Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Szakmai érdekességeket bemutató rovatunkban ez alkalommal a Mátrai Erőmű Zrt.-t mutatjuk be. A riport különlegességét az szolgáltatta, hogy a létesítmény megítélése eltérő nézőpontok szerint rendkívül változó: míg a környezetvédők egyik fő céltáblája a barnaszén alapú villamosenergia-termelés, addig a hazai ipar támogatói elsősorban az üzem külső erőforrásoktól való mentességét, a nemzeti energiatermelő kapacitásban betöltött kitüntetett szerepét, valamint a jelentős környezetvédelmi beruházásokat emelik ki. A szakmai információkat Krizsó Attila úr, a Mátrai Erőmű Zrt. Villamos Üzemviteli Osztályának művezetője bocsátotta rendelkezésünkre.
A Mátrai Erőmű létesítését 1965-ben kezdték meg, s 1969-ben került sor az első, 100 MW-os blokk üzembe helyezésére. 1972-ben már – az akkori terveknek megfelelően teljes kapacitással – a létesítmény öt blokkal járult hozzá a magyarországi energiaigény kielégítéséhez. A kettő darab, egykoron 100 MW-os beépített teljesítményű blokk ténylegesen ma 85-85 MW teljesítménnyel üzemel, a 3 darab, egykor 200 MW-os beépített teljesítményű blokkok közül a rekonstrukciós és retrofit munkák befejezését követően a III-as blokk jelenleg 220, a IV-es és V-ös blokkok pedig – a nemrégen telepített gázturbináknak és új hűtőrendszeri technológia kialakításának köszönhetően – 232-232 MW előállítását teszik lehetővé. A két előtét gázturbina 33-33 MW beépített teljesítményével együtt 920 MW-ra növekedett az erőmű bruttó teljesítőképessége. A fentiekben ismertetett kapacitásokat bizonyos esetekben korlátozni szükséges: itt elsősorban az időjárási körülmények – jellemzően a nyári melegben előálló hűtési korlátok – játszanak szerepet. A Mátrai Erőmű az országos villamosenergia-igény 10-13%-át képes biztosítani a paksi utáni legkedvezőbb áron.
Az Erőmű a hazai és olcsó energiaforrás felhasználásával eddig nagyságrendileg 130 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt meg.
A Mátrai Erőmű Magyarország legnagyobb lignit-bázisú erőműve: ez azt jelenti, hogy az ország saját energetikai potenciáljára épül a létesítmény. A kutatások megerősítik azt, hogy a rendelkezésre álló szénkészletek az elkövetkező évtizedekben az erőmű kapacitását és esetlegesen az erőmű bővítésével járó kapacitás-emelkedést is ki tudják szolgálni.
Tüzelőanyag-ellátás
Az erőmű szénellátása jelenleg két bányából biztosított: az egyik a már korábban is üzemelő visontai bányatelep, amely meghatározta az erőmű létesítésének helyét is. A másik ellátó bánya Bükkábrányban található, az erőműtől 55 km-re, innen a ’90-es évektől szállítják a tüzelőanyagot az erőműbe: az itt bányászott lignit fűtőértéke magasabb, mint a visontaié. 1993-ban a Mátrai Erőmű és a Mátrai Szénbányák fuzionáltak, immár egy vállalatot alkotnak.
A bányák ún. külfejtéses üzemű bányák: nem mélyműveléssel, hanem viszonylag nagy meddőréteg letermelésével hozzák felszínre a szenet. Az elmúlt négy évtized alatt a már leművelt és tájrendezett, valamint a jelenleg működő külfejtésekből több mint 240 millió tonna lignit lett kitermelve.
A lignit felszínre hozatalához csaknem 1,6 milliárd m³ egyéb üledékes kőzet megmozgatására volt szükség.
A közelebbi, visontai bányából a szállítást gumiheveredes szállítószalag-rendszerrel oldották meg: a szalagok a fejtést végző marógépektől egészen az erőmű belső területéig szállítják a lignitet.
A bükkábrányi szén szállítását természetesen nem lehetett így megoldani a nagyobb távolság miatt, itt a vasúti szállítás jelentett megoldást. Speciális vagonokba helyezik a szállítandó szenet, majd az erőműben ún. kör- és ikerbuktatók segítségével borítják ki a szállítmányt.
