűtlenül próbálják meg feltölteni az autók gáztartályát! Ez utóbbiakkal kapcsolatban ki kell emelni, hogy a PB-gáz nehezebb a levegőnél, tehát szivárgás esetén a pincében, a szuterénban gyűlik össze, és csupán egyetlen, például lámpakapcsolás során fellépő szikra már robbanást idézhet elő. Ezzel ellentétben a földgáz mindig a helyiség felső része felé áramlik.

A földgáz és a PB-gáz jelzésére szolgáló eszközök, amennyiben érzékelik, hogy a helyiségben a gázszivárgás-koncentráció meghaladta a beállított értéket, hang- és fényjelzéssel jelzik a veszélyhelyzetet. Hozzá kell tenni, hogy ezen készülékek körében célszerű olyan kivitelűt beszerezni, amely a hang- és fényjelzésen kívül relés kimenettel is rendelkezik: egy mágnesszelep közbeiktatásával ugyanis könnyen kialakítható egy olyan rendszer, amely nem csupán a figyelemfelhívást szolgálja, hanem egyúttal aktív módon is beavatkozik a védelembe, tehát lekapcsolja a gázüzemű rendszereket és az elektromos hálózatot.

Ezek a berendezések úgy kerültek kialakításra, hogy az alsó robbanási határ – tehát a gáz azon legkisebb koncentrációja, ami már robbanásképes elegyet alkot a levegővel, rövidítve: ARH – tört részén jelzést biztosítanak a felhasználóknak, így kellő biztonsági ráhagyással jeleznek. Ennek oka az, hogy így marad idő a konkrét intézkedések meghozatalára, például szellőztetésre, a gázcsap elzárására, az épületben tartózkodók kimenekítésére stb. A berendezések rendszerint az ARH-érték 20%-ára vannak beállítva. Ezeket a gázjelzőket akár egy gázöngyújtóval is ki lehet próbálni működés szempontjából.

Tegyünk itt egy kis kitérőt! Nem megkerülhető problémát jelent a jelenleg hozzáférhető, európai és magyarországi kínálat műszaki színvonala: elképesztő gondatlanság, műszaki kidolgozatlanság, az európai direktívának való meg nem felelés jellemzi ezt a termékpalettát. Jellemző az is, hogy Németországban az ezredfordulón az 1. fotón látható készülékből adták el a legtöbb darabot, mindazonáltal már első pillantásra is látható az, hogy a termék „műszaki gagyi”: semmilyen vonatkozó szabványnak, előírásnak, direktívának nem felel meg.

A gázjelző készülékek szinte kizárólag hálózati táplálásról működnek, készenléti állapotukat pedig jelzőfénnyel kell megjeleníteniük: hálózati feszültség (zöld), gázjelzés, riasztás (piros), saját hibajel (sárga). Amennyiben az ARH-érték 20%-a előáll, a fény- és hangjelzés együtt kell, hogy megjelenjen. Sajnos olyan funkció, mint például hibaüzenet megjelenítése, csak kevés készüléknél található meg.

II. CO-vészjelzők
Tekintsük át a másik készülékcsoportot, a szén-monoxid jelzők palettáját!
A szén monoxid rendkívül reagens: összehasonlításként kiemelhető, hogy a hemoglobin mintegy 200-szor jobban megköti, mint az oxigént. Ez azt jelenti tehát, hogy előbb kötődik meg a vérben is, mint az oxigén: ennek következménye a fejfájás, a hányinger, szédülés, végső esetben a halál bekövetkezése.

Érdekességképpen kiemelhető, hogy Budapesten a ’70-es évekig volt városi gáz szolgáltatás, amelynél a szén-monoxid a gáz éghető összetevője volt. A városi gáz 8-13%-ban tartalmazott szén-monoxidot, s ez azt jelentette, hogy halálos mérgezést kaphatott az, aki csupán néhányszor „beleszippantott”. Innen erednek az olyan szókapcsolatok, mint például „kinyitotta gázcsapot”. Hiszen ha valaki manapság tényleg kinyitja a gázcsapot, akkor a földgáz könnyen elillan, mérgezést nem lehet tőle kapni, de bizonyos koncentráció után robbanásveszély alakul ki.

