Biztonságtechnika

Mi is az a videokamerás megfigyelőrendszer?

2008/9. lapszám | Szentandrási-Szabó Attila |  5382 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Elöljáróban essen pár szó a videokamerás megfigyelőrendszerek széles körben elterjedt „CCTV” angol mozaikszó elnevezéséről, jelentéséről. Mikor CCTV (Closed Circuit Television), azaz Zártláncú TV-rendszerről beszélünk, meg kell említeni, hogy a rends...

Elöljáróban essen pár szó a videokamerás megfigyelőrendszerek széles körben elterjedt „CCTV” angol mozaikszó elnevezéséről, jelentéséről. Mikor CCTV (Closed Circuit Television), azaz Zártláncú TV-rendszerről beszélünk, meg kell említeni, hogy a rendszerek korábban használt és elterjedt angol, illetve magyar elnevezése nem teljes. Bármilyen videokamerás megfigyelőrendszer képrögzítés nélkül nem sokat ér. Ha pontosak akarunk lenni, akkor videokamerás megfigyelő, kép- és hangrögzítő rendszerekről kell beszélnünk, mert a képek rögzítése mellé egyre gyakrabban igényként társul a hangrögzítés elvárása is. A Zártláncú TV-rendszer angol és magyar elnevezésének eredete az, hogy ezen a rendszereket mindig csak egy szűk körben, zárt rendszerben, annak kezelésére feljogosított személyek üzemeltették, akik a rendszer élő- és rögzített képeit figyelték. Ezzel szemben a televíziózásban a műsorszórás (Broadcasting) elve a széles közönség tájékoztatása, illetve szórakoztatása. Ha nagyon kukacoskodók szeretnénk lenni, akkor azt is meg kell említenünk, hogy a zártláncú megnevezés felett is eljárt már az idő. Ha a szó szoros értelmében nézzük, a modern digitális képrögzítők lehetőséget nyújtanak a „zártláncból” történő kilépéshez a külvilág felé az Internet, vagy helyi számítógép hálózat (LAN = Local Area Network, WAN = Wide Area Network) segítségével.

Ahhoz, hogy megértsük a videokamerás megfigyelőrendszerek lényegét és fontosságát, tisztáznunk kell azok üzemeltetésének célját és a rendszer alapvető felépítését.
A CCTV-rendszerek nem megfoghatatlan űrtechnikai, misztikus eszközök, hanem a legtöbb laikus számára is felismerhető és valamilyen szinten már ismert eszközök. Hétköznapi életünk számos területén találkozhatunk vele, elég csak bankba, bevásárló központba mennünk, sőt egyes városokat vagy városrészeket felkeresnünk, amelyeket kamerás rendszerrel védenek. Egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor még az eszközök ára szinte megfizethetetlen volt, még csak a kiemelt kockázatú helyeken, pl. bankokban, repülőtereken találkozhattunk ilyen rendszerekkel. A videokamerás megfigyelő, kép- és hangrögzítő rendszerek mindig valamilyen szempontból fontos területet figyelnek meg, és a megfigyelt terület képeit a kívánt ideig tárolják. A kamerák sok esetben már megjelenésükkel elriasztó hatást keltenek. Fontos megemlíteni, hogy a nemkívánatos eseményeket önmagukban nem akadályozzák meg´200, ezt nem is lehet elvárni tőlük. Általában ezek a rendszerek (ma még) riasztást sem indítanak, eltekintve a képrögzítő helyi riasztásától. Az események pontos rekonstruálásához elengedhetetlenül fontosak, hiszen a biztonságtechnikában a mechanikai védelem csak lassít, késleltet, a behatolás jelző (riasztó) rendszer pedig csak jelzi egy bűncselekmény elkövetését. Egy bűncselekmény felderítésekor a nyomozási (nyomozati) szakaszban igazán nagy segítséget csak a videofelvételek nyújtanak.