Füstgáz-kéntelenítő vezénylőterme
Az erőműbe szállítandó szenet már a fejtés után kis darabokra törik, az ide bekerülő darabok hozzávetőlegesen 0-40 mm átmérőjűek. A szállítást követően a szén az erőmű szénterén kerül letárolásra, mivel a különböző területeken, rétegekben felszínre hozott alapanyag eltérő fűtőértékkel rendelkezik, és ezeket homogenizálni, keverni szükséges. Meglepő módon a bükkábrányi, magasabb kalória értékkel rendelkező szén nem ideális fűtőanyag, hiszen a kazánok eredetileg a visontai lignit paramétereihez lettek méretezve. A szénhomogenizáció úgy történik, hogy a különböző forrásból származó szénkészleteket a széntéren egymás feletti rétegekben letárolják, majd speciális felszedő berendezésekkel úgy juttatják a tüzelőanyagot a kazánokba, hogy az már a kívánt égési tulajdonságokkal rendelkezzen. Az erőmű napi lignitfelhasználása 20–25 ezer tonna, míg a széntér kb. 180 ezer tonna tüzelőanyag tárolására alkalmas. Természetesen a tüzeléstechnikai elvárások teljesülése esetén a lignitet a széntér megkerülésével, letárolás nélkül, a belső szénszállítási rendszerrel a kazánokhoz is továbbíthatják.
A kazánoknál ún. szénbunkerek találhatók, ezek lényegében pufferekként üzemelnek: teljes feltöltés mellett 3-4 óráig biztosítják a kazánok ellátását, ha valamilyen meghibásodás lép fel a szénellátó folyamatban A 200 MW-os blokkoknál 8-8, a 100 MW-os blokkoknál 4-4 ilyen szénbunker található.
A technológia kialakításából kifolyólag a kazánok indítása olajtűzzel történik, illetve amennyiben a szén önmagában nem elegendő a megfelelő hatásfok eléréséhez (ez elsősorban a két kisebb blokknál fordul elő), úgy a széntüzet a menetrend tartó villamosenergia-termelés érdekében olajégők segítségével alátámasztják, stabilizálják.
Az új gázturbinák tüzelőanyaggal történő ellátásához önálló gázrendszer került kiépítésre a nagyfügedi gázátadó állomáson keresztül, a MOL Rt. nagynyomású szállítóvezetékéről. Ez azt jelenti, hogy a Társaság gázfelhasználása a lakossági gázfogyasztást nem befolyásolja.
Összességében tehát a fenti három tüzelőanyag, a lignit, az olaj és a földgáz játszik szerepet az erőmű üzemszerű működésében.
Technológiai áttekintés
A gőz előállítás, mint technológiai folyamat – természetesen jelentős leegyszerűsítéssel – a következőképpen szemléltethető. A kéthuzamú, membránfalas, fél-szabadtéri kivitelű kazánok elgőzölögtető rendszereiben (a 200 MW-os blokk kazánjában a csőrendszer hossza eléri a 45 kilométert) a szénpor elégetésekor felszabaduló hőmennyiség gőzt fejleszt, ami meghatározott paraméterek elérése után alkalmassá válik arra, hogy a gőzturbinát meghajtsa.
A Mátrai Erőműben egységkapcsolású blokkok találhatók, azaz minden gőzturbinához egy-egy generátor csatlakozik. A gőzturbinák 3, illetve 4 házas kivitelűek. A kazánból érkező „friss” gőz a turbina nagynyomású fokozatára kerül – ezután a kazánban újrahevítve – a középnyomású, majd a kisnyomású fokozatára jut. A folyamat végén a munkavégzésre már nem fogható gőzt egy kondenzátorba vezetik. A kondenzátorok hűtővizét Heller–Forgó féle zárt, léghűtéses tornyokban hűtik vissza, a 3. sz. kondenzátor hűtővizét pedig mesterséges huzatú, nyitott, vízfilm-hűtéses hűtőtornyokban hűtik. A IV. és V. sz. blokkok légkondenzációs hűtését nedves hűtéssel kiegészítve ún. „hibrid” hűtés valósult meg a gázturbinás fejlesztés során megnövelt teljesítmény ellátására.