Először is azt kell tisztázni, hogy honnan kerülhet a lakótérbe szén-monoxid: ez elsősorban a tökéletlen égés velejárója. Vegyünk egy szemléltető példát: ha a konyhában tejet melegítünk, és a főzőedényt a lángra helyezzük, a láng hőmérséklet-veszteség miatt lehűl, az égés tökéletlenné válik, szén-monoxid keletkezik. Ha tíz percig forr a tej, a levegőpótlás, a mozgás stb. miatt nem alakulhat ki veszélyes szén-monoxid-koncentráció. Ha a sütőben két órán át sül a vasárnapi ebédre való, akkor – tekintettel arra, hogy a gázüzemű tűzhelynek nincs kéménye – a szén-monoxid folyamatosan összegyűlik, de ennek koncentrációja még mindig nem jelent veszélyt.

A szén-monoxid-mérgezéses balesetetek legtöbbször a konvektor vagy a központi fűtőberendezés miatt következnek be. Ezek teljesítménye (például egy cirkó fűtőberendezés esetében 10-30 kW) azt jelzi, hogy egy óra alatt több köbméter gázt is eltüzelhetnek, és ebben az esetben a szén-monoxid felhalmozódása már olyan szintű is lehet, hogy baleset következhet be. A kéményes készülékek mellett a parapetes megoldás is rejthet veszélyeket magában (ilyenkor a berendezés külön-külön, a szabadba vezetett csöveken keresztül szívja a friss levegőt, illetve távolítja el az égésterméket). Elég csak a szél irányváltozására, a lakásban keletkező huzatra gondolni: az ablak résein vagy a szabálytalan szerelés miatt előálló csőréseken visszaáramolhat az égéstermék.

A kéményes berendezésekkel kapcsolatban külön fel kell hívni arra a figyelmet, hogy nem is biztos, hogy az adott lakás kéményével van probléma: a gyűjtőkéményekbe ugyanis több emelet kéményeit csatlakoztatják!
A halálos balesetek jelentős része fürdőszobában történik. Ez azzal magyarázható, hogy a kéményes készülék az égéshez szükséges oxigént a fürdőszoba légteréből veszi el, és ha a huzatviszonyok nem megfelelők, visszaáramlásra kerül sor, ráadásul rendszerint a helyiség ajtaján lévő szellőzőt is lezárják: a felhalmozódó szén-monoxiddal szemben esély sincs a menekülésre! Az igazság az, hogy a korszerű műszaki előírások és termékek mellett is bekövetkezhet tragédia: csak annyi kell hozzá, hogy a készülék rosszul legyen beállítva, azaz több füstgázt termeljen, mint amennyit a hozzá méretezett kémény el tud vezetni. Hiába van felszerelve ún. füstgáz-visszaáramlás-gátló: a fizikai törvények gyakran „kicselezik” ezeket a műszaki megoldásokat is. Történetesen, ha a huzat visszaáramoltatja a 100 C foknál is melegebb füstgázt, akkor egy termosztát lekapcsolja a készüléket: ellenben egy erősebb szélmozgás stb. elirányíthatja a füstgáz útját, és ebben az esetben a termosztátnak nincs ideje felmelegedni, reagálni.

További bevett megoldás az oxigén-protektor használata: ez azt vizsgálja, hogy van-e elegendő mennyiségű oxigén az égéshez, s ha a levegő oxigén tartalma 20% alá esik, akkor lezárja a berendezést. Igen ám, de az, hogy levegő már nem áll rendelkezésre, az nem jelenti azt, hogy szén-monoxid sincs jelen. Sajnos a vásárlók felelőtlensége is meghatározó ezen a területen: nem régen Budapesten azért ért tragédia egy egész családot, mert a frissen épített családi házban üzembe helyezték a fűtőkészüléket, noha a kémény építése még nem fejeződött be és még nem üzemelt.