A videokamerás megfigyelő, kép- és hangrögzítő rendszerek (melyek már egy kisvállalkozás vagy család számára is elérhető áron beszerezhetők) tökéletesen tiszta, értékelhető képet biztosítanak, így segítve, hogy egy nem kívánt esemény után a rendőrség nyomozása hatékonyabb legyen. Közvetlen, pártatlan, objektív információt ad az elkövetőkről, leszűkítve a gyanúsítható személyek körét. Lehet, hogy első hallásra amolyan „eső utáni köpönyeg” dolognak tűnhet, de gondoljunk bele a rendszer megelőző szerepébe is. Úgy az ügyeskedő alkalmazottak, mint a bűnözők sokkal szívesebben ténykednek „ingerszegény”, kameramentes környezetben. A példa régi és örök érvényű: ha két egyforma autó áll egymás mellett és az egyikben van riasztó, akkor nem kérdés, hogy a másikat próbálják meg feltörni, elrabolni.

A videokamerás megfigyelőrendszerek telepítése során sok esetben jelent problémát, hogy szinte minden családban van már televízió készülék, és sokan rendelkeznek fényképezőgéppel, jelenleg leginkább már a digitális típusokkal, valamint kézi filmfelvevőkkel, ún. camcorderekkel. Ennek okán a megrendelők úgy hiszik, hogy értenek a videokamerás megfigyelőrendszerekhez is. Nap mint nap hallani, a megrendelők és a potenciális megrendelők részéről, hogy csak össze kell „dugni” az eszközöket, mint a DVD lejátszót a TV-vel. Ez persze óriási túlzás, még akkor is, ha egy egyszerűbb kisrendszert képesek is összeállítani és telepíteni. Amennyiben telepítéskor probléma merül fel, illetve a speciális körülmények megkövetelik a komolyabb eszközöket, már jelentkezik a szaktudás hiánya. A legtöbb esetben az alkalmazni kívánt technika megfelel a célobjektum védelmi szintjének, a kábelvezetés is megfelelő, csak az egyik legfontosabb tervezési, kivitelezési hiányosság szól közbe. Ez nem más, mint az eszközök megfelelő elhelyezése, amely alatt leginkább a kamerák elhelyezésére gondolok. Esetenként a képrögzítő és a monitor elhelyezése is kifogásolható. Amennyiben egy a telepítést nehezítő probléma lép fel vagy az elkészült rendszer a téves elképzelések, hiányos szaktudás miatt nem felel meg az elvárásoknak, akkor döbbennek rá, hogy mégsem értenek hozzá. Jó esetben belátják ezt és nem az alkalmazni kívánt eszközök minőségére (silányságára) fogják sikertelenséget. A videokamerás megfigyelőrendszerek tervezése, szerelése a biztonságtechnikai szakma része és nem hobbitevékenység, ezért azt közép-, és felsőoktatási intézményekben, szakképzéseken és továbbképzéseken tanítják és tanulják a szakemberek, illetve a leendő szakemberek.

A kiváló minőségű, televíziózásban használt, gyűjtőnéven stúdiótechnikai kamerák összehasonlíthatatlanok a biztonságtechnikai kamerákkal. A legtöbb esetben sajnos a végfelhasználók mégis megteszik ezt, mivel nem ismerik a stúdiótechnikai kamerákat, azok technikai tudását és árát, csak az általuk készített felvételeket. A biztonságtechnikai kameráknál éppen fordított a helyzet: a megrendelők ismerik a kamerákat, azok paramétereit, kinézetét és árát az ajánlatokból, de az általuk alkotott képet nem. Így a legtöbb esetben arra gondolnak, hogy a biztonságtechnikai kamerák képesek TV-adás, mozi-, vagy DVD-film minőségű felvételek készítésére. Ez óriási tévedés, mivel más-más technológiát használ mindkettő. A stúdiótechnikai kamerák minimum 3, de mostanában már leginkább 6 képalkotó elemmel, precízebb és sokkal fejlettebb technikával rendelkeznek. Ezzel szemben a biztonságtechnikai kamerákban az esetek túlnyomó többségében csak egy képalkotó elem van. A filmfelvevők több milliós értékű kamerák, amelyek képét több, akár tízmilliós stúdiótechnikai képszerkesztő- és vágógépen szerkesztik össze. A biztonságtechnikában egy felső kategóriás, 16 kamerás digitális képrögzítővel és monitorral szerelt videokamerás megfigyelőrendszer is megvalósítható pár millióból. A megfigyelőrendszerek képrögzítőin 16 vagy akár 32 kamera felvételei őrizhetőek hónapokig, míg a stúdiótechnikában egy-két órás felvételeket lehet rögzíteni. A biztonságtechnikában is egyre jobb és jobb minőségű, tulajdonságú kamerák jelennek meg. A képrögzítők viszont meghatározzák, hogy az ideális esetben milyen minőségű felvételek rögzíthetők, akár 24 órában az év mindennapján folyamatosan. Az ilyen szintű megbízhatóság, stabil és folyamatos működés nem jellemzi a stúdiótechnikai eszközöket, a filmfelvevőket.