Pillantás a kazánba
A blokkok folyamatos üzemvitelre lettek tervezve, de a villamos energia rendszer a fogyasztók sajátosságaiból adódóan hol több, hol kevesebb villamosenergia-termelésre mutat igényt, így változó terheléssel üzemelnek. Az előtét gázturbinákat fajlagosan magasabb üzemeltetési költségeik miatt nyílt ciklusban – vagyis amikor a technológiailag kapcsolt „szenes” blokk üzemen kívül van – általában csak az energia rendszer promt igényei esetén üzemeltetik. Műszaki szempontból az lenne előnyös, ha az erőmű – például Pakshoz hasonlóan – folyamatos üzemben állna, és nem kellene a terhelésen folyamatosan változtatni, hiszen ez jelentősen emeli a meghibásodások számát.
Villamos berendezések
A generátorok 3000-es szinkronfordulattal üzemelnek (kivéve a gázturbinás blokkokat, ahol ez 1500/min): a 100 MW-os és gázturbinás blokkoknál 10,5 kV, a 3 db 200 MW-os blokknál 15,75 kV a kapocsfeszültség. Ezek a feszültségszintek természetesen nem alkalmasak az országos hálózatba történő betápláláshoz, ezért feltranszformálásra kerülnek, a 10,5 kV-os generátorfeszültség 120 kV-ra, a 15,75 kV-os pedig 220 kV-ra. A villamos energiát távvezetékeken keresztül továbbítják a mintegy 4 km-re lévő detki alállomásra.
A generátorokkal kapcsolatban megemlítendő, hogy a két „kicsi” blokkban még a telepítéskori forgógépes gerjesztők működnek, a „nagy” blokkoknál azonban a ’90-es évek közepétől statikus gerjesztőket alkalmaznak. A gázturbináknál forgódiódás gerjesztők kerültek telepítésre, ami új technológia az erőműben. Az esetleges meghibásodásból adódó gyors üzemzavar-elhárítás érdekében egy tartalék forgógépes gerjesztőt is üzembe állítottak, amely mind az öt „szenes” blokkal kapcsolatban áll, így az egyes blokkok a gerjesztők esetleges javításának időtartamára is üzembe tarthatók
Az erőműben a hajtott berendezések elektromos ellátásának túlnyomó része 0,4 kV-os feszültségen történik. A 0,4 kV-os kialakítás ~250 kW teljesítményhatárig értendő, e felett már 6 kV-os hálózatot építettek ki a „nagyfogyasztók” számára. Ezek alatt elsősorban a kazán üzeméhez tartozó berendezéseket kell érteni (malmok, tápszivattyúk, szívó- és nyomóventillátorok, hűtővízszivattyúk stb.). A teljes áttekintés érdekében megemlítendő, hogy az erőműben rendelkezésre állnak még 24, 48, 220 V-os, akkumulátor-telepekkel alátámasztott egyenáramú rendszerek, 400 V-os váltóáramú létfontos elosztók, amelyek egyenáramú motor-generátoros betáplálással is rendelkeznek, illetve 230 V-os, inverteres betáplálású ún. szünetmentes elosztók is. A 24 és 48 V-os egyenfeszültség az irányítástechnika, a 220 V DC jellemzően a 6 kV-os elosztók működtetését, illetve a generátor-transzformátor védelmek energiabetáplálását adja. A létfontos és szünetmentes elosztók a biztonságtechnikai- és vagyonvédelmi szempontból kiemelt fogyasztók mindenkori betáplálását hivatottak biztosítani.
Az elmúlt több mint 30 évben természetesen több rekonstrukcióra is sort kellett keríteni. Először a ’80-as évek közepén történt meg az első komplex felújítás a 200-as blokkoknál, ami egyrészt a kazánok és turbinák felújítását, másrészt a villamos-és irányítástechnikai rendszerek részleges cseréjét foglalta magába. A létesítés korának műszaki színvonalán a villamos- és irányítástechnikában a relés, mágneses technika volt uralkodó, s ez lényegében 20 év alatt már elavulttá vált. Ekkor PLC-alapú technológiát (FESTO, Teleperm-M) építettek ki az erőmű vezérlés- és szabályozástechnikájára, majd a ’90-es években az ún. „retrofit” munkálatok során a kazán és turbina teljesítmény növelő felújítása mellett komplett automatizálási rendszert (Simatic) telepítettek. Az irányítástechnikai szakemberek nem „kulcsrakész” rendszert kaptak a gyártótól, hanem már a létesítés során részt vettek a programozásban, így az üzemeltetés során felmerülő speciális igényeket is rugalmasan ki lehetett elégíteni. Az erősáramú berendezések (generátorok, transzformátorok, elosztók stb.) állapotfüggő felújítása, szükség szerinti cseréje is folyamatosan történt, illetve történik, követve a műszaki fejlődés adta lehetőségeket és az üzembiztonság által megkövetelt igényeket.
