Szakmák szövetségben
2008/9. lapszám | Meyer József | 3908 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hogyan kerülhet egy épületgépész cikk éppen ebbe a kiadványba? – vetődhet fel teljes joggal a kérdés az olvasóban. Erre azonban feljogosíthatják a szerzőt közös feladataink, mint például az EPH-rendszer, illetve a földelő védővezetékre történő csatla...
Hogyan kerülhet egy épületgépész cikk éppen ebbe a kiadványba? – vetődhet fel teljes joggal a kérdés az olvasóban. Erre azonban feljogosíthatják a szerzőt közös feladataink, mint például az EPH-rendszer, illetve a földelő védővezetékre történő csatlakozások, azok jellemző, sokszor a csőhálózatokat is érintő pontjai, a munkák szakágankénti kezelése. Az e témában nemrég megjelent írások (A műszaki ellenőr válaszol…) felbátorít bennünket arra, hogy szakmai kapcsolatainkat elmélyítsük.
Ezen túlmenően a létesítmények magvalósítása során az épületgépészei munkák java része szükségszerűen igazodik az automatika, az épület-felügyelet, az elektromos energiaellátás és az üzemeltetés feltételrendszereihez.
Alapvetően és nagy vonalakban három fő érintkezési szintet érdemes megkülönböztetnünk a legfontosabb vízellátó, hőtermelő, hőelvonó, szállító, keringtető és szellőztető stb. berendezések (reaktorok és allaktorok) elektromos energiával történő ellátásánál. A gyakorlatunkban előforduló termékek - mint konstrukciók - megtervezése során a szellemi ráfordítások zöme ezek működési környezetbe illesztésére irányul. Ennek egyik fontos szempontja lehet például a fokozatosan változtatható terhelés, az optimatizált teljesítményfelvétel, főleg az üzemindítás és leállás pillanataiban. (Nagyobb fogyasztói rendszerekben alapvető követelményként számolhatunk az energiafelhasználás célszerű időlefutásával, minél egyenletesebbé tételével, esetleg a tarifák mérlegelésével. Ilyenkor a szolgáltatók programozását és prognózisait is méltányolni lehet.)
Ezzel elérkeztünk további két alkalmazási kört jelentő kapcsolati szintre, a kiviteli tervek és engedélyeztetési eljárások, majd az installáció fázisához. Végül éppen itt, a megvalósuláskor fizikai értelemben is összekapcsolódnak a különféle építő és szerelő tevékenységek, melyek során tisztázódnak a technológiai sorrendek, formát ölt a létesítményi műszaki tartalom.
Tudniuk kell, hogy ha csak megtehetjük, épületgépészekként még az ajánlati anyag összeállítási időszakában átfutjuk a villamos kiviteli tervdokumentációt, különleges figyelemmel az általunk beszerzendő és szerelendő berendezések elektromos kapcsolási vonatkozásaira. Ez egy nagyon fontos ellenőrzési pont: túl azon, hogy az esetleg hibás vagy hiányos teljesítményadatokat kiszűrhetjük, kiegészíthetjük, el is dönthetjük, hogy a tervtől való eltérést – rendszerint a csábítóan olcsóbb megoldások motivációja alapján – megkockáztathatjuk-e egyáltalán? Nyilván hihetetlen károkat okozhatunk a műszaki tartalom elhangolásával, hisz nincsen jogosultságunk a létesítményléptékű beavatkozásokra.
A kiterjedt, „közös” szakmai határterületek felsorolása helyett legyen most elegendő egy-két kiemelés. Időszerűségét tekintve vitán felüli elsőbbséggel bír a már emlegetett érintésvédelem, benne az EPH-mérések témakörével. E szaklap hasábjain is számos vitára érett felvetéssel találkoztunk, esetenként épületgépészeti vonatkozásokkal. Vizsgálódhatunk a már bevált hármas tagozódás mentén: kiemelten kezelve a nagyobb fémfelületű berendezési tárgyak érintésvédelemre köthetőségét, beleértve természetesen a különféle tárolótartályokat.
A mindennapok gyakorlatában zömmel a zuhanytálcák és az acéllemez kádak vonatkozásában a gyártói figyelmességnek köszönhetően ezek külső, többnyire eltakart vagy elfalazott medencefelületein, két darab, átellenes oldalon felhegesztett, vezeték csatlakoztatásra alkalmas furatos fül felhasználásával tehetünk eleget annak a követelménynek, hogy berendezési tárgyunk földelő vezetékkel történő összekötése a szabványos módon, tetszőlegesen választott részről megtörténhessen.
Nagy szerencsénkre a munkavégzések során manapság már nem kell rettegnünk a nemkívánatos áramütésektől. A régmúlt időkben ugyanis – leggyakrabban vízvezeték szerelőként – könnyen érintettekké válhattunk. Konkrét példa is van erre, amikor egy elrabitzolt, tehát régtől működő, meglévő vízvezeték strangot kellett szétvágnunk egy új vételi hely kialakítása során. Megdöbbenésünkre a megbontott vezeték rázott, a munkát azonnal föl kellett volna függeszteni. Viszont ilyen havariák esetén is a legrövidebb időn belül meg kell tudnunk oldani a feladatot, hiszen sok fogyasztót érint az általunk előidézett vízhiány.