Sok ember kedvenc Tv-sorozatai a bűnügyi helyszínelők munkájáról szóló filmek, melyekben sajnos elképesztő képtelenségek, a valóságtól teljesen elrugaszkodott nyomozati technikákat használnak. Esetleg a magyar fordítás „csúszik” el, és ezért válnak teljesen értelmetlenné a dialógusok, amely rossz példa lehet a nem hozzáértők számára. Ennek hatásai erősen jelentkeznek a videokamerás megfigyelőrendszerek felvételeinek filmbéli kiértékelésénél. Sajnos a legtöbb megrendelő ezt valóságként fogadja el, és az ott látottakból kiindulva képzeli el saját videokamerás megfigyelőrendszerét is. A rendszer átadásakor, illetve utána a megrendelő csalódottan szembesül, hogy az általa elképzelt, filmsorozatokban látott tulajdonságokkal, technikai tudással nem rendelkezik az ő rendszere. Ezt vagy higgadtan és megértéssel veszi tudomásul, vagy a legrosszabb esetben a rendszer értékét nem egyenlíti ki, és ezzel kezdetét veszi a hazai viszonylatban évekig tartó polgári pereskedés.

A biztonság, mint minden új beruházás, sok esetben drágának tűnhet, hiszen a nehezen kigazdálkodott nyereséget csökkenti, de ennek hiánya esetenként megfizethetetlen károkat okozhat. Bár a „drága” kifejezés manapság már nem is feltétlenül igaz, hiszen évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen volt 4 kamerából és egy digitális képrögzítőből álló teljes körű rendszert nettó 250 000 forint alatt telepíttetni. Mára ez már teljesen reális árrá vált, sőt lassan már drágának tűnik, ha egy kis éjjel-nappali üzlet alap megfigyelőrendszeréről beszélünk. Ebből az összegből ugyan az olcsóbb kategóriába tartozó, de minősített biztonságtechnikai eszközökkel lehet a rendszereket kiépíttetni, s nem a napjainkban divatos „szupermarket”, illetve számítástechnikai üzletekben kapható akciós hobbi-eszközökből. Ez természetesen az egyik, a legolcsóbb véglet, hiszen a videokamerás megfigyelőrendszereknek sincs árban felső határa, mivel az alkalmazandó eszközök darabszámának sincs korlátja. Ugyan nem a leggyakoribb példa, de egy nagy bevásárlóközpont 300 kamerából álló megfigyelőrendszerének költsége eléri, sőt meghaladhatja az 50 millió forintot, tehát egy nagyobb rendszer már milliós beruházásnak számít.