Éves adatok
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Villamosenergia-termelés (MWh)
5058
5318
5058
5702
5688
5698
5621
6171
6303
Önfogyasztás (%)
10,68
10,99
11,15
11,76
11,87
11,46
11,86
11,51
11,29
Visontai bánya széntermelés (kt)
4120
4064
3994
4906
4872
4505
4674
4404
4304
Visontai bánya meddőletakarítás (Em³)
33 085
35 503
31 433
39 754
39 920
39 144
38 891
42 162
43 314
Bükkábrányi bánya széntermelés (kt)
3752
3978
3579
3656
3598
3649
3793
3591
3586
Bükkábrányi bánya meddőletakarítás (Em³)
15 747
17 499
16 551
16 178
16 382
19 794
19 388
21020
19176
Villamosenergia-árbevétel (M Ft)
34 952
48 297
46 807
49 202
48 636
56 800
55 783
67100
85176
Hőértékesítés árbevétele (M Ft)
146
164
145
156
154
162
167
188
315
Munkajogi létszám (fő)
3483
3308
3176
2948
2832
2696
2580
2381
2410
Tartalék alkatrész
A VI-VII-es blokk
Érdemes néhány szót szólni a gázturbinák telepítéséről. A Mátrai Erőmű fejlesztésének e célja a földgáz energiahordozó bevonása volt az erőművi technológiába oly módon, hogy az növelje az erőmű szabályozhatóságát, rugalmasságát a változó villamosenergia-igények kielégítésében, ugyanakkor megmaradjon a saját tüzelőanyag bázisból eredő kedvező villamosenergia-ár. A gázturbinák telepítésével elérhetővé vált egyebek mellett az, hogy
javuljon a IV-V. blokkok szabályozóképessége,
kedvező áron többlet kapacitás létesüljön,
javuljon a IV-V. blokkok hatásfoka,
a tervezett villamos energiára vetített fajlagos CO2 emisszió csökkenjen.
A fejlesztés legfontosabb főberendezése a meglévő lignittüzeléses, 212 MW egységteljesítményű, IV. és V. számú blokkokhoz kapcsolt, egy-egy 33 MW teljesítményű gázturbina. A gázturbina távozó füstgázának hője egy-egy hőhasznosító kazánt fűt. A IV–V. blokki nagynyomású előmelegítők tápvíz oldali részleges megkerülésével a gázturbinák kipufogó hőjét a tápvíz előmelegítésére hasznosítják. Ezáltal a nagynyomású előmelegítők fűtését biztosító megcsapolási gőzelvétel csökken. A IV–V. gőzturbinákon a megcsapoláson el nem vett gőzmennyiség tovább expandál a kondenzátornyomásig, ami a gőzturbinákon is teljesítménynövelést eredményez. Az ismertetett kapcsolással tehát a meglévő gőzkörfolyamat mellett megvalósul egy kombinált ciklusú körfolyamat is.
A gázturbinák a IV. és V. számú blokkok üzemétől függetlenül is képesek nyílt ciklusú körfolyamatban üzemelni. Ezért a IV. blokkhoz kapcsolt gázturbina a VI. blokk, míg az V. blokkhoz tartozó gázturbina-egység a VII. blokk elnevezést kapta. Az új létesítménnyel a környezeti hőmérséklettől függően 26–33 MW gyorsan igénybe vehető, gázbázisú villamosenergia-termelő kapacitást állt elő. A gázturbinák hulladékhőjének hasznosításával, a nagynyomású előmelegítők fűtőgőzének kiváltásával, többlet-tüzelőanyag nélkül közel 11 MW kapacitást lehet nyerni a gőzös körfolyamatból. A hűtés javításával a gőzös körfolyamat kondenzációs hőmérsékletének csökkentése révén 6 MW, valamint a biomassza együttégetés következményeként további 3 MW plusz kapacitás-növekedés adódik. Korábban a IV. és V. blokk 100 MW és 212 MW között volt szabályozható. A szabályozási tartomány 47%–100% volt. A fejlesztés révén a szabályozási tarto mány megnőtt, mivel a gázturbinával kapcsolt egység maximális teljesítménye 232 MW+33 MW = 265 MW. A minimális terhelés változatlanul 100 MW. Így a kibővült szabályozási tartomány már 38%–100%. A Mátrai Erőmű IV–V. blokkján a beruházás megvalósítása után a névleges teljesítmény 232 MW-ra nőtt, továbbá 16 MW (primer) szabályozási tartalék áll rendelkezésre. A turbógépcsoport tehát 248 MW bruttó teljesítmény vitelére alkalmas. A 248 MW teljesítmény átviteléhez elvégezték a turbina-generátortengelykapcsolók megerősítését is.