Régebben a műszaki szabványok, ma az Európai Unió direktíva-sorozata tárgyalja azokat a követelményeket, amelyeknek a vonatkozó termékek meg kell, hogy feleljenek, egyúttal rögzítik a termékek ellenőrzési metodikáját is. Más-más direktíva vonatkozik a háztartási gázjelző berendezésekre vagy azokra a készülékekre, amelyeket üzlethelyiségekbe, munkahelyekre kell felszerelni. A megkülönböztetés onnan ered, hogy más személyek tartózkodnak az egyik, illetve a másik típusú létesítményekben, más-más jellemző tevékenységi körrel: például egy családi házban csecsemők, aggastyánok, tehát cselekvő-képességben fokozottan korlátozott személyek nagyobb gyakorisággal vannak jelen. Ez azt is jelenti, hogy különböző mérgezi küszöb vonatkozik az eltérő funkciójú építményekre.

A szakirodalom részletesen tárgyalja a halálos szén-monoxid koncentráció értékét: a szabvány arról is rendelkezik, hogy a készülékhez adott tájékoztatón ismertetni kell a vonatkozó szabványokat, a mérgezés tüneteit, azt az értéket, amelyre beállították a CO-jelző berendezést. Már 50 ppm koncentrációnál 2-3 óra elteltével a készülékeknek jelezniük kell. Ezek a készülékek mindig dózist mérnek, azaz az került meghatározásra direktívában, hogy bizonyos koncentráció mellett milyen időtartamon belül kell a berendezésnek vészjelzést adnia. A kalibrálásnál fontos szempont az, hogy 300 ppm-nél a készüléknek 3 percen belül meg kell szólalnia (1. táblázat).

1. táblázat: EN 50291:2001 – Szén-monoxid-jelző villamos készülékek lakóépületekben való alkalmazásra – vizsgálati eljárások és üzemi viselkedésre vonatkozó követelmények.

Riasztási feltételek:
CO-koncentráció	Nincs riasztás rövidebb időn belül, mint	Riasztás legkésőbb perc múlva
30 ppm	120 perc	-
50 ppm	60 perc	90 perc
100 ppm	10 perc	40 perc
300 ppm	-	3 perc

A szén-monoxid-érzékelő készülékkel szembeni minimális elvárások közé tartozik az, hogy fény- és hangjelzést adjon, tesztgombot helyezzenek el rajta: e nélkül ugyanis szinte lehetetlen ellenőrizni a berendezés működőképességét.

Két alapvető típus különböztethető meg: hálózati betáplálásúak (A típus), és elemmel működők (B típus). A direktíva rögzíti, hogy a B verziónál az elemeknek legalább egy évig működniük kell, és a végső lemerülés előtt egy héttel fény- és hangjelzéssel kell a felhasználót figyelmeztetnie a csere szükségességére. Általában a hálózati szén-monoxid-jelző készülékek ún. félvezetős szenzorral működnek, ennek megfelelően viszonylag hosszú élettartalommal rendelkeznek: ez általában 5-10 év. 
Az elemes verziójú készülékek ún. vegyi cellával működnek: ez a reagens anyagokat tartalmazó alkatrész biztosítja a CO-mérés lehetőségét. Ez azért fontos, mert akárcsak a gyógyszereknél, itt is csak bizonyos időtartamig használhatók ezek az anyagok. Egy megfelelően kivitelezett terméknél fel kell tüntetni a vegyi cella használhatóságának időpontját: ez általában 2-5 év. Erre feltétlenül gondolni kell vásárláskor: ellenőrizni kell ugyanis azt, hogy nem olyan terméket vásárolunk-e meg, amely ezt megelőzően már éveket állt egy raktárban, hiszen ebben az esetben csak nagyon rövid ideig nyújthat biztonságot. A vegyi cella pedig többe kerül, mint egy új készülék beszerzése.
Természetesen a legkorszerűbb készülékek rendelkeznek LCD-kijelzővel, amelyek folyamatosan tájékoztatnak a levegő szén-monoxid tartalmáról. Egészen pontos méréseket a vegyi cellás készülékkel lehet végezni, hiszen ezek akár ezred-pontosságig képesek kimutatni a koncentrációt.