Sajnos annak ellenére, hogy az alaptudású rendszerek csupán pár százezer forint beruházást igényelnek, mégis még mindig nagyon sok vállalkozás és intézmény próbál a biztonságtechnikán takarékoskodni, és ezek jelentős része videokamerás megfigyelő rendszerekhez kapcsolódik. A túlzott garasoskodás általában későn, valamilyen nemkívánatos eseménynél derül ki, értékelhetetlen vagy egyáltalán nem létező kameraképek formájában. Talán felesleges lenne megemlíteni az elmúlt évek felkavaró, máig megoldatlan eseményeit, a mára sajnos már mindennapossá váló postai, bolti, gyógyszertári fegyveres rablásokat, esetleg bankrablásokat. Ezeknél komoly, életveszélyes fenyegetésnek vannak kitéve úgy az eladók, mint a vevők és ügyfelek, valamint a tulajdonos vagy az iroda-, fiókvezető is.

A leghírhedtebb talán a móri bankrablás és mészárlás volt, ahol a bank kiemelten veszélyes környezete ellenére sem volt megfelelő képrögzítő rendszer, pedig az eset 2002-ben történt, mikor már javában kereskedelmi forgalomban voltak a digitális képrögzítők már az olcsóbb tömegtermékként forgalmazott változatai is. Akkor még azok viszonylag magas áron voltak beszerezhetők, viszont egy kiemelt kockázatú objektum, mint egy bank esetében teljesen érthetetlen, hogy miért nem foglalkoztak megfelelően a biztonságtechnikával. Az eset már csak azért is megdöbbentő, mert 2002-re sajnos már túl voltunk a ’90-es években „Viszkis” néven elhíresült bankrabló sorozat bankrablásain, amelyek majd 200 millió forint kárt okoztak különböző pénzintézeteknek. Akkoriban az általános közbiztonság is egyre katasztrofálisabb lett, s 2001-2002 körül érte el a mélypontot. Amennyiben a móri mészárláskor a bank rendelkezett volna megfelelő videokamerás megfigyelőrendszerrel és képrögzítővel, akkor nem okozna a nyomozó hatóságoknak még mindig komoly fejtörést az elkövetők azonosítása és a bűncselekmény rekonstruálása, ami a mai napig sem sikerült maradéktalanul.

Egy másik emlékezetes esemény a 2007 tavaszi budapesti, Széna téri bankrablás volt, ahol a félresikerült bankrablást túszejtés követte, mely talán az első ilyen jellegű bűncselekmény volt hazánkban. A rendőrségi kiszabadító akció közben a túszok közül sajnos ketten is megsérültek, egyikük súlyos, életveszélyes és maradandó egészségkárosodást szenvedett. Az eseményeket már csak tetőzte, hogy az eset után helyszínelő rendőrök egyike majd félmillió forintot tulajdonított el a bankból. Itt az eseményeket szerencsére a megfelelő videokamerás megfigyelő rendszer tökéletesen dokumentálta, sőt a rendőrök beavatkozását is segítette. A túszszabadító akcióra felkészülő kommandósok távolról, az Interneten keresztül élőben követhették a bankban történteket a kamerákon és azok képrögzítőjén keresztül, így megelőzhették a nagyobb bajt és veszteséget. A tökéletes videokamerás megfigyelőrendszer buktatta le a megtévelyedett helyszínelő rendőrt is.
A CCTV rendszerek elvi felépítését szemlélteti az 1. ábra, mely bemutatja hogyan kapcsolódnak egymáshoz az összetevők.

A CCTV-rendszerek elvi felépítése

A megfigyelőrendszerek alapvető eleme mindig valamilyen kamera vagy kamerák, amelyek a megfigyelni kívánt területet leképezik, elektronikus jellé alakítják. A kameráknak nagyon sok fajtája van: fekete-fehér, színes, ezen belül különféle felbontású, fényérzékenységű és különféle szolgáltatásokat nyújtó készülékek. Mindig alapos körültekintéssel kell kiválasztani a megfelelő típust az adott feladathoz, attól függően, hogy kültérre vagy beltérre kerül, illetve fontos az is, hogy átfogó térfigyelésre vagy részletgazdag megfigyelésre akarjuk-e használni. Nem csak technikai tudásuk szerint különfélék annyira a kamerák, hanem formájuk szerint is. Így léteznek: box (normál dobozos) kamerák (1. kép), panelkamerák (minikamerák) (2. kép), dome (dóm) kamerák (3. kép),