Villamos vezérlőterem
Szakemberállomány
Az erőmű termelési folyamataiban dolgozókat a Termelési főosztály öleli fel technológia szerinti szervezeti egységenként, úgy, mint kalorikus, szénellátási, vízellátási, valamint villamos üzemviteli osztály. Emellett rendelkezésre áll önálló, belső szervezetként a karbantartó állomány is, tehát az erőmű elsősorban nem alvállalkozókkal, hanem saját szakemberekkel biztosítja a meghibásodások megelőzését, elhárítását. A karbantartáson belül is szakosodás figyelhető meg, hiszen például nem csak a villamos részleg különül el, hanem ez az állomány egyaránt felölel erős- és gyengeáramú, vezérlés- és szabályozástechnikai stb. szervezeteket.
A villamos üzemvitel váltóműszakos állománya 40 főt tesz ki. A villamos szakemberek igen összetett feladatkört látnak el: az erőmű igen strukturált – és folyamatosan bővülő – elektromos hálózatát át kell látniuk, a hibákat lokalizálniuk, javítaniuk szükséges és mindezt úgy, hogy folyamatosan tekintettel kell lenniük a termelés üzembiztonságára. Fő feladatuk, a villamos berendezések rendelkezésre állásának biztosítása mellett a karbantartók munkájának előkészítése, segítése (hibabehatárolás, javítás, feszültség-mentesítés, kapcsolások stb.) is tevékenységük részét alkotja.
Karbantartás, megelőzés
A meghibásodások természete igen eltérő: az elsődleges – és értelemszerűen elháríthatatlan – probléma az, hogy az erőmű jellegéből fakadóan igen jelentős a szálló pernye-, szénportartalom a levegőben. A nyitott kazán, a széntér mind-mind hozzájárul ehhez a kellemetlen környezethez, ami egyúttal az elektromos berendezésekben is problémát (jellemzően kontakthibákat) okoz.
A gépész oldali meghibásodások döntő része a kazánoknál lép fel, jellemzően kazáncső-lyukadások formájában.
A kiélezett villamosenergia-piaci körülményeknek való megfelelés, a tervezett rendelkezésre állás érdekében a blokki karbantartási ciklusok előre meg vannak határozva. Ezek közül kiemelkedik a turbina hét évente sorra kerülő, házbontásos javítása: ez mintegy 80-100 napos időtartamot ölel fel, s ekkor a turbina teljes egészében szétszerelésre kerül. A ciklikus éves „kisjavítások” jellemzően kéthetet, a „nagyjavítások” négy hetet vesznek igénybe. A főberendezéseknél már hosszú évek óta rendszeresen végzett diagnosztikai vizsgálatok segítik a kiszámítható üzemeltetést és a karbantartások tervezését.
Környezetvédelem
A Mátrai Erőműben Magyarországon elsőként került létesítésre az ún. füstgáz-kéntelenítő rendszer, 2000-ben. Az ezt megelőzően szabadon a légtérbe távozó füstgázból, amely kén-dioxodot, nitrogén-dioxidot stb. tartalmazott, a rendszer közel 100%-os hatásfokkal távolítja el az egészségre káros anyagokat. Környezetvédelmi szempontból kitüntetett szerepet tölt be kén-dioxid, tekintettel arra, hogy vízzel kapcsolatba lépve ez kénsavvá alakul át.