Önálló kezdeményezésre sort került a szinte teljes magyarországi termékpaletta ellenőrzésére abból a szempontból, hogy a szóban forgó CO-jelző berendezések kielégítik-e a vonatkozó szabványokat, direktívákat. Az eredmény lesújtónak bizonyult: maradéktalanul, minden vonatkozásban szinte egyik termék sem felelt meg az ezekben megfogalmazott követelményeknek. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy ezek a szabványok, direktívák számos nem életszerű elemet tartalmaznak: például általános tendencia az, hogy a téves riasztás lehetőségét igyekeznek kizárni az előírások. Nyilvánvaló, hogy ennek oka abban áll, hogy a vásárló ne érezzen késztetést arra, hogy hibásnak vélje és kidobja a terméket. Az erre épülő követelményrendszer azonban olyan műszaki feltételeket teremt, amely csak nagyon drágán valósítható meg. Természetesen itt is a helyzet, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, azaz a megfelelően kialakított és működő készüléket nem lehet 5000 forintért a bevásárlóközpontokban beszerezni.

Sajnos, ebben a szegmensben is igencsak „híg” a kereskedelmi felhozatal: találkozhatunk olyan távol-keleti termékkel, amely hálózatról működik, de biztos, ami biztos, ráírták, hogy 9 V-os elem szükséges hozzá. Előfordul az is, hogy egy-egy legyártott sorozatot egyszerűen ki kell vonni a forgalomból, mivel egyáltalán nem teljesíti az eszközzel szemben támasztott minimális műszaki elvárásokat sem, ám a következő, gyakorlatilag alig eltérő sorozat lényegében azonnal felbukkan a piacon. Olyan készülék is kapható, amely ugyan már rádiófrekvenciás összeköttetésben áll a gázkazánnal, hogy veszélyhelyzetben leállítsa azt, éppenséggel csupán szén-monoxid-jelzésre alig alkalmas. Külön érdekesség két, külsőre és belsőre lényegében megegyező berendezés, amely mintegy tízezer forintos árkülönbséggel került forgalomba: nyilvánvaló, hogy a cég saját márkanév alatt hozta forgalomba a másik gyártó termékét (3. sz. fotó). De az is előfordult már, hogy egy magyar minősítő intézetnél bevizsgálták a távol-keleti termékeket, meg is kapták a minősítést, mégis, a reklamációk magas száma miatt ki kellett vonni a piacról a termékcsaládokat.

Amint már említettük, a kapcsolódó EU-s szabvány előírja azt, hogy a CO-jelző berendezéseket próbagombbal kell ellátni annak érdekében, hogy a működőképesség folyamatosan ellenőrizhető legyen. Nos, szép számmal találni ezek nélkül készült magyar és más országból származó termékeket is, több tízezer forintos áron! Egy másik, magyar gyártású termékről nem csupán az említett teszt-nyomógombot felejtettél le, hanem hangjelzést sem tud produkálni, ára kb. 27 000 Ft. A terméken feltüntetik a bevizsgálás tényét is! Fontos ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy a CE jelzést csupán olyan terméken lehet elhelyezni, amely maradéktalanul kielégíti az adott termékre vonatkozó európai szabványokat, direktívákat!

Érdekességképpen megemlíthetjük még azt a távol-keleti terméket, amelyen sajnos elfelejtettek olyan perforációt kialakítani, ahol a szénmonoxid bejuthatna az érzékelőhöz, hogy ezáltal mérje annak koncentrációját! A vizsgálat kiderítette, hogy az említett CO-jelző több mint 20 perc elteltével adott jelzést úgy, hogy a kritikus gázkoncentráció több mint háromszorosával került sor a tesztre (1000 ppm)! A termék magyar forgalmazója természetesen minden felelősséget elhárított, ugyanakkor a mai napig lehet a berendezés intenzív médiakampányával találkozni (4. sz. fotó). Van olyan termék is, amit sikerült kitiltani a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség közbenjárásával, (2. sz. fotó).