1. kép: Box (normál dobozos) kamera	2. kép: Panelkamera (minikamera)

 

3. kép: Dome (dóm) kamera

Az utóbbi időben növekvő teret kap a formatervezés a biztonságtechnikában is, mivel egy komolyabb beruházás alkalmával a belsőépítész „dizájnerek”, valamint a megrendelő is komoly formai követelményeket támaszt a CCTV-rendszerekkel, azon belül is a kamerákkal szemben. A kamera önmagában nem képes a megfelelő látószögben éles képet adni. Ehhez szükséges kiválasztani a körülményekhez legjobban igazodó objektívet (4. kép) is.

 

4. kép: Speciális objektív

Fontos megemlíteni, hogy egy objektívvel szerelt kamera általában nem képes egyszerre átfogó térfigyelésre és részletes megfigyelésre is. Erre csak a mozgatható helyzetű és áll&´tható objektíves, úgynevezett forgózsámolyos (közvetlen feszültségvezérelt kameramozgató motorok) PTZ-kamerák (PTZ = Pan/Tilt/Zoom), vagy ezek modernebb változatai, az úgynevezett Speed Dome kamerák képesek. Szintén fontos az alkalmazandó objektívek kiválasztása, hiszen megfelelő látószöget kell biztosítani a kamerának, miközben a fényviszonyok változásait is szem előtt kell tartani.

A kamerákhoz tartozhatnak különféle kiegészítők, például a rögzítésükhöz szükséges tartók, házak fűtéssel (a kültéri kamerák részére) , valamint inframegvilágítók (az éjszakai látáshoz). Ugyan nem közvetlen, de a kamerákhoz tartozó további kiegészítők lehetnek a riasztórendszereknél már megismert mozgás-, vagy egyéb érzékelők, (nyitásérzékelők stb.), melyek jelzése kivált egy konkrét eseményt, például a képrögzítő indítását vagy a vezérelhető kamera előre meghatározott pontra állását (Preset = Beállás).

A videokamerás megfigyelőrendszerek következő eleme a videojel-átvitel. Ezeket két csoportba sorolhatjuk: vezetékes és vezeték nélküli (azaz rádiós). A megfigyelés helyén szokás elhelyezni az ún. videojel-feldolgozó egységeket, amely a következők lehetnek: léptető (swicher), képosztó (quad), multiplexer, illetve mátrix. Ezek a videojel-feldolgozók már nem kifejezetten használatos eszközök, technikai tudásuk miatt elavultak, de számos helyen találkozhatunk még ilyen működő rendszerrel. Alkalmazhatók különböző kiegészítők is a megfigyelés helyén. Például, ha nem megfelelő a jelerősség, akkor videojel-erősítőt kell alkalmazni, ha pedig több helyre kell eljuttatni a kameraképeket, akkor videojelosztóra van szükség.

A képléptető olyan eszköz, amely a kameráktól érkezett képeket a kimenetén egymás után léptetve adja ki. A képosztók többsége 4-bemenetű eszköz, amelyek a kimenetükön 4-es képosztásban adják ki a képet a monitor és a képrögzítő felé. Természetesen ezek az eszközök képesek a léptetett kép vagy valamelyik teljes kép megjelenítésére is. A multiplexerek képmegjelenítésüket tekintve hasonlók a képosztókhoz, azzal a különbséggel, hogy 4-es, 9-es és 16-os képosztást egyaránt képesek megjeleníteni. A képrögzítő felé egy úgynevezett multiplexált képet adnak, ami azt jelenti, hogy a kimenetükön egymás után igen gyorsan léptetve kiadják a bemenetük képeit. Így folyamatos képet nem tudnak továbbítani a képosztókkal ellentétben (ahol viszont a képek felbontása csökken jelentősen). Ezért mindig a cél függvényében kell mérlegelni, hogy melyik eszközt használjuk. A mátrixok általában nagy rendszerek elemei, segítségükkel a kameraképek rendezését lehet elvégezni. Programozható, hogy a bemenetükre kapott képeket melyik kimenetükön adják ki. A mátrixoknak további funkcióik is vannak.