A füstgáz-mosó berendezés úgy működik, hogy a felfelé áramló, kén-dioxidot tartalmazó füstgázzal szemben mészkő tartalmú szuszpenziós folyadékot porlasztanak, ami gyakorlatilag vízzel kevert mészkőliszt. Ennek és a hozzá adagolt oxigénnek köszönhetően kalcium-szulfát képződik. A további kezeléséhez víztelenítésre van szükség, ami két ciklusban történik: az ún. hidrociklonokkal, a centrifugális erőt felhasználva történik a víztartalom eltávolítása, majd csővezetéken keresztül egy ún. vákuum szalag szűrőre kerül a kb. 50%-os nedvességtartalmú anyag. A folyamat eredményeként egy, csupán 10%-os nedvességtartalmú anyag kerül tárolásra: ez nem más, mint gipsz, amit építőipari cégek hasznosítanak. Az erőmű mellett épült egy gipszkarton-gyár, illetve a cementgyárak is vásárolnak ebből a végtermékből.
A generátorok 3000-es szinkronfordulattal üzemelnek
A másik probléma a lignit tüzelésekor keletkező, évente mintegy 1,7-1,8 millió tonna tüzelési maradék. Ennek a kb. 20%-a salakanyag, a fennmaradó részt a pernye teszi ki. A salakszemcsék, amelyek nem tudnak a füstgázzal távozni, a kazán alján elhelyezett vándor rostélyokra hullnak, amelyek egyúttal az ide érkező anyagok utánégetését is lehetővé teszik.
A salakanyag innen egy vízzel töltött medencébe kerül, ahol lehűl, majd egy ún. salaktörőművön keresztül a zagyeltávolító rendszerbe kerül. A 80%-ot kitevő pernye a füstgázzal együtt távozik a kazánból: ezt elektrosztatikus pernyeleválasztó berendezésekkel távolítják el (Lurgi és Heg típusú elektrofilterek), amelyek hatásfoka 99,5-99,7% közötti.
Ez tulajdonképpen fémlemezekből és ezek közötti pálcákból álló rendszer, amelyre 50-60 kV egyenfeszültséget vezetnek. Ezáltal a töltést nyert porrészecskék az ellentétes töltésű fémrészekhez vonzódnak, itt megtapadnak.
Ezt követően gépi kalapácsokkal verik le a felhalmozódott pernyét a lemez-rendszerről. A gyűjtőtartályokból ún. políziusz csatornákon keresztül jut el a pernye a tárolóhombárokba. A folyamat végén található a sűrűzagykeverő rendszer, amelyet 1999-ben állítottak üzembe. A pernyét és a zagyot itt vízzel 1:1 arányban keverik (a régi „hígzagyos technológia 1:10 arányú volt!) majd a pépes jellegű anyagot – csővezetéken keresztül – letárolják a zagytéren. A rekultivációs folyamat keretében később földdel fedik el, füvesítéssel, erdők telepítésével az eredeti bányaművelés előtti állapot visszaállítását valósítják meg.
Az erőmű a por-, kén- és szén-dioxid, valamint a nitrogén-dioxid kibocsátás ellenőrzése érdekében környezetvédelmi mérőrendszert üzemeltet: az erőmű és a bányák tágabb térségében emissziós monitoring hálózat működik, mérve a környezet levegőjének por-, kéndioxid- és nitrogénoxid-terhelését.
II. Blokk vezérlőterme
A bányaüzemek által 1965 óta igénybe vett 5150 ha területből több mint 1500 ha került tájrendezésre, ebből 950 ha-on mezőgazdasági termelés folyik, a többi területen 2 erdőtelepítés történt.
A felszíni és felszín alatti vizek, ivóvízbázisok védelmére mind az erőműi, mind a bányászati szakterület kiemelt figyelmet fordít. A bányavíztelenítés a külfejtéses bányászati technológia része, a részvénytársaság azonban törekszik arra, hogy csak annyi felszín alatti vizet emeljen ki, amennyi a biztonságos bányaműveléshez feltétlenül szükséges. A kiemelt felszín alatti vizek hasznosítása elsősorban ivóvíz- és iparivíz-ellátási, illetve tavak, felszíni vízfolyások utánpótlásának biztosításával ökológiai célokra történik. A Mátrai Erőmű ipari vízellátását szolgáló Markazi-tározótó egyben pihenési és sportolási lehetőséget is nyújt. Vízminőségének védelmére ülepítő, tisztító előtó létesült, amely elősegíti a tó biológiai, ökológiai egyensúlyának fenntartását.
Az erőműben és a bányáknál keletkező ipari és kommunális szennyvizeket külön-külön csatornarendszerek gyűjtik, és ipari, illetve kommunális szennyvíztisztítók tisztítják.