Elhelyezés, beszerzés
Első helyen ki kell emelni, hogy akár a tulajdonos választ ilyen készüléket, akár a gépész vagy villanyszerelő megbízottját kéri fel erre, feltétlenül tüzeléstechnikai szakboltban szabad csak beszerezni a terméket. A hipermarketekben, bálákban kínált olcsó termékek kétséges, hogy biztonságot jelentenek a családtagok számára! Fontos, hogy szakembertől kérjünk segítséget, igényeljünk magyar nyelvű használati utasítást, és bizony tudomásul kell venni, hogy a komolyabb, megbízhatóbb készülékek 10 000 forint alatt nem szerezhetők be. Nagyon fontos, hogy a terméken található jelzések között keressünk minősítő intézet által kiadott igazolásra utaló jelet: természetesen ez sem jelent garanciát a megbízható működésre, hiszen kereskedelmi forgalomba került már olyan termék, amely noha rendelkezett ilyen jelöléssel, az ellenőrző vizsgálaton mégis elbukott!

Amint említettük, a földgáz fajsúlya csupán fele akkora, mint a levegőé: a helyiség felső részében gyűlik össze; a PB-gáz lesüllyed: elég csak egy csikket elejteni a robbanás kialakulásához. A szén-monoxid azért is rendkívül veszélyes, mert relatív fajsúlya 0,98, azaz teljesen eloszlik a levegőben.
Ez már egy fontos gyakorlati útmutatót is magába foglal: a szén-monoxid-érzékelőt légzés-magasságban kell elhelyezni. Míg a PB-gáz jelzőket a talaj közelébe, a földgáz- érzékelőket a helyiség felső részébe, addig a szén-monoxid-érzékelőt 1,3-1,6 méter magasságban kell elhelyezni (persze a hálószobában a légzésmagasság lényegesen alacsonyabban van). Nem célszerű ajtó, ablak mellé, sarokba helyezni a berendezéseket. Szintén nem megfelelő a fűtőberendezés közvetlen közelébe helyezni a készülékeket. Mindig a veszélyforrásokra (tüzelőberendezés, kémény stb.) tekintettel kell megválasztani a készülék elhelyezésének pontos helyét.

Tavaly előtt történt a következő eset: egy szálloda első emeletén tartózkodó vendégeket kórházba kellett szállítani CO-mérgezés tüneteivel. Ki gondolná, hogy egy szállodai szobában, ahol radiátoros fűtést alakítottak ki, szén-monoxid-mérgezés léphet fel. A földszinten helyezték el a konyhát és az ellátó-helyiségeket, a szuterénben pedig a fűtőkészüléket. A hideg időre tekintettel a gázkészüléket a szerelő „nagyobb lángra vette” úgy, hogy a kémény már nem tudta a keletkező füstgázmennyiséget megfelelően elvezetni. A huzatviszonyok miatt a fal melletti faburkolat mögött felszálló meleg levegővel jutott végül is a mérgező gáz a szobákba. A hamis biztonságérzetre szolgál jó példával ez a történet: számos hordozható készülék lelhető fel a magyar piacon is.

Végül ki kell emelni a kalibrálás jelentőségét: ipari berendezéseknél, tüzelőberendezések mellett kötelezően előírt gázjelzőknél (például közintézményeknél, iskolákban stb.) a gépkönyvben feltüntetésre kerül, hogy bizonyos időközönként felül kell vizsgálni. A háztartási készülékeknél, különösen a szén-monoxid-érzékelőknél a dózis-mérés miatt csupán kalibráló intézeteknél lehet a teljes felülvizsgálatot elvégezni. A kalibrálás azt jelenti, hogy etalon, hitelesített gázzal megmérik azt, hogy a készülék ténylegesen jelez-e az előírt paraméterek mellett. Hozzá kell tenni, hogy egy ilyen mérés költsége – az etalon gáz, a szakemberek képzése és a minőségtanúsítási rendszer stb. miatt – 5000 forintnál is drágább: az olcsó készülékek maguk is ennyibe kerülnek. Fontos mindazonáltal tudni, hogy a készülékeket csak az ún. kijelölt vizsgálóállomások vizsgálhatják. Az Eex ipari berendezéseknél ez az intézet az EX Vizsgálóállomás Kft., régi nevén BKI (Bányászati Kutató Intézet). A lakossági termékeknél sajnos gyakran még a szerviz elérhetőségét sem adják meg.

---