A videojel feldolgozók által rögzítésre előkészített videojeleket a gyűjtőnéven videojel felvevők, rögzítők archiválják. A képrögzítők két nagy csoportra oszthatók: a hagyományos (analóg) termékekre, melyek már a múlt harcosai, és a digitális képrögzítőkre. A hagyományos (analóg) képrögzítők az úgynevezett Time Lapse (időléptetős, időcsúsztatós) ipari videomagnók, melyek lehetővé teszik egy 180 perces videokazettára 24-től akár 960 órányi felvétel készítését. Ez persze függ az alkalmazott képrögzítő típusától és tulajdonságaitól. A Time Lapse videomagnók működésének lényege, hogy nem folyamatos felvételt készítenek, nem a felvételi sebességet lassítják le, hanem bizonyos időközönként rögzítenek. Így a kép, természetesen, nem lesz folyamatos, még egy kamera képének rögzítésekor sem. A digitális képrögzítők tovább csoportosíthatóak PC- és nem PC-alapú eszközökre, célhardverekre. A PC-alapú eszközök megfelelő számítógép konfigurációból és digitalizáló (képrögzítő) kártyából, valamint a képrögzítést végző szoftverből (5. kép) állnak.

5. kép: A képrögzítést végző szoftver

A nem PC alapú eszköz egy speciálisan erre a célra kifejlesztett, számítógéppel egybeépített digitalizáló és képrögzítő termék egyben, természetesen az integrált szoftverrel együtt. A digitális képrögzítőknek vannak olyan típusai, melyek ötvözik a videojel feldolgozók és a képrögzítők tulajdonságait, s jelenleg szinte már csak ilyenek kaphatók.

Léteztek az analóg videojel feldolgozóhoz csatlakoztatható típusok is, amelyekkel kiválthatják a hagyományos (analóg) Time Lapse videomagnókat. Manapság már minden esetben olyan többcsatornás digitális képrögzítőt alkalmaznak, melyek ötvözik a videojel feldolgozó és a képrögzítő tulajdonságait, így többrétű szolgáltatást képesek nyújtani. Az ilyen rendszerekben nincs szükség sem analóg videojel-rögzítőre, a Time Lapse videomagnóra, sem pedig egy valamilyen videojel-feldolgozóra.

Végül meg kell említeni a videojel megjelenítőket is: ezek fekete-fehér vagy manapság leginkább már színes monitorok. Többségükben CCTV (kompozit videojelet megjeleníteni képes) monitorok, de számítógépes digitális képrögzítés, illetve egyes digitális célhardvereknél előfordulhatnak SVGA (bontott RGB színeket megjelenítő) számítógép-monitorok is. A megfigyelőrendszereknél használt monitorok megjelenítési technológiájuk szerint a következők lehetnek: képcsöves (CRT) és TFT LCD monitorok. A technika fejlődésével egyre inkább a TFT LCD lapos képmegjelenítők kerültnek előtérbe a kisebb helyigényük és az alacsony fogyasztásuk miatt.

A videokamerás megfigyelőrendszerek általában bonyolult, nagy eszközegyüttesek, csak első hallásra tűnnek egyszerűnek. Gondoljunk csak megint a városok, városrészek teljes térfigyelő rendszereire, vagy nagy telephelyek videokamerás megfigyelőrendszereire. Az ilyen méretű rendszereknél a megfigyelőközpontban rendszerint különféle kiegészítők találhatók. Sok kamera kiváltására alkalmazni szoktak PTZ-vezérelhető kamerákat, amelyekkel nagy területet lehet lefedni. Ilyenkor a megfigyelőközpont kiegészítője lehet a PTZ- kamerákat irányító vezérlőpult és még számos egyéb berendezés, amely a rendszer kezelőszemélyzetének munkáját segíti, mint például a videoprinter, ami lehetőséget nyújt a látott képek azonnali kinyomtatására.

---