A szerelést gumikesztyűben kellett folytatnunk és a fő vezetéket ilyen körülmények között kötöttük össze. Vissza kell kanyarodnunk a hivatkozott, az EPH-hálózatok telepítésével foglalkozó cikkre, mert további lehetőségek nyílnak arra, hogy szakmai fogásokat egyeztessünk. Gyakorlatunkban megszokott, hogy a (fő)vízmérő villamos szempontból át van hidalva, amint arról a szerző kolléga szakmai indoklásában is megemlékezett.
Ugyanitt beszél az általában használatos, de nem minden esetben szabványos kötőelemekről. Forgalmazók honlapjait meglátogatva kitűnik, hogy valóban bő a választék, amennyiben különféle földelő pántolásokat keresünk. EPH-bilincs is kapható, akár col méret megválasztásával, vagyis kimondottan épületgépészeti, fém alapanyagú csőhálózatokra.
Szerzőként a műszaki ellenőr kifejezetten perspektivikus igényeket is megfogalmaz, amennyiben kitér a műanyag alapanyagú gépészeti csőhálózataink EPH-rendszerre kötésére, mint követelményre!
Idézzük gondolatait: „.A többrétegű csöveknél is szükséges lenne tehát egy olyan közbetét, amelynek segítségével megoldható lenne az egyenpotenciálra hozás.”
A megkérdezett csőgyártók és forgalmazók közül azok tettek szert tetemes előnyre, akik PP, PE vagy egyéb minőségű csőrendszerükhöz fém – tehát jól vezető - kapcsolóelemeket, idomokat fejlesztettek ki. Mindazonáltal még az ő szortimentjükben sem találni speciálisan EPH-funkciót kiszolgáló idomokat.
Pedig az idézettel csak úgy érthetünk egyet, ha az EPH- vagy földelő pont semmiképp sem csatol oldható csőkötésre, így a csaphosszabbítóra se. Még inkább kerülnénk a szerelvényekre, armatúrákra rögzítést. Ott tartunk, hogy az ilyen pontok kijelölése is csak a kiviteli terveken történhet a legkorrektebb módon, elektromos szakági együttműködés, döntés formájában. Továbbá, mint azt Önök is sejtik, a col méretsortól történő eltéréssel a műanyagcsöves rendszereknél a bilincskiválasztáshoz elengedhetetlen külső átmérő már korántsem egységes.
Végezetül, az acryl anyagú fürdőmedencék vonatkozásában megemlíthetjük, hogy nem nagy vigasz, de a fémalapú leeresztő garnitúrák igényesebb változatainál a kád alatti gyűrűfelületen előfordulhatnak furatos földelő fülek, amikhez már lehet kapcsolódni.
A másik, ugyancsak óriási anyagrész a szivattyúk alkalmazása. Ahogyan fejlődnek az emberi igények, úgy válnak bonyolultabbá és működésükben egyre érzékenyebbé a szállítási, vagy keringtetési feladatok a mindennapjainkban. A témakör avatott képviselőjének, Dr. Fáy Csaba kandidátusnak egyik tanulmánya már a címében is a XXI. századot idézi.
Az általa is felvázolt fontosabb fejlesztési irányok a következők:
- szabályozás a szivattyú hajtásának változtatásával (több szivattyú párhuzamos kapcsolásával, egy szivattyú esetében pl. rövidre zárt aszinkron motor + frekvenciaváltóval, avagy kettős fordulatra tekercselt Dahlander motorral, szlipenergia visszanyeréssel a csúszógyűrűs gépeknél stb.);
- a szivattyú saját védelme az előre meghatározott – nyomás, vízszint, áramfelvétel, egyéb – határértékekkel;
- a környezet védelme éppenséggel a szivattyú által kisugárzott zavarjelekkel szemben;
- a szivattyúzási rendszerek önjavító képességének lehetővé tétele;
- távmérések, távműködtetések;
- vezérlések a motor kapocsszekrényében moduláris szisztémában, mint: hőfokkapcsoló vagy kapcsolóóra, szakaszos, vagy folyamatos vezérlések külső mérőpontokról, beépített frekvenciaváltó saját mérőrendszerrel.
Jól látható, hogy legfontosabb berendezéseink e családja is számos területen fejlődhet. Ugyanakkor a magas technikai színvonalat képviselő szivattyúink a környezet – például a közvetlen közelükben vezetett, árnyékolatlan épületfelügyeleti vezetékek – zavarásával szemben egyre védtelenebbé válnak.
Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy tervezésben és kivitelezésben egyaránt támaszkodnunk kell egymás tapasztalataira.
